Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)
2007-03-17 / 64. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 17., SZOMBAT MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Fel vagy föl? a mi nyelvünket - a benne található rengeteg „e" hang miatt - gyakran „mekegő" vagy „kecskenyelvnek" nevezik. (Ebben az egyetlen mondatban is mennyi az „e" hang!) A szögediek (a déli nyelvjárást beszélők) ezt a problémát könnyen megoldják, mégpedig úgy; hogy a zárt „e" hang helyén - ahogy erről már korábban írtam - „ö" hangot ejtenek: röngeteg, könyér, köserves, kendör, embör stb. A köznyelvben is van lehetőségünk a sok „e" hang elkerülésére az úgynevezett „e - ö alakpárok" segítségével. NÉHÁNY PÉLDÁVAL Világossá válik a feladat: fel - föl: felemel - fölemel, felmegy - fölmegy, felmenekül - fölmenekül a hegyekbe, feleszmél - fóleszmél, felenged - fölenged, felterpeszkedik - fölterpeszkedik pl. a kemencére (déli nyelvjárásban: kemöncére), felgerjed - fólgerjed stb. felesleges - fölösleges: felesleges ember - fölösleges ember- veder - vödör: A veder tele ♦ van vízzel. - A vödör tele van vízzel. LEGFELJEBB - LEGFÖLJEBB: Legfeljebb tejfellel eszem. - Legföljebb tejföllel fogyasztom. Csend - csönd: „Csönd van. A dudva, a muhar, / A gaz, lehúz, altat, befed" (Ady); ló Csönd-herceg előtt (Ady) per - pör: heves per - heves pör, seprő - söprű: fólseper, de(!) felsöpör; közmondásunk pedig: „Új seprő jól söpör." Ugyancsak „de": felköszönt, felöltözöm (e szavakban az „ö" lenne a sok). továbbiak: fedő - födő, csepeg - csöpög, csenget - csönget, cseppen - csöppen stb. A dallamosabb beszéd, a jobb hangzás érdekében tehát - ha tehetjük - inkább az „ö"-s változatot használjuk; különösen akkor, ha a szóban vagy a mondatban több „e" hang is van! Hajdani linkek a világ tetején albérlet Az egykor hajléktalanok hazaértek, mert ők is úgy akarták Azt mondják: a világ tetején élnek, mint a madár. A támogatási rendszer révén 27 kaposvári hajléktalan mondhatta: hazamegyek. Márkus Kata Amikor az 57 éves, egykor hajléktalan férfi otthona felé közeledtünk, az járt a fejemben: milyen jó, hogy nem a kétnapos esőzés után próbálkoztunk autóval feljutni a szőlőhegyre. Félúton biztosan feladtam volna. így mire fölértünk a döcögős úton a Lonka hegyre, a kilátást elnézve, a csend és a nyugalom vüágában az jutott eszembe: szép itt.- Kocsival igen - vágta rá vendéglátónk. - Gyalogosan nem túl egyszerű az élet.- Azért mégis más itt, mint a szállón?- Nyugodtabb - mesélte a férfi nagyot slukkolva sodort cigarettájából. - Itt nincs az, ami bent. Ott akit tudnak, molesztálnak: adj egy cigit vagy valami kaját! Itt ez kizárt. Itt magamat kell megvédenem meg a telket. Bent ruhával kellett elmenni fürdeni is, mert ha benne hagytam a pénzem, mire kijöttem, eltűnt.- Miért került az utcára?- Családi okok miatt. A család elment Székesfehérvárra, én meg nekilódultam a vüágnak. 1994-ben kénytelen kelletlen kerültem a hajléktalanszállóra. Két évet az utcán is voltam, most meg itt vagyok a világ tetején.- A világ tetején?- Igen. Itt úgy élek, mint a madár. Magasabban vagyok.- Azokhoz képest, akik a szállón vannak?- Azok már annyira lent vannak, hogy nem tudni, mi lesz velük. Megváltoznak itt kint az emberek. Bent annak örültem, hogy befogadtak, nem kellett az utcán lenni. Igaz, figyelmeztettek: gondoljam át; ide könnyű bejönni, kimenni már nehezebb. Aztán elegem lett a benti életből, akkor mentem ki az erdőre, ott voltam két évig. Kemény telek voltak. Most viszont meg lehet nézni: nem vagyunk mi annyira fattyú gyerekek, hogy magunk után ne rakjunk rendet.- Most mi foglalkoztatja?- Válogatás - mutatja az egyik ismert magazint.- Olvas? Élet a szállón. Aki kijutott a hajléktalanszállásról, valóban úgy érezheti, hogy a világ tetejére jutott, mert a saját kezébe veheti a sorsát, persze segítséggel- Talán tudok is.- Mi lesz, ha vége a programnak?- Nem tudom. Ez számunkra az ugródeszka. Mint a középiskola: semminek nem hívják, de onnan lehet továbblépni.- Amíg bent vannak az emberek, nem igazán érdekli őket semmi - veszi át a szót Kuczkó József szociális munkás. - Ez olyan, mint amikor egy patkányt bezárnak egy ketrecbe, s meghatározott időközönként áramütést mérnek rá. Egy ideig próbál menekülni, ám miután rájön, hogy nem tud, leül egy sarokba gubbasztani. Csak az érdekli, a hajléktalant is, hogy legyen meg a kajája, a piája. Itt Huszonhét próbázó a kaposvári hajléktalangondozási központ 27 lakója vett részt eddig az albérleti támogatási programban. Ők havi 20 ezer forintos hozzájárulást kapnak lakhatásukhoz. Jelenleg 13-an vannak a programban, s négy egykori hajléktalannak rendeződött véglegesen a sorsa. Gulyás János, a hajléktalangondozási központ igazgatója kint aztán fakulniuk kell a régi traumáknak.- Mi lesz magával fél-egy év múlva? - fordulok ismét a férfihoz.- Tudom, hogy nem csak a mára kell gondolni. De érdekli az önt egyáltalán, hogy mi lesz velem?- Az érdekel, hogy magát ér- dekli-e.- Majd kiderül. Ha ebben a házban továbbra is lakhatunk, akkor semmi gond nem lesz. Mire idáig jutunk, csöpörögni kezd az eső, sietve ülünk az autóba. Lupushoz indulunk. A 28 éves, egykori állami gondozott fiú városi albérletben él a támogatásnak köszönhetően.- 18 éves koromban kikerültem az intézetből - mondja Lupus -, nem tudtam hová menni. Sokáig az intézet körül csöveztem. Aztán ‘96 októberében az akkori igazgató hozott el Kaposvárra, a hajléktalanszállóra. Hát be kell vallani: problémás ember voltam, nehezen illeszkedtem be, fiatal voltam, büszke, persze tele balhékkal. így aztán engem nem tudtak meglopni, tartottak tőlem, de emiatt sok problémám volt. Egy védekező reflex volt, hogy engem ne tudjanak meglopni, én legyek a valaki. Ha valaki rosszat szólt, már ütöttem is.- Úgy hallottam mára megszelídült?- 2003 után más lett az életfelfogásom, elkezdtem gondolkodni a jövőmről. Nekem más lehetőségem nincs ebben az életben, csak az, ha tanulok. A célom 2013-ig egy diploma, azzal csak el tudok majd valahol helyezkedni normális családi körülményekkel. Az utóbbi 14 évet úgyis elpazaroltam, mert előbb kellett volna elkezdenem tanulni. Csak hát az intézetben nem mondta senki, hogy muszáj tanulni, így a saját káromon kellett megtanulni. Tudja, mi valójában link emberek vagyunk, mert hozzászoktattak bennünket az intézetben, hogy mindenünk megvolt. Nem éreztük annak a súlyát, hogy mindennek megvan az ára, mindenért meg kell dolgozni. Ezzel csak akkor szembesültem, amikor kikerültem onnan.- Máshogy néznek magára, amióta nem hajléktalan?- Másképp állnak hozzám, én is másképp állok hozzájuk. De azért nem mindegyik hajléktalan olyan, amilyennek képzelik. Az előző albérletünkben például amíg nem tudták, hogy hajléktalanok vagyunk, addig semmi bajuk nem volt velünk. Amikor meg kiderült, addig nem nyugodtak, amíg el nem üldöztek bennünket a lakásból. A főbérlő végül kitette a szűrünket.- Március 31-ig van a program. Mi lesz utána?- Most abban gondolkodom, hogy a környező szőlőhegyekben keresek házat. Azt saját pénzből is tudnám fizetni. Am ahhoz, hogy egy hajléktalan rendezze az életét, 1-2 év nem elég. Hogy hitelt vehessünk föl, kétéves munkaviszonyt kell igazolni. Hitel meg kell, mert egy házra valót összegyűjteni 1-2 év alatt nem lehet. Az biztos, ha nincs ez a támogatás, még mindig ott dekkolok a szállón. Szarvasfej figyeli a falról a jóllakott vendéget Siófokon étlapozó A tulajdonos főúr, az Újházy-tyúkhúslevest elkunyerálták, de a pacal sótlannak bizonyult Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Jódarabig elmélkedtünk azon, hogy a siófoki Aranyszarvas étterem személyzete vajon ráismert-e a négyszemélyes családdal érkező, szemüveg mögé bújt özvegy Zimbabwei Kálmánnéra. A tulajdonos ugyanis már-már zavarba ejtően előzékenyen viselkedett; megigazgatta az amúgy is tökéletesen kisimított hímzett abroszt, a felnőtteket ajándékként roppant finom házi ágyas pálinkával kínálta, kérés nélkül szervírozta az Erős Pistát, ráadásul az egész ebéd alatt úgy helyezkedett, hogy azonnal reagálni tudjon minden kívánságra. Aztán idővel rájöttünk, hogy minden vendéggel így bánik; itt úgy látszik, ez a szokás. A kis parkolóba négy-öt autó fér csak egyszerre, de a helyek mindvégig foglaltak, s a 70-es főút melletti étterembe betérők között szemmel láthatóan naponta visszajárok és új felfedezők is voltak. Persze szükség van a kedvességre, amíg fel nem szolgálják a megrendelt ételt, mert a másodosztályú étterem kinézetre finoman szólva is szolid. A fából ácsolt zárt teraszon faasztalok és -székek, ennyi. Az egyik belső térbe vezető ajtón az italospult végét, a másikon pedig egy falra akasztott szarvasfejet látni. Tán a névadót. Az Újházy-tyúkhúsleves olyan jól nézett ki, hogy a társaÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Figyelem mindenre KÖRNYEZET (1-10 pont): Tiszta, de nagyon szolid ÉTEL (1-20 pont): Érdemes megkóstolni 10 5 15 ság egyik tagja elkunyerálta. A húslevesek alapja egyébként ugyanaz, s a tészta vagy a húsgombóc tarkítja a kínálatot, igaz, meglehetősen bőséggel. Nem a nagymama főztje, de a menzai kosztnál jobb és több. Bár a tulajdonos elmondta: ötféle főfogás csak az étlapon szerepel, de adni éppen nem tudják, a választék így is zavarba ejtően széles körű maradt. Amíg készültek a megrendelt fogások, megkóstolódott a hosz- szú lépés, benne finom olasz- rizlinggel. Sör azért nem kerülhetett az asztalra, mert tavasz- szal még viszonylag kevés a vendég, s néhányuk miatt nem érdemes hordót csapra verni, üvegest viszont nem kívántam. Aztán először a káposztasaláta érkezett, amiből pluszt is kellett rendelni, olyan frissnek, harap- nivalónak és zamatosnak bizonyult. Majd megérkeztek a főfogások, s mindegyik szinte megehetetlennek tűnő mennyiségben. Híres az étterem a pacaljáról. Az állaga először furcsának tűnt; puha volt a hús, s túl sűrű a szaft ahhoz képest, mint amit eddig ettem, de talán az itteni séf tudja leginkább a módját, hogyan kell elkészíteni. Lehetett volna egy kicsit csípősebb, s biztosan sótlan volt (ezt egy sószóró segítségével könnyen sikerült orvosolni.) A szarvashús gombás szósszal isteni, ahogyan a sült kijevi jércemell és a vajas pulykamell is. Ráadásul mindez üdítőitalokkal együtt is csak nyolcezer forintba került. Igaz, kissé becsapós lehet az étlap azok számára, akik nem lapozzák végig, mert a hátsó fertályban kiderül, hogy a köretért és szószért pluszárat számítanak fel. A választék igazából csak desszertekből kevés; alapvetően különféle ízesítésű palacsintákra és fagylaltkehelyre szorítkozik. No de miért is lenne másképp; biztosan a tapasztalatok diktálják ezt, hiszen mi sem bírtunk már degeszre hízott hassal rendelni közülük semmit...
