Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)
2007-03-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám
4 2007. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP A Kossuth téri kerítéstörténet Orbán Viktor kordont bont 2007. FEBRUÁR 2.: a FídeSZ országgyűlési képviselői elbontják a Kossuth téri kordont. A rendőrség visszaépíti a kerítést 2007. február 17.: a Budapesti Rendőr-főkapitányság bejelenti: indokoltnak látják a kordon fenntartását március 31-éig. 2007. március 16.: Bene László országos rendőr- főkapitány bejelenti, hogy március 19-én elbontják a Kossuth téri fémkordont. A HÉT TÉMÁJA Helyszíni jelentés a könnygázfelhőből: fémesen kopogtak a lámpavasakon a csúzliból kilőtt anyacsavarok 2006. SZEPTEMBER 17.: a kiszivárgott őszödi beszéd hatására több ezer tüntető jelenik meg a Kossuth téren minimális rendőri biztosítás mellett 2006. SZEPTEMBER 18.: a Magyar Televízió Szabadság téri épületét megostromolja és elfoglalja a feldühödött tömeg. A Kossuth téren állandóvá válik a kormány lemondását követelő tiltakozó megmozdulás. Sátortábor szeptemberben Tüntetők a Kossuth téri kordonnál. A műveleti terület nyilvánvalóan arra szolgált, hogy megakadályozza a kormányellenes tüntetéseket, főként március 15-én, a zászlófelvonás idején. Holnap lebontják az őszi és tavaszi magyarországi zavargások jelképét, a Kossuth téri kordont. A „Kossuth tériek” máris tüntetést jelentettek be a Parlament elé. Vajon spontán alakult így az elmúlt fél év? És kinek az érdeke, hogy így alakult? Újvári Miklós A rendőrség még javában oszlatott a budapesti Andrássy úton csütörtök éjjel, amikor a két nagy parlamenti párt már sietett egymásra hárítani a felelősséget a zavargásokért. A hírügynökség 21 óra 12 perckor Szijjártó Péter szavait kürtölte világgá („ami most történik, az kizárólag a kormány érdekeit szolgálja”), 21 óra 36 perckor azonban már Nyakó István MSZP-szóvivő jelentkezett szólásra („Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a felelős az esti budapesti eseményekért”). E forgatókönyv szerint zajlik azóta is a politikai vita arról, hogyan juthatott Magyarország ebbe az állapotba. A valóság az, hogy egyik politikai pártnak sincs különösebb kárára a zavargások ténye. A Fidesz és az MSZP is igyekszik különféle összeesküvés-elméletekkel a másiknak kárt okozni. Az első budapesti erőszakos megmozdulások után úgy tűnt, az MSZP húzhat hasznot a történtekből, hiszen a kormányellenes tüntetők ugyanazt követelték, mint a Fidesz, ráadásul ugyanott, a Kossuth téren: a kormány azonnali távozását. Az MSZP számára kézenfekvő volt már szeptembertől összemosni a szélsőségeseket a Fidesszel. Erre kiváló alkalmat adott Wittner Mária és Schmitt Pál felszólalása szeptemberben a Kossuth tériek színpadán. Ott, ahol zsidó származású politikusok névsorát olvasták fel. A Fidesz igyekezett megakadályozni, hogy tőle függetlenül bontakozzon ki jobboldali tiltakozási hullám. Emiatt létesített saját színpadot a Kossuth téren, és emiatt választotta az október 23-i megemlékezés helyszínéül a Rákóczi utat, a szeptemberi zavargások egyik korábbi helyszínét. Orbán Viktor szorult helyzetbe került, mert nem határolódhatott el a szélsőjobbtól anélkül, hogy azok esetleg ellene is fordulnak. Másfelől szalonképesnek kellett maradnia. Végül a rendőrség sietett a segítségére: a televízió előtt még pu- hánynak bizonyult rendfenntartók október 23-i túlkapásai egyszeriben a Fideszt hozták nyerő kommunikációs helyzetbe. Gyur- csány után egy újabb közös ellenség egyesíthette az „új többséget”, a rendőrség. Nem telt el úgy nap a télen, hogy a Fidesz ne emlékeztetett volna a rendőri brutalitásra, és kiválóan aknázta ki azt a lehetőséget, hogy a rendőrség és a kormány nem volt hajlandó lemondani a közvélemény által elítélt gumilövedékek használatáról. Emellett sikerrel mutatott rá, hogy a Kossuth téri kordonnak nincs törvényi alapja, és rossz jelkép egy demokráciában. Az MSZP egy kezdetben nem túl erősnek tűnő témával próbálkozott újra, az árpádsávos zászlók ügyével. Végül azonban az of- fenzíva nyilatkozatot kényszerített ki Orbán Viktortól, aki sem elhatárolódni, sem azonosulni nem akarhatott, ha taktikáját követi. Végül hibára kényszerült: egy puha igent mondott a nyilas korszakot idéző, és addig csak bőrfe- jűek, újnyilasok által szentesített jelképre. Híveinek egy része pedig láthatólag nem értette meg a burkolt célzásokat: ott lobogtak a zászlók Orbán Viktor beszéde alatt és a zavarók kezében is. A mostani március 15-ének a Fidesz szempontjából talán ez az egyetlen szépséghibája: nagygyűlésére a félelem légköre ellenére 200 ezren mentek el, és az minden atrocitás nélkül lezajlott. Gyurcsány Ferenc viszont defenzívában van: nem mondott nyilvános beszédet (bár a Múzeumkertben a Batthyány Lajost alakító színész szónoklata akár a miniszterelnök gondolatmenete is lehetett volna). Esti beszéde a Művészetek Palotájában hatásosnak bizonyult, a vastaps értékét azonban rontja a nyilvánvalóan lojális, válogatott közönség. A csütörtök esti zavargások a Fidesz számára előnyökkel járnak: tovább fokozzák a pszichés nyomást a kormányra, amelynek soraiban - a Fidesz reményei szerint - talán érik a gondolat, hogy ilyen légkörben nem lehet kormányozni, változásra van tehát szükség. Más magyarázat aligha akad Orbán Viktor szűnni nem akaró offenzívájára. Az MSZP szintén előnyöket könyvelhet el: ha nem is az a felkelés következett be, amelyet Szüvássy György jósolt, de volt valami, ami igazolhatta a készültséget. Másfelől a kormányoldal joggal számíthat a nyugalmat mindennél előrébb helyező rétegekre, amelyeket talán sikerül meggyőzniük: a Fidesz egy követ fúj a randalírozókkal. Az SZDSZ elnökválasztási kampányában is jól jött a zavargás. Kóka János és Fodor Gábor egymás szavába vágva igyekezett Orbán Viktorra hárítani a felelősséget. Az MDF pedig megpróbált kívül maradni a csetepatén. Egy nappal korábban rendezte ünnepségét, a történtek után pedig sietett mindkét nagy pártot felelőssé tenni a történtekért. Nem telt el úgy nap, hogy a Fidesz ne emlékeztetett volna a rendőri brutalitásra. Batthyány Lajos szónoklata akár Gyurcsány Ferenc gondolatmenete is lehetett volna. „MENJEN HÁROM MÉTERT hátrább, mert ha nem, magához érek, és azt már tekinthetjük hivatalos személy elleni er& szaknak” - így tessékel hátra bennünket egy akciótól egy páncélos rendőr március 15-én este a Deák téren, megunva, hogy a törvényre hivatkozva a helyszínen maradnánk. A rendőrök láthatóan idegesek: bár a tömeg nagyját szétzavarták az Erzsébet téren, a szélsőségesek a környező kis utcákból csúzlival csapágygolyókat, anyacsavarokat lődöznek. Néhány perccel korábban még a fémdarabok lámpavason pendülését lehetett hallani. andrássy út, később. Néhány álarcos rendbontó az újságírókra és fotósokra támad. Az egyik földre vitt fotós objektíve elgurul, a férfit fektében rugdossák tovább, szeme mellett a hőre is felreped. A rendőrök az oszlásra szóló hosszas felhívás után - amelyből azt is megtudtuk: ők is ünnepelnének aznap, ha hagynák - fél óra alatt a Hősök teréig zavarják a pár százfős kemény magból és a hozzájuk csapódó, mintegy ezer főből álló tömeget. A randalírozók végül eltűnnek a Városligetben. A kollégák közt terjed a hír: az Oktogontól közben többezres tömeg akarja hátba- támadni az Andrássy úti rendőrséget. A rendvédelmi erők azonban megállítják őket. Némi vízágyúzás és könnygáz mellett részben a Nyugati, részben a Deák tér felé szorítják a tömeget. Időközben az Operaház előtti gócpontban két barikádot is emelnek kukákból, a balett- intézet lebontott állványzatából, telefonfülkékből. Az utcát az égő szemét és a gerendák szaga tölti be, legalábbis addig, amíg a rendőrség el nem kezdi az oszlatást: a Deák tér felé hátráló tömeget beteríti a könnygáz, a gránátok fényes ívet húznak az emberek feje felett a sötétben. A harc VÉGÜL a Deák téren ér véget valamivel tíz óra után. Néhány órás kergetőzést követően hazaindulnánk, de az Astoria felé nem mehetünk. „Nem szól vissza" - ordít és fenyegetőzik egy rohamosztagos. Nem szólunk, azt azonban látjuk■ az azonosítók ezúttal nem estek le róluk Ezt is megtanulták október 23. után: jól odavarrták őket, nyitván. u Tibay Gábor 2006. SZEPTEMBER 19-20.: a Kossuth téren megjelennek az első sátrak a tiltakozók közül mintegy 100- 150-en állandó jelleggel a téren maradnak. 2006. SZEPTEMBER 21- október l.: a Fidesz politikusai minden délután öt órakor beszédet tartanak a Kossuth téren. 2006. október 20.: a rendőrség az október 23-ai ünnepségekre készülve fémkordonnal veszi körül a Kossuth teret. 2006. október 23.: hajnalban rohamrendőrök ürítik ki Kossuth téri sátortábort. Az akció következményeként 50 éve nem tapasztalt méretű zavargások robbannak ki a fővárosban. A rendőrség határozatlan időre műveleti területté nyilvánítja a Kossuth teret. 2006. november 24.: a rendőrség nem engedélyezi a Deport ’56 nevű szervezet tüntetését a Kossuth téren. A szervezet panaszt tett, és kérte a Kossuth tér lezárásáról szóló intézkedés megváltoztatását.
