Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-02 / 282. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. DECEMBER 2., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Erős várnak, a nyelv" Tegyük ki a jeleket! az írásjeleket nemcsak a mondatok, hanem a könyvek, folyóiratok, költői művek, cikkek, értekezések, még a dolgozatok címének a végén is ki kell tenni! Sajnos egyre többen vétenek e szabály ellen; és takarékos- kodnak - helytelenül - a felkiáltó- vagy kérdőjellel. Pont viszont a felsorolt esetekben nem kell, sőt tilos: Aranykoporsó - Népszabadság - Nemzeti dal - Kelet népe - így jók! A FELKIÁLTÓ- ÉS KÉRDŐJELET viszont - nem győzöm hangsúlyozni - a címek végére mindig ki kell tenni! Például: Szabadság, szerelem! (Petőfi) Én nem vagyok magyar? (Ady) Elemezze Kölcsey Himnuszát! Mit üzen nekünk Az ember tragédiája? (Dolgozatok címei.) Vegye észre! (Rovat címe az újságban.) Él a magyar virtus! Hivatalos? (Újságcikkek címei.) AZ EGYSZERŰ MONDAT Végét általában megtiszteljük a megfelelő írásjellel: Beszél a csönd. Ki tudja? Ezt szépen elintézted! Bárcsak jönne már a tavasz! „Szeretsz, rózsaszálam?” mi a helyzet az összetett mondatokkal? A mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő írásjel kerül: Vegye észre a hibákat, hiszen a hibákból tanulni lehet. (Az utolsó tagmondat kijelentő.) A hibákból lehet tanulni, tehát vegye észre őket! (Az utolsó íagmondat felszólító.) Sokat késik, várjunk még rá? (Az utolsó tagmondat kérdő.) az alárendelő összetett mondatok esetében viszont a főmondat dönt: Sokszor kértem, hogy tanuljon. Holnap mehet haza, mondd meg neki! Érzed-e, mennyire szeretlek? (Az első mondatban kijelentő, a másodikban felszólító, a harmadikban kérdő a főmondat.) Örökéletű falragaszok plakátház Mindennél élethűbben tudósítanak elmúlt korokról Magyarországon Nagykanizsán nyílt meg az első plakátház. A szavak és a kép mögött minden időkben megbújt a reklám, a befolyásolás reménye Új szag van még mindenütt. Mégis, ha az ember becsukott szemmel nagyot szippant a levegőből, szinte érzi a több mint kétszáz éves épület illatát. Varga Andrea A XVIII. század elején barokk stílusban építették a magtárt, amely hosszas elhagyatottság után most újra élettel telik meg Nagykanizsán. Látogatók jön- nek-mennek, szervezetek adják egymásnak a kilincset konferencia, hangverseny, karácsonyi készülődés apropóján. Mert az első magyar plakátházzá avanzsált öreg raktár nemcsak arra hivatott, hogy a mostohagyermekként kezelt falragaszokat - amelyek utcára készültek u- gyan, de egy-egy kor lenyomatai - megőrizze az utánunk jövőknek, hanem hogy mindenféle kultúrának helyet adjon. Néhány éve Halász Gyula ön- kormányzati képviselő rukkolt elő az ötlettel, hogy a lepusztult magtárból plakátházat alakítsanak ki. 190 millió forintból újjávarázsolták, s idővel szeretnék múzeummá minősíttetni.- Bár több hazai közgyűjtemény őriz plakátokat, ám mindegyik mással is foglalkozik - tudtuk meg Kőfalvi Csilla vezetőtől. - Legyen a plakátoknak egy háza, gyűjtsük fel a történelmi Magyarországon megjelent falragaszokat, fogadjunk be kallódó kollekciókat - sorolta az elsődleges célkitűzéseket. Sajnos, ez idáig rengeteg plakát megsemmisült. A művészek hagyatékai elkallódtak, a restaurálásnak pedig borsos az ára. Mi is a plakát? Falragasz, fali hirdetmény, a közfigyelem felkeltésének hatékony eszköze. Két világháború közt mosolygó kislány hirdeti a nemzetközi gyermeknapot 1956-ban. Fejkendőjét számos ország zászlaja díszíti. Ez és a többi plakát az idei év végéig láthatók, aztán nem kevésbé izgalmas témának - a két világháború közötti kereskedelmi plakátoknak - adják át helyüket. 1956-ban ez a plakát készült a nemzetközi gyermeknapra A szavak és a kép mögött mindig megbújik a reklám, az üzlet, az eladás igénye. A plakát képes történelem, az utca művészeti képeskönyve, hírmondója. A plakátművészet fénykora az 1870-es években kezdődött. A magyar plakát története pedig igazán Benczúr Gyulának az 1885-ös országos kiállításra készített falragaszával, ami inkább képzőművészeti keretbe foglalt nyomtatott hirdetmény, és csak ezután figyelemfelkeltő reklám. Az egyre több gyár és üzem, a kereskedelmi hálózat megerősödése, majd a mozi, a ummázi GYERMEKNAP színház, a kiállítás és az újság fokozódó jelenléte, továbbá a pártküzdelmek, és a választások nyomán nem egyszerűen egy műfaj érése zajlott le, hanem egyszersmind életművet alkotó nagy egyéniségek is színre léptek. A művészek eleinte alkalmi grafikusok voltak, de az 1900-as évek elején már a hivatásos plakátgrafikusok is megjelentek. A folyamatról tudósít a Történelmi plakátok Magyarországon 1896-2000 című kiállítás a magtár emeletén. Minden darab önmagáért beszél. A testet felüdítő Brázay sósborszesz reklámja, a Délvidéki Liga gyűjtési akciója a vagonlakók és menekültek megsegítésére, a vöröskereszt sorsjegy jegyzése meg a Bakfisnapra szóló meghívó, ahol - biztosan sokak örömére - nem rendeztek gyűjtést. A n. világháború megdöbbentő plakátja: egy síró kislány, akinek levágott ujjaiból csöpög a vér: én is hadicél vagyok... Aztán az 1950-es évek, amikor a mozi, a színház és a plakát is a népnevelés eszköze volt: Vigyázat, kém. Kihallgatnak. Fecsegéssel az ellenséget támogatod - hirdeti a ragasz. Húsz éve alakult meg a somogyi tudósok klubja Kanyar vezetésével Alapításának huszadik évfordulóját ünnepelte pénteken délután a Somogyi Tudósklub Kaposváron. Az összejövetelen megemlékeztek Kanyar lózsef- ről, a klub alapító elnökéről, a Somogy Megyei Levéltár egykori igazgatójáról, akinek sírját délelőtt megkoszorúzták a budapesti Farkasréti temetőben. Kanyar József két évtizede, amikor még a bizalmatlanság légköre lengte körül a civil kezdeményezéseket, vállalta, hogy megalakítja a tudósklubot - hangsúlyozta Rosta István jelenlegi elnök az ünnepségen. - Vállalkozását azért is koronázta siker, mert a város vezetői támogatták az ötletet. Az évek alatt aztán akár egy jó hajókormányos, Kanyar bölcsen és felelőséggel kormányozta a hajóját nyugalmasabb vizekre, lehetőleg sérülések nélkül. Rozsos István sebész főorvos, a tudósklub 1990 és 1995 közötti elnöke A történelem kulcsa címmel tartott emlékelőadást Kanyar Józsefről. Szólt az ember alapvető létkérdéseiről, melyekre a tudomány nem tud választ adni, illetve az életminőségről, amely lelki egészség nélkül elképzelhetetlen. ■ M. K. A felnőtteket is örülni tanították a sérült gyerekek Decemberbe fordulva egyre több az ünnepinek szánt pillanat, ugyanakkor egyre nehezebben képes átélni ezeket a perceket az ember. A barcsiak ebből a szempontból könnyű helyzetben vannak, mert itt hagyományosan a Szivárvány Gyógypedagógiai Központ programjával, a sérült gyerekek műsorával kezdődik el az ünnepvárás. A pénteki ünnepségen is olyan fiatalok léptek színpadra, akik egész életükben a többiek segítségére lesznek utalva. Lelkes készülődésüket, őszinte mosolyaikat látva minden néző fejében és lelkében helyükre kerülhettek a dolgok. Mindennapos problémáink mennyire jelentéktelenek az övékhez képest. Mégsem tudunk úgy örülni az életünknek, mint ők. ■ Nagy László A szerencse kerülő úton vezetett a kaposfői Fortunáig étlapozó A teríték jópofa, a pincér nem tegezett le, az ételekért nem kérnek több pénzt, mint amennyit érnek Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná lókedvében lehetett a Teremtő, amikor Kaposvár hasa alá párnaként zöld-barna halmokat szórt. A szelíden egymásra simuló dombokat alig győzi kikerülgetni a betonút. Zselickisfalud felé indultunk, ebédelni. Éttermet azonban sokáig nem találtunk (vagy éppen nem főzött, hanem takarított a szakács), így egy idő után benzinkutat is keresni kellett. Az sincs azonban e gyönyörű vidéken, de miért is csúfítaná a büdös hajtóanyagot adagoló mesterséges szerkezet? Végül átkacskaringóztunk a könnycseppként csillogó bárdudvarnoki tavak mellett a 61-es főúttá, s Kaposfőn végre rábukkantunk a Fortunára. A zárt verandát később építhették a házhoz, de beljebb vonz egy másik ajtó, s azon túl hirtelen azt érzem: mégiscsak cserbenhagyott a szerencse. Nagy pult terpeszkedik ugyanis a belépő vendéggel szemben; hát itt csak inni lehet? De aztán balra újabb ajtó, s mögötte újabb zárt veranda. Fából. A lambéria fölött elegáns tapéta, azon meg olajfestmények. Nagyok az ablakok, s a tulaj még azt is elintézte, hogy süssön a nap. S akkor jő a pincér, aki ott kinn a csapos, s nem tegez le. Megérkeztünk. A teríték egyszerű, de jópofa. Az étlapot elég sokat lehet forgatni, a kínálat változatos, s a pincér pontosan el tudja magyarázni, hogy egy-egy fantázianév milyen, az ételt alkotó alapanyagokat és ízesítést takar. De a hosszú út alatt rettenetesen megéheztünk, s nem voltunk hajlandóak reszkírozni egy morzsányit sem. Nem csípte a szemünket a hagymakrémleves, mert elég sűrűre sikerült, s az ízével sincs semmi baj. Igaz, az állaga egy kicsit furcsa. (Vagy tán bizony éppen ilyennek kell lennie a hagymakrémlevesnek?) A tárkonyos csirkeraguleves pedig kicsit hígnak tűnik, ugyanakkor el kell ismerni, hogy bizony alaÉrtékelés személyzet(1-10 pont): 3 Egyszemélyes dzsolidzsóker környezet (1-10 pont): m Tiszta és barátságos ÉTEL (1-20 pont): _ „ Ide érdemes betérni ItI posan telepakolták főttkukorica- szemekkel. De jutott bele jól átfőtt csirkehús is, s forró volt, ahogy kell. Finomra sikerült, esetleg egy kicsit bátrabban bánhattak volna a fűszerekkel. A babgulyás sűrű, mintha passzírozták volna a levét, a bab puha, a hús szálkás. Már ezzel jóllaktam. S akkor jött, no nem a Tenkes kapitánya, hanem jött a velős pacal. A belsőségcsíkok agyonfőttek, de csak az enyhén csípős almapaprika ropogott, a főtt krumpli nem. Azért a fiam lakodalmára ezt nem innen rendelném, mert átlagos teljesítmény, igaz, az utolsó villahegyig mindent befaltam. (Mert nagyon szeretem a pacalt.) Velőből jutott elég a rántott húsba is, igaz, az első falat levágásakor ez a töltelék ki is folyt mind. De nem volt nagy kunszt felitatni a remekül átsütött hússal. Nagyon laktatónak bizonyult a betyársült is, az ízek összeértek a~ lecsóval és a kolbásszal. Ha nem késsel és villával eszünk, ezután megnyalhattuk volna mind a harminc ujjúnkat. S akkor arról: mindez négy üveg minőségi sörrel (csapolt nem volt, s ez jelezheti, hogy nem tapasztalható itt állandóan nagy forgalom) és egy kólával együtt 7650 forintba került. Nem sok. Csak a köretek drágák. De mondhatom: Fortuna velünk volt
