Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)

2007-03-05 / 54. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 5., HÉTFŐ 5 MEGYEI KÖRKÉP 2007 percen át ütötte a fehér kaucsuklabdát Hoppál András Hoppál András tabi fiatalember - aki 2007 percen át ütötte a hét végén csaknem egyfolytában a pingponglabdát - fáradtan, de boldogan vette át szombaton es­te a kupát Czaba Józsefnétől, a művelődési ház igazgatójától. Izzadt pólóban, arcáról verej­tékeket törölgetve fogadta a gra­tulációkat a 31 éves Hoppál And­rás játékostársaitól, szüleitől és az eredményhirdetésre elhozott két kisgyermekétől is. Nem min­dennapi sportteljesítményt vitt véghez a fiatal családapa, aki azt mondta: szereti a kihívást, a megmérettetést, ezért jelentke­zett a „A nagy ütés” elnevezésű asztalitenisz-versenyre. Hozzá­tette: nehéz volt a 33 óra 45 perc játék, de boldog, hogy a maga számára kitűzött célt teljesítette.- A szombat hajnali három óra és a reggel kilenc óra kö­zötti időszak volt a legnehe­zebb periódus - emlékezett vizs- sza. - Ám a holtpont elérésekor sem gondoltam arra, hogy fel­adjam. A 2007 perc játék letelte után úgy éreztem: 2-3 órát tud­tam volna még tovább játszani! Nyolcliternyi folyadékot ivott meg a kitartó fiatalember 33 óra alatt A talpának volt leginkább megterhelő a feladat. A felesége rendszeresen hordta az ételt és az italt, s több alkalommal ját­szottak is egymással hosszabb- rövidebb ideig. András a 33 óra 45 perc alatt mindössze negy­venöt percet pihent.- A maratoni verseny ideje alatt megittam két üveg ásvány­vizet, több mint hat liter citro­mos teát és három kávét. Meg­ettem egy kiló almát, félkiló- nyi diós pogácsát és tizenkét szendvicset. ■ Krutek József Jelzőrendszer és házi segítség a kerekieknek A falugondnoki szolgálat után márciustól beindult a házi segít­ségnyújtás is Kerekiben. Az utóbbi feladatot Bodó Gábornéra bízta a helyi képviselő-testület, ám olyan sokan igényelték a szolgáltatást, hogy egyedül nem tudja ellátni a feladatát.- Eddig mintegy félszázan je­lentkeztek - mondta Marton La­jos polgármester. Hozzátette: több mint százhetven nyugdíjas él a faluban, akik közül egyre többen szorulnak segítségre. Ezért nincs más lehetőségük, mint még egy személyt alkal­mazni erre a munkára. Beindították a jelzőszolgála­tot is, ezt egyelőre tizennyolcán igényelték. ■ Keszthelyi Z. E. papa: lopós a magyar életcél Folyamatosan romlik az erkölcs, mint a magyar foci Minden magyar tolvaj - állította lapunk sms-rova- tában a porrogi Horváth Ernő. Markáns vélemé­nyét aztán kicsit árnyal­ta, de honfitársai többsé­géről nincs jó véleménye. Varga Andrea- Ezzel az sms-sel - úgy tu­dom - arra reagált, hogy lop­nak a cigányok.- Azok is magyarok, nem?- Miért ilyen rossz a véleménye?- Sokfelé megfordultam éle­temben, és sokszor kellett szé­gyenkeznem amiatt, hogy ma­gyar vagyok. Bécsben láttam a táblát, hogy magyarok ne lopja­tok. Olaszországban egy társa­ságban mesélték, hogy Magyar- országon hogyan csapták be a külföldieket. Olaszországban él a lányom, ott kinthagyhatok az utcán egy biciklit, de Kaposvá­ron öt perc alatt ellopják. Hiába vagyunk elájulva- magunktól, hogy a magyar munkaerő mi­lyen jó, amikor a németországi húsfeldolgozóban a magyar munkaerő lopja a húst. Kapos­váron és Taszáron az amerikaik­nak dolgoztam, s higgye el, még a papírtálcát is képesek voltak ellopni a magyarok. Tengizben olajfeltáráson dolgoztam, ott a melósokat lopták meg a magyar főnökök; 200 dollárt lenyúltak tőlünk havonta ellátásra, miköz­ben a dolgozók teljes ellátását kifizették a megbízók. Horváth Ernő: az 1950-es években alig volt mit enni, mégsem loptak az emberek. Nincsenek példaképek A nyugalmas, csöndes Porrogon nem akar félni igeni szerkesztőkéni. „min­den magyar tolvaj”. Sorolnám, de nem férne ide. Ha megkere­sel, elmondom. Üdv. £ papa. ERRE AZ ÜZENETRE REAGÁLT szerkesztőségünk. Megtudtuk azt is, hogy £ papa, vagyis Horváth Ernő az országban több helyütt élt már, s most azért szeretne letelepedni a nyugalmas Porrogon, mert úgy véli: itt nem kell félnie.- Szóval nem csak a „kis­ember" lop.- Á, a „nagyemberek" is lop­nak, de ez már politika. A ma­gyar mentalitással van baj. Megélhetési bűnözésről beszé­lünk? Az 1950-es években vol­tam kisgyerek, kukoricalisztből sütött kenyeret a nagyanyám, alig volt mit ennünk, mégsem mentünk el lopni. Kérdeztem egy „megélhetésitől", akinek az udvarát benőtte a gaz: miért nem ásod fel? Megteremne benne a krumpli. Körbemuta­tott a környéken: itt minden az enyém, miért dolgozzak?- Fél évszázad alatt ennyit romlottunk?- Persze, mert nincs retorzió. Nevetséges büntetés jár a lopá­sért. S nincs erkölcsi visszatartó erő se, hogy ne vedd el, ami nem a tiéd. Régen nem kellett bizton­sági őrt állítani egy boltba se.- Mit gondol, miért lettünk gátlástalanabbak?- Sok pedagógus azt mondja: nem az ő dolga, hanem a szülőé, hogy nevelje a gyereket. De ho­gyan, ha az iskolában tölti az egész napját? Nagy baj, hogy az ország vezetőire nem nézhetünk fel. Mit mond az egyszerű em­ber? Ha nekik szabad, nekem is. Az én gyerekkoromban még vol­tak magyar példaképek. Nézzük a futballt! Ha ma megkérdez egy gyereket, Ronaldo vagy Ronal- dinho a példaképe, magyar focis­tát nem tud mondani. Ez így van a közéletben is. A vezetőink ahe­lyett, hogy jó mintát adnának, acsarkodnak egymásra. Ez régen is így volt, emiatt uralkodtak fe­lettünk más nemzetek.- A helyzet fokozható?- Nincsenek illúzióim. Azt mondtam, még húsz évet adok magamnak - most vagyok 59 éves -, hogy lássam, mennyit lehet még visszafelé fejlődni. A fociról az 1980-as években azt tartották, hogy ennél mélyebb­re nem süllyedhet. Ugye, hogy süllyedhetett? Kíváncsian vá­rom, hogy a mostani közállapo­toknál lehet- e még rosszabb. Ez jó életcél, nem? Vásárlás a kirakatból olvasónk egynaposra hir­detett akció keretében akart fényképezőgépet vá­sárolni. A kaposvári üzlet kirakatában volt két darab, a boltban egy sem. A ki­rakatból nem vették ki, mondván, ahhoz csak kira­katrendező nyúlhat. Novák Ferenc, a fogyasztóvédő egyesület elnöke azt mond­ta, hogy ilyen esetben a vá­sárlók könyvébe kell a pa­naszt beírni, majd annak másodpéldányával felke­resni a fogyasztóvédelmi felügyelőséget. Anti a kira­katban van, az is eladó, ki­véve, ha mintadarab, de azt külön kell jelölni. A régész ásója dönthet LÉVAI JÓZSEF GYÖRGY és Puskás Béla lapunk febru­ár 8-i számában megjelent Szálló a rendház szomszéd­ságában című írásunkra re­agált. így írtak:... „Az emlí­tett írásban a szerző szá­mos tudományos írást igyekszik megcáfolni, ami­kor kijelenti, hogy a Szer­dahelyi család birtokköz­pontja és a Pálos kolostor nem Kaposszerdahely kör­nyékén, hanem Gálosfa szomszédságában, a mai Kistótváros területén állt. Az általunk írt és szerkesz­tett Kaposszerdahely törté­nete című monográfiában tényekkel bizonyítottuk, hogy a Pálos kolostor rom­jai a mostani Hellmann-féle telken találhatóak. Hat évig tartó kutatómunkánkat vonja kétségbe a szerző a fenti állítással. A vitát min­den bizonnyal a régész ásó­ja dönti el. Ássák ki végre a kaposszerdahelyi romokat, és akkor megtudjuk az igazságot. A kaposszerda­helyi romok mellett van egyébként a monostor te­metője is. Ma is találnak Itt ép csontvázakat, sírokat." Hét Zenekar fújta Földváron Hét csapat fújta a balatonföldvári Bajor Gizi Közösségi Házban a gyermek- és ifjúsági fúvószenekarok ötödik Somogy megyei találkozóján. A házigazdákat kettő, Kaposvárt négy, Tabot egy csa­pat képviselte. A kiemelkedő produkciókat különdíjjal jutalmazta a zsűri, de sorrendet nem állított föl a zenekarok között. Képünkön a helyiek f Jj Cin OLVASÓI ÜZENETEK SMS: 20/968-9444 \ ▼ ........................................................................................................................................... IV ÓVÍZ. Hetesen is csak álom az iható víz, 295,2-ért kapjuk köb­méterét klórral dúsítva a DRV-től. Nem lehetne kicsit olcsóbban, klór nélkül? Jób STRASBOURG. Meg vagyok lepőd­ve, hogy mennyi ember kéri ügyé­nek kivizsgálását a Strasbourgi Bí­róságtól. Az összeurópai országok közül Magyarországról kérnek a legtöbben tőlük segítséget. Csak tudnám, miért van így? Sejtéseim vannak. Vekker FOGLALKOZTATÁS. Görgetegen közhasznú foglalkoztatás kereté­ben van olyan ember, akit túl sű­rűn alkalmaznak, közben máso­kat, akik ugyanúgy munkanélküli­ek, egyáltalán nem vesznek fel. Valaki KÁTYÚ. Németországban sétálok a járdán, mellettem kátyúznak az úton. Icipici kátyú. Kitisztítják, bele­teszik az aszfaltot, döngölővei bele­döngölik, a felesleget lekaparják. Észre sem veszem, amikor áthajtok rajta. Itthon a házunk előtt kátyúz­nak az úton. A lyukat nem tisztítják ki, hanyagul rádobnak egy lapát aszfaltot, a lapáttal ráütnek egyet. Ott marad az idétlen, púpos turha, s akkorát döccen rajta az autó, mint egy fekvőrendőrön. Janó MUNKA. A pénteki jegyzethez: el­adóként dolgoztam Barcson nettó 55 ezerért. Hajnali 5-től hétvégén is. Ez a szakmám, érettségim van. Én örülnék, ha 68 ezret vinnék haza. Rory * Az újságban mindig keresnek henteseket külföldre, pékeket nem. Én pékmester va­gyok, és idehaza sem találok megfelelő munkahelyet. Mester KÉRDŐJEL. T. Szerkesztő! A hírlap cikkeiből eltűntek a kérdőjelek. Most kérdésre kérdéssel vála­szolsz? Ez most a módi? Jó egész­séget kívánhatok Neked?? Van­nak idősek is!? (Igazad van, job­ban ügyelünk rá. - A szerk.) KÖZLEKEDÉS. A mozgássérült- parkolókat nem a rászorulók hasz­nálják. Jó lenne már rendet rakni, és büntetni keményen. Jan * Ita! Ha jól emlékszem, a rendőröknek és a taxisoknak sem kell biztonsá­gi övét használni. Vagy rosszul emlékszem? Spider * F. szervező­kém! Látod, mire vagytok képesek (2/a út)? Mások kordonbontását már nem viselitek el. Fej

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents