Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-09 / 288. szám
SOMOGYI HlRLAP - 2006. DECEMBER 9., SZOMBAT 5 Hatodiki vagy hatodikai? a közszolgálati média kötelessége a közösséget objek- tíven tájékoztatni. E szolgálat politikai oldalával nem óhajtok foglalkozni, hiszen például a Kapós tévében a héten elhangzott „A megyei bajnokságban megszaporodó durvaságok és kiállítások az országban uralkodó közhangulatnak tudhatok be.” mondattal sem lehet mit kezdeni. Az igazság azonban az, hogy a médiának az objektivitáson kívül van egy nagyon szép pluszfeladata. Mégpedig az, hogy ne csak óvják anyanyelvűnket, hanem terjesz- szék is a helyes nyelvhasználatot! Kerülendő hiba pl. az idézett tévé képújságában: VÁROSHÁZA HÍREI és 2006. december 5. Kedd! Helyesen: A VÁROSHÁZA HÍREI (határozott névelővel) és 2006. december 5. kedd (kisbetűvel a nap neve)! Ugyanennek a tévének a műsorvezetői közül kettő következetesen így köszön el a nézőktől: november 'tizenötödikéi’, december 'hatodikai' hírműsorunk végén... (Innen már csak egy lépés a ’tizenötödikeji’ és a ’hatodikaji’). A harmadik bemondó viszont így szól: november tizenötödi- ki, december hatodiki hírműsorunk... Ki mondja közülük hibátlanul? Hívjuk segítségül a szabályt! Az -a, -e, -ja, -je birtokos személyrag magánhangzója az -i melléknévképző előtt kiesik: az év eleji teendők, az év végi mulatságok, a nyíregyházi polgárok stb. Nem mondunk 'év elejei’ teendőket, 'év végei’ mulatságokat, 'nyíregyházai' polgárokat sem! így kell eljárnunk a hónap napjaival is: március tizenötödiki ünnepség, december kilen- cediki újság, január negye- diki hírműsor. Vagyis a harmadik bemondó az igazi! MEGYEI KÖRKÉP JEGYZET Világbajnoki ízkombináció gasztronómia Iskolásoknak és óvodásoknak főz az érmes szakács ÁRPÁSI ZOLTÁN Kegyetlen kegyelet úgy néz ki, nem csak ünnepelni, de temetni sem tudunk. Ezúttal Puskás Ferenc búcsúztatása esett áldozatul a „kákán is csomót kereső” magyar mentalitásnak és az ünnepeinken tapasztalt politikai csatározásnak, öcsi bácsi napok óta „címlapsztori” a legnagyobb hazai bulvárlapban. Naná, hogy nem legendás bal lába, hanem temetésének költsége okán. A hét csaknem valamennyi lapszámában azt firtatták a szerzők, mennyibe is kerül a búcsú, miért épp annyiba, s ha már annyiba, akkor annak miért csak közel felét állja a kormány? Különben is mire való ekkora gyászünnepséget rendezni — feszegeti tovább az illendőség és a kegyelet határait a bulvárlap. Mintha sugallni akarná: miért nem éri be a nemzet a nagy halott esetében is deszka- vagy funírkoporsóval és hétköznapi szertartással? A méretes magyar hisztériakeltésbe egy nem bulvárlap is beszállt: politikát látott ott, ahol igazán nem kellene. A köztársasági elnök főhajtását ülőnek találta, a miniszterelnök térdelését a koporsó előtt „kéjes narciz- musnak” (öntetszelgésnek, túlzott önszeretetnek). Ha fordítva történik, vitriolos tollú kollégánk bizonyára a főhajtást látja „kéjes narciz- musnak”, s a térdelést méltó tiszteletadásnak. nem tudom, hogy vannak vele, de szeretem, ha hagynak ünnepelni, és természetesnek veszem, ha engednek gyászomban elmélyülni. Utálom, ha fürkésző tekintetek ünnepen a kokárdám nagyságát méricskélik, gyászomban meg azt vizslatják, hány csepp könny gördült le az arcomon. Szeretnék végre olyan országban élni, ahol ünnepeinket és gyászainkat nem rontja el senki. Kitűnően szerepeltek a magyar szakácsok a luxemburgi világbajnokságon. A siófoki Nótár László ezüstéremmel tért haza. Keszthelyi Z.- Fiatal szakács létére már rutinos versenyzőnek számít, hisz nem a luxemburgi volt az első világversenye.- Ez a második vüágbajnoksá- gom volt, sőt már egy olimpián is részt vettem - mondta Nótár László. - Az első világbajnokságon nyolc éve még csak néző voltam, aztán a másodikon már versenyeztem is. Akkor is ezüstérmesként végeztem. Az olimpián is hasonló eredményt értem el, úgy tűnik, erre vagyok „beállítva”. Azért legközelebb, a 2008- as erfurti olimpián megpróbálom az aranyat is begyűjteni.- A rutin sokat számít egy Uyen világversenyen?- Nagy előny. Á legfontosabb viszont a munka minősége. Ilyen színvonalú viadalon nem elég csak megálmodni az ételt, hanem precízen el is kell azt készíteni. A zsűrit ugyanis nem érdekli, milyen jó elképzelése van valakinek, ha azt nem tudja a legapróbb hiba nélkül megcsinálni. Ha csak a fénye nem megfelelő az ételnek, már elúszott az érem. A bírákat pedig nem lehet megtéveszteni. Hetvenen, a szakma legjobbjai pontozták az ételeket. Világbajnoki, olimpiai ezüstérmesként háromezer adag ételt főzött naponta- Volt egyáltalán segítsége?- Egy helyi szálloda konyháját | kaptam meg este nyolctól kora % reggelig. Négyen is besegítettek | az egykori tanítványaim közül. I Éjszaka dolgoztunk, nappal pedig tálaltunk. Nagy munka volt, hisz hat előételt és egy nyolcszemélyes díszasztalt kellett elkészíteni. Az utóbbi a szikla fantázianevet kapta, mert többek közt nagy kövek díszítették az asztalt.- Mennyire elégetett az eredménnyel?- Ha azt nézzük, hogy a tizennyolc szakácsból álló magyar válogatott munkáját is „csak” ezüsttel értékelte a zsűri, akkor nagyon. Ráadásul aznap, mikor az én munkámat is értékelték, egyetlen arany sem született.- A válogatottság szóba sem került?- Nem. Egyéni indulóként magam oszthatom be az időmet. Ha például éjjel kettőkor érek rá gyakorolni, akkor csinálom. Csapattagként viszont alkalmazkodnom kéne, én pedig a többi válogatottal ellentétben munkaidőben nem érek rá készülni, gyakorolni.- A siófoki közétkeztetésben érdekelt S-Food gasztronómiai vezetője. Ahelyett, hogy ételkülönlegességeket főzne egy színvonalas étteremben, menüt készít a helyi általános iskolásoknak, óvodásoknak.- Ez is egyfajta kihívás. Itt is csak főzni keü. Igaz, nemcsak néhány adagot, hanem jóval többet, naponta mintegy háromezret Elhivatottság nélkül nem lehet ezt a szakmát sem csinálni, se egy nagy konyhán, se egy kicsiben. A napokban azonban véget ért a „közétkeztetésbe tett kirándulásom”. Nem maradok munka nélkül, hisz van egy saját éttermem, ami kora tavasztól késő őszig üzemel. Vélhetően tavaszig sem fogok unatkozni- Honnan ez az elszántság?- Egy bakonyi kis faluból jöttem, egykor mosogatóként kezdtem a szakmát. Sosem felejtem el, hogy egyszer a nővéremtől kaptam egy szakkönyvet, melybe azt írta: egyszer te legyél az ország legjobb szakácsa. Azóta már kaptam tőle egy másikat, újabb bejegyzéssel: legyél a világ legjobb szakácsa. A világbajnoki ezüstöt érő előételek közt a legkülönlegesebb a kókuszos borjúszegy volt szilvás lecsóval. Az érmet az újítások mellett a köretek, a zöldségek, a gyümölcsök megjelenítése és a húsok előkészítése hozta. A zsűri 80 ponttal indult a versenyzők asztalához, ahol minden apró hibát pontlevonással büntetett. Ha valaki ötpontnyit hibázott, már elbukta az aranyérmet. Három lépcsőt igen, de százat biztosan nem ér Hógolyó főztje étlapozó A hagymás rostélyos a legdrágább étek a tabi fapadosban, ahol desszert csak az étlapon létezik Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná- A dohányzóba vagy a másikba? - kérdi a tabi Százlépcső csaposa, amikor közöljük vele: ebédelni szeretnénk. Nem nehéz a döntés; a gomolygó füstfelhőtől inkább eltekintenénk. Lélek egy szál se a nemdohányzó-szakaszon, viszont legalább tiszta, fehér abroszok az asztalokon. Némelyiken még sótartót is látni, sőt, a sarokban az egyiken tányérok; odatelepszünk, mert talán ezzel akarták jelezni, hogy oda várják az aznapi összes „nemdohányzó” vendéget. A nyolcvanas évekből maradt csiribiri tányérok a falon - tudják, amiből az idő tájt minden rendes nappaliban akadt legalább egy -, fogadni mernénk, a falból félig kilógó konnektorhoz se nyúltak azóta. A plafon alá viszont körben fölaggatták már a kínai kará- csonyfaizzó-sort - hiába, itt az advent. Nappal lévén azonban ez sem helyezi jobb megvilágításba a helyet. Fapados, jegyezzük meg, amikor a helyünkre huppanunk. No, ez viszont nem rossz - már-már felkiáltok a tojásos erőleves kóstolásakor; legfeljebb a vegetát túlozta el kicsit Kolláth „Hógolyó” László, a főszakács. A séf az étlapról mosolyog ránk, feldobva kissé a hangulatunkat, hiszen azt kell konstatálnunk: leginkább olvasásra szánják ezt a Százlépcsőben, mert egy egész sor étket hiába is kérnénk, így aztán egyikünk a bélszínről, másikunk a pacalról kénytelen lemondani bú- songva. A meglehetősen szűk kínálat legdrágább eledele a hagymás rostélyos; a csak kevéssel olcsóbb hátszínből rendelünk (1500 forint, viszont köret nélkül) két változatban is: zöldborsos mártással, illetve fűszervajjal. A hátszín esetében sikerült elkerülni a cipőtalp- jelleget, a mártás zöldnek zöld, borsosnak borsos, de ennyi, semmi több. A fűszervaj viszont majdnem ehetetlenül savanyú; Hógolyó Lackó kezében meglottyanhatott az ecetes- flaska. Kisebb vitába keveredünk közben a babgulyás minősítésén; egyikünk szerint fenséges, másikunknak viszont rejtélyes okokból a pörkölt jut eszébe róla kóstolás után. A desszertek listáját sem nyújtották túl hosszúra az étlapon: háromféle palacsinta. - Sajnos, egyik sincsen - közli a pincér, s arcára kiül a kétség- beesés, hogy be kell vallania. Megdöbbenésünket jobb híján kávérendeléssel palástoljuk. Ezek után már csak-csak kíváncsiak vagyunk, hanyad- osztályba sorolták Tab városának egyetlen melegkonyhás éttermét; a söntéspult mögé akasztott táblácskát csokisdoboz takarja jótékonyan. De nem is ez a lényeg; amúgy is sok mindent feledtet velünk, ahogy a felszolgáló hölgy fennhangon sorolva, mit fogyasztottunk, üti be az árakat a pénztárgépbe: - Három kávécska, kettő söröcske... Felhőt rajzol fölé a cigarettafüst, merthogy a dohányzó-szakasz hangosabb, mint a mienk volt... Üvegtigris-fílingünk van, amint kilépünk a nyolcvanas évekből a mába. Még szerencse, hogy csak három lépcső, s nem száz. Annyit azért nem ért volna meg... Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Söröcske, kávécska KÖRNYEZET (1-10 pont): Adventhangulat d étel (1-20 pont): ^ Desszert nincs 1 f I
