Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-23 / 300. szám
12 KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT ADY ENDRE A karácsony férfi-ünnep Betlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat, Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, mirha, tömjén S a nagy, fájó gondolatok. Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk veszekszik, A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, miénk az élet, Bennünket biztat és sebez. Óh, élni bús és élni szép: Áldott az, aki befogadja. Ma, akinek van édesanyja, Hím testvérem, borulj elébe S csókold meg sírva a kezét. Szelíd' esti imádság (Részlet) Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas, nagy éjt A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók, Keserves dáridók Muzsikája kerüljön, Hangja messze kerüljön. Ne ülje szívemet, Nyomorék szívemet Az ébrenlét lidérce, Rettenetes lidérce. Aludjak kacagón, Álmodjak kacagón S boldoguljak álmomban, Ifjuljak meg álmomban. Valami nagyon nagyot, Valami dicső nagyot Álmodva hadd képzeljek, Éjemben hadd képzeljek. Ady Endre évszázada járt Somogybán, Kaposváron Angyal szállt át a házaspár fölött jelenkor Ugyanaz a vacsora, mint kislány korában; borleves, rántott hal és krumpli Valami különleges derű lengi át Wéber Klára szobrászművész és Szabados János Munkácsy-díjas festőművész műtermét. F. Szarka Ágnes Mintha angyal szállna át a termen. Klára asszony temperamentumos, amolyan tűzről pattant menyecske, férje megfontolt, halk szavú. Két teljesen különböző ember, akik egy párt alkotnak az életben és a művészetben több mint negyven éve.- Szabados János önéletrajzában festőként láttatja édesapja hajdani címfestő-műhelyét. A régi karácsonyokat is ilyen képszerűen őrzi? Szabados János: - Mi sokan voltunk a családban. Az apám mindig a műhelyben volt, lehet, hogy a gyerekzsivaj elől menekült. A nevelését a család másik felére hagyta. Anyám vezényletével mindig szép karácsonyaink voltak. Mindenki kapott ajándékot, elénekeltük a karácsonyi énekeket. Nem minden évben, de voltak karácsonyi ebédek, vacsorák. Nem volt da- masztabrosz és készlet, a hat gyerek ezt túl bonyolulttá tette. A hangulata maradt meg, amikor a kisebb tetsvérek előtt mindent titokban kellett tartani. Wéber Klára: - Még a régi karácsonyi díszek is megvannak. És ugyanaz a vacsora, mint kislány koromban: borleves, rántott hal és krumplisaláta. Apróságokat ajándékozunk, de addig nem lehet hozzányúlni, amíg a Mennyből az angyalt el nem énekeltük.- Túl nagy a csend önök körül W. K.: - Kielégít, amit itthon csinálok, nem akarom mutogatni magam. Két éve volt egy életmű- kiálh'tásom, oű bemutattam mindent. Ez most a feltöltődés ideje. Sz. J.: - Huszonöt évvel ezelőtt kaptam meg a Munkácsy-díjat. Hol van az már? Talán májusban lesz egy kiállításom. Valamikor az új beruházások bizonyos ezrelékét képzőművészetre kellett felhasználni, de szétrombolták a szakma szervezeti rendszerét, megfoghatatlan lett, bizonytalanná vált az egész. Sokan kinevezik magukat műTúl nagy a csend körülöttük. Wéber Klára szobrászművész és Szabados János Munkácsy-díjas festőművész csak az alkotással foglalkozik vésznek, vagy egyszerűen megcsinálják őket. Körülöttünk mindig nagy a csend.- Egy alkotás felfuttatása, a művész népszerűsége nagyban függ a mecenatúrától. Sz. J.: - Még a 80-as években Kaposváron is elindult egy művészeti középiskola szervezése. A szakmai részét rám bízták. Fontos emberek jöttek, és szakmai anyagot kértek tőlem. Felkapták a fejüket arra a mondatra, hogy a kevés állami mecenatúra ellenére a somogyi műtermekben komoly és folyamatos munka folyik. A művész nem azért dolgozik, mert felkérték rá, hanem mert ez életforma. Az csak hab a tortán, ha megbízást is kap. W. K.: - Az a jó, ha van megbízás, és a köztes időt a feltöltő- désre lehet fordítani. Biztonság- érzetet ad, ha az ember tudja, hogy van, lesz munkája. És ebbe beleépül az is, amit csak magának készített a művész.- Most van üyen biztonság? W. K.: - Nincs. Sz. J.: - Már a nyolcvanas évek vége felé megszűnt.- Másként alakul az életük, ha nem jönnek vissza Kaposvárra? W. K.: - Egyértelműen. Én huszonöt éves koromig Pesten éltem, de lelkes voltam, hogy vidékre visszük a kultúrát. Már az sem mindegy, hogy egy országos kiállításra mit tud beküldeni az ember. Nem mindegy, hogy egy kisplasztikával vagy egy nagy szoborral vesz részt a Műcsarnokban egy kiállításon. Pesten belül könnyebb szállítani a nagyméretű szobrokat is. Innen hogyan juttassam fel? Valamikor a helyi múzeum olyan helyzetben volt, hogy fel tudták szállítani az alkotásokat. De ez már a múlté. Sz. J.: - Nekem nem az okozott gondot, hogy miként jut Pestre egy festmény. Ám nem mindegy, hogy a Műcsarnokban hova kerül a kép. Szakmai elismerést és rangot adott, ha a festményem oda került, ahova én szántam. Az oldalterembe már nem szívesen állítunk ki.- Mennyire hatnak egymás művészetére? W. K.: - Néha én mondom, hogy azt már ne folytasd, mert az már jó! Vagy ő mondja, hogy azt úgy nem lehet csinálni! János sokkal ésszerűbb és precízebb, engem jobban mozgatnak az indulatok, hogy gyorsan legyen meg, amit akarok, amit elképzeltem. Sz. J.: - Ennyi együtt töltött év után természetes, hogy hatással vagyunk egymás művészetére. Klára rendkívül gyorsan dolgozik. Felkérték egy kiállításra, reggel elmentem hazulról, még üres volt a műterem, este itt volt az anyag. Félkészen, készen, tervben, de itt volt. W. K.: - Amikor a gyerekek kicsik voltak, csak velük foglalkoztam, de fejben dolgoztam. Sz. J.: - A művészet nem búvópatak. Jó lenne eljutni oda, hogy ne kelljen mindenkinek újra bemutatkozni. Ismerősként üdvözli Anna nénit a miniszter titkárnője SEGÍTŐ kéz Elmaradt a segélyosztás, most már saját magán kéne segítenie a 82 éves alapítónak- Ne írjon már rólam semmit- hárítja el érdeklődésemet özvegy Soós Ferencné, a siófoki Segítő Kezek Alapítvány 82 éves alapítója. Pedig ha minden igaz, megint „felment” a miniszterhez - most az egészségügyihez a város kórháza érdekében. Ismerősként üdvözlik már a miniszterek titkárnői, amikor rájuk telefonál; merthogy ugye, a miniszterek folyton cserélődnek. Anna (néni) örök. Van annak már öt vagy hat éve is, hogy a ház előtti szeméttárolónál messzebb merészkedett egy- szoba-konyhás lakásától; konyhája az alapítvány székhelye, irodája. Naprakész azonban az ország, a város dolgaiban. Ha szükségét érzi, felszól az illetékesnek, mint most a kórház, korábban a sztrádamatrica vagy a Balaton- kotrás érdekében. Leginkább azonban azok a nehézsorsúak foglalhatják imába a nevét, akiken segített az elmúlt másfél évtizedben. „Segítsünk azokon a családokon, ahová az Úr Jézus adott báránykákban áldást, de fogytán van az általa biztosított legelő... Kérem az Úr Jézust, hogy aki adakozik, soha ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy részére valaha is gyűjteni kelljen” - írta első, úgy mondja kolduló levelében. Ezt abból a dolgozatból olvasom, amit a Özvegy Soós Ferencné: segítsünk a családokon, ez a legfontosabb szociális munkásnak tanuló siófoki Molnár Melinda írt Anna néniről, a Segítő Kezekről. Sorolja a jótetteket, amikor egy daganatos asszony vagy egy leukémiás kislány életmentő műtétjére gyűjtött. Amikor még ki tudott mozdulni a lakásából, járta a siófoki irodákat, mert összegyűjtötték neki a le nem pecsételt bélyegeket, azokat ragasztotta föl újra tojásfehérjével a „kolduló” borítékokra. Adománykérő levelének végére, a neve alá mindig odabiggyesztette: egy székely góbé asszonyság. Idén januárban maradt el először a szokásos év eleji segélyosztás (nem karácsony előtt kell adni, akkor mindenki ezt teszi mondogatta gyakran az özvegyasszony). Magán kéne segítenie most már, mert egyre betegebb, árulta el és hozzátette: fiatal meg nincsen, aki a helyébe álljon. Kapott virágkosarat miniszterelnöktől, kitüntetést minisztertől, megyei közgyűlési elnöktől. - És a városi elismerés, az nem hiányzik? - szegeztem neki sokszor a kérdést, de ilyenkor mindig kitérő választ adott, egyszer például ezt: Sok az irigyem. Persze, inkább száz irigyem legyen, mint egy szánakozom...- Szóval akkor, Anna néni, tényleg megint felment a miniszterhez?- Mondtam már, ne írjon rólam semmit... ■ Fónai Imre Már e-mailon Is megrendelheti! E-mail címünk: somogy.terj@axels.hu íagpiiSiit hívható tefckiazáfmmfc 01-80-201434
