Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-06 / 31. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 6., KEDD msmmmmi Jönnek a szalonkák simon Pál az FVM Somogy Megyei Hivatal Vadászati és Halászati Felügyelőség osztályvezetője: - Két dol­got szeretnék: egy kicsit pi­henni és szalonkát lőni. Az utolsó simításokat végezzük az új vadászterületek kiala­kításában. Megszülettek a megegyezések, a szakható­sági hozzájárulások után küldjük ki a határozatokat az érintetteknek. Kemény munka volt tető alá hozni, most jólesne egy kis pihe­nés. Hamarosan érkezik az erdő királynője, a szalonka, és ezzel elkezdődik az idei vadászati szezon. Tavaly si­került a századik madarat is felvennem. A fajszí cipész A SOMOGYFAJSZ1 BoskOVÍCS Mihály már csak a család lábbelijét javítja: - 84 éves vagyok. Valamikor csak abba kell hagyni a mun­kát. Négy éve, hogy letet­tem a szerszámokat. In­kább kijárok a tyúkokat etetni, a gyümölcsfákat gondozni. Most leginkább fát vágok, mert a felesé­gem nagyon fázós. A szom­szédba is átjárogatok. Sze­gény éppen eltörte a lábát, ! itthon van, jut időnk a be­szélgetésre. Ha tehetem, részt veszek a falu minden | rendezvényén. Ott vagyok a focimeccseken, a falu­napokon, most az idősek estjére készülünk a fele­ségemmel. Játékszenvedélyek viharában gameover Egy élet munkája és a családi boldogság úszott el a rulettasztal mellett A megjelenése kifogásta­lan, bár látszik, öltönyét nem a múlt héten csinál­tatta, igaz, nem is olyan régen még mutatós da­rabnak számított. Anyagiak híján ez némileg váratott magára, ám egy lottó­négyesnek és a vele járó négy és fél millió forintnak köszön­hetően végül is beindult a saját vállalkozás. S nemcsak bein­dult, hanem megfelelően pros­perált is, ugyanis László értette a dolgát, no és az időt sem saj­nálta cégére. Egyre kevesebbet volt otthon, folyamatosan tár­gyalt, ügyet intézett, ellenőr­Vas András Egy-egy alkalommal bárki nyerhet a ruletten, ám hosszú távon nagyot bukhat, aki a szerencsét kísérti zött, ám arra már nem maradt érkezése, hogy a gőzt is ki­eressze néha.- Kinézett egy komoly üzle­tet, de a leendő partnert meg kellett még dolgozni - em­lékszik vissza első kaszi­nólátogatására. - Egy régi fe­hérvári cimborám javasolta, vi­gyem el kaszinóba, ott könnye­debben lehet tárgyalni, mint egy irodában. Állította, neki ez már többször bejött. A tanács bevált, re­mek estét-éjszakát töltöttek el a leendő üz­letféllel Sopronban, ahol amellett, hogy vé­gül egymás tenyerébe csaptak, László még nyert is nyolcszázezer forintot. Jó másfél hónappal az első látogatás után ismét el­ment egy kaszinóba, ám ezút­tal elpártolt mellőle a szeren­cse, s háromszázezer forint mí­nusszal zárt. A veszteség nem rázta meg különösebben, vi­szont elkezdte tanulmányozni a rulettszisztémákat. Legköze­lebb már kész taktikával, ki­- Ezt megtartottam a régi ruha­táramból - jegyzi meg László rezignáltan. - Vigyázok is rá, mint a szemem fényére, hiszen enélkül jó néhány helyre nem engednének be. Pedig talán jobban járna, ha kitiltanák, esetleg lenne akko­ra ereje, hogy kitiltatja magát. László - a vezetéknevét kérésé­re nem írjuk le - ugyanis szen­vedélyes szerencsejátékos, s a játék iránti vágy s az ezzel járó adrenalinlöket már olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy az elmúlt években szép lassan ki­hátrált régi életéből. Az új viszont szép lassan el­emészti. Anyagilag már nem is indo­kolt a jelen és jövő idő, hiszen az egykor sikeres vállalkozó ma már óriási adósságokat görget maga előtt Ráadásul az egyre növekvő pénzügyi és lelki te­herrel mostanság kénytelen egyedül megbirkózni, ugyanis fél évvel ezelőtt, amikor kide­rült, hogy házukat igen jelentős jelzáloggal terhelte meg, felesé­ge is összecsomagolt, s kilépett az életéből - a két általános is­kolás gyerekkel egyetemben.- Sohasem hittem volna, hogy ide jutok - ismeri el a szé­kesfehérvári születésű férfi. - Budapesten diplomáztam a köz- gazdasági egyetemen, negyed­évben megnősültem, s leköltöz­tünk Somogyba, ugyanis a fele­ségem idevalósi. Eleinte egy cégnél dolgoztam, de mint min­denki, én is vártam, megvalósít­hassam saját elképzeléseimet. Nem a pénz, az izgalmak vonzották az asztal mellé BÁR AZ ELSŐ ALKALOMMAL nyert összeg akkoriban nekem nem számított komoly pénz­nek, mégis meglepett, hogy alig néhány óra alatt, minimális fi­gyelemmel, mindenféle sziszté­ma nélkül esett az ölembe ez a pénz - eleveníti fel László az el- csábulás folyamatát. - Ám még jobban megfogott az egész hangulata. Az elegáns környe­zet, a közönség s legfőképpen maga a játék a percenkénti új impulzussal, izgalommal Kilóg a feneke a nadrágból. László játékszenvedélye súlyos milliókba került, még a házát is elvesztette dolgozott koncepcióval érke­zett, ám ismét bukott. Ez nem hagyta nyugodni, főleg, hogy látta, valaki időről időre min­dig nyer.- Egyre többször utaztam fel Pestre különféle indokokkal - ismeri el. - A feleségemnek mindenféle tárgyalásokról, konferenciákról, munkavacso­rákról meséltem, persze helyet­tük játszottam. A kezdeti százezres tét folya­matosan emelkedett, volt olyan este, hogy cégének egyhavi for­galmát, közel tízmillió forintot hagyott a forgó tányér mellett.- Az asszony semmit sem sejtett, később azt hitte, nő van a dologban - folytatja. - Vala­hogy mindig sikerült kimagya­ráznom magam, ráadásul soha­sem jött éjszakai telefon, sms, nem volt az ingemen rúzsfolt: mivel ebből a szempontból tényleg ártatlan voltam, nem is kellett mismásolnom. Annál inkább vigyáznia kel­lett, nehogy a feleség kezébe kerüljenek a bankszámlakivo­natok, hiszen vészesen leapadt mind a családi, mind a céges kontó. Olyannyira, hogy egy rosszul sikerült bécsi hétvége után László kénytelen volt köl­csönkérni, méghozzá sürgő­sen. Kapott is, de nem a meg­szokott piaci feltételekkel, sőt, mivel a megbeszélt időre nem fizetett vissza semmit, így újabb hitelt kellett szereznie. Az ördögi kör végén került a jelzálog a családi házra, derült ki végül minden, s költözött el asszonya a gyerekekkel. László azonban még ekkor sem tudott leállni, elbukta előbb a kocsit, majd ékszereit, vagyontárgya­it, végül a házat. Nemcsak a család, de egyre több ismerőse fordult el tőle, ám szerencsére volt, aki melléállt.- Egy volt alkalmazottam rá­beszélt, menjek el pszichiáter­hez, ugyanis ebből egyedül soha nem mászom ki - mondja őszin­tén. - Három hónapja járok ana­litikushoz, s ha így folytatom, talán van remény. Két hete Pes­ten jártam, a szívem mint a mágnes húzott a Roosevelt tér­re, ahol két kaszinó is működik. Ott álltam az egyik bejáratánál, s úgy éreztem magam, mint akit hasba szúrtak, de végül nem mentem be. A másikból pedig már ki vagyok tiltva... Pádon aludt a két sérült a nagyatádi kórházban Közvetítő segíthet az áldozatokon új eljárás Szembesítik a sértettet és az elkövetőt a megegyezés érdekében A csurgói kollégium egyik neve­lője felvetette: miért nem érde­kelt senkit a nagyatádi kórház­ban, hogy két kiskorú gyerek ott maradt? Miért nem fektették le őket, mi­ért nem a kórház hív­ta fel a nevelőt, ha már a mentősök nem szállították vissza őket? Ráadásul a fej- sérüléses gyerek most sincs még teljesen jól.- Nem voltunk lelküsmeretle- nek - szögezte le Bóta László, a nagyatádi kórház főigazgatója. A híváslistán is meg lehet nézni, hogy 23 óra 28 perckor telefonál­tunk a kollégiumba, ahol a portás azt mondta, hogy nem tudja ad­ni a nevelőt. Azt is kérdezte, hogy talán biciklivel jöjjön a diáko­kért? Az adminisztrátor az inter­neten megnézte a menetrendet, így mentek haza az 5.30-as vonattal a gyerekek. Egyi­kük már nagyko­rú, így volt kísére­te a tizenhét éves­nek. Arra a né­hány órára nem volt értelme ágyat adni, ebben az esetben fel kellett volna venni a diákokat a kórházba. A mentőszolgálat jog­gal tehette meg, hogy nem szál­lította vissza a fiatalokat éjsza­ka. Előfordult, hogy két napig várt egy beteg mentőre, még ez is belefér... ■ Varga Andrea ■ Előfordul az is, hogy a beteg két napot vár a mentőre. Januártól úgynevezett mediá- torok végzik a Somogy Megyei Igazságügyi Hivatal Pártfogó Fel­ügyelői Szolgálatánál a büntető­ügyekben alkalmazható közvetí­tői tevékenységet -tájékoztatott Keszthelyi Tiborné megyei igaz­gató. Az eljárás célja, hogy a sér­tett és a terhelt között egy pártat­lan közvetítő segítségével meg­egyezés szülessen, illetve a sér­tett kárát a terhelt térítse meg vagy a jóvátételnek egyéb formá­ját válassza. A Központi Igazság­ügyi Hivatal országosan hatvan pártfogó felügyelő képzését szer­vezte meg, Somogyból hárman vettek részt az oktatáson. Jelen­leg Nétling Ibolya Nikolett az egyik közvetítő a megyei hivatal­Keszthelyi Tiborné megyei igazgató bízik az eljárás hatékonyságában Másutt már bevált A BŰNCSELEKMÉNY elkövető­je és az áldozat közötti meg­egyezés Európában az 1990- es évektől alkalmazott jogin­tézmény. Az Egyesült Király­ságban és az USA-ban már az 1970-es évektől, Ausztriá­ban 1989-től, Hollandiában 1994-től, Spanyolországban 2001-től, Finnországban pe­dig 2006-tól alkalmazzák. A MEDiÁTOROK alkalmazása a legtöbb országban rövi- debb eljárást eredményezett és a kártérítési perek szá­mát is csökkentette. bán, aki pszichológus-szakké­pesítéssel is rendelkezik. Mint mondta: nem ítélkezik és nem is kényszerítheti a felekre a meg­egyezést. Abban működik közre, hogy felismerjék közös céljaikat és kölcsönösen elfogadható ja­vaslatok szülessenek a megegye­zés érdekében. A pártfogó felügyelő hozzátet­te még, hogy a találkozás mind­két fél számára pozitívumokat rejt. A sértett például elmond­hatja, hogyan érintette az inci­dens, ezenkívül érzelmi jóváté­telt kaphat a kárenyhítése mel­lett. Az elkövető pedig megért­heti a cselekménye valós követ­kezményeit és megbánást ta­núsíthat. ■ Meiszterics Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents