Somogyi Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-03 / 29. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Kollégisták kulturális seregszemléje a tabi Rudnayban New York-i maraton büssiii starttal helle László Madonnával, Michael Jacksonnal és Helen Millerrel is együtt dolgozott Észak-somogyi középiskolai kol­légiumok diákköreinek kulturá­lis seregszemléjét tartották meg Tabon. A felújított Zichy Mihály Művelődési Központban négy kollégium diákjai léptek szín­padra. Negyedik alkalommal szervezte meg a tabi Rudnay Gyula Középiskola kollégiumá­nak nevelőtestülete a kistérségi kulturális találkozót, amely a névadó középiskolában az idén a Rudnay-napok zárórendezvénye volt. A bemutatóra az ádándi szakiskola, a siófoki Aranypart és a Siófok Város Kollégiuma küldte el kollégistáit a helyiek mellett. Bereczk József tabi kollé­giumvezető elmondta: a tanárok­ból és diákokból álló zsűri 22 produkciót értékelt. Hozzátette: a könnyűzene, a mozgásművé­szet és az egyéb kategória volt a legnépszerűbb.- Tizenegy műsorszám közül az ádándi Formódi Balázs dob­szólója, illetve a tabi kollégisták keringője és rocktánca kapta a két siófoki kollégium által fel­ajánlott díjat - mondta Bereczk József. - A vers, próza és szín­játszás kategória győztese Ba­logh Gábor, a Siófok Város Kol­légium diákja vehette át az ádándiak ajándékát. A tabi kol­légium díját a siófoki Arany­part kollégiumának néptánco­sai kapták színvonalas műso­rukért. ■ Krutek József Ha kell, minden hétvégén ellenőriznek Elszántan és rendszeresen ellen­őrzik a Nagyatád és Csurgó von­záskörzetében lévő szórakozóhe­lyeket a nagyatádi rendőrök, tud­tuk meg Rigó Istvántól, a közrend- védelmi és közlekedési osztály vezetőjétől. A razziákkal elsősor­ban a rendbontást, az ittas veze­tést, a kábítószerezést akarják megakadályozni, s egyben meg­teremteni a kulturált, biztonsá­gos szórakozás lehetőségét. - Ad­dig fogjuk folytatni az akciókat, amíg nem sikerül helyreállítani az emberek biztonságérzetét s amíg a rendbontók meg nem ér­tik, ezen a környéken nincs helye a garázdaságnak - mondta Rigó István. ■ Csikós Magdolna VilágJtírű énekesek és szí­nészek közeli ismerőse, egy országot ültetett a képer­nyők elé műsoraival, mégis akkor élénkül meg legin­kább, amikor Büssü és a gyermekkor kerül szóba. Vas András A Laci gyereknek ugyanis az Igái melletti falucska maga volt a Pa­radicsom. Hatalmas csatangolá- sok, megannyi barát, béke, biz­tonság - noha Helle László a fővá­rosban látta meg a napvilágot, mégis büssüinek vallja magát.- Furcsa, hiszen csak harma­dikos koromig éltünk Somogy­bán - mondja. - De olyan volt az egész, mintha megelevenedett volna Arany János Családi köre. Éppen ezért facsarodik össze a szívem, amikor látogatóba jövök a rokonokhoz és látom, hová ju­tott a falu. Ám nekem mindig gyönyörű marad. Akárcsak So­mogy. Ha megérem, bizonyosan visszaköltözöm. Vissza, hiszen kilencévesen kiszakadt megszokott környeze­téből, édesanyjával Budapestre költözött, s fogalma sem volt, hogy egész életét meghatározza majd ez a döntés. Somogybán ugyanis nem kezdhetett volna el vízilabdázni, így bizonyosan nem ismerkedett volna meg a te­levíziózással sem. Egyik pólós barátja azonban az MTV-ben dolgozott, és segített bekerülnie a Szabadság térre.- Megnéztem Antonioni Na­gyítás című filmjét - folytatja -, és beleszerettem a fotózásba. Ké­sőbb ráuntam az állóképre, a ka­mera mögé szerettem volna áll­ni. A barátom beprotezsált a té­vébe, ahol letettem a segédope­ratőri vizsgát. Vitray Tamás keze alá került, aki akkoriban különböző riport­műsorokat is készített: ilyen volt a Csak ülök és mesélek című be­szélgetős műsor, melynek kép­ernyőre kerülésében Helle Lász­ló is tevékenyen részt vett.- Közben jelentkeztem a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola gyártás szakára - emlékszik a bő negyedszázaddal ezelőtti időkre. - Miután lediplomáz­tam, gyártásvezetőként dolgoz­tam tovább. Rengeteg filmet ké­szítettünk akkoriban. Nekem az első a Hermelin volt, melyben Helle László (balról) első külföldi produkciójában, egy Simon Wiesenthalról szóló filmben olyan világsztárokkal dolgozhatott együtt, mint Ben Kingsley Helle László 1950-ben született Budapes­ten. 1959-IG élt Büssüben. 1976-ban segédoperatőri vizsgát tett a Magyar Televízióban. 1982-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-ben Sík Endrével meg­alapította a TMA produkci­ós céget, s lefutotta a New York-i maratoni 1992-ben megvásárolta a Mafilm 33 százalékát. Producer, Gyártásvezető. csupa kaposvárival dolgoztam együtt. Csikys színészek, rende­ző, s a zenét is az itteni zenekar­ral vettük fel. Megannyi film után aztán át­hívták a filmgyárba: itt ismerke­dett meg Sík Endrével, s kide­rült, hasonlóképpen gondolkod­nak a szakmáról is.- Két évvel a rendszerváltás előtt megjelent egy amerikai producer, aki Simon Wiesenthal életéről akart filmet készíteni az HBO-nak - teszi hozzá. - Bár ek­kor hivatalosan még csak a Mafilm jöhetett volna szóba,, mint hazai társ, Endrével elvál­laltuk, ketten levezényeltük a magyarországi munkákat. Ben Kingsley játszotta a főszerepet, hatalmas siker lett. A tengerentúlon fel is figyel­tek a magyar duóra, akik így megalakíthatták saját cégüket: a TMA tíz esztendő alatt több mint ötven filmet készített.- Amerikai társunk, Róbert Cooper Steven Spielberg cégé­nek, a Dreamworksnek volt a kreatív igazgatója - jegyzi meg Helle László. - Komoly munká­kat kaptunk, mi készítettük pél­dául az Evita Budapesten forga­tott részeit. Nemcsak Madonnával dol­gozhatott együtt, hiszen Pesten forgatták Michael Jackson His- tory című videoklipjét, ők készí­tették a Maigret-sorozatot, de együtt filmezett a néhány hete Goidén Globe-bal jutalmazott Helen Millerrel is.- Nem szakadtunk el a té­vézéstől sem - mondja. - Bábás­kodtam a TV2 megszületésénél, majd műsorokat készítettem számukra. A Szerencsekerék, a Zsákba­macska vagy a Mindent vagy semmit mind a keze munkáját dicséri. Ahogyan a Góóól! című futballösszefoglaló, melyet az Eurosport is átvett: a Malév-pi- lót vitte Párizsba. Emellett létre­hozták az Aranyág-alapítványt: a műsor több mint félmilüárd fo­rintot gyűjtött már össze beteg gyerekek számára.- Ekkora hajtáshoz persze megfelelő családi háttér és testi­lelki kondíció szükséges - isme­ri el. - Előbbit a feleségem és a nyártól a New York-i filmakadé­mián tanuló lányom, utóbbit a sport biztosította. A pólót idővel persze abba­hagyta, jött a tenisz és a futás.- Utóbbi a vtiág leggyűlölete­sebb sportja - vallja -, de meg­mutatja az ember erejét, hogy képes legyőzni magát. Éppen ezért hetente három- szor-négyszer tíz-tizenöt kilomé­tereket fűtött, majd elhatározta, benevez egy maratonra.- A negyvenedik születésna­pomra megleptem magam egy New Yorki-i maraton-nevezéssel- büszkélkedik. - A 28 ezer in­dulóból a 14.066. helyen értem célba valamivel több, mint négy óra tizenhét perc alatt. Azóta már többször is teljesí­tette a 42 195 métert, s közben elmerült a keleti harcművésze­tekben: egy kis karate, egy kis kardrántás - ám rádöbbent, eny- nyi erővel valami magyaros sportot is választhatna.- így kezdtem el reflexíjjal lő­ni - indokolja választását. - A korosztályomban két éve a har­madik, tavaly bajnok lettem. Ezek után persze új kihívást kellett találni, így mostanában a hagyományőrző íjászkodásban próbálgatja tudását, s kacérko­dik a lovas íjászattal is: lovagolni és lőni is tud, az alapok adottak.- Ennek köszönhetően sok­kal többször jöhetek Somogyba- állítja. - Imádom ezt a vidéket, el is határoztam, visszaadok va­lamit abból a sok jóból, amit in­nen kaptam. Létre akarok hozni egy vállalkozást, mely rengeteg munkahelyet jelentene. Beszél­tem már az illetékesekkel is, ha ők is úgy gondolják, belevágha­tunk. Reménykedem, mert így lenne kerek az életem... A Kapósban mindenhez értenek, amihez egy étteremben kell étlapozó Megint kiderült: a magyar konyha nem csak zsír és pirospaprika, és valóban megérdemli a figyelmet Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná A Kapós. A megyeszékhely, sőt a megye egyik igazi gasztronó­miai tradíciója. Száz éve las­san, hogy itt, vagy legalábbis e- zen a helyen jóllakhatnak a ven­dégek. Elöljáróban csak annyit: jól­laktunk és vendégek voltunk. Az meg újfent kiderült, hogy özv. Zimbabwei Kálmánnénak igenis van szíve, de legalábbis felismeri, ha valami igazival ta­lálkozik... Kaposvár kellős közepén, egy teljesen polgári miliőből csöp­pen az ember a szocreálba. Ér­kezéskor azonban még nem volt időnk körülnézni, a fogadtatás annyira barátságos volt és ak­kor is az maradt, amikor megle­hetős bizonytalansággal csak harmadikra sikerült kiválasz­tani az ideális asztalt. Gyümölcsteát kértünk az ét­lap mellé, és hoztak is. Nem íze­sített fekete teát, hanem gyü­mölcsöt, nyolcfélét, és külön ké­rés nélkül mézet is. Étlapból kettőt kaptunk. Egyi­ket a nemzetközi ételekből, a másikat - gondolom, a szépszá­mú német vendég miatt - külön a magyar ételspecialitásokból állították össze. Utóbbit pont ezért először meg sem néztük, aztán - szerencsénkre - mégis fellapoztuk. Gulyás és pörkölt helyett ugyanis nagy fantáziá­val és okosan összeállított válo­gatást találtunk. A magyar Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 3 barátsággal megtett mindent KÖRNYEZET (1-10 pont): mint egy díszletraktár 41 ÉTEL (1-20 pont): egyenesen kiváló konyha gyöngyszemeit aktuá­lisra hangolva. Amíg a levesre vártunk, volt időnk körülnézni. Sajnos. Szó­val a környezetre már húsz év­vel ezelőtt sem mondtam volna, hogy eredeti, a farsangi dekorá­ció meg - ha lehet - csak tovább fokozta az ízléstelen eklektikát. A hidegrázás azonban csak a leves érkezéséig tartott. A töké­letesen eltalált jérce-ciberele- veshez bundás kenyeret hoztak, a gyöngyöző marhahúslevesbe pedig parajos májgombóc és lúdgégetészta járt. Nos, ez lehet a titok, amiért senkit nem fog­lalkoztatnak az étterem külsősé­gei. Az ember ugyanis elkezd enni a Kapósban, és mindenről megfelejtkezik. A bőséges hideg előételek után az elégedettsé­günk tovább fokozódott, a falusi rántott csibénél, a tejfölös-tojá­sos nokedlivel tálalt csirkepap­rikásnál és a Mátyás király ked­vére libamájjal és sült hagymá­val készített bélszínnél pedig már azt is egyenesen szépnek láttuk, amit addig kifejezetten rondának. A desszertválaszték - eddigi barangolásaink közül - itt volt a legbőségesebb és legjobb. Első ránézésre kitűnik, hogy nem csak a látszat kedvéért készült a külön fejezet: többféle és eredeti édességből lehet választani. Mi gyümölcsös túrós házipitét és egy hideg túrógombócba bújta­tott epres finomságot kaptunk, pazarul tálalva. Tehát. A Kapós ronda (na­gyon) és finom (nagyon). Csilla­gos ötöst adtunk. Csillagot tud­ják, miért? Azért, mert itt hazai, azaz balatoni bor is van. Még­hozzá négy pincészetből is! Hát ezért (is). Megállapítottuk: ha a környe­zet is felérne a konyha színvo­nalához - eddigi tapasztalata­inkból kiindulva -, az már meg­lehet, túl jó lenne Kaposváron. Mindenesetre érdemes lenne kipróbálni, hátha nem lenne igazunk... Addig meg? Csukják be a sze­müket és élvezzék az ízeket. Megéri. Szerintem.

Next

/
Thumbnails
Contents