Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-24 / 47. szám

4

a

MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ

Miatt és végett

A NÉVUTÓK KEVEREDÉSE, összecserélése - ahogy egy korábbi írásomban fejtegettem - gyakori nyelvhelyességi hiba. Ilyen a „miatt" helyett a „végett" használata. Ilyenkor a „végett" okhatározói szerepbe kerül: Betegség végett nem jött iskolába. (Vagyis azért nem ( jött iskolába, hogy beteg legyen.) A hatalmas havazás végett megbénult a város közlekedése. (Azaz azért, hogy hatalmas havazás kezdődjék, megbénult a város közlekedése.) mindegyik mondat helytelen, mert a „miatt" névutó ■ az okot fejezi ki, a „végett"

! pedig a célt. Az előbbi mondatok helyesen: Betegség miatt nem jött iskolába. (A betegség az oka annak, hogy nem jött iskolába.) A hatalmas havazás miatt megbénult a város közleke- . dése. (A havazás nem célja,

! hanem oka a közlekedés megbénulásának.)

A „végett tehát csak célhatározói szerepben használható: A gyerekek tanulás végett járnak iskolába, majd mennek egyetemre. Friss zsemle vásárlása végett szaladt le a boltba. Vannak, akik ódzkodnak a „végététől, nekik ajánlom a „céljából" névutót: Friss zsemle vásárlása céljából... vagy egyszerűbben: Friss zsemléért szaladt le a boltba.

IGAZI SOMOGYI JELENSÉG, amikor a szülő - a reá nem hallgató - gyermeke kérdésére, hogy „Most mit csináljak?", sértődötten így i válaszol: Végettem azt csi- j nálsz, amit akarsz!

PETŐFI ISMERTE A SZABÁLYT,

! hisz így írt: „A pipám javá- ' bán égett, / Nem is mentem én a végett! / Azért ] mentem, mert megláttam,

/ Hogy odabenn szép leány van." (Vagyis Petőfi nem pipagyújtás végett fordult be a konyhára, hanem a szép leányért.)

MEGYEI KÖRKÉP

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 24.. SZOMBAT

Szembenéznek a halállal

hospice szolgálat Tavaly kilencven beteget ápoltak, közülük csak öt él

Tanuszoda épülhet wellness-központtal a mozi helyere Balatonszárszón

A Hospice szolgálat munkatársai a végstádiumban lévő daganatos beteg utolsó heteit, napjait, óráit teszik elviselhetőbbé. A szolgálat létrehozója, vezetője Newitt Cindy.

F. Szarka Ágnes- Az egészségügynek miért ezt a részét választotta?- így alakult, hogy a csapatommal ezeknek a betegeknek a gondozását vállaltuk fel.

Erre nagy az igény... - Sajnos.

Először azt kérdezik, hogy meddig kell szenvedni, egy idő után pedig azt, hogy meddig fogok élni. Erre nincs válasz. Ezt előre senki sem tudja. Lehet, hogy azt mondom, három nap, s lesz belőle három hét. Ez a betegen múlik. Akiben nagy az élni akarás, tovább szenved.- Meddig tart az életerő? Jobb, ha feladja?- Igen! Könnyebb! Aki hisz, az elfogadja Isten rendelését.- Igyekszik kibékülni az ember, ha halni készül.- így van. Egyszer eljön a megbocsátás pillanata.- Hány embert temetett el?- Nagyon sokat. Tavaly több mint kilencven beteget ápoltunk, közülük öt nem halt meg.

Rendszeresen szembenéznek a halállal.- Igen. De amikor a betegnél vagyok, akkor nem arra gondolok, hogy ő meg fog halni, hanem arra, hogy kellemesebbé tegyem az életét. Tudom, hogy mi lesz a vége, de nem ez a fontos, hanem az, hogy mi van most- Rendszeresen egy kicsit meghal minden beteggel.- Talán. De jön egy másik beteg, akinek segíteni akarok.- És készül egy újabb halálra.- Igen. De ez akkor sem olyan szomorú, mint amilyennek látszik. Bár a halálról beszélni alapjában nem vidám dolog.- A halálról beszélni sem vidám, de nap mint nap találkozni vele... Miben hisz?- Nem is tudom, talán csak abban, hogy tudok segíteni.- Van sikerélménye?- Amikor a beteg mosolyog és vár bennünket, az jó. Megváltozik a hangulata, amikor belépünk a lakásba. Talán a segítséget látják.- Lehet valamit könnyíteni?- A legfontosabb a fájdalom csillapítása. Minden daganatos beteg a fájdalomtól fél a legjobban. Nagyon sokat jelent, ha fájdalommentessé tudjuk tenni az utolsó időszakot.- Hidunk meghalni?- Nem mindenki. Nem mindenki tudja elfogadni a véget. Aki erre képtelen, annak nagyon nehéz.- Hogyan lehet nap mint nap szembenézni azzal, hogy van egy ember, akit gondoz, megkedvel, de tudja, hogy hamarosan eltemetik.- Az vezérel, hogy az életminőségét javítsuk, hogy ami még hátravan, az jobb legyen. Ehhez külön beállítottság, empátiás készség kell.

Akiben nagy az élni akarás, többet szenved. A gyógyszernél többet ér a jó szó

Newitt Cindy Amerikában kapta új nevét- Jobb az elfogadás, mint a küzdelem?- Az utolsó stádiumban jobb, ha valaki elfogadja a megváltoz- tathatatlant. Sokkal könnyebb.- Beszélgetnek is a halálról?- Változó. Amíg a beteg nem kérdez, nem hozzuk szóba. Én mindig csak annyit mondok, amire kíváncsi, amennyit elbír.

1947 májusában született Kaposváron, Ferenczi Cindy néven.

1973 És ‘88 között a kaposvári kórházban dolgozott először a szülészeten, majd a kardiológián.

1988-ban Amerikába utazott, ahol férjhez ment.

1996-ban jött először haza, és alakította meg a szolgálatot. 2000-ben költözött végleg visz- sza Kaposvárra.

Az édesanyjával él.- Önnek lesz, aki segít?- Ez már egy másik történet. Az egész világon az a probléma, hogy a haldokló betegekkel nagyon keveset foglalkoznak. Pedig egy jó szó, egy simogatás sokkal többet ér bármilyen gyógyszernél. A tapasztalatom szerint mindenkinek az a legnagyobb fájdalma, hogy senki sem hallgatja meg.

Ötszázötvenmillió forintból gazdálkodhat idén a balatonszárszói önkormányzat. A település minap elfogadott költségvetése takarékos ugyan, de nem hiányoznak belőle a fejlesztések. A képviselő-testület négyéves gazdasági programjában látványos tervek szerepelnek.- Szárszói szokás szerint 2007-ben is szoros a költségvetésünk - mondta Méhész László polgármester. - Erre azért van szükség, mert nem akartunk adót emelni, a településen pedig nincsenek olyan cégek, akiktől nagy bevételre számíthatnánk. Abban bízunk, hogy néhány éven belül jobb lesz a helyzet. Magánbefektető bevonásával szeretnénk megépíttetni a vitorláskikötőt. Meg kell szüntetni a kertmozi körüli áldatlan állapotot is. Gyakorlatilag használaton kívül van az épület, ezért elképzelésünk szerint magántőke segítségével egy huszonöt méteres tanuszodát lehetne építeni a helyére három fallabdapályával és egy kis wellness-központtal. Ez azért fontos, mert így az üdülővendégeknek nyáron rossz időben is adódna lehetőségük a ki- kapcsolódásra. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ezek a fejlesztések csak akkor valósulhatnak meg, ha sikerül hozzájuk megfelelő befektetőt találni.

■ Csökken a gyereklétszám, ezért is segítik a fiatalok letelepedését.

A község oktatási intézményeiben csökken az osztályok létszáma, ezért az önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy a letelepedésben segítse a fiatalokat. Igény esetén kedvezményes áron építési telkeket biztosítanak számukra.

Az autópálya melletti régészeti feltárás során Balatonszárszó határában Árpád-kori kápolnát találtak, melynek szomszédságában vendéglátóegységekkel és látványos parkkal szeretnék majd megállásra ösztönözni az átutazókat; erről már kész tervekkel rendelkeznek. Tanulmányt készíttetnek a Fő utca rekonstrukciójáról. A csapadékvíz-elvezetés megtervezésére négymillió forintot nyertek pályázaton. ■ Mórocz Milán

Pénztárcákat kímélő telt házas csütörtöki torkoskodás

étlapozó Hat kaposvári étterem csatlakozott az újabb akcióhoz, amikor a vendéglőkben csak fél árat kellett kifizetni

Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, tényleg a gasztronómia ünnepe a Torkos csütörtök elnevezésű kezdeményezés, amikor egyes éttermekben fél áron lakhat jól a vendég.

Özv. Zimbabwei Kálmánná

Ingujjával lopva letöröltem szemöldöke felett meginduló izzad- ságcseppeket, majd nagyot sóhajtva az egyik oldalbox felé vette az irányt: csütörtökön este fél kilenc tájban a kaposvári Kapós étterem pincérének arcáról két felszolgálás között könnyedén le lehetett olvasni, mit is gondol a

Torkos csütörtök kiötlőjéről. Miközben rohamtempóban felvette a rendelést - ezúttal viszonylag egyszerűbb fogásokkal, ciberelevessel, roston sült pulykával és salátával leptük meg magunkat - és elviharzott a konyha irányába, corneres kollégája unottan törölte le nagyjából nyolcadszor a pultot, s állt egyik lábáról a másikra. Hja kérem, neki köny- nyű dolga volt, hiszen még a szokásos hétköznap esti forgalom is elmaradt, ugyanis a vendéglője nem csatlakozott az országos akcióhoz. Némi meglepetésre a somogyi megyeszékhelyen csak hat étterem gondolta úgy: a fél áron kínált fogások hosszabb távon kitűnő reklámot jelenthetnek, s nem mellékesen a gigaforgalom csökkenti az árengedmény okozta veszteségeket. Valószínűleg ők gondolkodtak helyesen. Ugyanis falaíozás közben végigtelefonáltuk az éttermeket, s míg a normálcsütörtököt tartó helyeken mindenütt tárt karokkal fogadtak volna bennünket, addig „torkosék” sajnálkozva hárították el érdeklődésünket.

Pontosabban a Csalogány vendéglőben éjfél előtt egy órával már tudtak volna asztalt biztosítani számunkra, míg a Teniszklubban tízre talán szabaddá tudtak volna tenni egy apró zugot. A Diófában, a Bárány fogadóban és a Kapósban

azonban udvariasan másnapra ajánlottak helyet: utóbbiban ugyan péntekre már minden visszazökkent a normál kerékvágásba, ám előbbiek - és a Teniszklub - a nagy érdeklődés miatt egy nappal meghosszabbították az akciót.

Kényelmes asztalunk birtokában így hát szánakozással figyeltük az újra és újra nagy lelkesedéssel betoppanó, majd a szabadkozóan széttárt kezek láttán lelombozva - és az illatkavalkádtól még éhesebben - távozó társaságokat. Akik naivan az utcáról pillanatnyi gondolattól vezérelve nyitottak be vagy hoppon maradtak ezen az estén, vagy - ha már nekivágtunk, nem érdekel, mibe kerül alapon - egy teljes árú vendéglőben vigasztalódtak.

Nekünk viszont tényleg nem volt okunk szomorkodni, mert hirtelen felszaporodott feladatok ide, ugrásszerűen megnőtt adagszámok oda, a felszolgált ételek minősége cseppet sem romlott. Pedig magunkban felkészültünk az esetlegesen kissé menzaszerűvé váló fogásokra. Korábban szerzett rossz tapasztalataink arra emlékeztettek, hogy tömegétkeztetés esetén még a legjobb éttermek is képesek alulmúlni korábbi önmagukat; az alapanyagok mennyisége nem feltétlenül olyan arányban nő, mint a betérő vendégek száma.

Ezúttal viszont a leves semmivel sem lett hígabb, s a megszokottnál kissé alacsonyabb tálalási hőmérsékletet betudtuk a pincérhad leterheltségének. Pulykánk ugyan valamivel lassabban készült el az átlagosnál, viszont tényleg friss volt, azaz nem egy ráncosra dermedt szárnyassal kellett megküzdenünk, s a kés is megbirkózott vele.

Desszertre ezúttal nem vágytunk, úgy éreztük, nemcsak a pincérekkel, de magunkkal is kitolnánk, ha meghosszabbítanánk a falatozási időt. így fizetés után távoztunk. Jóllakva, és egyáltalán nem üres zsebbel...