Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 43. szám

2006. NOVEMBER 5., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ Az Ének az esőben és a korai James Bond-klasszikusok az MGM-nek sok pénzt hoztak mozicsatorna Filmlegendák a tévében: Casino Royal, Egy őrült naplója, Tizenkét dühös ember Az önként feltárt filmarchívum te, s a tradíciók (a klasszikus mozi szempontjai) immár alig- alig nyomnak a latban. Mindin­kább a multimédiás tartalmak nyernek teret, futószalagon ké­szülnek a DVD-k, sokasodnak a tv-premierek. A mozi ez idő tájt csak egyetlen „vadászterület” a többi mellett. Főleg úgy, hogy az MGM filmcsatornája 24 órás üzemmódban működik - Ma­gyarország mellett Csehország­ban, Szlovákiában és Romániá­ban is. Információink szerint min­den országban saját nyelven, szinkronizálva sugározzák film­jeiket. A közép-európai régió­ban máris másfél millió háztar­tásban vannak jelen. Magyar- országon félmillió lakásban fog­ható az oroszlános tévé. S hogy mivel indítottak? Egy nagysza­básúpartival a zuglói filmgyár­ban, és egy nagy klasszikussal a képernyőn: a Casino Royal cí­mű, 1954-es keltezésű James Bond-mesketével. A szuperkém történeteiből hamarosan érke­zik egy újabb is, jelesül az 1983-as keltezésű Soha ne mondd, hogy soha. Pár napon belül Madonnával a főszerepben látható lesz még a Kétségbeesve keresem Su- sant is, ám ezt a mozit nem ajánljuk a kényes gyomrúak- nak. Nem úgy az Egy őrült nap­lóját vagy a novemberben „fu­tó” filmcsodát, A tizenkét dü­hös embert A heti műsorrend szerint egyébként a hétfő a vígjátékoké, a szerda a klasszi­kusoké. Hétvégenként pedig a legbusásabb hasznot hozott mozik forognak. Ninocska, Anna Kareni- na, A postás mindig két­szer csenget, Ének az esőben, Esőember, A hal neve Wanda - íme, né­hány legendás mozi, amelyek elején biztosan felüvöltött az aranysöré­nyű oroszlán. Szabó Zoltán Attila A filmgyárat ma is szigorúan őrzik, a múlt kincseit ugyanakkor „kiárusítják" televíziós portékaként Az oroszlán felgyógyulását a Rózsaszín Párduc is segítette A Metró Goldwyn Mayer 1924 óta gyártja filmjeit, így a világ mozigyártásának színe-javát jegyzik. Igaz, hollywoodi mér­cével mérendő a sikersztori. Tény azonban, hogy az archí­vum hihetetlenül gazdag: négy­ezer filmet rejt. Helyesebben: rejtegetett eddig, elvégre ma­napság már televíziós csatorná­kat is működtetnek világszer­te, s néhány napja hazánkban is peregnek szuperproduk­cióik. Ne legyünk ünneprontók, csak halkan jegyezzük meg: kényszerű lépés volt ez. Az MGM-nek ugyanis nem tett jót a globalizáció, no meg a mo­dern technika előretörése, ami ugye, odáig vezetett, hogy ma | már egy kisdiák is képes filmé- £ két letölteni a világhálóról, sőt, minél ifjabb és bohóbb valaki, annál inkább potenciális ve­szélyforrásnak számít. Közismert tény az is, hogy az MGM néhány évig tartó „kín­torna” után japán kézbe/tulaj- donba került, s ma a Sony Pictures leányvállalata. A tulaj­donviszonyok átalakulása per­sze egyszersmind a stratégia megváltozását is eredményez­AZ METRÓ GOLDWYN MAYER rendelkezik a világ legna­gyobb filmes archívumával. Ez úgy is igaz, hogy néhány esztendeje a stúdiónak közel 2 milliárd dolláros adóssága volt. Akkor azonban a legen­dás mozigyárat sanyarú hely­zetéből kihúzta a Sony. Úgy fest, mára a japánok segít­ségének hála, magára is ta­lált a korábban betegeskedő oroszlán. Mostanság forgat­ják a Casino Royal remake változatát, a közelmúltban pedig olyan magaslatokig ju­tottak, mint a Hotel Ruanda, vagy olyan mélységekig, mint a Peter Sellers helyett Steve Martinnal összetákolt Rózsa­szín Párduc. Ki ne emlékezne az Esőemberre és a Vörös sarokra? Mindkét film láttán csettintettek a kritikusok. Jack Nicholson megmaradt különc agglegénynek tégla Scorsese legjobb barátjáról azt hiszik, ma is falja a nőket, pedig otthon ülő típus Nicholson villájának bejáratánál lévő ajtócsengő felett még min­dig ugyanaz a tábla díszeleg, hogy ne csöngess 10 óra előtt. A színésznek szüksége is van az alvásra. Nemcsak azért, mert 69 éves, hanem mert gyakran éj­szakába nyúló programjai van­nak. Egyébként Jack állítása sze­rint ő nem az az ember, akinek gondolják. És egyáltalán nem bánja a róla szóló vad története­ket, annak ellenére, hogy a fele sem igaz, de néha olyan jók a ki­talált sztorik, hogy inkább rájuk hagyja. Ő még mindig Holly­wood notórius agglegénye, aki csinos hölgyekkel a karján jele­nik meg különböző filmek pre­mierjein, és változatlanul ciga­Egy banda fejét játssza A téglában rettázik és sörözik. Amúgy ott­hon ülő típus. Még mindig ugyanabban a négy hálószobás házában él, amelyet az 1969-ben készült Szelíd motorosokkal keresett. Ugyanakkor küszködik a szülői gondokkal, és tanítgatja tiné­dzser gyerekeit, hogyan marad­janak távol az alkoholtól, a drog­tól, és a szextől, amelyek az ő fiatalságának fontos összetevői voltak. Igazából csak akkor moz­dul ki, ha a Los Angelesi Lakers meccseire kell elvetődnie, habár újabban az is megesik, hogy ott­honról nézi a közvetítést is. Amúgy kertjének hátsó része Marion Brando kertjével volt so­káig határos, mígnem a művész halála után Jack meg nem vásá­rolta a telekrészt. A Departed (A tégla) című filmben egy bandafőnököt ala­kít, akinek nagyon sok fegyve­re, kokainja van, és imádja a szexet. „Olyannak akartam megformálni, hogy sokkal korruptabb legyen, mint bármi, amit jelenleg a tv- ben lehet látni.” Jack teljesen magának érezte a fűmet, ez az első mozija az el­múlt három évben, egyébként Martin Scorsese három évtizede a legjobb barátja. „A legfonto­sabb, hogy Nicholson még min­dig képes egy ilyen lázongó ka­raktert megformálni, és sikerre is viszi. Makacs ember, nem en­gedi, hogy a kora, vagy bármi­lyen egészségügyi probléma le­lassítsa” - vallják az ítészek. Amúgy mindenki tudta, hogy amikor Nicholson aláírta a szerződést és megkapta a for­gatókönyvet, gya­korlatilag azt csi­nál, amit akar, mert zseniálisan játssza el és for­málja át a szerepét. Egyébként máig arra a legbüszkébb, ami­kor 2000-ben az Oscar-díj át­adásán nem törődött a vörös szőnyeges bevonulásokkal, ha­nem a hátsó ajtón közlekedett, és egyetlen egy fotó sem ké­szült róla a ceremónián. ■ Az Oscar-gálán a hátsó ajtót választotta. 17 ■nrrw Az olasz film ünnepe a Puskin moziban AZ OLASZ KULTÚRINTÉZET Új­ból tető alá hozza a Mittel- CinemaFestet. A negyedik alkalommal megrendezésre kerülő, csütörtökön a Pus­kin moziban kezdődő must­rán tíz új olasz film látható, illetve gazdag Visconti- válogatásra válthat jegyet a nagyérdemű. Az esemény­re Cristina Comencini sze­mélyesen is ellátogat. A ren­dező A múlt árnyai című filmjével bekerült nemrég az Oscar-díj öt döntőse közé. Forest Whitaker a legjobb hollywoodi színész AZ UTOLSÓ SKÓT KIRÁLY című filmben Idi Amin ugandai diktátort alakítja hátborzon­gató hitelességgel Forest Whitaker. A színész, aki ko­rábban olyan mesterművek­ben is feltűnt már, mint A síró játék, A szakasz vagy a Szellemkutya, új alakítá­sával bezsebelte a legjobb hollywoodi színésznek járó trófeát (Hollywood Actor of the Year). Mellette díjazta még a zsűri Penelope Cruz játékát a Volverben, Olivér Stone-t és Sandra Bullockot. Az egykori Szellemkutya Zenés Rómeó és Júlia szabad téren, DVD-n a napokban mutatják be azt a DVD-t, ami amolyan szuve­nír a Szegedi Szabadtéri Já­tékokról, hiszen a Rómeó és Júlia-előadást láthatjuk vi­szont a korongon. Presgur- vic musicaljének filmválto­zatát ünnepélyes külsőségek között a Budapesti Operett Színház művészei mutatják be az Uránia moziban. A herfli bajnokai: Power, Pribojszki és Ferenczi az A38 hajón szombaton ismét megrendezik a Buda­pesti Nemzetközi Szájhar­monika Fesztivált. Elsőként a 35 éves, Mihálygergei Szájharmonika Együttes lép színpadra. Őket követi - többek közt - Ferenczi György, Pribojszki Mátyás, Szabó Tamás, valamint az új-zélandi Brendan Power és zenekara. Utóbbi Sting- gel, Van Morrisonnal és Mel C-vel is dolgozott már korábban. Eastwicki boszorkányok a stúdiószínházi parádén egerben a Gárdonyi Géza Színházban rendezik a Ma­gyar Stúdiószínházak Feszti­válját. A mustrán hat hazai színház mellett három kül­földi társulat mutatja meg, mit tud. Premierre is sor kerül: az Eastwicki boszor­kányokat a Nyíregyházi Móricz Színház társulata jegyzi.

Next

/
Thumbnails
Contents