Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-05 / 30. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ 5 A harckocsizok barátkoztak Nagyatádon Éves beszámolót s egyben bará­ti összejövetelt tartott a nagyatá­di 69. Harckocsi Ezred Baráti Kö­re. A programon az elmúlt év eredményeiről és fontosabb ese­ményeiről, s az idei tervekről tá­jékoztatta a népes tagságot Hor­tobágyi Ferenc, a szervezet ve­zetője. A bajtársakat a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsé­gének vezetősége, valamint Or­mai István, a város polgármeste­re is köszöntötte. Utóbbinak a tagság ajándékkal köszönte meg két évtizedes támogatását. Az idén húszesztendős civil szerve­zetbe új tagok léptek be, majd a hivatalos események után kötet­len beszélgetéssel s vacsorával zárult a program. ■ Csikós M. I* I OLVASÓI ÜZENETEK SMS: 20/968-9444 GYÁRBEZÁRÁS A 432 dolgozóból nagyon sokan már vagy 30 éve ott dolgoznak ugyanazon a munkahelyen (a Mustángnál, ami előtte Lewis volt) varrónő­ként Vagy 80 százalékuk már belerokkant a normázásba, amit szinte lehetetlen volt telje­síteni, de akkor is inkább dol­gozni szeretnének. A feleségem március 10-re van kiírva gerinc­műtétre, az orvos szerint csak feküdni szabadna itthon. Nem íratta ki magát táppénzre, titok­ban március 4-ig dolgozik még, a bezárásáig. Nem a műtétje mi­att sír, hanem azért, mert meg­szűnik a munkahelye. TRAGÉDIA VÁRHATÓ? A barCSÍ Együtt Egymásért Szociális Otthon dolgozói, akik kerék­párral vagy gyalog járnak dol­gozni reggel, és este hazafelé nap mint nap halálfélelemben közlekednek az út mellett levő vashulladéktelep mellett, mert a két borjúnagyságú, a lyukas kerítésen ki-be mászkáló vad kutya megtámadja őket. Lett jelezve az illetékesek felé számtalanszor! Semmi ered­ménye. Tragédiának kell megint történni, hogy valami legyen? Aggódó férj vizitdíj Vizitdíj alól felmentett cukorbeteg vagyok. Elküldhet orvosom vissza eredeti körze­tembe? (Nem hallottam arról, hogy a szabad orvosválasztás változott volna, de ha elküld az orvos, nem is érdemes ma­radnod nála. - A szerk.) Kétszáz kiló kolbászt töltöttek toponár Jövőre is tartanak fesztivált a medvések Közel húszéves intézményve­zetői munkája elismeréseként a megyenapon Somogy Polgá­raiért díjat kapott a nagyatádi Simonovics Józsefné, aki ma a Rinyamenti Szociális Szolgálta­tó Központ vezetője. 1971 óta dol­gozik szociális területen.- Bölcsődei gondozónőként kezdtem a pályámat, majd 1977- től bölcsődevezető lettem Nagy­atádon - idézte fel. - Nagyon szerettem ezt a munkát, de 1990-ben a demográfiai változá­sok váltásra kényszerítettek. Ezért pályáztam meg a Gondo­zási Központ vezetői állását. El­nyertem a megbízatást.- Azóta lényegében ugyan­ezt az intézményt irányítom, csak időközben kibővültek az ellátási területek - tette hozzá Simonovics Józsefné. - Új fel­adatok kerültek az irányítá­sunk alá, először a gyermekjó­léti szolgálat, majd a család- segítés. Alapvetően szeretem, amit csinálok, jó érzés, hogy munkatársaimmal segíthetünk a nehéz helyzetben lévő embe­reknek. Emellett vannak szak­mai sikerek is, ilyen volt példá­ul a jelzőrendszeres segítség- nyújtó szolgálat elindítása, amelyet annak idején az elsők között kezdtünk el. Simonovics Józsefné egy-egy felnőtt lány és fiú édesanyja- Most ismét új kihívás elé nézek, hiszen december óta az egész kistérség szociális ellátá­sa a mi intézményünk irányítá­sa alá tartozik - folytatta. - Ezt a feladatot úgy kell megolda­nunk, hogy az egyes települé­sen élők szinte semmit ne ve­gyenek észre a szervezeti válto­zásból. ■ Csikós Magdolna Egy kalocsai csapat nyerte az el­ső Medveváró kolbász- és bor- fesztivált Toponáron. A programot egy régi legenda alapján nevezték el a medvéről. A múlt század közepén a Feste­tics család az elbeszélések sze­rint medvéket is tartott. Egy es­te azonban előfordult, hogy in­tézőjük elmulasztotta bezárni a bocsokat. A kismedvék szétszé­ledtek, és a fél falu azokat ke­reste. így volt vagy sem, az első medvés fesztiválra több mint negyven csapat nevezett be, hogy bebizonyítsa: a legjobb re- ceptúra van a birtokában. A ka­locsai indulókon ez a helyiek közül Pável Jánosnak és Kosa Sándornak sikerült. ■ F. E. Negyven csapat készített kolbászt. Nehéz volt ellenállni a finom ízeknek MEGYEI KORKÉP Árverezik a Kádár-házat ingatlan Évek óta üres a romló állagú, zsúpfedeles épület Özvegy Ringler Jánosné jól ismeri a Kádár-házat, naponta eljár előtte. Az ingatlan a Független Nőszövetség tulajdonában is volt, ám nem használták Elárvereznék a magyar ál­lam tulajdonában levő kapolyi „Kádár-házat". Krutek József Kapoly, Kossuth L. u. 25 számú házat. Ez az úgynevezett „Kádár­ház". Nagyon leromlott a zsúpfe­deles épület állaga, a faágakból font kerítés is tönkrement, az ud­vart pedig fölverte a gaz. Úgy tű­nik, mára gazdátlan maradt. Özvegy Ringler Jánosné 1954 óta él a községben. Jól ismeri a házat, ahol a néhai politikus ko­ra gyermekéveit töltötte. Ma is gyakran elmegy előtte. Azt mondta: ez a ház helyben foga­lom, kár, hogy hagyták tönkre­menni. Korábban egy balaton- szárszói személy bérelte.- Ha jól emlékszem, 1961-ben járt Kapolyon Kádár János - mondta az idős asszony. A kul- túrház avatására érkezett és több gyermekkori ismerőséhez is elment. Elég közelről láttam, szimpatikus ember volt. Közvet­lenül beszélt az emberekhez. A Kossuth utca 24. szám alat­ti házban élő özvegy Folner Jánosné a „Kádár-ház" szom­szédságában él. Édesapja, Bálint Imre gyermekként sokat játszott a későbbi politikai vezetővel. Er­ről az időről sokat mesélt neki.- Kádárt alig három hónapos korában Pusztaszemesről hozta Kapolyra az édesanyja - emlé­kezett vissza a 81 éves özvegy Folner Jánosné. - Mivel az anyja Budapestre ment dolgozni, ezért az én nagymamám a három gyermeke mellé vette Kádár Já­nost és ő nevelte. Úgy tudom, hatéves koráig maradt itt. Az ut­ca gyerekei közül sokan játszot­tak vele. Amikor iskolás korú lett, elvitték Budapestre. - Ép­pen negyvenhat éve, február el­ső napjaiban avatták a kultúrhá- zat - tette hozzá. - Akkor látoga­tott a faluba. Hozzánk is eljött, nálunk ebédelt. Beszéltem vele néhány szót. Nagy újság volt ez a községben. Ebéd után Kádárt apámék házának udvarán gye­rekek fogták körbe. Azt mondta nekik: valamikor én is itt játszot­tam, még sárkányt is ereget­tünk. „Szoktok-e ti is sárkányt eregetni?" - kérdezte tőlük. Folner Jánosnétól megtudtuk azt is: Kádár 1941-ben, 29 éve­sen Balatonfóldváron pihent, és biciklivel akkor is leszaladt Ka­polyra, meglátogatta gyerekkori pajtásait így az apját és másik játszótársát, Viszló Jánost is. A házat, ahol Kádár nevelkedett, az 1980-as évek végén fölújítot­ták, hogy a pártfőtitkár emlék­múzeuma legyen. Azt követően sokan látogattak Kapolyra és megnézték. Gyakran virágot is tettek a bejárati kapuhoz. Mára elmaradtak a látogatók, lassan feledésbe merül a „Kádár-ház". Bertalan Béla, a falu polgár- mestere a Somogyi Hírlapnak azt mondta: ismeretei szerint az ingatlant az elmúlt években sem kínálták föl a falunak megvétel­re vagy bérleményként. Hozzá­tette: az ingatlan megvételét a forráshiányos költségvetés nem is tenné lehetővé.- Úgy tudom, az 1990-es évek elején nem fogadta el a műem­lékvédelmi hivatal az épületet tájháznak - mondta Bertalan Bé­la - Nem felelt meg ugyanis az előírt jogszabályi feltételeknek. Most is ez a helyzet. Elvesztette a bánatpénzt, mert nem jött össze az adásvétel A KINCSTÁRI VAGYONI IGAZGATÓ­SÁG Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága tavaly november­ben hirdette meg a „Kádár- ház“ elárverezését Bálizs Sza­bolcs kirendeltségvezető négy napon át nem kapott választ feletteseitől arra, hogy nyilat­kozhat-e. Úgy tudjuk: a közel kétmillió forintos kikiáltási árat csak a korábbi bérlő fizet­te volna ki. A bánatpénzt letet­te, ám az ingatlanért járó ösz- szeget határidőre nem fizette ki, így az adásvétel meghiúsult. Az ingatlanra még az első ne­gyedévben új árverést hirdetnek. Özvegy Folner Jánosné: nem mindegy, hogy ki a szomszéd F. SZARKA ÁGNES Nem mehetek moziba kóbor László balaton- szemesi olvasónk juttatta el szerkesztőségünkbe levelét, így írt:„...Boldog gyermek­koromban ha rossz fát tet­tem a tűzre, a legszigorúbb büntetések egyike az volt, hogy szüleim nem enged­tek moziba. Pedig a vasár­nap délelőtti matinék vagy a délutáni kalandfilmek (lásd: Őrs a hegyekben) nél­kül mit sem ért az életem. Azt hittem, akkoriban. Ma már más a helyzet. A Ba­laton déli partján Aligától Balatonkeresztúrig nyár végétől a következő nyár elejéig, legalább 9-10 hó­napig zárva tartanak a kertmozik. A szakemberek ezt a piaci helyzet alakulásával ma­gyarázzák. Szerintük nincs igény a filmszínházakra, felesleges kinyitni a mozi­kat, az emberek elkényel- mesedtek, beérik a keres­kedelmi televíziók nyújtot­ta szolgáltatásokkal. (Vagy­is: amerikai horror, krimi, Anettka, Győzike, Kiszel Tünde és társai...) Nem tudom, hogy kik és milyen módszerekkel vé­geztek felméréseket So­mogy megye eme értékes területén, ahol azért az ál­landó lakosok száma több tízezer. Csak azt tudom, hogy ezen a vidéken so- kadmagammal másodren­dű állampolgároknak érez­zük magunkat, mert lema­radunk nemcsak a jeles bemutatókról, hanem a mozi nyújtotta minden egyéb örömről. Illetve mégsem: a tó déli partjának lakói azért mo­zizhatnak. Ehhez csak egy jó kocsi, némi készpénz és utazási kedv szükségelte­tik. Mert akkor irány vala­melyik környékbeli megye- székhely, Kaposvár, Zala­egerszeg, esetleg Székesfe­hérvár. Legfeljebb 60-80 ki­lométerről van szó. Mégis mehetek moziba.” Somogy díjazta a szociális munkás két évtized hosszú komoly munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents