Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)

2007-03-16 / 63. szám

13 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 16., PÉNTEK SAJTÓ ÉS TANULÁS Brüsszeli tanulmányútért harcoltak az ifjú firkászok Rossz példa a fiataloknak sztárok Kitalált emberekre akarnak hasonlítani a mai tinik A néptáncosok között nem ciki a hagyományok ápolása Horváth Judit, a Nagyboldog­asszony Katolikus Gimnázium tanulója képviselte Somogy megyét a Nemzetközi Fejleszté­si Ügynökség és a Pillar Kht. ál­tal támogatott európai uniós di- ákújságíró-képzésen Pécsen. Elsőként Tajthy Viktor, egy Politikai és Kommunikációs Ta­nácsadó cég munkatársa tartott előadást, majd Pál Zsombor, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Or­szágos Egyesület (DUE) munka­társa ismertette az írott sajtó műfajait. A diákok legnagyobb élménye az volt, amikor három európai uniós önkéntes látoga­tott el hozzájuk. Ez a program abban nyújt le­hetőséget a különböző nemzeti­ségű fiataloknak, hogy megis­merhessék más országok kultú­ráját, nyelvét, szokásait. ■ Meghatározott időre és karakterre dolgoztak, akár a profik. A második napon Baló György, az Este című magazinműsor be­mondója, majd Pócs Balázs, a Nép- szabadság újságírója beszélge­tett a fiatalokkal. A harmadik napon nagy meg­mérettetés várt az ifjú firkászok- ra. Egy versenycikket kellett ír­niuk egy adott témáról, az óke­resztény sírkamrák európai uni­ós pályázatáról. Nem volt köny- nyű dolguk a srácoknak. Megha­tározott időn belül meghatáro­zott karakterszámmal kellett dol­gozniuk, akárcsak a profiknak. Munkájukat március végén ér­tékelik, a 69 munka közül a három legjobb író nyereménye egy brüsszeli tanulmányút lesz. Horváth Judit is esélyes a brüsszeli diákújságíró-képzésre Régen írók és költők, manapság magukat sztároknak nevező ron­csok a fiatalok pél­daképei. Luka Szandra Bettina Valamikor régen a példakép j kifejezés egy-egy szülőt, na- j gyobb testvért, családtagot, ba- } rátot vagy világszerte ismert „hőst” jelentett. Egy olyan sze­mélyt, aki valamiben kiemel­kedő teljesítményt tudott nyúj­tani, és ezzel példát mutatott a körülötte élőknek, esetleg az egész emberiségnek. Példaképe bárkinek lehet és a legtöbb embernek van is, le­gyen az felnőtt vagy gyerek. Ha családtagot választunk példa­képnek, akkor arra a személyre bármikor lehet számítani. A gyerekeknek ezt a személyt többnyire az édesanyjuk vagy az édesapjuk jelenti. A példa­kép nagyon fontos szerepet ját­szik annak az életében, aki fel­néz rá, hisz többnyire olyan akar lenni, mint ő. A XXI. századi ember számá­ra a példakép már egyáltalán nem ezt jelenti. Most már nem csak külföldön, hanem nálunk is teret hódítottak a „sztárok” és a híres emberek. Ha megkér­deznénk egy mai fiatalt, ő nagy valószínűséggel egy ilyen em­bert választana példaképének. Ez a tény, gondolom, nem ér minket túl nagy meglepetés­ként, hisz ha őszinték karunk lenni magunkhoz, akkor be kell látnunk, hogy mi is ehhez a nagy többséghez tartozunk. Középiskolás diákok körében végzett közvélemény-kutatás Sztárnak lenni jó? könnyesben talál magának párt és barátokat. ismerik mindenütt, az ut­cán, a metrón és a bevásár­ló-központokban is megbá­mulják az emberek. minden fotón jól néz ki, há­la a számítógépes retusáló­programoknak. nem bünteti meg a rendőr gyorshajtásért, helyette kér egy autogramot a biztos úr. bármilyen hülyeséget csinál, megírják az újságok. Az egykori tinibálványból 25 éves korára elvált, kétgyerekes roncs lett alapján derült ki, hogy' divatos pél­dakép ma például sok-sok híres szí­nész és énekes, néhány sportoló s megannyi perc­nyi hírnevű tévé­sztár... Ugyan ért is lenne rossz? Ők mind­annyian sikere­sek, világszerte ismertek, gaz­dagok, szépek és boldogok. De álljunk csak meg egy szóra! Ez tényleg így volna? Ahogy Dobó Kata színésznő fogalma­zott, az emberek csak a szakma jó olda­lát látják, a sötétet nem. Hogy igaza van-e és valóban van-e a sztárságnak sötét oldala, azt csak az tudhatja igazán, aki maga is ezekben a körök­ben mozog. Én mindössze egy do­logra len­nék kí­váncsi: valóban ezekre a kö­zönség igénye­inek megfelelő­en formált és sa­ját egyéniségüket elnyomó, „kitalált” emberekre akarunk ha­sonlítani? Hiába a vörös szőnyeg, a sok pénz és a csillogás, mind­ezek ellenére a pénz alapvetően nem boldogít. Valójában persze ők is ugyanolyan átlagembe­rek, mint mi, csak a nézők felé nem ezt mutatják. Hisz ki is nézne akkor tévét és hallgatna rádiót, ha mindenütt csak unal­mas és mindennapos dolgokról lenne szó? Valószínűleg senki. Ezért próbálnak ők valami mást mutatni. Valakit, akik valójá­ban nem is ők, hanem mindösz- sze csak egy elképzelt ideál, akire mi, hétköznapi emberek felnézhetünk. Pedig ők csak a képzeletünkben léteznek, hisz tökéletes ember a világon nincs. Nekik is ugyanúgy vannak jó és rossz napjaik, ugyanúgy lehetnek sző­kék, barnák, vékonyak vagy molettek, szépek és kevésbé szépek, de véletlenül sem hibátlanok. Nem baj, ha egy sztárral szimpatizá­lunk, csak arra az egyre ügyeljünk ra­jongásunk so­rán, hogy so­ha ne akar­junk mások lenni, mint akik valójá­ban va­gyunk. Fon­tos, hogy mindenki­nek legyen saját egyé­nisége. A mai modern világban a techni­ka, a táncok és az extrém spor­tok kötik le a fiatalok figyelmét. A füstös diszkó vibráló fényeinél bulizunk, de vagyunk jó páran, akiknek nem csak ez a fajta stí­lus adja a kikapcsolódás örömét. Már kiskorunktól fogva néptán­colunk. Egyáltalán nem tartjuk cikinek ezt a hobbit, sőt büsz­kén vállaljuk. Már harmadik éve egy felnőtt néptáncegyesület tagjaként táncolhatok. Olyanok vagyunk, mint -égy nagy család. Erre a hobbira mindenki a szabadide­jéből áldoz. Rendszeresen ke­ményen próbálunk azért, hogy ápolhassuk néphagyományain­kat, hogy örömet szerezhessünk másoknak. Rendszerességet, ki­tartást követel tőlünk a tánc. Ve­zetőnk elvárja tőlünk a kifogás­■ A lányok hosszú haja, a testtartás árulkodik a néptáncosról tálán megjelenést bármely fellé­pésen. Minden ilyen esemény a jó pár alsószoknya rendezésével kezdődik. Keményítünk, vasa­lunk, fényezzük a csizmákat. A fiúk fizikai igénybevétele még nagyobb, mint a lányoké. Egy fellépés után ki lehet csavarni az ingükből a verítéket. Idővel ez egy életformává vá­lik. A lányok hosszú haja, a testtartás, a járás sokszor árul­kodik rólunk a szakértő sze­meknek. A külföldi fellépések pedig lehetőséget adnak, hogy világot lássunk! Attól, hogy va­laki néptáncos, még nem régi­módi, csak más értékrendet képvisel. KOMÁRI VIOLETTA, EÖTVÖS L. MŰSZAKI SZAKKÖZÉP S* Pfeifer Adrián: Rejtvény AJÁNLÓ ZENE A Back II Black énekese béka lett Bakiparádé Mára! Sándor: Halotti beszéd 5* De értsd meg, visszakap­ható, Hisz itt van a szó, Csak Te hitted, hogy elvet­ték tőled, Mert nem érezted, mit érez­ned kellett. Egyszerű, de mégis fontos, Kiérdemelni kicsit gondos, Ha tudod a szót, kimond­ható, Hogy milyen igaz a szó... I\z oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter Tel.: 82/528-154 E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu A diákok cikkeit teljes terjedelmükhen a www.sonline.hu hírportálunkon olvashatják. Egy szó, mi kimondható, S ha gondolom, le is írható. Egy szó, mi mögött érzés rejlik, Egy szó, mi nélkül kapcso­lat nem létezik. Egy szó, mi mindent eldönt, Az életed is függhet ettől. Elvesztetted a szót, mert el­vettem tőled, Csalódott vagy, hisz szeret­ted, ki elvette tőled. A Back II Black frontembere, Bebe ismét egy rajzfilm betétdalát énekel­te fel. A húsvét- kor mozikba kerü lő, Robinson család titka című, egész estés Walt Disney animációs filmben egy békának köl csönzött magyar hangot, már korábban is dolgozott együtt a Walt Disney-pr dukcióval, 2005-ben a CsodaCsibe egyik fő­címzenéje fűző­dik a nevé­hez, 2002- ben pedig Bebe A kincses bolygó című animáci­ós filmben hallhattuk hangját. A mostani Disney-filmben Fran­kié, az éneklő béka karaoke- előadását erősíti Bebe, amiről ha­marosan a mozi­néző fiatalok sze­mélyesen is meg­győződhetnek. Addig is Bebe szenzációs elő­adása már hallható egy különleges kis klipben, amely a mo­ziban illendő visel­kedésre hívja fel a fi­gyelmet - természe­tesen éne­kelve. márai 1948-ban, a szabadság- harc idején hagyta el az orszá­got. műve prózai formában megírt vers. mondatai igen rövidek és érthe­tőek. A BOivy-ra végződik, innen tudhatjuk, hogy angol szó. A vers igen fiatalos és a kor­hoz illő. a társadalmi fejlődést idézi elő, már nemcsak magyarul, hanem más nyelven is megszó­lalhatunk. sok idegen szót belerakott márai nem sajnálja a jelzőket belőle: vad, tajtékos. a mű végén visszatér a halál megfélemlítő dolgaira. AZ UTOLSÓ SORBA odatette az „íme” kötőszót. jól átlátja a témát. a MŰ ideje ugrál az időben. számukra ismeretlen dolgokat is megjelenít: Ki az az Ernő? (Jenő!!!) És miért nem adta vis­sza a Shelley-kötetet? A mű beszédmódja „ lírai én" formában íródott. MÁRAI TUDATNI AKARJA velünk, hogy nem vagyunk egy rossz nép, csak fejlődni kelt sok mindent nem értettem meg a versből, biztosan a sok ide­gen szó miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents