Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-11 / 9. szám
somogyi hírlap - 2007. január 11., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP 5 A romatelepeken megállt az idő csalfa remény Új úttól és lakásoktól várják sorsuk jobbra fordulását a vityaiak- Négy kilométer - mutat készségesen kelet felé a somogyvári fiatalember, amikor Vityapuszta felől érdeklődünk. És egy másik világ, tesszük hozzá néhány perc múlva, amikor a sáros úton megérkezünk az egykori megye- székhely külterületére. Vas András- Rövid időn belül a Merkúr új Wartburgot szállít önnek - üvölti a kocsmai tévéből valami retroműsor. Alig fél perc múltán már meg is valósul az ígéret: bilikék kétütemű pöfög el, óvatosan lassítva a fekvőrendőrök előtt. Mintha a hetvenes években megállt volna az idő... Az egyik felvégi ház előtt kacsák, libák tépkedik kevés meggyőződéssel a bolond januári időben sem túl nagy meggyőződéssel növekvő gazt, míg ben- tebb kutyák vicsorognak mindenféle lánc vagy póráz nélkül a hívaüan vendégre. Még szerencse, hogy meglehetősen nagy a forgalom: éppen a postással együtt érkeztünk, a helyiek kint állnak a házak előtt, így akad, aki megregulázza a fenekedő ebeket. Minden olyan, mint három évvel korábban, amikor megyei és országos potentátok keresték fel Vityapusztát: az akkor nagy dérrel-dúrral beharangozott romatelep-felszámólási program ügyében amolyan terepszemlére érkeztek, s ígértek fűt-fát, pontosabban utat, házat, talán még kacsalábat is.- Azóta sem történt semmi - legyint a kocsmában Horváth Józsefné, miközben dohányt és hüvelyt vesz menyének. - Persze megszoktuk már: választások előtt is ígérnek mindenkinek mindent, aztán láthatja, mi valósul meg. Az utat láthatóan felújították, így legalább valamennyire közlekedni lehet a cipőmarasztaló sárban - az persze kérdés, miért kellett a nagyjából negyed kilométeres főutcára öt fekvőrendőr... A többség még ezt sem élvezheti, hiszen a leglepusztul- tabb házakhoz vezető út még a kocsma előtt elkanyarodik Ga- más felé. Errefelé már óvatosabban haladunk előre, ugyanis az embermagasságú gazból hol itt, hol ott bukkan elő egy kutyafej. Szerencsénkre a látogató meglehetősen ritka ezen a tájon, így a kíváncsiság itt is hamar a házak elé csalja a tulajdonosokat. Első pillantásra megértjük őket: ránézésre jobb lehet kint, mint bent a düledező viskókban.- Maguk jártak itt három éve?- kérdez vissza Varga Tibomé.- Akkor emlékezhetnek rá, milyen volt akkor Vitya. Éppen, mint most. Nemhogy új lakást nem építettek, de már ajtó sincs a házamon. Utóbbi meglehetős hiátus, ám talán nem is ez a telep legnagyobb hibája. A sorház falu felőli oldala bevakolva, hátul viszont a vályogtéglák között belátni a lakásokba. Csak a szobákra esz- kábáltak ilyen-olyan szabdalt furnérlemezekből nyílászárókat, legalább valami kis meleg maradjon benn a házban, ha már duruzsol a sparhelt.- ígérték, hogy kapok ajtót, ablakot - mondja Horváth Ká- rolyné -, ugyanis harmincezer forintból élünk hárman, miből venném meg. Munkája, ahogyan a többieknek, neki sincsen.- Olyan rossz a közlekedés, hogy nemhogy munkába, még orvoshoz sem lehet Nyáron kígyók híísölnek a szobában mosógép, centrifuga az udvaron: Vargáéknál éppen véget ért a nagymosás. A házigazda a szobában lengedező földeletlen vezetéke között bujkálva éppen a tiszta ruhákat pakolja. - Annyit ér, mint halottnak a csók - legyint Varga Ibolya. - Amíg nincs ajtó és ablak, úgyis minden koszos lesz. Télen hideg a kő, mint a jég, nyáron beköltöznek hűsölni a kígyók. eljárni - állítja özvegy Szaller Józsefné. - Reggel hétkor elmegy a busz, aztán csak délután jön vissza. A többség gyalog jár Somogy- várra vagy a csak földúton megközelíthető Gamásra. Többen esküsznek rá, ha utóbbi felé megépülne az út, egyből felvirágozna Vityapuszta. Az Öreglakhoz tartozó Barátihegyen már Uyen csalfa remény sem táplálja a helyieket, akik közül sokan megirigyelnék a vityaiak körülményeit. Ifjabb Károlyi " mos egy düledező, tizenöt négyzetméteres viskóban lakik élete párjával és három gyerekkel. Varga Ibolya szerint míg nincs ablak és ajtó, marad a kosz- Az ősszel vettük a házat - büszkélkedik -, negyvenezer forintba került, ugyanis van villanyunk. A fiatal férfinek két éve nincs munkája, korábban az autópálya-építéseknél dolgozott. Hallott a telepfelszámolási programról, sőt, azt is tudja, hogy Barátihegyen nyolc sanyarú helyzetben lévő családnak épít házat az öreglaki önkormányzat. Ifjabb Károlyiék nem kerültek a szerencsések közé.- Állítólag az őszre beköltözhetünk - reménykedik Horváth Dezső. Vályogházának falán húszcentis repedés éktelenkedik, a tetőt vastag ágak tartják a láthatóan életveszélyes épületen. - Mibe’ éljünk, ha más nincs - teszi hozzá vállat vonva.'- Harminc éve ebben a házban lakom. Hitelt nem kapok, hiszen miből fizetném vissza, így esélyem sincs elköltözni. Amúgy is, egy Uyen írástudatlan ember ugyan honnan is tudná, hová keU fordulni. így viszont, miVel nincs más, hiszünk mindenkiül i. nek, aki jobb vüágot ígér. Mit veszíthetünk... Válaszra várva kaposvári olvasónk gyakran vásárol a Penny Mar- ketben. Azt panaszolta, hogy rendkívül sok a veréb az áruház környékén, és a bevásárlókocsik madárürülékkel szennyezettek. Azt kérdezte, hogy kinek a feladata lenne a takarításuk? A Penny Markét telefonszáma ismeretlen, még a tudakozó sem tud elérhetőséget mondani. Szerkesztőségünk ezúton várja az üzlet válaszát! Köszönet a becsületért BALATON-PARTI OLVASÓNK juttatta el szerkesztőségünknek köszönő levelét, így írt: „.. fiam elveszítette a pénztárcáját, a zsebpénzével, személyi és diákigazolványával, lakáskulcsával együtt. A család már a zárcsere gondolatával foglalkozott. Ám másnap a postás egy nagyobb borítékot hozott, benne a tárca, a pénz és minden irat. Csak feladó nem volt a levélen. Ezúton szeretnék az ismeretlennek köszönetét mondani. Jó érzés, hogy vannak még becsületes emberek.” Játék az utcán toponári olvasónk arról panaszkodott, hogy utcájukban egyszerűen lehetetlen pihenni, mert focipályává alakították a gyerekek. Délutánonként, szombaton, vasárnap, ünnepnapokon, állandóan ordítoznak, ricsajoznak. Ha rájuk szólnak, még nagyobb hangerővel játszanak - panaszolta. Hozzátette, hogy tisztában van vele, hogy a gyerekeknek valahol játszani kell, de jó lenne valamilyen kompromisszumos megoldást találni. A szappanvilág különös illatai Vörsön szappanok Guinness-rekord lehet Farkas Ildikó különleges gyűjteménye ír kártya, holland cipő, egyiptomi csiga. Egy a közös bennük: mindegyik szappanból készült. A vörsi Farkas Ildikó harminchárom ország illataival töltötte be a kiállítótermet. A gyűjtő egy éve sorakoztatta fel először falujában a negyed évszázada egyre csak szaporodó szappanjait. - Azóta már legalább százzal több lett, most kilencszázat számoltam - mondta Farkas Ildikó. - Mások is nagyon önzetlenek és segítőkészek a gyűjtemény gyarapításában. Például az egyik legújabb különlegességet, ami Alizt és Csodaországát mintázza, egy teljesen ismeretlen nagy- kanizsai családtól kaptam. A so- mogyvámosi Ifjúsági Klub is Farkas Ildikó szappanországa. Illatos birodalom különös formákkal meglepett. Ők tavaly jártak a kiállításon, az ideire már szappanajándékot is hoztak. Természetesen nem csak az ajándékok bővítik az illatok sorát, magam is rendszeresen vásárolok tetszetős darabokat, itthon és külföldön is. Legutóbb Olaszországból hoztam néhányat. Az illatos darabok elkötelezettje most éppen a rózsák mellett tette le voksát, a legkedvesebbek kiválasztásánál. A Németországból származó szappanrózsák szirmait le lehet tép- desni, és így felhasználni. A gyűjteménnyel Farkas Ildikó világelsőségre pályázik, mivel a Guinness-rekordok között még nincs ilyen kategória. ■ V. E. OLVASÓI ÜZENETEK elnök. Még nem hallottam fideszes téeszelnökről. Létezhet ilyen? (Mi az hogy, mi nem csak hallottunk, láttunk ilyet, de beszéltünk is vele. —A szerk) válasz. Tisztelt szerkesztő úr! Ugye ön sem gondolja, hogy az elmúlt 17 évben lopták szét az országot? Gondoljon Kádár sofőrjének a vagyonára, és minden világos. Nekem már sokat ígértek, végigdolgoztam az életem, vagyonom nincs és hamarosan gyógyszerem sem. Márta néni (Csókolom Márta Néni! Nem állítottuk, hogy csak kilencven óta lopnak, mindössze annyit jegyeztünk meg, hogy nincs egyenes összefüggés a vagyonszerzés és a párttagkönyv színe között. - A szerk.) marcali. Felháborítónak tartom a keddi újságban megjelent marcali Mustang-fotót. Ugyanis ez a kép évekkel ezelőtt készült, a fotón szereplő emberek már nem is dolgoznak ott. Miért nem most fényképezték le, hogy mi van ott, hogy megmutassák a mostani állapotokat? Akkor látták volna a létbizonytalanságtól kese- j rű arcokat. Egy varrónő (ízlés \ kérdése. Ha a megbarnított fo- \ tóból nem, a képaláírásból min- \ denképpen ki kell derüljön, hogy a kép a dicső múltat ábrázolja, amelynek színei - miként j az eredeti felvételé is - az évek alatt megkoptak. Másrészt a „létbizonytalanságtól keserű arcok” sosem kerülnek szívesen fotóra... - A szerk.)
