Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-29 / 303. szám

14 TÖRTÉNELEM SOMOGYI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 29., PÉNTEK A bombázás jelszava: Tora-Tora-Tora! emlékezés Exkluzív riport Muranaka Kazuo japán őrnaggyal, Pearl Harbor bombázójával vesztésünk 1942. június 17-én. Táviratkódunk ismeretében az amerikaiak csapdába csalták a japán flottát. Az amerikai gé­pek megtámadták a Hirjút is, repülőgép-anyahajónkat. Az elsők között emelkedtem a le­vegőbe, és társaimmal azonnal vadászgépek zárótüzébe kerül­tünk. A légtér dugig volt a hajó körül, hat szemünk nem futotta volna másodpercenként felmér­ni, ki repül mögöttünk, mellet­tünk. Légi harcban gyakran ki­alakulnak küzdőpárok, de itt mindenki lőtt mindenkire. Há­rom amerikai gépet szitává lőt­tem. A harmadik lelövése után az én gépemet is találat érte, és sebesülten kényszerleszállást hajtottam végre. A csatát elvesz­tettük, de a Hirjút megmentet­tük. Ezt követően elkeseredett harcokban egyenként elveszí­tettük szerzett területeinket. Gyógyulásom után a csendes­óceáni légi csatákban harcol­tam Sólomon-szigetek, Új-Gui- nea, Guam, Borneó, Jáva és Port Darwin felett. Aztán Szinga­púrba kerültem oktatópilótá­nak, majd előléptettek zászlós­sá, és Nagaszakiba, az ómurai légi támaszpontra vezényeltek. Ott az oita feletti légi harcok résztvevőjeként értem meg a háború végét, de előtte '45. júli­us 24-én még egy amerikai gé­pet lelőttem.- Vadászrepülőknél a „rangot” a lelőtt gépek száma adja. Ön hol állt a sorban? Kilenc ellenséges gépet szed­tem le, ebből hat lelövését visz- szaigazolták.- Mikortól sejtette, hogy Japán elveszti a háborút? Ónisi altengernagy megalapí­totta a Kamikaze öngyilkos ala­kulatot. Attól kezdve csak a be­csületért harcoltunk, hogy a ka­pitulációnk ne legyen feltétel nélküli. Mi, japánok az ilyes­mihez nem szoktunk hozzá... 1945. augusztus 9-én az epi­centrumtól 30 kilométerre vé­gignéztem a Nagaszakira ledo­bott atombomba robbanását. Tudtam, hogy mindennek vége, a kapitulációhoz semmi feltéte­lünk nem lehet...- Hogyan alakult sorsa a hábo­rú után? A légierőnél helyezkedtem el, egészen a nyugdíjig. Hajh, az idő nem áll meg! 82. évemben járok, hajh, a fiatalság...! Arcán kisimulnak a ráncok, újra meg­jelenik a csibészes mosoly, mint ha ma is 23 éves lenne... Muranaka Kazuo részt vett Perl Harbor bom­bázásában. Sosem felejti el azt a megrázó napot. Doma-Mikó István Szinte magam is kételkedem, hogy az események után közel hatvan évvel Kjúsú szigeti házá­ban együtt teázom a legendás va­dászpilótával, aki a történelem­nek nem tanúja-formálója volt! A szikár kis ember 70 év körüli­nek látszik, de a mosolya örökif­jú és csibészes, mintha ma is a botkormányt szorítva törne át a zárótűzön, próba szerencse, lesz, ami lesz! Nem érzékeli, hogy felesége körülöttünk se­rénykedik, s a teríték félórán­ként változik (zöld tea, jegeská­vé, zselé, édesbab, sütemény) csak mesél, mesél, mesél... ról: „Fucsita kapitány egyfoly­tában a felderítőgépek rádióje­lentését hallgatta. A töb-bi gé­pen szálló pilóta is a honolulu-i adót figyelte. A Hiryú repülőgépanyahajó el­ső osztályú vadászpilótája, Muranaka Kazuo őrmester élete végéig felejthetetlen adást hallgatott. Egy kedves kislányhang Az aranyos kis- csikót énekelte japánul. Másfél óra múlva mi lesz a sorsa ezeknek a kedves gyerekeknek - gondolta, és nem volt képes tovább | hallgatni." adott meg, s ebből arra követ­keztettem, hogy Hawaiiba tar­tunk. December 8-án hajnalra mintegy száz kilométerre a partjaitól megálltunk. Nyilván­való volt, hogy támadásra ké­szülünk. 23 éves voltam, fiatal, erős, tettre kész. Zeroszen egy­személyes vadászgépem a leg­modernebb: 1100 lóerős, maxi­mális sebessége 565 kilomé- ter/óra. Teli tankkal 2375 kilo­métert repült. Rendkívüli gyors irányváltoztatásra tervezték. 6 óra öt perckor kaptuk meg a fel­szállási parancsot. A támadás­ban 350 gépünk vett részt (78 vadászgép, 129 kétszemélyes bombázó, 143 harmincszemé- lyes nehézbombázó), és besegí­tett 5 tengeralattjárónk is. Hu­szonhat rajjal támadtunk. Én - tizedmagammal - az első rajban emelkedtem a levegőbe a Hirjú repülőgép-anyahajéról, és az elsők között érkeztem Pearl Harbor főié. A hajnali levegőben tisztán kivehettük a várost. Csendesnek és meseszerűnek hatott. A messze alattam szálló bombázók miniatűr szárnyai csillogtak, mintha aranyport szórnánk az alvó városra. Aztán hirtelen megtört a varázs, és a légelhárító ütegek elkezdtek köpködni ránk, igaz, nem sok kárt tettek bennünk. Mi bom­bázóinkat védve felettük köröz­tünk, azok pedig „megszórták” a kikötőt. Égtünk a türelmetlen­ségtől, de az amerikai vadász­gépekre hiába vártunk. Aztán egyikünk zuhanóba kapcsolt, mi pedig huss! - egyként utána, rá a reptéren parkoló gépekre. Elhúztunk felettük, és istenesen megsoroztuk őket. Géppuska- tüzünktől 40 vadász kapott láng­ra és sorban robbantgattak, csak az óriásokat lőttük hiába. Való­színűleg javítás miatt leszerel­ték róluk a tartályokat. Az amerikai haditengerészet 6 óra 53 perckor adta le az első segélykérő táviratot, amikor már javában állt a bál! A robba­nások, légvédelmi ütegek és a sorozatlövések dobhártyát re- pesztettek. Szerencsénkre mi abból nem sokat hallottunk sa­A japánok már hónapokkal az 1941. decemberi támadás előtt felépítették a kikötő makettjét- Muranaka úr, Ön szerint mi­ért tört ki háború Japán és Amerika között? A negyvenes évek elején Ja­pán ereje teljében, Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág veze­tő hatalma volt. Területszerzései ütköztek a terjeszkedő Ameri­kával, s ezt tárgyalással próbál­ta rendezni. Diplomatáink első javaslata szerint lemondunk a szerzett területek nagy részéről, s ha ezzel Amerika nem éri be, életbe lép a második verzió: a külföldi energiaforrásokat kivé­ve minden szerzeményről le­mondunk. Az amerikaiak meg­fejtették kormányunk titkos táv­iratkódját, és javaslataink el­hangzása előtt mindkét verziót „kilőtték”. Követelték, hogy Ja­pán külföldi energiaforrásait is adja fel. Ebbe csak háború­vesztes fél menne bele, hiszen megbénítaná országunkat. A „rendezési terv” felért egy had­üzenettel.- Volt-e előjele a háborúnak? A lakosság érezte, hogy a két ország addig baráti kapcsolatai befagytak, de háborúra nem szá­mított. Pearl Harbor bombázása perceiben a japán mozik az ame­rikai Elfújta a szélt vetítették Gary Cooper főszereplésével.- Ön részt vett Pearl Harbor bombázásában, a háború ki­robbantásában. Hogyan tudná feleleveníteni azt? Támadó-egységünk 1941. no­vember 26-án reggel 6 órakor indult Japán legészakibb tá­maszpontjáról, Saekivanról, hat re p ü 1 őgé p-a ny a hajón. Titkos pa­rancsunk a cél koordinátái he­lyett csak egy hosszúsági fokot A japán őrmester élete végéig nem felejti el a bombázást megelőző rádióadást Bombák hullanak Pearl Harborra. Az amerikai hadsereg négyszázötven repülőgépét veszítette el a földön, illetve tizenegyet a levegőben a tora japánul TiöRts, három­szor mondva a jelszó, amely 1941. december 8.-án elindítot­ta Pearl Harbor bombázását, Japán hadba lépését Amerika ellen. A hatvanas években bestsellere lett az eseményeket felelevenítő Tora-tora-tora című könyv, 1970-ben nagy si­kert aratott megfilmesítése. Mindkettő megemlékezik Muranaka vadászpilótá­kiderült, hogy megfejtették ve­zérkarunk távirati kódját, és vártak bennünket. A moder­nebb repülőgép-anyahajóikat az éj leple alatt kifuttatták, az otthagyott hadianyagot és le­génységet pedig feláldozták, ne­hogy gyanút fogjunk.- Hogyan vélekedett a daiho- nei a történtekről? Vezérkarunk teljes győzelem­nek tartotta. Az ellenség 450 gé­pet vesztett lent, és 14-et a leve­gőben, mi összesen huszonki­lencet. Mégis úgy éreztem, hogy előre iszunk a medve bőrére. Amerika nagy ország. A vezér­kar elhallgatta, hogy a támadók egyike, Szakamaki zászlós lett a háború első hadifoglya azzal, hogy kétszemélyes mini-tenger- alattjárójával belegabalyodott az amerikai halászhálókba.- Térjünk vissza. Kérem, me­sélje el, hogyan folytatódott katonai pályafutása? A háborújában nagy fordula­tot jelentett a midwayi csatá­ját felpörgetett motorjaink bő­gősétől. Lent az egyre szélesedő tűztengerből sűrű, fekete füst szállt fel. A legénységi laktanya lakói észrevették, hogy velük nem sokat törődünk, és egyre szemtelenebbül lőttek bennün­ket. Vadászgépeinknek öt üzem­anyagtankja van, a szárnyakon kettő-kettő, és a törzs alatt egy kisebb. Nálam az utóbbit átlőt­ték, de csodával határos módon nem robbantam fel, csak a piló­takabin padlójára folyt az üzem­anyag, tocsogtam benne! Csat­lakoztam az üresen visszatérő bombázóinkhoz, mielőtt rob­bannék. Egy búcsúpillantás a Gyöngy-öbölre, és csodálkozva láttam, hogy a tűzvész közepén érintetlenül áll az amerikaiak három óriástartálya. Mintha di- rekt megkíméltük volna! Pedig ha az a több száz tonna üzem­anyag akkor felrobban...!- Váratlanul érte-e a táma­dás az amerikaiakat? A légelhárításuk annál gyor­sabban reagált! A háború után fL.?~ < Muranaka Kazuo ^ őrnagy részt vett Pearl Harbor bombázásában

Next

/
Thumbnails
Contents