Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám

4 2006. DECEMBER 24., VASÁRNAP KARÁCSONYI szolgálat Más nem viszi át helyettünk a szeretetcsomagot a túlpartra, s egy cipősdobozban sok minden elfér PÁSZTOR, PRÉDIKÁLJ NEKÜNK! Szenczy Sándor baptista lelkész egyszer már majdnem felhagyott a szolgálattal, amikor Groznijban lelőtték helyi kísérőjüket. Ám amikor Olga néni, az egyik bap­tista öregasszony arra kérte, hogy prédikáljon nekik, rádöbbent, hogy ez a szolgálat örök időkre szól. Dalia László- Böjté Csaba szerzetes azt mondta, hogy az erdélyi árva gyerekeknek idén szép kará­csonyuk lesz, hiszen egy ci- pősdoboznyi szeretetet már kaptak a baptista szeretetszol­gálattól. Mi volt a dobozban?- Idén 7 millió cipősdoboz kelt útra világszerte, amit gyerekek csomagoltak gyerekeknek, s ezt az angolszász-amerikai baptis­ták évek óta megszervezik. Mi sokáig fogadó ország voltunk, csak kaptuk a dobozokat. Tavaly viszont mi is meghirdettük az akciót, s megteltek a raktáraink, sőt udvarokon tároltuk az aján­dékokat és a nagycsaládosok egyesületével együtt osztottuk szét. Idén már nemcsak 10 ezer magyar gyereket ajándékozunk meg, hanem a Böjté Csaba által szervezett dévai és szovátai ár­vaházakban élő 600 magyar és 50 román árva gyereket is. Ez volt a cipősdobozjárat, a Malév- val közösen kivittük Maros- vásárhelyre. Sajnos a gyereke­ket nem engedték be a reptérre, így mi mentük ki, ahol műsorral vártak bennünket. Sok mindent beletesznek a dobozba, a plüss- macitól a könyvekig, s nem is ez a fontos, hanem a cipősdoboznyi szeretet. Tegnap is járt itt egy idős néni az unokájával. Elme­sélte, hogy három napig ezzel foglalkoztak, elmentek vásárol­ni, becsomagolták. Ragaszkodott hozzá, hogy a négyéves unokája adja át. „Szeretném, ha megta­nulná, hogyan kell adni, s le­mondani akár a kedvenc játéká­ról is, hogy egy másik gyerek­nek is legyen karácsonya...”- Tíz éye alapította a szeretet­szolgálatot ötezer forinttal, most egymilliárdos szerveze­tet irányít. Gondolta volna, hogy ennyi segítő kézre lel?- Nem, de nem szabad hitet­lennek lenni. Sokan azért nem adnak, mert azt hiszik, hogy ab­ból a kevésből, ami nekik van, nem telik. Mi azon dolgozunk, hogy Máté evangéliumának 14. fejezete valósággá váljék. Jézus azt mondta, adjatok enni az em­bereknek, s meggyőzte őket: az öt kenyér és a két hal kevés ugyan, mégis elég. A bevételünk valóban 1 milliárd forint, fenn­tartunk 200 ágyat hajléktala­noknak, szenvedélybetegeknek, és hét intézményt működtetünk. Azt vállaltuk fel, amire senki sem gondol, amitől mindenki fél. Családokat találtunk Budapest alatt, a csatornákban. Az állami gondozásból kikerült gyerekek­nek éppúgy adunk szállást, ahogy megszerveztük a mobil tűcsereprogramot vagy a belövő­szobát. Szenczy Sándor: nem mindegy, hogy a gyereket elzavarom hittanra vagy kézen fogom és elviszem a templomba. Fájdalommal nézem, hogyan élnek vissza Isten nevével.- Egyszer már ön is megin­gott, amikor lelőtték 19 éves munkatársukat. Hogyan lehet a szörnyűségeken felülemel­kedni, a gyilkosok között szeretetcsomagot szállítani?- Beláttam, hogy más nem vi­szi át a csomagot a túlpartra. Hét háborúban jártunk, több földren­gés és árvíz után segítettünk, va­lamint tucatnyi menekülttábo­rért voltunk már felelősek. Ta­pasztalatlanságunk sem okozott gondot, Isten kegyelméből ké­sőbb sem a rutintalanságunk bosszulta meg magát. Groznij­ban a második orosz-csecsen há­ború idején jártunk még 2000 ben. Vlagyikavkazban volt az iro­dánk, és áprilisban úgy tűnt, hogy egykamionnyi segéllyel el­juthatunk Groznijba. Az út nincs több száz kilométerre, és úgy ter­veztük, hogy estére visszaérhe­tünk. Ám 17 katonai ellenőrző ponton állítottak meg bennün­ket, és mindenütt kipakoltatták velünk a rakományt, hátha fegy­vert viszünk. Groznijban egy ba­rakkba szállásoltak el bennün­ket. A város romhalmaz volt, az emberek a pincékben húzták meg magukat. A segélyt sem tud­tuk kiosztani, mert folyamatosan lőttek ránk is. Reggel az őrzé­sünkre küldött munkatársunkat vérbe fagyva találtuk. Kiabáltam, sírtam, hogy segíteni akarok, és lőnek rám, a kollégánkat meg­ölik, mert bennünket véd. Ott ka­partuk el a kövek között. Elhatá­roztam, hogy soha többé nem akarok segíteni az embereknek, elegem volt az egészből. Majd el­járok istentiszteletre, leülök a hátsó pádban, szóval ott leszek. Ám akkor még el kellett vinnünk a segélyt a főidig lerombolt bap­tista imaházhoz. A háború előtt 500 tagja volt a gyülekezetnek, de mi már csak 13 öregasszonyt találtunk életben. Megölték a nő­vért, aki a házat vezette, a fejét le­vágták és kitették a piactérre. Há­rom napig ott volt, akkor lopták vissza, hogy eltemessék. A testét azóta sem találták meg. A 13 bábuska még élt, férjüket, fiukat megölték, unokáikat elrabolták, s eladták a rabszolgapiacon. Ők még éltek, de semmijük sem ma­radt, se nyugdíjuk, se élelmük. Az egyik nénike odajött hozzám, s amikor megtudta, hogy lelkész vagyok, nagyon fellelkesült. „De jó, hogy itt vagy, pásztor, három éve nem járt erre senki. Hoztál bibliát? Prédikálj nekünk, mondd az igét!” Nem, mondtam mér­gesen, hoztam nek­tek ennivalót, pénzt. Nem vetet­ték rá magukat, pedig már régóta csak kutyahúst ettek és esővizet ittak hozzá. „Pásztor, te csak pré­dikálj!” Ott álltam én, a segítő, és mégis ők segítettek nekem. Ak­kor döbbentem rá, hogy mindent el lehet veszíteni, de ha a hitün­ket veszítjük el, akkor vagyunk a legnagyobb bajban. Olga mama megértette velem, hogy nem sza­bad feladni. Odatérdeltem mellé, mindenki körénk gyűlt, és orosz, magyar, csecsen és őszét nyelven énekeltünk, miközben fogtuk egymás kezét. Isten házában leg­alább béke volt. Ezt a nagypoliti­ka nem tudta elintézni.- Azóta sem nézett vissza? Olga mama egy életre adott muníciót?- Ott, Groznijban megérez- tem, hogy már nem ugyanaz az ember vagyok. Azóta nem félek. Persze éreztem fe­szültséget, haragot, sírtam, nevettem, de nem volt ben­nem félelem. Ezt Groznij tette. Több háborút megjártam, nem fegy­verrel, hittel. Pedig a szüleim nem tudták, amikor nevet adtak nekem, hogy a Sándor jelentése „másokon segítő”.- A családja is elkíséri a ve­szélyes vidékekre. Nem félti őket egy eltévedt golyótól?- Amikor lőnek, nem viszem őket. Koszovóba is a háború után érkeztünk, bár a házak még égtek. Egyébként meg­szokták ezt az életmódot, lö­vészárkok, aknamezők mellett nevelkedtek. Ha lehet, mindig együtt vagyunk, s ötcsillagos szállodában éppúgy laktak, ahogy aludtak hálózsákban is az árokparton, a kettő között mindent megtapasztaltak már. A fiaim ilyenkor neten tartják a kapcsolatot tanáraikkal és az osztálytársaikkal, mert ta­nulni azért kell.- Két gyülekezete is van, Verőcén és Velencén. Rájuk mikor jut ideje?- Amikor a világot járom, a szükségben segítünk, térítéssel tilos foglalkozni. Itthon viszont prédikálok, esketek, bemerítést tartok, s a Deák téri templom­ban összeadtam a református Batiz Andrást és a katolikus Debre Krisztinát. Sok politikus és ismert személyiség hív gyak­ran, hogy Isten dolgairól beszél­gessünk, gyerekük született vagy nehéz döntés előtt állnak, s arra kérnek, imádkozzam értük. A hivatalos egyházaktól nem kapnak személyes élményt. A vallásosság és a hit két dolog, attól, hogy megkeresztelik, még senki nem válik hívővé. Nem mindegy, hogy a gyereket el­zavarom hittanra, vagy kézen fogom és .elviszem a templomba. Fájdalommal nézem, hogy élnek vissza Isten nevével.- Nem terhes, amikor két út között sztárok hívogatják, mert nem tudják, mit kezd­jenek a népszerűségükkel?- Nem szabad türelmetlennek lenni. S mindegy, hogy a First Ladyért imádkozom a Fehér Házban, Böbe néniért az öregek otthonában vagy egy gyerekért, akit csúfolnak az iskolában.- Néha furcsa kérdéseket is feltesznek, mint az itt nyaraló izraeli srácok, akik meg­kérdezték, hogy a magyar bőr- fejűek miért Szűz Mária, a zsidó asszony képe előtt szidják a zsidókat.- Tényleg furcsa, de akkor egyszerre fogadtuk a libanoni és az izraeli gyerekeket, és volt, aki megkérdezte, hogy szerintem ki­nek van igaza. S egyáltalán miért engedi Isten, hogy háború legyen, gyerekek haljanak meg. Nem mondhatom: „hát, nem tu­dom”. Ez kevés, a világ ugyanis úgy lett teremtve, hogy az éle­lem és a víz is elég legyen min­denkinek. Ám a világ népességé­nek 4 százaléka uralja a javak 70 százalékát. És Magyarország a világ leggazdagabb harmadá­ba tartozik. Ugyanakkor Ma­gyarország szenvedélybeteg or­szág, egymillióan küzdenek az alkoholizmussal. Én betiltanám az alkoholt is, de nem jó, ha bűn­bakot gyártunk a drogosokból. A prostituáltakon is segítenék, régen úgy gondoltam, hogy le­hetne szabályozni, ma már szim- patikusabb a svéd modell, tehát a férfiakat büntetném. Még azt is kitaláltam, hogy az út mentén megálló autók rendszámát fel­írnánk, s feltennénk a netre. Az adatvédelmi biztos viszont le­beszélt az ötletről. Haragszom, néha nagy düh van bennem, de szeretném a szeretetszolgálatot helyes döntésekkel irányítani. Itthon már az öt legjelentősebb karitatív szervezethez sorolnak bennünket, s ezt csak hittel és szakértelemmel lehet intézni. A Fehér Házban Bush vendége voltam, mert New Orleansben is mentettünk ■ Tébolyul tan üvöltöttem, hogy elegem van az emberekből. Szenczy Sándor született: Sajószentpéter- váron 1965-ben tanulmányok: Százhalom­battán és Vácon tanult, el­végezte a Baptista Teológiai Akadémiát (1994) PÁLYAFUTÁS: 1996-ban létre­hozta a Baptista Szeretet­szolgálatot

Next

/
Thumbnails
Contents