Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-12 / 110. szám

5 SOMOGYI HlRLAP - 2007. MÁJUS 12., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az univerzum legnagyobb hülyéje feydeau visszatért Habkönnyűnek tűnő vígjáték a tengelyéből kifordult világról Féktelen vígjáték, esetleg ironikus, görbe társadalmi tükör? Huszonhét eszten­dő múltán ismét a Csiky Gergely Színház színpa­dán Georges Feydeau Tök- filkója, ezúttal Hülyéje címmel, Keszég László rendezésében. Vas András Végy egy férjet, egy feleséget, néhány csábítót, adagolj hozzá csipetnyi házasságtörést, na­gyobb kanállal a félreértések­ből, rázd jól össze, hogy minden megfelelően összekavarodjon, s máris kész egy egész estés hab­könnyű komédia. Triviális hely­zetek, csattanós poénok, no és természetesen a kiszámítható happy end: a boldog békeidők, a 19. század végi Franciaország drámaírójának, Georges Feydeaunak darabjaiban tulaj­donképpen semmi különöset nem csinál, csak elénk tárja a hétköznapok nagyon is valósá­gos világát. No jó, némi éllel, kicsit karikí- rozva, ám teljesen életszerűen. Ha valaki megkérdezné, mit is néztünk egész este, nehéz lenne hosszasan elemezni, mesélni, valahogy tovatűnik minden. En­nek ellenére Feydeau jellegzetes szereplőivel, az erkölcstelen em­berekről elmesélt történeteiben rendszeresen megnevettet ben­nünket. Nem is mindig a cselek­ménnyel, sokkal inkább magá­val ragadó az az életszeretet, mi több, életélvezet, ami hőseit jel­lemzi. Csak ülünk a nézőtéren és irigykedünk: bár lenne né­hány üyen önfeledt napunk-he- tünk ebben a rohanó világban... _ Aztán hátradőlünk, s élvez- § zük a pillanatot, a géppisztoly- | sorozat tempójában érkező, | mégis mérnöki pontossággal s tervezett félreértésekből adódó Nem éppen Kállai-kettős: Nyári Szilvia és Kocsis Pál merész duettje poénokat, melyek elképesztő emberismeretről tesznek tanú- bizonyságot: valahogy mindig azok futnak össze a színpadon, akiknek egyáltalán nem lenne szabad, sőt keresnivalójuk sem lenne arrafelé. Darabja ugyanis jól megcsinált, sakk-mattig kiját­szott vígjáték, tele az abszurdig fokozott félreértett helyzetekkel, melyek azt példázzák, megőrült körülöttünk a világ. Mi pedig há­lás közönségként röhögünk fel­szabadultan, nyihogva, csám­csogva, szinte az előttünk ülő vállát veregetve, hogy hallottad, mit mondott, vazze... Persze ehhez megfelelő, hiteles személyek kelle­nek. Elsősorban egy olyan fordító, aki képes a ma nyelvére átültetni a száz évvel ezelőtt velősnek-borsosnak tartott szóvicceket. Aztán egy rendező, aki rendet vág az elké­pesztően kesze-kusza, szövevé­nyes darabban, kijelölve a fő csapásirányt, s egyúttal a vezér­bikát, aki után nemcsak a szí­nészgárda megy, de mindig ma­gával rántja az esetlegesen elka- nászodó történetet. A Kaposváron huszonhét esz­tendő után felújított Tökfilkó, vagy ahogyan most műsorra ke­rült, a Hülyéje mindezt magáé­nak tudhatja. Keszég László na­gyot markolt a társulatból, igazi nagyágyúkat látott el instrukci­óival, s egyúttal sikerült elérnie, hogy a mennyiség és a minőség egymásra találjon. Remekül megkomponált a darab, szinte egy pillanatra sem hagyja elbá­gyadni az embert, s azzal, hogy három részre osztotta fel az idő­ben amúgy két felvonásra is ele­gendő történetet, sohasem érzi úgy a néző, hogy elég, túl sok, most már csak magukat ismét­lik a szereplők. Akik persze nagy segítségére vannak a darab „karmesteré­nek”, hiszen mindenki beállt a sorba, s megelégedett a neki ju­tó rivaldafénnyel, egy nyalábbal sem kívánt többet. A centrum­ban persze a feydeau-i nagy né­gyes megformálói, Znamenák István - Vatelin -, Nyári Szilvia- a felesége valamint a két hódító, Kocsis Pál - Pontagnac- és Kelemen József - Redillon- állnak; a kvartett tagjainak kavarása, ármánykodása, cset- lése-botlása adja a történet sa- va-borsát, melyhez egzotikus fűszerként adagolja Keszég László Csapó Virá­got, Nagy Ilonát, Körösi Andrást, Márton Esztert és a többieket. Beszéde­sek a karakterek, nemcsak a szavak vezetik a közönsé­get, legalább annyi­ra fontos a testbeszéd: nem vé­letlen, hogy három teljesen kü­lönböző karakter küzd Nyári Szilvia kegyeiért. Teszik mindezt egy egyszerű, mégis célszerű díszlet előtt, melyből egyáltalán nem derül ki, mikor is játszódik a történet. Lehet ez a feydeau-i kor, de akár a múlt hét is: a darabról min­dent elmond, hogy mindenki kedve szerint élheti bele magát egy időutazásba, vagy keresheti az aktualitásokat, senki sem fog csalódni. Főként, hogy nem is ez az érdekes: a képtelenségig feszített bonyodalmak, a meg nem történt félrelépéseken problémázó, a pohár vízbe há­borgó tengert képzelő szereplők komédiázása csak másodlagos. Sokkal fontosabb, hogy egy hab­könnyű vígjáték görbe tükrén keresztül bemutassák a tenge­lyéből kifordult világ visszássá­gait. S a végén az is kiderül, va­lójában ki az univerzum legna­gyobb hülyéje... ■ Röhögünk fel­szabadultan, nyihogva, csámcsogva, az előttünk ülő vállát veregetve. A balatonszárszói szabad-strandon működő vendéglátó egységünket nyári szezon idejére bérbeadjuk. Érdeklődni: 06-30-35-11-705 MEGHÍVÓ Balatonszemes Községi Önkormányzat “Szemesért” KHT közgyűlésére a Balatonszemesi önkormányzat Képviselő-testületet mint alapító tagjait tisztelettel 2007. május 30-án 14.00 órára a Latinovits Zoltán Művelődési Ház tanácskozó termébe meghívom. Napirend: 1. Beszámoló a 2006.évi feladatok végrehajtásáról. Előadó: Líber Árpád ügyvezető igazgató 2. A főkönyvelő 2006. évi mérlegbeszámolója Előadó: Skíbáné LádonyiZsuzsanna 3. A könyvvizsgáló jelentése. Előadó: Mikié Vilmosné könyvvizsgáló 4. A Szemesért Kht. 2006. évi mérlegének elfogadása és a közhasznú jelentés megállapítása Előadó. Skibáné Ládonyi Zsuzsanna Balatonszemes, 2007. április 26. Takács József polgármester JEGYZET A magyarok hangulata dühöng a magyar, ha vonat­ra ül. Feltéve, ha jut neki vonat, mert manapság sem­mit nem lehet tudni. Kezdő­dött azzal, hogy megállapí­tást nyert: a vasúti közleke­dés ráfizetéses. Azóta né­hány Volán vállalat gazda­sági adataiból megtudtuk, a buszközlekedés is deficites. Pedig akik alól kigördítet­ték a vonatokat, azok most autóbuszra fizetnek be. Megszűnt néhány vasúti vo­nal, de sebaj, mondták az okosok, majd közelítik egy­máshoz a tarifákat, és min­den egyenesbe jön. KÖZELÍTETTÉK. Az autóbusz viteldíját négy, a vonatét ti­zenhét százalékkal emel­ték. Május elsejével. A vas­úti pénztárak szinte a nyi­tás előtti percekben kapták meg az új tarifát, idő sem maradt arra, hogy a pénztá­rosok haja az égnek álljon tőle. A kedves utasoknak annál inkább. Mert kide­rült, a 17 százalék bizony átlag. Lehet két százalék, és lehet mondjuk négyszáz százalék. Mint a statisztiká­ban, amikor átlagolnak. BENJÁMIN DISRAEU brit ál­lamférfi szerint „A hazug­ságnak három fajtája van: a hazugság, az égbekiáltó hazugság és a statiszti­kák.” Nincs ezzel semmi baj, ha nem az emberek zsebéről van szó. Márpedig itt arról szól a történet. Amikor egy diáktól 1360 forint helyett 5850 forintot kérnek egy havibérletért, akkor ne próbálják „elad­ni” neki a 17 százalékos emelést. EMELKEDETT AZ ENERGIA, az egészségügyi ellátás és még ki tudja, minek az ára, érthetetlen, miért kellett ilyen durva módon újabb terhet a nyakunkba rakni. MINT EMLÍTETTEM, az okosok szerint a viteldíjemelések­kel minden egyenesbe jön, vagyis jóra fordul. Kivéve a magyarok hangulatát. Ötmillió forintba kerül Siófoknak Tóth távozása Csapatot épít a Dél-balatoni Kulturális Központban (DBKK) Kiss László igazgató, aki két hónapja vette át az összevo­nással létrejött siófoki intéz­ményvezetését. Elődjétől, Tóth Bettytől éppen a minap vált meg a művelődési ház. A So­mogyi Hírlap megerősített in­formációja szerint közös meg­egyezés szerepel a szakítás hi­vatalos indokaként. Azt is megtudtuk, hogy a központot hosszú évekig igazgató, Tóth Betty bruttó ötmillió forintos végkielégítéssel távozott. Ezt a pénzt értesülésünk szerint nem a kultúrháznak kell ki­gazdálkodni, hanem a városi költségvetést terheli. ■ ÁRPÁSI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents