Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám

2007. FEBRUÁR 25., VASÁRNAP INTERJÚ 7 monarchia Kálmán Imre-operettből forgatna zenés filmet, s azért Tatárjárás a címe, mert a huszárok hadgyakorlat idején azon a vidéken mindent megettek, mindent megittak, és minden nőt elcsábítottak. SZINETAR MIKLÓS KÖNYVET KAPOTT Jó barátom volt Latinovits Zoltán, s 1966-ban vele játszattam el Bánk bánt, de akkoriban olyan primitív volt a technika, hogy csak egy homályos kópiánk maradt, és filmszakadások miatt sok helyen másodpercek hiányoznak Nem kell minden­áron magányos farkasnak lenni, nekem mindig jutott időm a családomra. Bár tisztelem azokat is, akiknek az egész életük a színházról vagy a moziról szól Az Igéző című filmet vetí­tette a tévé Szinetár Mik­lós 75. születésnapján. A régi kollégák, tanítvá­nyok és barátok egy köny­vet ajándékoztak neki, amelyben mindenki írt hozzá egy levelet. „Büszke vagyok rá, hogy ilyen szí­nes társaság köszöntött” - mondta a rendező munka­társunknak. Dalia László- Sokan kívántak boldog szü­letésnapot, s a tévé sem feled­kezett meg egykori művészeti vezetőjéről, elnökhelyettesé­ről. Meglepődött?- Megható volt, hiszen 240 le­velet, táviratot kaptam. Ha ennyi nyomot hagytam magam után, akkor nem éltem hiába. Kaptam egy könyvet is a barátaimtól, a kollégáimtól és a tanítványaim­tól. Mind a 118-an írtak hozzám egy levelet, az tett ki egy-egy ol­dalt. Nagyon büszke voltam, hogy milyen színes társaság jött össze: Hegedűs D. Géza, Tarr Bé­la, Csonka Endre, Lorán Lenke és Zsámbéki Gábor. S a két Ke- rényi, akik egészen más oldalon állnak; Kerényi Miklós Gábor és Kerényi Imre.- Az volna a csoda, ha nem hagyott volna nyomot maga után, hiszen 50 évig volt osz­tályfőnök a színművészeti fő­iskolán. Voltak kedvencei?- Holl István, aki kifutotta ma­gát, de már nem él. Dégi István, aki túl korán halt meg és Fehér György, aki nagyon jó rendező volt. Főleg színészosztályokat ta­nítottam, például egy zenés osz­tályt, ahonnan olyan remek pró­zai színészek kerültek ki, mint Király Levente, a nemzet színé­sze, vagy a már említett Holl Ist­ván és Dégi István. Számos Kos- suth-díjas tanítványom is volt, mint Bálint András és Moór Ma­riann, és se szeri, se száma a kiváló és érdemes művészek­nek. A filmrendező osztályom­ba járt Tarr Béla, Fehér György, Deák Krisztina és András Fe­renc, de Stáhl Judit is. Az ő film­jeiket mind láttam, a színésze­ket persze nem nézhettem meg minden darabban.- A tévében is rekordernek számíthat, miután 28 évig dol­gozott a Szabadság téren, többször volt főrendező, de dolgozott művészeti igazgató­ként és elnökhelyettesként is. Ma már nem lenne benne sok köszönet, hiszen se pénz, se székház, s lassan már a ren­dezőket, operatőröket is lám­pással keresik.- Ugyanúgy már nem lehetne dolgozni, de másféleképp igen. A jövő nyitott lap, mindent lehet rá írni. Az állandóság persze na­gyon fontos, s nekem szeren­csém volt, 28 évig vezethettem a művészeti, kulturális műsoro­kat. Szinte a teljes magyar iro­dalmat képernyőre vittük, Mik- száthtól Szabó Magdáig, s vers­műsoraink is voltak. Különösen büszke vagyok a zenés tévészín­házra, ahol tíz év alatt ötven ope­rát és operettet mutattunk be.- Sokan nem tudják, hogy már 19 évesen a Magyar Álla­mi Operaház ösztöndíjas ren­dezője volt, sőt énekelte is Fi­garót a Zeneakadémián, bár zeneszerzést tanult. Mégis kar­mester szeretett volna lenni?- így alakult. Furcsa lenne, ha panaszkodnék, hiszen Melis György és Házy Erzsébet mellett kaptam ösztöndíjat, jóval később nyolc évig igazgathattam az Ope­rát, ahol a mai napig futnak a darabjaim.- Nem volt túl kényelmetlen a szék?- Túl sok szólt az anyagi meg­vonásról, annak brutális formá­járól. Ám én mégis szerettem a színházat, nem tudták elrontani a kedvemet, és az előadások is jók voltak.- Utólag egy kicsit azért elve- hette a kedvét a pengeváltás, amit az ÉS hasábjain folytatott.- Nem volt az pengeváltás, én csak leírtam, amit az Operaház­ról gondolok, s erre reflektáltak. Ez nem a munkásságom legfon­tosabb része.- Nem sok mozifilmet készí­tett, de azok mind izgalmasak voltak, s a legjobb színészek­kel forgatott. A Csárdáskirály­nőt épp a minap láttam egy német csatornán.- Én meg most kaptam a hírt, hogy a Deutsche Grammophon Névjegy született: Budapest, 1932. február 8. TANULMÁNYAI: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1949-1953) életútja: Fővárosi Operettszín­ház rendezője, főrendezője (1953-1960), a Petőfi Színház' művészeti vezetője (1960-62), a MTV főrendezője (1962-71), művészeti vezető (1971-74), kiadja DVD-n. Pedig ez 25 éves film, de úgy látszik, német nyelvterületen épp olyan nép­szerű, mint a Sissi.- Latinovits Zoltán játszotta az egyik főszerepet, s ez igazi örömjáték volt. Szeretett dol­gozni a zseniális, de összefér­hetetlen színészekkel?- Nekem semmi bajom nem volt Latinovitscsal, sőt mondha­tom, jó barátom volt. Bánk bánt forgattam vele a tévének 1966- ban. Melindát Béres Ilona ját­szotta, Gertrudist Ronyecz Má­ria, Biberachot Mensáros László.- Miért nem adja a tévé a Lati- novits-Bánkot? Elveszett a kópia?- Van egy homályos példány, de technikailag primitív. Több helyen másodpercek hiányoznak belőle a filmszakadások miatt. Végül is csak négy mozifilmet forgattam, a Csárdáskirálynő mellett a Háry Jánost, a Délibábot és az Erődöt. Ám ha minden té­véfilmet, színházat beleszámo­lok, 175 darabot rendeztem, s ezek között külföldi vendégsze­replések is vannak, hiszen meg­fordultam Finnországban, Olasz­országban, Új Zélandon, az USA­művészeti igazgató (1974-79), elnökhelyettes (1979-86), fő rendező (1986-90), a Fővárosi Operettszínház igazgatója (1993-96) az Operaház főigaz­gatója (1996-2001), örökös tagja (2000-), a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára (1953-2005) díjai: Jászai Mari-díj (1956, 1961), érdemes művész (1967), Kossuth-díj (1970), Monte-Carló-i Arany Nimfa-díj, bán, a Szovjetunióban és hajdan mindkét német államban.- Ősszel megrendezte a Lili bárónőt Szentpéterváron. Va­lóban annyira szeretik az oro­szok az operettet, hogy hóna­pokig nem lehet rá jegyet venni?- Nem tudom, de a Lilit na­gyon szeretik. Azóta megdupláz­ták az előadásszámot, és fel­emelték a jegyek árát.- Az Igéző sokakat újra meg- igézett, amikor a születésnap­ján leadta az ml. Remek mozi. A többi filmjét, darabját is vál­lalná?- Nézze meg a Tartuffe-öt vagy a Cosi Fan Tutiét, egyik sem po­ros még.- A Szinetár családban min­denki színész, így könnyen megtörténhet, hogy a vasárna­pi ebéd is a Don Giovanniról vagy éppen a Chicago című musicalről szól. Ennyi elfog­laltság mellett jutott elég idő a családjára?- Nem kell mindenáron ma­gányos farkasnak lenni, a család nekem mindig fontos volt. Tisz­telem azokat is, akiknek az Unda-díj (1970), Balázs Béla- díj (1974), kiváló művész (1978), a prágai tévéfesztivál legjobb rendezéséért járó díja, . a trieszti Ezüst Aszteroid-díj (1980), Pro Űrbe Budapest (2001), az Állami Operaház Mesterművésze (2003) főbb rendezései: Denevér (1966), André Chénier (1978), Hoffmann meséi, Faust (1985), Figaro házassága (1987), Tannhauser (1987) egész életük a színházról vagy a moziról szól, de a -növendékei­met mindig arra biztattam, hogy éljenek teljes életet, mert akkor tudnak minden szerepet elját­szani. Engem is az a művészet érdekelt, amely a világról, az életről szól. Egyébként a mi csa­ládi életünk is elég hétköznapi. Talán hihetetlen, de annyi min­denről beszélünk, hogy annak csak töredéke a művészet.- Mások egy ilyen évforduló után hátradőlnek, leltároznak, s eljárnak színházba, moziba, és esetleg tanácsot adnak az ifjú rendező kollégának. Ám ahogy tudom, nem a szentpé­tervári rendezés volt az utolsó munkája, sőt még filmezne is.- Most is az ORTT-től jövök, kíváncsi voltam, milyen pályá­zatokat írtak ki. A nagy tervem egy viszonylag ismeretlen Kál­mán Imre-operett, a Tatárjárás. Időtlen idők óta nem készült ze­nés film, s a forgatókönyv már megvan. Ez egy ironikus törté­net, talán mostanában ezért nem játsszák, pedig hajdan Bécsben és Budapesten is nagy siker volt. A huszárokról szól, akik a Mo­narchiában minden ősszel had­gyakorlatot tartottak. Ahol letele­pedtek, ott mindent megettek, mindent megittak, és minden nőt elcsábítottak.- Állítólag ismét lesz Ki mit tud?, és ön lehetne újra a zsű­ri elnöke.- Valóban, szó van róla. Hiány­zik egy efféle műsor, és ki indí­taná el, ha nem a köztévé? Ősz­szel már voltam zsűrielnök a nyíregyházi Vidor-fesztiválon, és a kairói filmfesztiválon is bevá­logattak a zsűribe. Nem unatko­zom, de nem is szeretnék. \

Next

/
Thumbnails
Contents