Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-12 / 110. szám
5 SOMOGYI HlRLAP - 2007. MÁJUS 12., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Az univerzum legnagyobb hülyéje feydeau visszatért Habkönnyűnek tűnő vígjáték a tengelyéből kifordult világról Féktelen vígjáték, esetleg ironikus, görbe társadalmi tükör? Huszonhét esztendő múltán ismét a Csiky Gergely Színház színpadán Georges Feydeau Tök- filkója, ezúttal Hülyéje címmel, Keszég László rendezésében. Vas András Végy egy férjet, egy feleséget, néhány csábítót, adagolj hozzá csipetnyi házasságtörést, nagyobb kanállal a félreértésekből, rázd jól össze, hogy minden megfelelően összekavarodjon, s máris kész egy egész estés habkönnyű komédia. Triviális helyzetek, csattanós poénok, no és természetesen a kiszámítható happy end: a boldog békeidők, a 19. század végi Franciaország drámaírójának, Georges Feydeaunak darabjaiban tulajdonképpen semmi különöset nem csinál, csak elénk tárja a hétköznapok nagyon is valóságos világát. No jó, némi éllel, kicsit karikí- rozva, ám teljesen életszerűen. Ha valaki megkérdezné, mit is néztünk egész este, nehéz lenne hosszasan elemezni, mesélni, valahogy tovatűnik minden. Ennek ellenére Feydeau jellegzetes szereplőivel, az erkölcstelen emberekről elmesélt történeteiben rendszeresen megnevettet bennünket. Nem is mindig a cselekménnyel, sokkal inkább magával ragadó az az életszeretet, mi több, életélvezet, ami hőseit jellemzi. Csak ülünk a nézőtéren és irigykedünk: bár lenne néhány üyen önfeledt napunk-he- tünk ebben a rohanó világban... _ Aztán hátradőlünk, s élvez- § zük a pillanatot, a géppisztoly- | sorozat tempójában érkező, | mégis mérnöki pontossággal s tervezett félreértésekből adódó Nem éppen Kállai-kettős: Nyári Szilvia és Kocsis Pál merész duettje poénokat, melyek elképesztő emberismeretről tesznek tanú- bizonyságot: valahogy mindig azok futnak össze a színpadon, akiknek egyáltalán nem lenne szabad, sőt keresnivalójuk sem lenne arrafelé. Darabja ugyanis jól megcsinált, sakk-mattig kijátszott vígjáték, tele az abszurdig fokozott félreértett helyzetekkel, melyek azt példázzák, megőrült körülöttünk a világ. Mi pedig hálás közönségként röhögünk felszabadultan, nyihogva, csámcsogva, szinte az előttünk ülő vállát veregetve, hogy hallottad, mit mondott, vazze... Persze ehhez megfelelő, hiteles személyek kellenek. Elsősorban egy olyan fordító, aki képes a ma nyelvére átültetni a száz évvel ezelőtt velősnek-borsosnak tartott szóvicceket. Aztán egy rendező, aki rendet vág az elképesztően kesze-kusza, szövevényes darabban, kijelölve a fő csapásirányt, s egyúttal a vezérbikát, aki után nemcsak a színészgárda megy, de mindig magával rántja az esetlegesen elka- nászodó történetet. A Kaposváron huszonhét esztendő után felújított Tökfilkó, vagy ahogyan most műsorra került, a Hülyéje mindezt magáénak tudhatja. Keszég László nagyot markolt a társulatból, igazi nagyágyúkat látott el instrukcióival, s egyúttal sikerült elérnie, hogy a mennyiség és a minőség egymásra találjon. Remekül megkomponált a darab, szinte egy pillanatra sem hagyja elbágyadni az embert, s azzal, hogy három részre osztotta fel az időben amúgy két felvonásra is elegendő történetet, sohasem érzi úgy a néző, hogy elég, túl sok, most már csak magukat ismétlik a szereplők. Akik persze nagy segítségére vannak a darab „karmesterének”, hiszen mindenki beállt a sorba, s megelégedett a neki jutó rivaldafénnyel, egy nyalábbal sem kívánt többet. A centrumban persze a feydeau-i nagy négyes megformálói, Znamenák István - Vatelin -, Nyári Szilvia- a felesége valamint a két hódító, Kocsis Pál - Pontagnac- és Kelemen József - Redillon- állnak; a kvartett tagjainak kavarása, ármánykodása, cset- lése-botlása adja a történet sa- va-borsát, melyhez egzotikus fűszerként adagolja Keszég László Csapó Virágot, Nagy Ilonát, Körösi Andrást, Márton Esztert és a többieket. Beszédesek a karakterek, nemcsak a szavak vezetik a közönséget, legalább annyira fontos a testbeszéd: nem véletlen, hogy három teljesen különböző karakter küzd Nyári Szilvia kegyeiért. Teszik mindezt egy egyszerű, mégis célszerű díszlet előtt, melyből egyáltalán nem derül ki, mikor is játszódik a történet. Lehet ez a feydeau-i kor, de akár a múlt hét is: a darabról mindent elmond, hogy mindenki kedve szerint élheti bele magát egy időutazásba, vagy keresheti az aktualitásokat, senki sem fog csalódni. Főként, hogy nem is ez az érdekes: a képtelenségig feszített bonyodalmak, a meg nem történt félrelépéseken problémázó, a pohár vízbe háborgó tengert képzelő szereplők komédiázása csak másodlagos. Sokkal fontosabb, hogy egy habkönnyű vígjáték görbe tükrén keresztül bemutassák a tengelyéből kifordult világ visszásságait. S a végén az is kiderül, valójában ki az univerzum legnagyobb hülyéje... ■ Röhögünk felszabadultan, nyihogva, csámcsogva, az előttünk ülő vállát veregetve. A balatonszárszói szabad-strandon működő vendéglátó egységünket nyári szezon idejére bérbeadjuk. Érdeklődni: 06-30-35-11-705 MEGHÍVÓ Balatonszemes Községi Önkormányzat “Szemesért” KHT közgyűlésére a Balatonszemesi önkormányzat Képviselő-testületet mint alapító tagjait tisztelettel 2007. május 30-án 14.00 órára a Latinovits Zoltán Művelődési Ház tanácskozó termébe meghívom. Napirend: 1. Beszámoló a 2006.évi feladatok végrehajtásáról. Előadó: Líber Árpád ügyvezető igazgató 2. A főkönyvelő 2006. évi mérlegbeszámolója Előadó: Skíbáné LádonyiZsuzsanna 3. A könyvvizsgáló jelentése. Előadó: Mikié Vilmosné könyvvizsgáló 4. A Szemesért Kht. 2006. évi mérlegének elfogadása és a közhasznú jelentés megállapítása Előadó. Skibáné Ládonyi Zsuzsanna Balatonszemes, 2007. április 26. Takács József polgármester JEGYZET A magyarok hangulata dühöng a magyar, ha vonatra ül. Feltéve, ha jut neki vonat, mert manapság semmit nem lehet tudni. Kezdődött azzal, hogy megállapítást nyert: a vasúti közlekedés ráfizetéses. Azóta néhány Volán vállalat gazdasági adataiból megtudtuk, a buszközlekedés is deficites. Pedig akik alól kigördítették a vonatokat, azok most autóbuszra fizetnek be. Megszűnt néhány vasúti vonal, de sebaj, mondták az okosok, majd közelítik egymáshoz a tarifákat, és minden egyenesbe jön. KÖZELÍTETTÉK. Az autóbusz viteldíját négy, a vonatét tizenhét százalékkal emelték. Május elsejével. A vasúti pénztárak szinte a nyitás előtti percekben kapták meg az új tarifát, idő sem maradt arra, hogy a pénztárosok haja az égnek álljon tőle. A kedves utasoknak annál inkább. Mert kiderült, a 17 százalék bizony átlag. Lehet két százalék, és lehet mondjuk négyszáz százalék. Mint a statisztikában, amikor átlagolnak. BENJÁMIN DISRAEU brit államférfi szerint „A hazugságnak három fajtája van: a hazugság, az égbekiáltó hazugság és a statisztikák.” Nincs ezzel semmi baj, ha nem az emberek zsebéről van szó. Márpedig itt arról szól a történet. Amikor egy diáktól 1360 forint helyett 5850 forintot kérnek egy havibérletért, akkor ne próbálják „eladni” neki a 17 százalékos emelést. EMELKEDETT AZ ENERGIA, az egészségügyi ellátás és még ki tudja, minek az ára, érthetetlen, miért kellett ilyen durva módon újabb terhet a nyakunkba rakni. MINT EMLÍTETTEM, az okosok szerint a viteldíjemelésekkel minden egyenesbe jön, vagyis jóra fordul. Kivéve a magyarok hangulatát. Ötmillió forintba kerül Siófoknak Tóth távozása Csapatot épít a Dél-balatoni Kulturális Központban (DBKK) Kiss László igazgató, aki két hónapja vette át az összevonással létrejött siófoki intézményvezetését. Elődjétől, Tóth Bettytől éppen a minap vált meg a művelődési ház. A Somogyi Hírlap megerősített információja szerint közös megegyezés szerepel a szakítás hivatalos indokaként. Azt is megtudtuk, hogy a központot hosszú évekig igazgató, Tóth Betty bruttó ötmillió forintos végkielégítéssel távozott. Ezt a pénzt értesülésünk szerint nem a kultúrháznak kell kigazdálkodni, hanem a városi költségvetést terheli. ■ ÁRPÁSI ZOLTÁN
