Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-20 / 17. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JANUÁR 20, SZOMBAT 13 HÉTVÉGE Balás püspök lázítaná a kamaszokat vallás Akinek értelme az igazságra, akarata a jóra van beállítva, a kereszténység előszobájában jár Balás Béla megyéspüspök semelyik politikai oldal szószólója. Szerinte ahol elárad a gonoszság, ott túlárad a kegyelem. Fi­gyelmét a gyermekek felé fordítja. Czene Attila- XVI. Benedek pápa idei első könyörgését magyarul mondta el. Van-e ennek valami külön­leges gesztusértéke?- Ami Rómában történik, az mind szimbólum, gesztus és üzenet. A pápa azonkívül, hogy a szeretet világnézetének elnö­ke a Földön, tudós és diplomata is. Szerintem a mai Nyugat-Eu- rópában csekély a keresztény­ség sikere, mert ottani testvére­ink önként és dalolva, gumibot és sortűz nélkül lettek a globali­záció élharcosai, az abortusz hí­vei. Az egyház most Kelet felé tájékozódik, nagyon helyesen. Ezer éve ezt kellett volna már tenni. A keleti kereszténység ha­talmas hagyomány és örökség, amely százmilliók sorsát, embe­ri méltóságát befolyásolhatja. Az egész világpolitika tengelye réges-régen áttevődött a Föld­nek arra a felére. Ma már Kína tartja el Amerikát. Tehát annak, aki úgy érzi Rómában, hogy ő Krisztus szellemi örököse a Föl­dön és koordináló, egy kicsit prófétai szerepe van, elébe kel­lene mennie a konfliktusoknak és nem utána kullogva megta­pasztalni, hogy ezt fölakasztot­ták, azt pedig fólrobbantották. A pápa keleti politikája fölértéke­lődik, és ennek során Magyaror­szág hídszerepet játszhat. Hallani, hogy tervezik a két szellemi nagyság, D. Alekszij moszkvai pátriárka és XVI. Be­nedek pápa találkozóját. Mind­kettőjük számára semleges te­rület lehet a magyar Pannon­halma. Ezért amikor felénk a pápa gesztust tesz, az oroszok pedig bocsánatot kérnek '56-ért, mindez nem a hízelgés kategó­riájába tartozik, hanem nagyon mély diplomáciai mozgás, ami megelőz egy földrengést.- A papnak kell vagy szabad politizálnia, s hol a határ?- Nincs különb ötletem, mint Szent Pálnak, aki a szökött rab­szolgát végtelen békével, nyuga­lommal és humorral visszaküld­te volt mához, Füemonhoz. Mert nincs fölhatalmazása, kiképzé­se, hogy rabszolgafelkelést, csá­szárellenes tüntetéseket szer­vezzen. A kereszténységnek nem ez a feladata. Most Magyar- országon látszólag sokakat ide­gesít a helyzet, s felvetődik a kérdés: vonuljunk a sekrestyék mélyére és múlt századi legen­dákat meséljünk a nagymamák­nak és az őket bámuló unokák­nak, vagy álljunk ki a barikád te­tejére és menjünk át háromszor a rendőrkordonon? Szerintem ma sem ez a kereszténység fel­adata. Árvíz idején vajon mi a pékek dolga? Gondolom, ugyan­az, mint árvíz előtt, még ha bo­nyolultabban is tudják kisütni a mindennapravalót- Mennyire tud ebben a fel­gyorsult világban a katolikus egyház közelebb férkőzni a családhoz, hogyan tud segíte­ni? Például a hitoktatás, a bér­máló gyermekek száma mi­lyen Somogybán? Tragikus. De én már réges- régen lemondtam arról, hogy a statisztikán vigasztalódjak és szociológus legyen a lelki atyám. Az adatok ébresztgetőek. Aki közülünk szunyókálna, az ébredjen fel! Hihetetlenül érde­kes átmeneti korban élünk, ami ellen teljesen értelmetlen harcol­ni. Radikálisan mást kell csinál­ni! A gyermeket az Isten és az ál­lam adta lehetőség, feladat, kö­telesség jól nevelni. Egy ilyen helyzetben minden percért kár, amit kritizálással töltök amiatt, mert az ifjúság diszkóba jár, nem minden pedagógus áll a helyzet magaslatán és a média ront a nevelés helyzetén. Foly­tatnom kell a munkát, nevelni a magam ifjúságát a magam ün­nepeivel, a magam elvei szerint. Fontos átadni a hitet, amivel én a saját papjaimat is bátorítottam; ahol elárad a gonoszság, ott túl­árad a kegyelem. Nekünk más módszerünk, eszközünk nincs. Ha lenne is, le kellene mondani róla; amennyiben volnának ke­resztény rohamcsapatok, azokat le kéne szerelni.- Elég sok fiatal káplán tevé­kenykedik az egyházmegyé­ben. Somogybán sikerült fel­számolni a paphiányt, vagy van még teendő? Jobb, ha tőlem tudja az olvasótábor baloldali érzelmű közössége is, hogy én a híveket be nem csapom, nem vi­selkedem kaméleon­ként és nem vagyok semmilyen oldalnak a szószólója. Engem az Isten adta hivatásom kötelez, hogy a közös­ség ügyeivel foglalkoz­zam, persze nem kö­zépiskolás fokon, s nem a kocsmai vereke­dések szintjén Balas Béla 66. életévében jár. Kelen­földem töltötte a gyermek­korát. 1965-BEN Esztergomban szentelték pappá. 1992-ben veszprémi segéd­püspökké nevezték ki. 1993. május 3(>án tette II. János Pál pápa az új kaposvári egyházmegye el­ső püspökévé. Beiktatási miséjén azt mondta: Isten humorának, a Vatikán legjobb viccének tartja, hogy idekerült Aztán elhi­tette vele az Úr, hogy ko­moly a szándéka vele. fiatal korában a szabad idejében evezett, dzsúdó- zott és teniszezett is. jelenleg - bár kényel­mes lakosztály várja a ka­posvári püspöki hivatal­ban - a nemrég felújított taszári plébánián él nyu­galomban, csöndben. Ka­posvár és Baját díszpol­gára, Somogyért- és Tele­ki Pál-díjas, a magyar püspöki kar ifjúsági re­ferense. A püspök arra figyelmeztet: nem elég megtanulni az imákat. Az ember az agyával és a szívével válik kereszténnyé- Most már 14. éve a szakadék peremén élünk. Egy influenza- járvánnyal fölborulhatna a ki­alakult egyensúly.- Pedig elkél a hívőt hívó szó.- Ha erőre ellenerővel, ütésre ütéssel válaszolok, akkor ennek vége-hossza nem lesz. Nekünk nem a választást, hanem a má­sik embert kellene megnyerni. Ha volna mire. Iszonyú a felelős­ség; hogyan tudok úgy értéket átadni, ha nekem nincs? Hová hívom a kívülállót, ha nincs se hazám, se otthonom? Pedig az elsődleges az lenne, hogy legye­nek beváló és kedves gondolata­im, egy sikeres belső világom, amiben örömömet lelem. Amibe belekóstoltam, mint a középkori étekfogó. Mi jól érezzük magun­kat, gyere közénk! - ez lenne a hívó szó. Persze aki mondja, az is gyenge, őt is ezer szál húzza vissza, olyan mint egy letepert Gulliver. Az volna a helyes, hogy az ember választ, kimondja, hogy bizonyos értékekhez hűsé­ges lesz, s segítséget kér, hogy az útját bejárhassa. De ma még érzem a fáziszavarokat. Nem va­gyunk elég erősek.- Melyik emberi értéket tartja a legvonzóbbnak?- Az őszinteséget. Ezért a gyerekek között nagyon jól ér­zem magam. Náluk például nincs cigánykérdés; remekül eljátszanak egymással, amíg a felnőttek el nem rontják őket. Ezt az ártatlanságot már alapos pofátlansággal toldja meg a ser­dülő; akárhogy indította el a család az életét, ő képes azzal szakítani. Ha kell, otthagyja őket, csakazértis a maga útját járja. De az sírnivaló, hogy nincs mi után mennie. Nekem viszont emberileg imponál a ka­masz lázadása. A lázadást nem szabad lefojtani, hanem az élé­re kell állni. Kicsit majdnem hogy ingerlem is őket lelkigya­korlatokon, amikor azt kérdem tőlük: csak ennyire lázadtok? Hiszem, hogy a gyermek értel­me az igazságra van beálh'tva, az akarata pedig a jóra. Ha a személyiség jól hangolt, akkor a kereszténység előszobájában jár. De nem elég megtanulni az imákat, s hogy miképp kell ke­resztet vetni. Mert nem ettől vá­lik valaki kereszténnyé, hanem az agyával és a szívével. Együtt vacsorázott Ratzingerrel, akit a legutóbb pápává választottak balás Béla találkozott már a férfiúval, akit XVI. Benedek pápának magasztaltak föl Akkor még Joseph Ratzinger bíborosnak hívták. egyszerűen viselkedő, csen­des, apró szemű, hófehér hajú a pápa - idézte föl. - Hat éve találkoztunk, a győri vértanú püspök, Apor Vilmos boldog­gá avatási ünnepsége kap­csán. Részt vettem a Rómá­ba látogató küldöttségben. Az akadémián vacsorát és fogadást tartottak, amire eljöttek a legelőkelőbb vatikáni körökből is. Az egyik kongregá­ció vezetője, XVI. Benedek pápa apró szemű, hófehér hajú, csendes ember Joseph Ratzinger bíboros mel­lettem ült más magyar püspö­kök és a pannonhalmi főapát társaságában. Gyengécske nyelvtudásom alapján osztot­tak be a német csoporthoz. Ugyanúgy társalgóit, mint mi, sokat kérdezőskö­dött.- Az elődjéről, II. János Pálról is nagyon jó véleményem van- tette hozzá Balás Béla. - A kötelező püspöki látogatásom előtt összeszámoltam, hogy hat nyelvet tanultam a latin­nal és az orosszal együtt, de szégyenszemre egyiket em beszélem jói Arra készültem, hogy a pá­pának latinul tartom a beszámolót az egy­házmegyémről, de nem jutottam szóhoz. Azt kérte, hogy tér­képen mutassam meg Kaposvárt. Először a fiatalok­ról kérdezett, majd főleg a bűn­bánatról, hogy hányán gyón­nak, ez ugyanis a hőmérője a hitéletnek. A rendőrök nem törték meg Betont, akit atyaként is mindenki így szólított Péter a kőszikla, amire az egy­ház épült. Balás Bélát Beton­atyának is titulálják. Van át­hallás? Kitől kapta e nevet? - kérdeztük a püspöktől nem ilyen magasztos az erede­te - válaszolta. - Úgy váltam emberré, hogy egy titkos ke­resztény közösségbe, a Regnum Marianumba sodródtam. Nya­ranta vándortáborokba men­tünk, detektívek és erdészek fi­gyeltek bennünket A Bükk­fa római Szent Péter székesegyház fennsíkon, az Ilus-kútnál egy délután fociztunk, balhátvédet játszottam. Ott ragadt rám, hogy olyan vagyok, mint a beton. Később az atya, aki sejtette már, hogy az akasztófa árnyé­kában él 1956 tájékán, azt kérte tőlünk: ne telefonáljunk, ne írjunk levelet egymásnak, s ne fényképezkedjünk. Legyen fedd-hetetlen a magánéle­tünk, sa Kresz szabá­lyait is tart­suk be, hogy le ne bukjunk Ja­vasolta: ne használjuk a veze­téknevünket, így ragadt rám a becenév. Másként engem nem is ismertek. Az esztergomi hit­tudományifőiskola portása szokott csodálkozni, mikor be­tont kerestek a bejáratnál... Gyakran behívtak kihallgatás­ra a rendőrök a Gyorskocsi ut­cába, s keresztkérdésként min­dig feltették Miért használ fe­dőnevet, ha ártatlan? Azt gon­dolja, olyan erős, hogy mi nem tudjuk megtörni? * \ >

Next

/
Thumbnails
Contents