Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

2007-01-08 / 6. szám

13 somogyi hírlap - 2007. január 8., hétfő NYUGDÍJASOK Nagymama és unokája együtt a Csókavári Népdalkörben Nagy Józsefné két népdalkörnek is lelkes tagja. Falujában, Rinya- újlakon jobbára a helyi és kör­nyékbeli rendezvényeken vesz­nek részt, de a csokonyavisontai Borostyánnal már bejárták a fél országot, a különféle dalos ver­senyeken több díjat is nyertek.- Mind a két közösségtől meg­kapom az együttlét egyedülálló örömét, ezért nem sajnálom a próbákra, fellépésekre fordított időt és fáradságot - így indokol­ta a rinyaújlaki nyugdíjas asz- szony a nem kis áldozatot - Ka­rácsonykor a református temp­lomban énekeltünk, a gyüleke­zet nagy tetszéssel fogadta az is­tentiszteleten való szereplésün­ket. Előtte egy gyémántlakodal­mát tartó kedves házaspárt kö­szöntöttünk. ■ Nincs nemze­déki ellentét, egy húron pendülnek. A dalkör tagjai zömében nyug­díjasok, de néhány fiatalt is ma­guk közé édesgettek. Őket a mai modern számok jobban érdek­lik, mégis szívükből szólnak a népdalok, nóták, egyházi éne­kek is. Nincs nemzedéki ellen­tét, egy húron pendülnek a kor­különbség ellenére, barátságok szövődnek a közös próbák alatt. A visontai Borostyánban a mi­nőség is nagyon fontos, az újla­ki Csókavári Népdalkor elsősor­ban a maga örömére énekel. Ne­vüket a csengő hangú madárról kapták, amely régen csapatostól fészkelt a település határában. A másfél éve alakult csoport veze­tője Kőfamgóné Peti Rózsa.- Öröm látni, amikor nagyma­ma, unoka és szülő együtt éne­kel - dicséri csapatát a karnagy. - Tizenegyen vagyunk, a legfia­talabb énekesünk még gimna­zista, a legidősebb már elmúlt hetvenéves. Hallásból, magnó- felvételekről tanuljuk meg a da­lokat. Egyik kedvencünk érthe­tően a Jegenyefán fészket rak a csóka...” kezdetű, míg a fiatalok a Nox slágereit dúdolják a próba­szünetekben. Mindig keressük az alkalomhoz illő dalokat. Leg­közelebb februárban a nyugdí­jasok napján szerepelünk. Na­gyon várjuk azért is, mert akkor vesszük fel az önkormányzattól kapott nemzeti színű szalagos ruhánkat. ■ Gamos A. Potszilveszter. Szeretetben, családi körben, a korábbi hónapokban összerakott nyugdíjforintokból vásárolt ajándékok örömében telt a szépkorúak kará­csonya, és sok-sok munkával. Szaladgálás pulykamedalion (- a lányunokám csak azt eszi meg...) és hal után, meg beiglisütés, mert igazit csak a nagyi tud készíteni. Egy-két nap szünet a nagy hajsza végén, s máris itt a szilveszter. Sok nagyszülő az unokákra ügyelt, hogy a szülők gondtalanul köszönt­hessék az új esztendőt. Ünnepek múltán most magukra is gondolhatnak. A megye nyugdíjasklubjai ezekben a napokban tartják megérdemelt pótszil­veszteri mulatságukat. Képünk a kaposvári egyesület szombati összejövetelének egy vidám pillanatát örökítette meg. A természet szépsége ihlette a festőt módszer Megfigyelés, emlékezet alapján dolgozik, a sötét színeket kedveli A kaposvári Petőfi-klubban a napokban szedték le a falakat díszítő festményeket, Meretei János munkáit, aki 1995 óta tagja a klubközösségnek. A húsz olajkép nagy tetszést ara­tott, csak dicsérte, aki látta. Nem volt könnyű élete az amatőr festőnek. A jugoszlávi­ai Szibenikben született, a há­ború iskoláit is megzavarta, csak öt osztályt végzett, a hi­ányzó hármat felnőttként pó­tolta. 1943-ban települtek át Magyarországra, Barcsra. Járt erdőgazdasági, mezőgazdasá­gi, kereskedelmi technikum­ba, még magtárosi és üzemi- konyha-vezetői képesítést is szerzett. Huszonnyolc évet dolgozott a bárdibükki állami gazdaságban, ötöt a ladi er­dészetnél, hármat a homok- szentgyörgyi áfésznál, egy esztendőt Pécsen bányász­todon is. Gyerekkorában virágokkal, szentképekkel kezdte a fes­WjW* \ Képei nagy részét elajándékozza, a két legnagyobb a klubban maradt tést, akkoriban vízfestéket használt. Mai olajképeihez a munkája során szerzett élmé­nyek adnak ihletet. Az erdő, a változatos élővilág, cserjék, virágok, vadak látványa, az évszakok változásával járó káprázatos természeti szín- kavalkád határozta meg festői érdeklődését.- Korábban is kezembe vet­tem olykor az ecsetet, igazán azonban a nyugdíjazásom után szentelhettem az időmet a festegetésnék - tudjuk meg Meretei Jánostól. - Annyi ter­mészeti emlék halmozódott fel bennem, két élet is kevés len­ne vászonra viteléhez. A festő­állvány előtt teljesen kikapcso­lódom, a munka megnyugtat, a külső világ minden gondját- baját elfelejtem ilyenkor. Tudat alatt azért talán mégiscsak jelen vannak az élet viharai, mert képeim mindig sötétebb tónusúra sikerülnek, mint ahogy azt szeretném. HÍREK Őszirózsás naptár az idei tervek mellé A CSURGÓI ŐSZIRÓZSA Nyugdíjas-egyesület év­záró összejövetelére a Hétszínvirág óvodáscso­port hozta el a karácsony fényét, melegét. Az áhítat órája után szóba kerültek a 2007-es esztendő, a jövő heti pótszüveszterre, far­sangra, nőnapra készülő­dés feladatai is. Sok jó öt­let hangzott el, mi kerüljön a tavaszi kistérségi bemu­tató műsorába. Nyáron négy kirándulást tervez­nek, közben városi esemé­nyek adnak tennivalót a csurgói nyugdíjasoknak. Mindez benne volt abban a kis programfüzetben, amit az egyesület minden tagja megkapott. A 2007- es Őszirózsás kártyanap­tárban pedig a dátumokat is egyeztetni tudták. Kistérségi tanácskozás a Balaton-parton A KÉT BALATONI KISTÉRSÉG klubvezetői már e héten megtartják első tanácsko­zásukat. A kelet-balatoniak holnap, kedden Nagybe- rényben, a nyugat-balatoni­ak szerdán Balatonkereszt- úron tárgyalják meg a kö­zeljövő tennivalóit. Kihelyezett félfogadás Siófokon és Nagyatádon A nyugdíj-biztosítási igaz­gatóság, az egészségbizto­sítási pénztár és az állam- kincstár munkatársai Sió­fokon január 9-én, kedden reggel 8 órától délután 4 óráig, Nagyatádon január 10-én, szerdán reggel 8 órától délután 4 óráig ki­helyezett fogadónapon vár­ják az ügyfeleket. Magányosok ünnepsége a bajtársi egyesületben A nagyatádi bajtársi Egye­sület Nyugdíjasklubja az egyedül élő bajtársak és a katonaözvegyek számára rendezett nemrég év végi ünnepséget Ezúttal is meg­ajándékozták s a megyei hadkiegészítő parancsnok­ság támogatásával meg­vendégelték a találkozón részt vevő mintegy har­minc klubtagot Sürgős fejlesztésre vár a tartós ápolás intézményrendszere nyok-felmérés Hosszú az intézményekbe kerülés várakozási ideje, eltérő összegűek a fizetendő gondozási díjak Nagy lemaradás az unió országaitól A Nyugdíjasok Országos Képvi­seletének szakbizottsága jelen­tést készített a szociális törvény 2005. év végi és 2006. első félévi hatásairól. A tanulmányban je­lentős teret kap a tartós ápolási, gondozási rendszerek vizsgálata. A lakosság a legkülönbözőbb életkorokban és betegségekben szorulhat hosszabb-rövidebb ápolásra. Az akut betegséggel együtt járó rövid ápolási igények az egészségügyi ellátás kereté­ben megoldottnak tekinthetők. A tartós, végleges állapotokhoz kapcsolódó ápolási szükségletek kielégítése azonban rendezésre, megoldásra vár. Ezek az állapo­tok nemzetközileg is viszonylag magas igényt jelentenek, az élet­kor múlásával rohamos növeke­dést mutatnak. A saját maga el­látására képtelen családtaggal kapcsolatos feladatok jelentősen megnehezítik környezete életvi­telét, egzisztenciális biztonsá­gát, munkaerő-piaci pozícióját, társadalmi részvételét Az elöre­gedő népesség az önellátásra képtelenek számának növekedé­sével jár, amely egyre inkább szembetűnővé teszi az ápolás helyzetének ellentmondásait. Az intézmények kapacitása nem kielégítő, működésük széttagolt, ellentmondásokkal terhes. A szolgáltatások hiányosságait a családnak kell pótolni, így az ak­tív korúak egy része kiesik a munkából, a megélhetést még Magyarországon mind a születéskor várható élettar­tam, mind az egészségben el­töltött évek száma jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A férfiak hét, a nők öt évvel rö- videbb élettartamra számít­hatnak születéskor, az egész­ségben eltöltött várható évek száma még ennél is elkeserí­tőbb, a férfiaknál 10,5, a minimális szinten sem biztosító ápolási díjat vesz igénybe, és számos, a visszailleszkedést ne­hezítő körülménnyel szembesül. nőknél 7 évvel alacsonyabb az unió országainak átlagá­nál 2004-es adatok szerint. Hazánkban a szociális védel­mi kiadások a GDP 21,4 szá­zalékát teszik ki, szemben a 28 százalékos uniós átlag­gal. Az egy főre jutó ilyen jel­legű kiadások összege az uniós országokénak mind­össze negyede. Némi, de korántsem elegendő eredménynek tekinthető az ön­maga ellátására képtelen sze­mély gondozását ellátó család­tag ápolási díjának a nyugdíjmi­nimum 130 százalékára történt emelése. Az ilyen juttatásban ré­szesülők negyede kap csupán emelt összegű díjazást. Az ön- kormányzatok jelzései szerint ugyanis a jogszabály nem egyér­telműen határozza meg a foko­zott ápolásra jogosultság kritéri­umait, és több, speciális gondo­zást igénylő betegségcsoport nem szerepel ebben a körben. Ugyancsak az önkormányzatok vetették fel az intézményekbe jelentkezők hosszas várakozási idejét, és a sok esetben nem megfelelő szolgáltatásokat. Gon­dot jelentenek az otthonok kü­lönböző mértékű térítési díjai is. Szükséges lenne egy országos fi­gyelőrendszer kiépítése, amely naprakészen nyilvántartja a bentlakásos szociális intézmé­nyek szabad helyeit. Ez gyorsíta­ná az ügyintézést, a szabad he­lyek betöltése és a finanszírozás is ellenőrizhetőbbé válna. A tanulmány készítői úgy ítél­ték meg, hogy íróasztal mellől nem lehet megbízható következ­tetéseket levonni, ezért írásban megkeresték a fővárosi kerüle­tek és a megyék főjegyzőit, hogy e téren szerzett tapasztalataikat összegezzék. Mintegy nyolcvan százalékuk alapos és átgondolt válaszokat küldött, örültek a NYOK jelentkezésének, így biz­tosítottnak látszik a jövőbeni együttműködés is.

Next

/
Thumbnails
Contents