Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-28 / 99. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. ÁPRILIS 28., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Génjeinkben a helyes viselkedés protokoll A helyes testtartástól a kéznyújtásig mindenre tudja a választ Ha épp nem államfőket okított az illemre, Diana hercegnőt és Michael Jacksont kalauzolta a parlamentben. A proto­koll nagymestere Kapos­váron tartott előadást. Meiszterics Eszter Nincs olyan helyzet, amelyre ne tudná a megfelelő viselkedés- formát. Társadalmi konvenciók­ból és szabályokból áll az élete, mégis élvezettel beszél a mun­kájáról. Görög Ibolya protokoll- szakértő volt a vendég a Kapos­vári Óvodavezetők Munkakö­zösségének szakmai napján.- Nem nyalom meg a kávés­kanalat, nem vágom zsebre a kezem, és nem hagyom, hogy kilátszódjon a zokni felett a lá­bam - íme néhány példa az el­múlt évekből, amelyeket nem csupán átlagemberek, de köz­ismert politikusok is elkövet­tek, méghozzá a tévé képer­nyőjén. Nekik különösen fon­tos a helyes viselkedésmód el­sajátítása, de ez alól valójá­ban egy ember sem kivétel. Görög Ibolya szerint a génje­inkben van a helyes viselkedés iránti fogékonyság, csak auto­matikussá kell tennünk azt. Felhívta a figyelmet arra: a pedagógus példát mutat a gyerekeknek, hiszen minden egyes mozdulatát, szavát, pil­lantását árgus szemekkel kö­vetik a kicsik. Ez az öltözkö­désben is tükröződik.- Az óvónők a gyermeke­ket tanult emberként nevelik. Márpedig egy tanult ember­nek nyáron sincs kint a válla. Elvégre ha „belátni11, akkor egyből hiteltelenné válik az óvodás előtt - magyarázta. A protokollszakértőnek meg­lehetősen sajátos véleménye van a papucsról is. Mint az is­mert: az óvónők és tanítók elő­szeretettel „papucsolnak11 a munkahelyen. Görög Ibolya mégis egy csinos „benti cipőt11 javasolt a hölgyeknek. Vicce­sen annyit mondott: a papucs­ról olyasmik jutnak eszébe, mint például: „Mikor lesz már fél öt?“, magyarul a papucsot otthon hordjuk, de nem a mun­kahelyünkön. Magyarország első számú protokollszakértője beszélt a kéznyújtás és a kézcsók eti­kettjéről, valamint a puszisz- kodásról is. Megtudtuk: az ásí­tást titkolni illik, tüsszentés után pedig nem nézünk fel, hogy szép volt-e? Görög Ibolya azonban nem csak a mindennapi udvarias- sági és öltözködési szabályokat hangsúlyozta előadásában, ha­nem azt is, hogyan kell visel­kedni a pedagógusnak a csa­ládlátogatások alkalmával. Mint kiderült: nem árt tisztáz­ni az időkorlátokat, és egy-egy problémás kisgyerek esetében ne hagyja magát lekenyerezni az óvodapedagógus sütemény­nyel, inkább vitesse vissza a konyhába. Ha ugyanis kint hagyják előtte az asztalon, biz­tosan csorog majd a nyála a zserbó után. A szülő és a pedagógus kap­csán szóba került a magázó- dás-tegeződés is. - A felajánlott tegeződést nem elfogadni bi­zony tiszteletlenség. Ha pedig egyszer letegezünk valakit, míg élünk, tegezni kell! Nincs annál kellemetle­nebb, mint amikor vélet­lenül magázva szólítjuk meg azt, akivel már megit­tuk a pertut - mondta. A nagy korkülönbség ellené­re, például tanár-diák viszony­ban tiszteletteljesen is ki lehet fejezni a tegeződést, a ma­gyar nyelv számos szót kínál erre. Az óvónők arról kérdez­ték a protokollszakértőt, he­lyesnek tartja-e, hogy a gye­rekek tegezik az óvónőket. Gö­rög Ibolya azt mondta: érthető kisgyermekkorban, hiszen a pedagógus a szülőhöz hason­lóan közel áll a kicsikhez. Az iskolában azonban jobb rá­szoktatni őket a „tetszikelés- re“. A témával kapcsolatban hozzátette: ha rajta múlna, kö­telezővé tenné a középiskolák­ban, hogy a tanár is magázza a diákot. A viselkedéstudomány mes­tere az előadás végén aztán csak nem bírta ki, és mosolyog­va megjegyezte a pedagógus- gárdának: a táskákat nem illik kipakolni az asztalra... Nem nevelni, hanem segíteni jött a kaposvári óvodapedagógusokhoz Görög Ibolya protokollszakértő A protokollszakember humoros példái Görög Ibolya A szőke nő nem hajszín, ha­nem állapot. aki eszik, az nem beszél. Aki beszél, az közben nem rágózik. AZOKRÓL AZ EMBEREKRŐL, akik mást sem tudnak mon­dani a munkahelyükön, mint hogy mennyire fáradtak: • Hát menjél haza! minden napnak úgy indul ne­ki, hogy azt meg kell nyernie. a korán kelő fáradt nőknek a reggeli „pandamacikari- káik” ellen nagyszerű mód­szert ajánl, úgy hívják: alapozó. az A férfi, aki borostát hord, az olyan „banderas-féle" latin szerető, aki azt próbálja köz­vetíteni: - Hű, micsoda éjsza­kám volt! ha kézfogáskor valakinek hideg, vékony a keze, az jut eszembe: - Jaj, olyan alacsony a vérnyomásom! HA A FÉRFI KEZET CSÓKOL, ne kezdjük el, hogy „ugyan, nem kell, hagyjad már", hanem hagyjuk inkább, hamarabb szabadulunk. A HELYES TESTTARTÁSRÓL mondta: „ha a fotelbe az em­ber belesüpped, abból másik kettő veszi ki. ” - „Minél széle­sebb terpeszben ül egy férfi, annál kisebb az agya. ” AKI NAPRÓL napra követi a di­vatot, azzal nem beszélgetünk Nitschéről GÖRÖG IBOLYA 1987-től 1999-ig dolgozott a Minisz­terelnöki Hivatal Protokoll Főosztályán. 1992-től mint protokollfőnök irányította, szervezte a kormány hiva­talos rendezvényeit. Adott már tanácsokat Lázár Györgynek, Antall József­nek, Horn Gyulának és Or­bán Viktornak is. Elméleti felkészültségét jelenleg a vi­selkedéskultúráról, a proto- kollról, a rendezvényszerve­zésről tartott előadásokon, írásokban hasznosítja, ame­lyekben megosztja közönsé­gével gyakorlati tapasztala­tait is. Hobbija az olvasás, a főzés és az utazás. Álruhás biztost! ELKESEREDETT LEVÉLÍRÓ tisztelt meg soraival. Van belőlük elég mostanság, különösen azok között, akik az átalakuló egészség­ügy berkeiben szereznek tapasztalatot. Olvasónk fel­panaszolja, hogy míg ko­rábban egyetlen beutalóval mehetett teljes kivizsgálás­ra, most külön beutalót ír­nak a laborba, a röntgenre, a belgyógyászatra, a nő­gyógyászatra, az EKG-ra, szóval mindenhova. Majd állhat sort a vizitdíjfizetés­nél és a rendelők előtt. Vé­gül ha peche van, kiderül, hogy érvénytelen a TAJ- kártyája. Telefon a hivatal­ba, ahol az automata váró­listára teszi, közben ketyeg a számla, mire kapcsolják, ezerötszáz forintra rúg az összeg. Bár cége rendesen fizette a járulékot, mégis kérvényeznie kell ajánlot­tan - ezer forintért -, hogy érvényesítsék a kártyáját. t az orvosokról és a nővé- 5 rekről ezzel szemben ells- I merően ír az asszony: „A S felbolygatott egészségügy 1 áldozatai ők is, mi is.” Köz­ben nem érti, a rugalma­sabbnak hirdetett rendszer miért lett bonyolult, átlát­hatatlan és bürokratikus. „Nem feltételezem, hogy a kormány tagjai a nyaraló­jukon kívül járnak vidék­re, különben látnák, mi a helyzet az országban” - do­hog a levelében. nem nehéz igazat adni az asszonynak. Az ember tényleg nem érti, miért nem lehet a buszjegyhez hasonlóan trafikban, hír­lapboltban, postán vásárol­ni bármikor beváltható vi- zitdíjcsekket? Vagy mások hibaja miatt miért nekem, nekünk kell pitizni a TAJ- kártya érvényesítéséért? nem kellene ide egy álru­hában járó kormánybiztos, aki száműzné a bürokráci­át a rendszerből? Az embe­rek hálásak lennének neki! Kaposvári Cinema Paradiso: emlékszilánkok a mozik világából filmkockák Kéki Kálmán Mozi-emlékek című könyvében a megyeszékhely filmszínházainak történetébe kalauzol A kaposvári Kéki Kálmán haj­dan volt és jelenkori filmklubok szervezője, önmagát igazi mozi­bolondként definiálja. Nem vé­letlenül, hiszen mintha csak a Cinema Paradiso című moziból lépett volna elő: élete összefonó­dik a kaposvári mozik történeté­vel. így nem meglepő módon Mozi-emlékek című könyvében a kaposvári mozitörténet szemé­lyes emlékfoszlányokba ágyaz­va tárul fel. Mint mondta: bará­tai és kollégái unszolására dön­tött úgy, hogy Torma Károly kéz­iratát saját emlékanyagával ki­egészítve feldolgozza a somogyi megyeszékhely filmszínházai­nak, mozijainak, filmklubjainak történetét. Ám mindezt nem a hagyományos módon tette, hi­szen a kronologikus adatmen­tés az utókor számára csak az egyik felét adja a nemrég napvi­lágot látott kiadványnak. A szer­ző úgy döntött, hogy a száraz té­nyeket kiegészíti személyes él­ményeivel is, hogy olvasó- barátabbá tegye a kaposvári filmbarátok számára igazi kin­cset jelentő kötetet. Nem tette rosszul, hiszen a mozi - mint közösségi színtér - mindenki számára számtalan emlékezetes élmény helyszíne. S nem csak azért, mert szinte mindannyian filmek hőseinek bőrébe bújva szocializálódtunk, tanultunk számtalan szerepet és éltünk át rengeteg kalandot, izgalmat, ka­A szerző önmagát igazi mozibolond­ként definiálja. Sokat tud a Cinemáról Nem hullottak fejek RÉSZLET A NAGY BALHÉ című epizódból: „a szocializmus éveiben a hosszú ideig a film­címet tartalmazó tábla főié minden ősszel kikerült a nagy­betűs felirat: Éljen a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom! Csakhogy 1978 novemberében a mozi éppen A nagy balhé című filmet játszotta, és ha valaki ekkor vetett egy pillan­tást a mozira, a következő ér­dekes feliratkombinációt lát­hatta: Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom - A Nagy Balhé. Csoda, hogy nem hullottak fejek az eset után... tarzist. Hanem azért is, mert egy-egy film kapcsán eszünkbe juthat egy-egy gyermekkori stikli, későbbi barátságok, sze­relmek és csalódások. Ahogy Kéki Kálmán írja: „nemcsak a filmek emlékei, hanem a mozi­zás élményét kísérő emlékek is, az adott életszakasz emlékei, fé­nyek, illatok, ízek, emberek és érzések emlékei kavarognak bennem, ha a mozira gondo­lok”. A könyvből felidéződik számtalan történet az egykori Szabad Ifjúság (majd Apolló), a Vörös Csillag (Szivárvány), a Mozimúzeum (Művészmozi) és még számos más mozi épületé­ből, nézőteréről, vagy éppen ve­títőjéből. így bukkanhat fel egy­egy mozigépész, pénztáros, de még az egykori pattogatottku- korica-árus képe is a kötetben. Kéki Kálmán könyvét olvasva válik igazán egyértelművé, hogy - bár a Multiplex-kornak vannak kétségtelen előnyei - mi hiányzik nagyon a mai netes filmletöltögetős, kukoricás­zacskót gyűrögetős, harsányan hahotázós mozikultúránkból. A mellékletében a régi mozik képeivel is kiegészített kötetre a megyei könyvtárban tudnak szert tenni a filmek szerelme­sei, hogy aztán a filmgyűjte­mény kedvenc darabjai vagy egy régi, gyűrött, emlékül őr­zött mozijegy társaságába ke­rüljön. ■ Takács Zoltán i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents