Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám
4 2006. DECEMBER 24., VASÁRNAP KARÁCSONYI szolgálat Más nem viszi át helyettünk a szeretetcsomagot a túlpartra, s egy cipősdobozban sok minden elfér PÁSZTOR, PRÉDIKÁLJ NEKÜNK! Szenczy Sándor baptista lelkész egyszer már majdnem felhagyott a szolgálattal, amikor Groznijban lelőtték helyi kísérőjüket. Ám amikor Olga néni, az egyik baptista öregasszony arra kérte, hogy prédikáljon nekik, rádöbbent, hogy ez a szolgálat örök időkre szól. Dalia László- Böjté Csaba szerzetes azt mondta, hogy az erdélyi árva gyerekeknek idén szép karácsonyuk lesz, hiszen egy ci- pősdoboznyi szeretetet már kaptak a baptista szeretetszolgálattól. Mi volt a dobozban?- Idén 7 millió cipősdoboz kelt útra világszerte, amit gyerekek csomagoltak gyerekeknek, s ezt az angolszász-amerikai baptisták évek óta megszervezik. Mi sokáig fogadó ország voltunk, csak kaptuk a dobozokat. Tavaly viszont mi is meghirdettük az akciót, s megteltek a raktáraink, sőt udvarokon tároltuk az ajándékokat és a nagycsaládosok egyesületével együtt osztottuk szét. Idén már nemcsak 10 ezer magyar gyereket ajándékozunk meg, hanem a Böjté Csaba által szervezett dévai és szovátai árvaházakban élő 600 magyar és 50 román árva gyereket is. Ez volt a cipősdobozjárat, a Malév- val közösen kivittük Maros- vásárhelyre. Sajnos a gyerekeket nem engedték be a reptérre, így mi mentük ki, ahol műsorral vártak bennünket. Sok mindent beletesznek a dobozba, a plüss- macitól a könyvekig, s nem is ez a fontos, hanem a cipősdoboznyi szeretet. Tegnap is járt itt egy idős néni az unokájával. Elmesélte, hogy három napig ezzel foglalkoztak, elmentek vásárolni, becsomagolták. Ragaszkodott hozzá, hogy a négyéves unokája adja át. „Szeretném, ha megtanulná, hogyan kell adni, s lemondani akár a kedvenc játékáról is, hogy egy másik gyereknek is legyen karácsonya...”- Tíz éye alapította a szeretetszolgálatot ötezer forinttal, most egymilliárdos szervezetet irányít. Gondolta volna, hogy ennyi segítő kézre lel?- Nem, de nem szabad hitetlennek lenni. Sokan azért nem adnak, mert azt hiszik, hogy abból a kevésből, ami nekik van, nem telik. Mi azon dolgozunk, hogy Máté evangéliumának 14. fejezete valósággá váljék. Jézus azt mondta, adjatok enni az embereknek, s meggyőzte őket: az öt kenyér és a két hal kevés ugyan, mégis elég. A bevételünk valóban 1 milliárd forint, fenntartunk 200 ágyat hajléktalanoknak, szenvedélybetegeknek, és hét intézményt működtetünk. Azt vállaltuk fel, amire senki sem gondol, amitől mindenki fél. Családokat találtunk Budapest alatt, a csatornákban. Az állami gondozásból kikerült gyerekeknek éppúgy adunk szállást, ahogy megszerveztük a mobil tűcsereprogramot vagy a belövőszobát. Szenczy Sándor: nem mindegy, hogy a gyereket elzavarom hittanra vagy kézen fogom és elviszem a templomba. Fájdalommal nézem, hogyan élnek vissza Isten nevével.- Egyszer már ön is megingott, amikor lelőtték 19 éves munkatársukat. Hogyan lehet a szörnyűségeken felülemelkedni, a gyilkosok között szeretetcsomagot szállítani?- Beláttam, hogy más nem viszi át a csomagot a túlpartra. Hét háborúban jártunk, több földrengés és árvíz után segítettünk, valamint tucatnyi menekülttáborért voltunk már felelősek. Tapasztalatlanságunk sem okozott gondot, Isten kegyelméből később sem a rutintalanságunk bosszulta meg magát. Groznijban a második orosz-csecsen háború idején jártunk még 2000 ben. Vlagyikavkazban volt az irodánk, és áprilisban úgy tűnt, hogy egykamionnyi segéllyel eljuthatunk Groznijba. Az út nincs több száz kilométerre, és úgy terveztük, hogy estére visszaérhetünk. Ám 17 katonai ellenőrző ponton állítottak meg bennünket, és mindenütt kipakoltatták velünk a rakományt, hátha fegyvert viszünk. Groznijban egy barakkba szállásoltak el bennünket. A város romhalmaz volt, az emberek a pincékben húzták meg magukat. A segélyt sem tudtuk kiosztani, mert folyamatosan lőttek ránk is. Reggel az őrzésünkre küldött munkatársunkat vérbe fagyva találtuk. Kiabáltam, sírtam, hogy segíteni akarok, és lőnek rám, a kollégánkat megölik, mert bennünket véd. Ott kapartuk el a kövek között. Elhatároztam, hogy soha többé nem akarok segíteni az embereknek, elegem volt az egészből. Majd eljárok istentiszteletre, leülök a hátsó pádban, szóval ott leszek. Ám akkor még el kellett vinnünk a segélyt a főidig lerombolt baptista imaházhoz. A háború előtt 500 tagja volt a gyülekezetnek, de mi már csak 13 öregasszonyt találtunk életben. Megölték a nővért, aki a házat vezette, a fejét levágták és kitették a piactérre. Három napig ott volt, akkor lopták vissza, hogy eltemessék. A testét azóta sem találták meg. A 13 bábuska még élt, férjüket, fiukat megölték, unokáikat elrabolták, s eladták a rabszolgapiacon. Ők még éltek, de semmijük sem maradt, se nyugdíjuk, se élelmük. Az egyik nénike odajött hozzám, s amikor megtudta, hogy lelkész vagyok, nagyon fellelkesült. „De jó, hogy itt vagy, pásztor, három éve nem járt erre senki. Hoztál bibliát? Prédikálj nekünk, mondd az igét!” Nem, mondtam mérgesen, hoztam nektek ennivalót, pénzt. Nem vetették rá magukat, pedig már régóta csak kutyahúst ettek és esővizet ittak hozzá. „Pásztor, te csak prédikálj!” Ott álltam én, a segítő, és mégis ők segítettek nekem. Akkor döbbentem rá, hogy mindent el lehet veszíteni, de ha a hitünket veszítjük el, akkor vagyunk a legnagyobb bajban. Olga mama megértette velem, hogy nem szabad feladni. Odatérdeltem mellé, mindenki körénk gyűlt, és orosz, magyar, csecsen és őszét nyelven énekeltünk, miközben fogtuk egymás kezét. Isten házában legalább béke volt. Ezt a nagypolitika nem tudta elintézni.- Azóta sem nézett vissza? Olga mama egy életre adott muníciót?- Ott, Groznijban megérez- tem, hogy már nem ugyanaz az ember vagyok. Azóta nem félek. Persze éreztem feszültséget, haragot, sírtam, nevettem, de nem volt bennem félelem. Ezt Groznij tette. Több háborút megjártam, nem fegyverrel, hittel. Pedig a szüleim nem tudták, amikor nevet adtak nekem, hogy a Sándor jelentése „másokon segítő”.- A családja is elkíséri a veszélyes vidékekre. Nem félti őket egy eltévedt golyótól?- Amikor lőnek, nem viszem őket. Koszovóba is a háború után érkeztünk, bár a házak még égtek. Egyébként megszokták ezt az életmódot, lövészárkok, aknamezők mellett nevelkedtek. Ha lehet, mindig együtt vagyunk, s ötcsillagos szállodában éppúgy laktak, ahogy aludtak hálózsákban is az árokparton, a kettő között mindent megtapasztaltak már. A fiaim ilyenkor neten tartják a kapcsolatot tanáraikkal és az osztálytársaikkal, mert tanulni azért kell.- Két gyülekezete is van, Verőcén és Velencén. Rájuk mikor jut ideje?- Amikor a világot járom, a szükségben segítünk, térítéssel tilos foglalkozni. Itthon viszont prédikálok, esketek, bemerítést tartok, s a Deák téri templomban összeadtam a református Batiz Andrást és a katolikus Debre Krisztinát. Sok politikus és ismert személyiség hív gyakran, hogy Isten dolgairól beszélgessünk, gyerekük született vagy nehéz döntés előtt állnak, s arra kérnek, imádkozzam értük. A hivatalos egyházaktól nem kapnak személyes élményt. A vallásosság és a hit két dolog, attól, hogy megkeresztelik, még senki nem válik hívővé. Nem mindegy, hogy a gyereket elzavarom hittanra, vagy kézen fogom és .elviszem a templomba. Fájdalommal nézem, hogy élnek vissza Isten nevével.- Nem terhes, amikor két út között sztárok hívogatják, mert nem tudják, mit kezdjenek a népszerűségükkel?- Nem szabad türelmetlennek lenni. S mindegy, hogy a First Ladyért imádkozom a Fehér Házban, Böbe néniért az öregek otthonában vagy egy gyerekért, akit csúfolnak az iskolában.- Néha furcsa kérdéseket is feltesznek, mint az itt nyaraló izraeli srácok, akik megkérdezték, hogy a magyar bőr- fejűek miért Szűz Mária, a zsidó asszony képe előtt szidják a zsidókat.- Tényleg furcsa, de akkor egyszerre fogadtuk a libanoni és az izraeli gyerekeket, és volt, aki megkérdezte, hogy szerintem kinek van igaza. S egyáltalán miért engedi Isten, hogy háború legyen, gyerekek haljanak meg. Nem mondhatom: „hát, nem tudom”. Ez kevés, a világ ugyanis úgy lett teremtve, hogy az élelem és a víz is elég legyen mindenkinek. Ám a világ népességének 4 százaléka uralja a javak 70 százalékát. És Magyarország a világ leggazdagabb harmadába tartozik. Ugyanakkor Magyarország szenvedélybeteg ország, egymillióan küzdenek az alkoholizmussal. Én betiltanám az alkoholt is, de nem jó, ha bűnbakot gyártunk a drogosokból. A prostituáltakon is segítenék, régen úgy gondoltam, hogy lehetne szabályozni, ma már szim- patikusabb a svéd modell, tehát a férfiakat büntetném. Még azt is kitaláltam, hogy az út mentén megálló autók rendszámát felírnánk, s feltennénk a netre. Az adatvédelmi biztos viszont lebeszélt az ötletről. Haragszom, néha nagy düh van bennem, de szeretném a szeretetszolgálatot helyes döntésekkel irányítani. Itthon már az öt legjelentősebb karitatív szervezethez sorolnak bennünket, s ezt csak hittel és szakértelemmel lehet intézni. A Fehér Házban Bush vendége voltam, mert New Orleansben is mentettünk ■ Tébolyul tan üvöltöttem, hogy elegem van az emberekből. Szenczy Sándor született: Sajószentpéter- váron 1965-ben tanulmányok: Százhalombattán és Vácon tanult, elvégezte a Baptista Teológiai Akadémiát (1994) PÁLYAFUTÁS: 1996-ban létrehozta a Baptista Szeretetszolgálatot
