Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-16 / 294. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 16., SZOMBAT ■V '■ fjj j§ /<; ggggg | 'y fí'X' g ¥ Kutató diákok: Sümegi Tamás tabi középiskolás a legjobbak között Munkájukat féltik a tanárok pedagógussztrájk Diákok helyett egy futballbíró állt a büfé előtt Sümegi Tamás, a tabi Rudnay Gyula Középiskola 12/G évfolya­mos tanulója bejutott az országos döntőbe a dél-magyarországi re­gionális tudományos konferenci­áról. Az észak-somogyi kis város középiskolájából három tanuló vett részt a megmérettetésen. Nagy Károly, az iskola igaz­gatója elmondta: a Kutató Diá­kok Országos Szövetsége a 2006/2007-es tanévben is meg­szervezte a versenysorozatot. A dél-magyarországi regionális középiskolai tudományos diák­köri konferenciát Pakson ren­dezték. Hat megye több mint száz középiskolása versenyzett tizenkét szekcióban.- Tanulóink a természettudo­mány hármas tagozatán verse­nyeztek - mondta Nagy Károly igazgató. - Reichert Erik és Süli Dávid a „hallás fizikája" című előadásra dicséretet kapott, míg az egyéni versenyzőként indult Sümegi Tamás első díjban része­sült. Ezzel bejutott az országos döntőbe. „Az egyfajta hajó­meghajtás" címmel kifejtett elő­adása az értékelés alapján kima­gasló színvonalú volt. Tanulónk már az előző tanévben is bekap­csolódott a versenysorozatba és akkor is továbbjutott a regioná­lis verseny fizika-szekciójából. A tabi középiskolának ebben a versenyben eddig a legnagyobb sikert Kurucz Péter szerezte, aki a tudományos diákkörök V. orszá­gos konferenciáján az orvostu­domány-szekcióban különdíjat kapott. ■ Krutek József Veszélyes nyírfák sorakoznak Öreglak utcáin, Nagyra nőttek, megdőltek, ága­ikkal villany- és telefonhálózat­ba kapaszkodnak, háztetőket verdesnek, gyökereikkel rongál­ják a vízvezetékeket. Virágzás­kor pollenjeikkel allergiát okoz­nak. Egyre nagyobb gondot je­lentenek a nyírfák Öreglakon. Maczucza Miklós polgármester előzetes számolás nélkül is tud­ja: két utcában 240 fát kellene kivágni. Egynek a kivétele kosa­ras emelőgéppel kilencezer fo­rintba kerülne. Egyelőre pályá­zatra várnak. ■ Vigmond E. A pénteki sztrájk ideje alatt a pedagógusok a nevelői vagy tanári szobákban maradtak, míg a gyerekeknek lyukasórájuk volt A sztrájkoló tanárok sze­rint nagy az elkeseredett­ség a pedagógustársada­lomban. Vas András Üres a tornaterem, csendes az aula, a büfé előtt sem kígyózik a megszokott, hosszú sor: eltűn­tek a diákok a kaposvári Tán­csics gimnáziumból. Az intéz­mény pedagógusainak többsége ugyanis úgy döntött, csatlakozik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett figyelemfelkeltő munkabeszün­tetéshez, így a pénteki nap első két órája elmaradt. A diákok szü­leit jó előre figyelmeztették, így csak az a néhány vidéki nebuló jött be háromnegyed tíz előtt, aki később már nem tudott volna. Ők csendesen ücsörögnek az au­la egyik sarkában, s még akkor sem élénkülnek fel, amikor a bü­féből hirtelen egy rózsaszín dresszes futballbíró lép ki... A tanáriban persze nagyobb a hangzavar, első pillanatra úgy tűnik, mintha csak a nagyszü­netben gyűltek volna össze a pedagógusok, a különbség csak annyi, hogy a csengetéskor is mindenki a helyén marad. Illet­ve majdnem mindenki.- Vannak, akik nem csatla­koztak a munkabeszüntetéshez - tájékoztatott Reöthy Ferenc igazgató r, ők a diákokra vi­gyáznak. Szeretném leszögez­ni, a sztrájkolok nem az iskola vezetése, hanem a kormányza­ti intézkedések ellen tiltakoz­nak. Szerintük egyes változtatá­sok nemcsak a pedagógusok, de a gyerekek és a szülők érde­keit is sértik. Az igazgató hozzátette, jelen­tős az elkeseredettség a taná­Nagyobb akció is lehet A pdsz elnöke, Kerpen Gábor nem zárt ki egy erőteljesebb és hosszabb ideig tartó akciót a jövő év első felében, ha nem látják a garanciáit, hogy a korábbi, közoktatásra vonat­kozó miniszteri ígéretek telje­sülnek. Erről a PDSz a mosta­ni sztrájk részletes elemzése után dönt rok között, s egyre nagyobb a bi­zonytalanság is. A Táncsicsban a kötelező óraszámemelés 112 pluszórát jelent hetente, ami öt tanár teljes munkaidejét teszi ki. A Kodály iskolában az óra­számemelés 76 óra többlettel jár: ez több mint három tanár munkaideje.- Szeptemberben elképzelhe­tő, hogy csökken az álláshelyek száma - mondta Szabó Zoltán­ná Kudomrák Zsuzsanna igaz­gató. - Nálunk amúgy a tanári karból öten nem csatlakoztak a sztrájkhoz, hárman pedig táp­X pénzen vannak, így negyvenné­gyen szüneteltetik a munkát.- Tudomásul vettük, hogy akadnak, akik nem sztrájkol­nak - állította Molnáráé Vörös Éva, a kodályos sztrájkbizottság vezetője. - Ők úgy gondolkod­nak, ám ez nem befolyásolja a kapcsolatunkat: a szakmai munka és a barátság nem párt­hovatartozás kérdése. A Kodályban kiderült, nem is szakszervezeti tagságé. Az isko­lában senki sem tagja a PDSz- nek. Úgy érzik, fel kell szólalni­uk a szakmát hátrányos helyzet­ben hozó változások ellen.- Szeptember óta nem fizetik ki a túlórákat - sorolta Fehérné Kolozsvári Antónia. - A kötelező óraszámemeléssel állások szűnnek meg. Csökkennek a normatívák, ami csoportössze­vonásokkal járhat. Azzal min­denki egyetért, hogy rossz irányba haladnak a dolgok, csak más a reakciójuk. A többség egyelőre valóban kivár. Navigare necesse est, az­az hajózni - haladni - muszáj. Még, ha nehéz is. Valahogy így van ez a tanítással is... Talentum és obulus MÁTÉ EVANGÉLIUMÁBAN (25, 14-30) Jézus példabeszéde nyomán olvashatunk a „tá- lentomokról”. A szó eredeti jelentése: nagy értékű óko­ri görög súly- és pénzegy­ség. Jézus egy éppen útra kelő emberről szól, aki ami1 je volt „átadá” szolgáinak. Az egyiknek öt, a másik­nak kettő, a harmadiknak pedig egy talentumot. Az első és a második szolga ügyesen megduplázta a rá­bízott talentumokat, a har­madik elásta azt az egyet. AMIKOR „sok idő múlva megjőve ama szolgáknak ura”, megdicsérte az első két szolgát tehetségéért; mondván: „menj be a te uradnak örömébe”. A har­madik, „gonosz és rest” szol­gát elmarasztalta; „mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporottatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van”, így lett az első szolgának ti­zenegy talentuma. A har­madik szolgát a külső sötét­ségre vetették, ahol „lészen sírás és fogcsikorgatás.” jézus példabeszéde nyo­mán a talentum szó ma már tehetséget, igen tehet­séges embert jelent. Emel- kedettebb stílusban például a tehetséges fiatalról így szólunk: „Nagy talentum ő!” az obulus - Hogy a görög pénzeknél maradjunk! - eredeti jelentése az ókori Athénban: kis értékű váltó­pénz. Arról a pénzdarabról van szó, amelyet a görögök a halottak szájába, a nyel­vük alá tettek, hogy az al­világ révésze, Kharón át­szállítsa a lelkűket a Styx folyón. Az obulus valójában az obelosz (kőszál, kihegye­zett nyárs) szóból szárma­zik; így aztán rokon az obe- liszkkel! A magyar történe­lemben az Árpád-kori ezüst­pénz neve. Ma kis összeget jelent, és főleg hozzájárulás esetén használjuk: „Ez sem­mi, mindössze obulus!" Igazi menedék az elsivatagosodó gasztronómiai rónán étlapozó Már a leveseknél visszanyertük a magyar konyhába vetett hitünket a Kaposvár-széli Oázis vendéglőben Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Vidékre indultunk, de az éhség már a megyeszékhely határában megálljt parancsolt utazási ked­vünknek, így igencsak megörül­tünk, amikor az út szélén tábla hirdette: vendéglő lesz a közelben. Lassítottunk, s az éhes vándorok legnagyobb örömére valóban fel­tűnt az Oázis. Pasztellszínű falai­val, egyszerű, ám hangulatos be­rendezésével rögvest a szívünk­be lopta magát, s nem kellett csa­latkoznunk a mellékhelyiségben sem, ahol rend, tisztaság, friss kéztörlő fogadta a betérőt Alig helyezkedtünk el az asz­talnál, a személyzet, egy fiatal hölgy máris udvariasan kezünk­be nyomta az étlapot, majd miu­tán italt rendeltünk, diszkréten magunkra hagyott, hadd ízlel­gessük a kínálatot. S ez alkalom­mal valóban zavarba jöttünk, hi­szen az elnevezések, no és a plasztikus ételleírások miatt ne­hezünkre esett a választás: a Ka­szások pecsenyéje igazi magya­ros ragut sejtetett, a Kékszalag sonkával bélelt bélszínt takart, míg Józsi bácsi töltött húsában a magyar konyha összes ínyencsé­ge felsejlett. A levesben végül is könnyeb­ben kiegyeztünk, miután pincé­rünk diszkréten a hús- és a tár­konyos ragu felé terelte elképze­lésünket, cseppet sem tolakodó- an lebeszélve a krémlevesekről. Utólag már-már kezet csókol­tunk neki, hiszen jó tízpercnyi várakozás után megérkezett az első fogás. Ahogyan a nagy­könyvben meg van írva: forrón, ínycsiklandó illattal, kisebb fa- zéknyi porciókban. Szeren­csénkre a küllem és az íz felet­tébb harmonizált egymással, így virtuális vállveregetésben része­sítettük a szakácsot. A ragu nem húzta össze az ember száját: mind tárkonyból, mind tejfölből a kötelező, ám egy csipettel sem hosszabb mennyiség került bele, a csipetke és a zöldségek kellően puhák, ám nem szétázottak vol­tak, míg a hús szinte szétporladt a szánkban. ízesnek bizonyult a húsleves is, amely egyetlen ne­gatívumaként a túladagolt fehér­Értékelés SZEMÉLYZET) 1-10 pont): ismeretlen jótevő KÖRNYEZET (1-10 pont): puritán háziasság ÉTEL (1-20 pont): Levin is csettintene 9 7 18 répa-mennyiség róható fel, ám ez bocsánatos bűnnek számít. Jóformán még ki sem piheg- tük magunkat az első fogás után, pincérfordultával jött a második, mely után még a nagy Levin is csettíntett volna. Már a tálalás is hatásos volt, ám a fatányéros kül­leménél csak az íze bizonyult jobbnak. A szűzpecsenye és a ka­raj omlósra sütve, s a konyhafő­nök ezúttal is értő kezekkel nyúlt a fűszerekhez, éppen annyi hagyma, fokhagyma, bors került az ételbe, amennyire szükség volt A kakastaréj-szalonna is ro­pogósán omlós, együtt esett szét a hússal, mindez egy látványos vegyes köretágyon pihent. A ros­ton sült fogas zöldségekkel kör­bebástyázva érkezett, s utóbbi nem úszott az olajban, nem volt ehetetlenül vajas, de nem is por­zott a szárazságtól - igaz, nem is viselt hangzatos nevet, csak egyszerűen jól el volt készítve. Mint maga a fogas is, mely ropo­gósra sütve, kis citrommal íze­sítve bármelyik Balaton-parti vendéglő étlapján kiemelt fogás­nak számított volna. Elégedetten dőltünk hátra, s kértük a számlát, mely újabb kellemes meglepetéssel szol­gált: a lucullusi lakomát meg- úsztuk fejenként két és fél ezer forintból, azaz az Oázis nevéhez méltón üdítő helynek bizonyult az elsivatagosodó hazai gasztro­nómiai rónán...

Next

/
Thumbnails
Contents