Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-07 / 82. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. ÁPRILIS 7., SZOMBAT i i HÉTVÉGÉ Tallér és a csillagszemű juhász családi hagyomány A somogysárdi Kiss Pálnak már a nagyapja is birkákkal foglalkozott Cifraszűr, kampósbot: mintha a középkorú Kukorica Jancsi elevenedne meg Kiss Pálban, a somogysárdi juhászban JEGYZET Hálót sző az infopók MEGINT EG¥ ISMERETLEN SZÓ: infopók. Legyen ez most az én számlámra írva világot behálózó információs há­lózat hasonlataként De egyébként is számos új szót kell megtanulnunk az elekt­ronikus szókincsünket gya­rapítva. Kezdve a mátrix­tól a cyber-térig. Legutóbb a gyökérhitelesítő és az idő­pecsét ráncolta össze a homlokomat. Az elektroni­kus közigazgatásban hasz­nálatosak, melyek az ellen­őrzést, illetve a hiteles kel- tezési idő kódsorozatát jelentik. SHAKESPEARE 24 EZER SZÓ­VAL írta meg drámáit, me­lyeket Arany János 30 ezer szóval fordított le magyar­ra. És milyen gyöngyszemei az irodalomnak! Hányán tudnak még ma is egy-egy sort, párbeszédet idézni. Bár a szavak mögött rejlő sokértelműséget biztosan másképp értelmezné az az internetes levelező, aki például a „megy” szót úgy írja le: „ml”. NO PERSZE SOKAN MONDJÁK, a modern világ szülte az in­formatikai szókincset. Le­het, hogy éppen ez lesz a föld népeinek közös nyelve, hiszen sorra dugába dőlnek azok a kísérletek, hogy az ismeretlen kifejezéseket magyarra ültessék át. Mint anno a mobil esetében, ami­re még pályázatot is írtak ki: mi legyen a magyar megfelelője? Emlékszem is olyanokra, mint zsebtele­fon vagy sétafon. ELKÉPZELHETŐ. HOGY a glo- balizált számítógépes kul­túra terjedése átalakítja Csipkerózsikát, Hófehérkét, Hamupipőkét, és Csipke- fehérkét, Hamurózsát, Hó- pipőkét kreál belőlük. Vagy a meséink nem úgy kez­dődnek majd: az Óperenci­ás tengeren és az üveghe­gyen túl... hanem: acélhe­gyes ércek között, ahol az energiasárkány él... Pitykegombos mellény, kackiás bajusz, kopott cif­raszűr - ha az egész alatt nem egy kommandós­nadrág feszülne, azt hihet­nénk, János vitéz az obsi- tot követően nem Tündér­ország felé vette az irányt, hanem visszatért a bir­kák mellé. Vas András A kampós végű pásztorbotjára támaszkodó somogysárdi Kiss Pálról ugyanis rögtön Petőfi ju­hászbojtára jut az ember eszébe. Főként, amikor megjelenik Ri­gó, a szamár, s nem késlekedik Tallér, a terelőkutya sem - utób­bi őrjöngve rohangál minket körbe, hogy aztán gazdája egyet­len mozdulatára elfeküdjön.- Jó kutya ez, okos kutya - int a bácskai pumi felé Kiss Pál.- Ha leteszem a kabátom, ott marad, amíg azt nem mondom, hogy jöhet. Persze nevelni kel­lett, hogy kitanulja a csíziót. A tanyáján bárányokat tartó juhásznak pedig jól megy az okítás, hiszen gyerekkora óta állatok, elsősorban birkák kö­zött forgolódott.- Már a dédapám is pásztor volt, mint a nagyapám, az apám, a nagybácsik, mindenki a családban - mondja, bizonyít­va, hogy szinte választási lehe- * tősége sem volt, a család kijelöl- I te számára az utat. - Velem ve- s szik ki a szakma: a gyerekeim 5 már nem ezzel foglalkoznak. I S mivel ma már nem igazán lehet megélni s „birkászásból”, nem is erőltette náluk.- Ha tehetném, én is másba fognék, de csak ehhez értek - je­lenti ki őszintén. - Több mint hétezer forint egy mázsa táp, egy bárány naponta nyolcvan dekát megeszik: lehet szá­molni, mennyibe kerül évente százötven-kétszáz birka etetése. Nem is éri már meg hizlalni, hónaposán adják el, úgy még behozza az árát. A gyapjú sem üzlet ma már, hiszen a nyíratás és a járulékos költségek elvi­szik a hasznot.- A rendszerváltáskor még nagyon megérte - ismeri el Kiss Pál, miközben ismét Tallér­ra mordul, aki Rigót kerülgeti. Mivel a szamár már láthatóan kezdi felbőszíteni magát, érde­mes közbelépni, mielőtt elfa­julnak a dolgok. Az afférban ugyanis az eb húzná a rövideb- bet, így a felemás szemű terelő­társ még jobban is járt a gazda ledorongolásával. Ha viszont már felélénkült, Rigó arrébbkocog, ám valóban csacsi dolgot művel: beáll a te- relési irányba. így aztán ami­kor Tallér nekilendül, hogy a helyes irányba állítsa a nyájat, a szamár hirtelen az idegesen trappoló birkák között találja magát. Amíg Rigó dühösen próbál kitörni a háborgatás mi­att hangosan bégető bandából, a kutya mintha vihogna egy keveset...- Kilencvenhárom kisbá- rányt pakoltak kocsira a minap - fordul hozzánk a sárdi juhász, miután lecsendesítette az állat­seregletet. - Harmincegynéhá- nyat itt hagytak, azt mondták, nem elég fejlettek. A most az anyajuhok körül bóklászó birkákat tehát egyelő­re elkerülte a végzet, ám előbb- utóbb beteljesedik sorsuk. Per­sze nem feltétlenül a tanyán, ugyanis bármilyen hihetetlen, de Kiss Pál nem örül, ha bá­rány kerül az asztalra.- Ha vendég jön vagy napszá­mosok, megfőzzük, de magunk inkább baromfit, esetleg disz­nót eszünk - mondja. - Nap­közben meg sonkát, szalonnát. A gyerekek például rá sem tud­nak nézni a birkahúsra. S nem azért, mert ráuntak, ugyanis kiskorukban sem ették meg soha... Tejet is csak ritkán fejnek, ar­ra inkább ott vannak a kecskék.- Anyámnak nem volt teje, így én kecsketejen nőttem fel - emlékszik vissza. - Azóta min­dig tartok néhányat. Most is bóklászik néhány gi- da az udvaron, s Legény, Sebaj és Csipkerózsika, azaz Tallér terelőkollégái tudják, nem sza­bad bántani a szakállas négy­lábúkat.- Mi igazából a húsáért tart­juk a juhokat - folytatja Kiss Pál, miközben megigazítja vál­Az ősi rackától a fésűs merinóiig a hazai juhtenyésztés tör­ténetére a magyar írásbeli­ség kezdete óta vannak ada­tok. A juhtenyésztést a 18. század elejéig-közepéig a racka és a cigája határozta meg. A rackajuhnak dugó- húzószerűen csavarodott, V- alakú szarva van, fekete vagy fehér bundája durvább felszőrökből áll. Tejelésük je­lentős, hústermelésük cse kély. A cigája selymes, rövid szőrű juhfajta. az ipari forradalom követ­keztében a 18. század köze pén terelődött a figyelem a finom gyapjúra. Ez a meri- nói birka tenyésztésének fel­lendülését hozta, mely az 1770-80-as években került Magyarországra, ahol dön­tően a fésűs merinót honosí­tották meg. Ekkor érkeztek német, cseh és morva birká- sok, akik elsősorban a Du­nántúlon telepedtek le. A 19. században átkerültek a Tiszántúlra és Felső-Ma- gyarországra is, majd foko­zatosan beolvadtak. Ián az éppen hetvenesztendős szűrt. - A fejés elképzelhe­tetlenül embertelen munka, igaz, ma márt a legeltetés sem olyan, mint régen. Pedig a többség még úgy kép­zeli, a juhász kitereli a nyájat a rétre, aztán leheveredik, elpi- pázgat, majd este hazahajt.- Három darabban van a le­gelőm, minden oldalról szántó veszi körbe - magyarázza a gazda. - Figyelnem kell, mert a birka nem nézi, hol a telekha­tár és letarolja a vetést is, ha hagyják. Az egész napos ácsorgásban így jó hasznát veszi a kampós végű botnak.- Igazi, Péntek-féle pásztor­bot - jelenti ki, s várja a hatást, ami persze elmarad. - A szak­mában ez olyan név, mint au­tóban a Mercedes - okít ezút­tal minket, s közben ragyog a tekintete a büszkeségtől. Most nem Kukorica Jancsira hasonlít, hanem a csillagsze­mű juhászra... Nagyberki krónikása most életrajzokat gyűjtött könyvkiadás Újabb kötetek íródnak, de egyelőre még nem jött össze a pénz a kiadásukra Szépirodalmi művek, helytörténeti kötet után Nagyberki életrajzi lexiko­nét írta meg Frech József. Ma már a bővített kiadás adatait gyűjti. F. Szarka Ágnes- Negyven éve foglalkozom az írással. Nem tudok egyszerre egy témával foglalkozni, ahogy könyvet is többet olvasok. Ké­szül az életrajzi lexikon bővített kiadása, és Nagyberki történel­me 1229-től napjainkig. Nem is az írás a nagy munka, hanem az anyaggyűjtés. A községben élők rengeteget segítenek fotókkal, dokumentumokkal. Sőt az idő­sek olyan mondákat, története­ket mondtak el, amik még a le­véltárban sem találhatóak meg. Kár lenne, ha elvesznének. Az életrajzi lexikon 250 évet ölel fel, és 150 Berkihez kötődő embert mutat be. Frech József magasra tette a mércét. Volt, aki megsértődött, mert kima­radt és bekerült helyette más. Aki esetleg csak juhász volt. De juhásznak olyan, mint egy Jó­zsef Attila-díjas költő. Nem a diploma számított, hanem az, hogy mit tett.- Levéltári kutatás eredmé­nyeként kiderült, hogy ki mit tett a faluért. Egyébként a bőví­tett kiadás már 250 nevet tar­talmaz. Az élők mintegy nyolc­van százalékát személyesen is­merem. Tudom, hogy mit taga­dott el vagy felejtett el a múltjá­ból. Először bosszankodtam ezen, majd mosolyogtam. Érde­kes, hogy több hajdani közép­vezető nem emlékezett arra, hogy tagja volt a pártnak. Egyébként volt egy olyan élet­rajz, amit visszaküldtem és új­ra írtam. Az illető végtelenül becsületes ember volt, magas párttisztségeket töltött be, ab­ból élt, az jelentette a karriert számára, de az életrajzában azt a mozaikszót, hogy MSZMP, egyetlenegyszer sem írta le. Vé­gül elfogadta azt, amit én ír­tam. Nem lehet a történelmet Frech József manapság már a bővített kiadás anyagait gyűjti meghamisítani, megváltoztat­ni pusztán feledékenység mi­att. A Frech címszó alatt ma­gamról írtam, de nem tagad­tam meg a múltamat. A könyvkiadás ma nem olcsó mulatság. A Nagyberki életrajzi lexikon is csak támogatók segít­ségével jöhetett létre. Az ado­mányok fedezték a kötet kiadá­si költségeit, de elképzelhető, hogy a bővített kiadás már csak a fióknak készül.- Az önkormányzatok adták a legkevesebb pénzt A nyugdí­jasok közül akadt, aki a havi nyugdíjának több mint a felét odaadta. Készül két újabb könyv, de kiadásuk attól függ, hogy lesz-e rá pénz. HIMETNIlZERITNit Keresse fel SIÓFOKON a MédiaPontot! Fő u. 55. 06-84/510-096 Somogyi Hírlap Somogyi Hírlap []] Grátisz mssnm HIRDETÉSFELVÉTEL INFORMÁCIÓ ELŐFIZETÉS A * I 1 i i

Next

/
Thumbnails
Contents