Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-26 / 22. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JANUÁR 26., PÉNTEK SAJTÓ ÉS TANULÁS Példaképem a pécsi 11-es kosárlabdázó Tíz évvel ezelőtt hunyt el a nagyszerű irányító Horváth Judit az egyik legtechnikásabb irányító volt Kislány voltam még, mikor elkezdtem érdeklődni a kosárlabda iránt. Egyik tanárnőm gyakran mesélt nekem egy sikeres sportolóról, Horváth Juditról, aki a pécsi női kosárlabdacsapat kiemelkedő teljesítményű irányítója volt. Először csak a sportág iránti szeretet és a névrokonság volt a kapocs kettőnk között. Aztán idősebb lettem, s komolyabb munka kezdődött a sportban, így a példaképemmé vált. Sajnos, ekkor már nem volt rá lehetőségem, hogy személyesen is megismerhessem. Mindenki Jucija 1997. szeptember 12-én, egy nappal a bajnokság kezdete előtt, motorbalesetben elhunyt. Nemrégiben felvettem a kapcsolatot férjével, Bercsényi Gáborral és fiával, Balázzsal, akik meséltek nekem Juciról. Velük beszélgetve sikerült ráébrednem, hogy sok közös volt bennünk. - Szerintem olyan nagy tehetségnek nem kiáltották ki. A nagy erénye viszont az volt, hogy nagyon szeretett edzeni, rettentsen élvezte a munkát - kezdte Bercsényi Gábor. Amikor 1984-ben megismerkedtek, Juci már a PVSK Dália csapatát erősítette. Egy jó korosztály, egy jó csapat állt össze. Akkoriban még csak ötvenen jártak ki a meccsekre, majd az első bajnoki győzelem után már hatezren s szurkoltak a pécsi dáliáknak. Ju- 2 ci lassan bedolgozta magát kezdőembernek, majd a csapatkapi- J tányi posztot is ő töltötte be.- Jutka nagyszájú lány volt; mindig mindenről tudni akart, szeretett a középpontban lenni - emlékszik vissza a férje -, de a csapatban ezt tolerálták, hiszen egy ilyen emberre mindenhol szükség van. Ő volt a játékosok és az edzők között a kapocs. Az edzők felismerték, hogy ha neki elmondanak mindent, akkor megy a csapat. Hallgattak rá, s csapatkapitány- nyá választották. A dáliák Varga Ferenc irányítása alatt kezdték meg az ugrásszerű fejlődést; ennek a fiatalításnak az eredménye érett be 1987-ben, amikor első ezüstérmüket szerezték meg a bajnokságban. Juci keményen hajtott a sikerért. 168 centiméteres magasságával nem volt kifejezetten kosaras-alkat; a dobástechnikája hagyományos volt, az úgynevezett taccsdobás. Ám ő mégis meccsről meccsre hozta a tőle elvárható pontok számát. Horváth Judit 1963-BAN született Pécsett. 1992-ben Pécs városa a Pro Communitate elismerő díjjal tüntette ki. 1995- ben Pro Civitate kitüntetésben részesítették kiemelkedő sportolói teljesítménye elismeréseként. 1996- ban A Pécsi VSK kapitányaként háromszor nyert bajnoki aranyérmet, egyszer Magyar Kupát. ’89 májusában Franciaországba utazott a PVSK-val, s ugyanebben az évben a válogatottba is meghívták. Tagja volt annak a magyar együttesnek, amely 1991- ben bronzérmes lett a Tel- Aviv-i Európa-bajnokságon, s pályafutása alatt hatvanhétszer ölthette fel a nemzeti mezt a csapatkapitányi karszalaggal. 1992- ben Pécs városa először ünnepelhetett bajnoki győzelmet a női kosárlabda sportágában, amikor is a baranyaiak 3-1 arányban győzedelmeskedtek a Diósgyőr felett. A munka ezek után is folytatódott, ám Juci már arról a jövőről kezdett álmokat szőni, amiben már nem kapott helyet a kosárlabdázás, legalábbis nem hivatásos sportolóként. A visszavonulás gondolatával foglalkozott, sportújságírónak készült; írásai megjelentek néhány lapban, sőt, az Eb-ről a Pécsi Sportot és rádiót is ő tudósította. 1997-ben a Pécsi Rádió kereste meg a bajnoki felkészülés első edzésén ezzel a kérdéssel: Meddig még? A válasz ez volt: - Ismét egy új feladat elé nézünk egy erős csapattal. Szeretnék duplázni. Az még mindig nem jött el az életemben, hogy Magyar Kupát és bajnokságot is nyerjünk. Itt a lehetőség, még ez az év biztos - ez volt Horváth Judit utolsó nyilatkozata. Egyetlen nagy álma valóra vált, de sajnos ő már ezt nem érhette meg. Sikerült a duplázás az 1997/98-as szezonban; a Dáliák egyszerre ünnepelhették bajnoki és kupagyőzelmüket; s a játékosok névsorán ott szerepelt Horváth Judit neve is a 11-es szám mellett, ami már örökre az övé; csapata ugyanis visszavonultatta. Emlékét a "Kosárlabdázó nő” című szobor őrzi a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnok előtt, valamint a 11-es mez a sportpálya felett. Rátgéber László mondta azt: „Horváth Juditnak a fiatal magyar sportolók példaképének kell lennie.” Nekem ő a példaképem, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Egyetemre megyünk, de van-e értelme? végzettség Nagyobb szükség van a mesteremberekre, mint a diplomásokra Január közepén járunk, ami azt jelenti, hogy a felvételi lapok beadásáig mindössze egy hónap maradt. Ilyenkor minden érettségiző a pontjait számolgatja, igazi erőltetett menet az egész. Idén szeptemberig úgy gondoltam az érettségire, mint valami fertőző betegségre, amit az ember nem szívesen kapna meg, de rá kellett jönnöm, ez a betegség előbb- utóbb engem is megfertőz. Akkor lettem csak igazán izgatott, amikor megjelentek a felvételi tájékoztatók és átnéztem a tavalyi ponthatárokat. A pontok már tavaly is az egekig emelkedtek, és valószínűleg áz idén is egy-két pont emelkedés várható. Kis fejszámolás, majd arra jutottam, hogy egy színötös tanuló színötös érettségivel maximum 120 pontot ér el, majd további 24 pontot nyelvvizsgával, emelt szintű érettségivel, versenyekkel. Tökéletes diák tökéletes tanulmányi eredménnyel! Ez mind szép és jó, de valljuk be, azért nem mindenki sorolható ebbe a kategóriába. A kivetnivalót én nem is ebben találom, hanem ott, hogy egy sima érettségivel a fiatalok zömét nem alkalmazzák, tehát aki gimis volt vagy épp nincs technikuma, az valószínűleg egyetemen vagy főiskolán szeretné folytatni tanulmányait. Ehhez azonban egy egyszerű diák, aki igaz, jó tanuló, de nem a legjobbak közé sorolható, az bizony vért izzad, hogy többletpontokat szerezzen. Ez persze érthető, hiszen az érvényesülésért meg kell szenvedni, de amikor Az átlagdiák vért izzad azért, hogy felvegyék a főiskolára ezzel nyugtattam magam, meglepő kijelentést hallottam. Miszerint Magyarországnak nincs szüksége olyan sok diplomásra, sokkal inkább mesteremberekre. Majd jött a visszhang, hogy valószínű, ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a pontszámok emelkedjenek. Felháborított az, hogy ennyi tanulás után közük, hogy talán jobb lett volna a szakiskolát választani. A társadalmi rétegek átalakulása magával hozta, hogy egyre többen szeretnének diplomát. Ennek nagyon sok oka van, többek között, hogy több kapu nyílik ki egy diploma által, és a fizetések összege is magasabb. Az idő és a változások magukkal hozták, hogy egyre több fiatal szeretne tanulni és ez igazán jó, de úgy gondolom, sokan szívesen mennének szakiskolákba, ha tudnák, hogy biztos állás és fizetés vár rájuk. Senki nem akar bizonytalanságban élni és így . inkább tovább tanul, ahelyett, hogy egy életen át dolgozna, hiszen a becsületes munkája fejében úgysem tud egyről a kettőre lépni. Nekünk diákoknak is jogunk van álmaink megvalósításához. 13 Izgalmas alkotás - Deja vu SZERETNÉM LESZÖGEZNI, hogy ű Déja Vu az év egyik, ha nem a legjobb filmje, a 2006-os év méltó lezárásához szükséges alapmű, amelynek teljes körű élvezetéhez elengedhetetlen, hogy Carlin ügynökkel együtt fedezzük fel ezt a hightech- masinát. VAN EGY RETTENTŐ ERŐS SZTORI (a forgatókönyvet Bili Marsilii írta) bruckheimeri kidolgozással: őrületes tempó, lenyűgöző látvány, és akkor a ___ sz ínészekről még nem is beszéltünk. Denzel Washington szinte a Belső ember forgatásáról érkezett, hozza a nagydumás-nagyokos rendőr karaktert, ajoey szobatársaként megismert Adam Goldberg most vicces kedvű fizikust játssza, Paula Patton meg nagyon szép és nagyon ijedt, úgyhogy minden együtt van ahhoz, hogy szórakoztató, izgalmas és érdekes két, és fél órát töltsünk moziban. EOHCERTAJAHLO Budapesten a Tokio Hotel Elég csak annyit mondani: Bili, Tóm, Gustav, Georg... és tinédzserek milliói azonnal tudják, hogy a legújabb kedvencekről, a Tokio Hotelről van szó. A hír igaz: 2007. április 10-én, kedden este hétkor a hatalmas új Syma csarnokban (a Népstadion mellett) fellép a Tokio Hotel! A kezdet kezdetén egy csomó kritikus kétkedve fogadta a tinibanda hirtelen jött sikerét, mert mindenki azt hitte, a Tokio Hotel is jön és megy, mint annyian már előttük. Színpadi sikereik szó szerint azt igazolták, amit a slágerlisták is mutattak. Kiválóan megtalálják a hangot a fiatalokkal. Villámgyors sikerüknek az is az egyik oka, hogy nem a sokak által lejárt frázisokat puffogtatják zenében és dalszövegekben, hanem tényleg kreatívak. Szövegeik meghatóak, mellőzik a sekélyes gondolatokat. Nem a felnőttek gondolatait próbálják a saját stílusukban továbbadni kortársaiknak, hanem azon a nyelven, abban a stílusban gondolkodnak, ahogy korosztályuk, és így érik el a kívánt hatást. Áprilisban a magyar tinédzserek is láthatják élőben a srácai VUAJAHLO Hadd mondjam el... bámulatos, hogyan tud az 1961-ben született Laurie Halse Anderson újszerűt kihozni ebből az egyébként kellőképpen dokumentált, sokak által megírt, megfilmesített alaphelyzetből. MELINDA átlagos amerikai középiskolás, akivel az isko- I lakezdés előtt tör- I tént valami borzasz- | tó, s emiatt egyrészt | alig beszél, más- | részt nem tud beilleszkedni az iskolába. A szabványtól , ott hajlik el a történet, amikor Melinda nem az önpusztítás kényelmes útján keresi önmagát, és nem is a „felnőttek az okai mindennek” világnézet megvalósításával hesse- geti el magától a felelősség- vállalás nyűgét. Már-már emberfelettinek látszik az az egy év, amit szinte egyedül tölt el, mivel szülei időhiány miatt nem tudnak foglalkozni a problémáival. MÉGSEM VESZÍTI EL lappangó jóságát, és némi józan ítél& képesség is megmarad benne. A józan ész megmaradását nagymértékben elősegíti a művészetek tantárgy, ahol a tanár önálló műalkotást vár el Melindától. MINDENT ÖSSZEVETVE ez egy szomorkás, fura, ám nagyon jó könyv, amit jókedvűen nem érdemes kézbe venni, ugyanis azonosulás hiányában nehéz lesz érdemeinek megfelelően értékelni. Az oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter Telefon: 82/528-154 E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu A diákok cikkeit teljes terjedelmükben a www.sonline.hu hírportálunkon olvashatják. I V 4 1
