Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-22 / 45. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 22., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS 13 I Strófa , 5 \ % Álmodom e* . Álmodom azt, Hogy minden szép ^ körülöttem, Azt, hogy semmi rossz dl nem ér engem. =*• Azf, /togy vágyaim beteljesülnek, S szemembe többé nem lesznek könnyek. 2g. Álmodom azt, =m Hogy életem sikeres, =*■ S hogy valaki engem mindig keres. _e. Az/, hogy o végre ram találjon, S ne érezzem magam egyedül a világon. ai Álmodom azt, Hogy együtt vagyunk, s szerelemben együtt soha meg nem halunk. €« Az/, /mg) szeretteim mindig velem vannak, S jóban-rosszban soha el gj,, nem hagynak. g* . Álmodom, csak álmodom, g* Míg az éjszaka tart. ^ Amíg hallom, csak hallom, A reggé// zajt ^ S a/c/for már tudom, az ^ álomnak vége, som Mert itt van a reggel, s a «s« valóság jön véle. CSENDES ÁGNES, ffi NOSZLOPY SZAKKÖZÉP Művészeti galéria a Gyergyai Albert kollégiumban A Gyergyai Albert nevét viselő kiállítóterem az 1979-80-as tan­évben nyitotta meg kapuit a mű­vészetet kedvelő közönség előtt. A kiállítások célja a kortárs mű­vészetek megismertetése, meg­szerettetése a fiatalokkal. Megnyitása óta közel kétszáz kiállítás és irodalmi est szóra­koztatta a közönséget. A legna­gyobb sikert talán a fa- és csont­faragások aratták. A kiállítóterem legközelebb márciusban nyitja meg kapuit a közönség előtt, T. Takács Tímea üvegfestő alkotásaiban gyö­nyörködhetünk. HORVÁTH BIANKA, EÖTVÖS LORÁND MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA Farmerek, bőrök, lánco rockzene Sokak szerint nem csak zene, életérzés is A rockerek összejövetele­in a kikapcsolódás mel­lett új barátságok is szövődnek. Farmerek, bőrök, felvarrók és láncok... - mondja az egyik dal­ban az énekes. Ez a rockzene kedvelőinek már-már hagyomá­nyos öltözéke. Ugyanez jellemzi a kollégiumi tanulók egy kisebb csoportját is. Vannak köztük olyanok is, akik öltözködésük­kel nem mutatják, hogy a láza­dók közé tartoznak, de a zene szeretete bennük is megvan. A rock nem csak zene, sokak állí­tása szerint egy életérzés is. Néhány fiatal a diszkó idején összegyűlik az egyik tanterem­ben, hogy zenéjükkel elnyom­ják a társalgóból dübörgő gép­zenét. Mindig a saját hangtech­nikájukat dobják össze, bár így nem annyira igazi a hangzás, mégis úgy érzik magukat, mint­ha a zenekar egy karnyújtás­nyira lenne tőlük. Egy ilyen összejövetel alatt új barátságok kötődnek, néhá- nyan ennek köszönhetik a csa­jukat vagy a barátjukat, így ok­kal mondhatjuk, hogy a zene szeretete összehozza az embe­reket. Kérdésemre, hogy mit szeret­nek a rockban, egyikük így fe­lelt: - Szinte a csontjaimban ér­zem a húrok pendülését, a szív­dobbanásaimban a dobszóló­kat. A rock igazán kifejező. SZIJJ RÓBERT, EÖTVÖS LORÁND MŰSZAKI SZAKKÖZÉP A rock örök és elpusztíthatatlan. A fiatalok azt vallják: mindig találnak a hangulatuknak megfelelő számokat élőszobrokat; és mit hozott a sors? Élőben is megtapasztal­hattuk, hogy is néznek ki, hogy viselked­nek. És tény­leg nem moz­dulnak meg, még csak nem is pislognak! HORVÁTH JUDIT, KATOLIKUS GIMNÁZIUM Rezzenéstelen maszkok velencei karnevál Magával sodort a hömpölygő tömeg A velencei karnevál a világon ta­lán az egyik leglátványosabb rendezvénysorozat. Nincs olyan ember, aki ne esne ámulatba a díszes kosztümök, csillámos maszkok láttán. A Nagyboldog­asszony Római Katolikus Gim­názium küldöttsége február 9- én indult útnak a karnevál váro­sába, majd szombat reggel ami­kor megérkeztünk, szinte vitt magával minket a tömeg. A Szent Márk tér, Velence szíve, turistákkal volt tele, beöltözött alakokba botlottunk, akikkel egy-két euróért lefényképezked- hetett az ember. A tér közepén található Velence szimbóluma, a bizánci stílusú Szent Márk-ka- tedrális. Lenyűgöző épület, ame­lyet Szent Márk, Velence védő­szentjének tiszteletére építettek. A díszítéseket a mondák szerint a velenceiek Konstantinápolyból zsákmányoltak, miután a ke­resztes háborúkban elfoglalták a várost. A városban később mintha csak egy filmbe csöppentünk volna. El se tudtuk képzelni, ho­gyan élhetnek itt az embe­rek a szűk kis utcákban. A legélvezetesebb vi­szont az volt, ami­kor a kora esti fényben, a Canal Grande-n utazva élveztük a friss szellőt. Pont az utazás előtti angolóránkon emlegettük az úgynevezett „livestatues”- kat, vagyis az Ne engedd, hogy a fiatalságodat hátrányként éljed meg Azért érezzük magunkat kelle­metlenül, mert fiatalok vagyunk? Ha a tapasztalataimból indulok ki, akkor sajnos ez a helyzet. Nemrég bementem az egyik vá­rosi nagyáruházba, ahol feszé­lyezve éreztem magam az egyik bolt biztonságáért felelős dolgo­zója miatt. Szerettem volna megnézni a többi árucikket is, mielőtt meg­vettem volna a már kiválasztot­tat. Miközben, jártam a sorokat, lépten-nyomon követett a bizton­sági őr. ■ Kellemetlen szi­tuációkba keve­rednek a tinik. A többi vásárlót már nem is tartotta szemmel, csak engem fi­gyelt. Egészen addig, amíg el nem mentem. A barátom elme­sélte, hogy ő is hasonló szituáci­ókat élt át vásárlás közben. Meg­értem, hogy nekik a biztonság megőrzése a dolguk és sok a fia­talokkal kapcsolatos negatív ta­pasztalat, de nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás. így azt fogják elérni, hogy kevesebbet fognak vásárolni a boltjukban. Kamerákat is láttam, amelyek valószínűleg szintén az esetle­ges problémák megoldása érde­kében voltak felszerelve. Mond­hatni, már lassan túlbiztosított az üzlet. De nem csak üzletekben érez­hetjük magunkat kellemetlenül. A múltkor buszon utaztam mé­rői barátomhoz. Mikor szeret­tem volna fizetni a jegyért, a so­főr kisebb pénzt kért. Rendben. Elővettem a tárcámat. Megvárta, míg előkeresem az aprót. Mikor azonban a kezébe akartam adni, meggondolta magát. Neki mégis jó volt az elsőre adott pénz. Mö­göttem még hét ember várt arra, hogy fólszállhasson. A megaláz­tatásnak itt még nem volt vége. Leszálláskor egy idős néni bottal próbált kilépni a buszból. Csak a segítségemmel sikerült neki. Ek­kor a gépkocsivezető gúnyosan megjegyezte, hogy nem kellene itt szórakoznunk, és fenntartani őt és a többi utast. Már azt bánom, hogy nem kérdeztem meg a nevét. Azt ta­nácsolom mindenkinek, hogy merje szóvá tenni - megfelelő hangon - ha úgy érzi, neki van igaza. FODOR ZSOLT, TOLDI GIMNÁZIUM Diákdolgozatok SZÍNHÁZ KÖNYV Juhász Gyula: Anna örök című versének elemzése Lapátra tették a Macskák stábját, fiatalít a Madách Színház vezetősége- Ez egy kellemesen megírt, könnyű hangvételű mű, mely­nek címe egy női nevet takar maga mögött.- Juhász Gyula jobban kibon­takozott versében, mint Vajda János.- A költő látszólag túltette magát az egészen.- Nap mint nap eszébe jut, mondjuk a félbecsúszott nyak­kendőjében, amit feltehetően szerelme igazított meg min­dig, vagy például kijavította, ha valamit rosszul mondott.- A költőt feltehetően idegesí­tette, hogy a nő folton min­dent jobban tud nála.- A költő bizonygatja, hogy jól viseli a szétköltözést.- Annával való kapcsolatát a fiatalságára fogja, és arra, hogy bolondok voltak.- Az emlékeit az élet sötét er­dejének tekinti, ahová nem ment be megkeresni Annát.- Juhász Gyula nem tartott fi­atal szerelmével, Annával, nem mert belevágni az újba, így születtek a magány-versek. Több mint ezerkétszáz előadá­son van túl a Madách Színház­ban a Macskák című musical, a színház vezetése azonban úgy döntött, hogy lecseréli az előadás stábját, és nyáron már új sze­replőkkel tűzi mű­sorra a darabot. - Azok a színészek, akik távozásra kény­szerültek, csalódottak. Többek között Détár Enikőnek és Bencze Ilonának is búcsúznia kell az előadástól. Úgy tudjuk, hogy az új stáb­ban Détár Enikő helyett már Oroszlán Szonja lép színpadra. A szereposztásban újabb meglepő változást jelent, hogy a színházi macska szerepét Gálvölgyi János veszi át. A figurát koráb­ban Mikó István, Haumann Péter és Dunai Tamás is játszotta. Az előadás leg­híresebb dalát, az Éjfélt, amit Grizabella énekel, a fiatalítás jegyében Malek Andrea veszi majd át Bencze Ilonától. Állítólag egy Kossuth-díjas táncos és egy Megasztár is szerepelni fog az előadásban. A szamuráj kertje című alkotás izgalmas olvasmánynak ígérkezik Olvastam a napokban egy na­gyon jó könyvet. Gail Tsukiyama írta, a címe: a szamuráj kertje. A mű naplóregény, egy 19 éves honkongi fiú érzéseit írja le ab­ban az időben, amikor a japánok támadják Kínát. A fiatalem­bert szülei egy ja­pán tengerparti üdü­lőfaluba küldik tüdő- betegségét gyógyítani. Beletelik egy kis időbe, amíg a házikó zárkózott gondnoka, Macu össze­barátkozik a fiúval. Mi­után már megbíznak egy­másban, Macu megmutat­ja neki Jamagucsit, azt a falut, ahol a leprások élnek. A főszereplő, Stephen megismer­kedik egy asszonnyal, Szacsival, a japán kultúrával, az ősi szo­kásokkal, megküzd a tengerrel, és betekintést nyer Sza- csi és Macu különleges viszonyába. Szerelmes lesz egy falubeli lány­ba, Keikóba. Közben édesanyja leveleiből tudja meg, mi törté­nik a harcok hely­színein. PUSPÁN IVETT NOSZLOPY, KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉP \ ' Az oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter, Tel.: 82/528-154 E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu A diákok cikkeit teljes terjedelmükben a www.sonline.hu hírportálunkon olvashatják.

Next

/
Thumbnails
Contents