Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

2006. NOVEMBER 26., VASARNAP 16 Taxidermia: Cottbus is díjazta Pálfi filmjét újabb külföldi elismeréssel gazdagodott az év egyik leg­nagyobb nemzetközi fel­tűnést keltő magyar mozgó­képe, a Taxidermia. Pálfi György második játékfilmje - a cannes-i premiert, a brüsz- szeli, kolozsvári, antalyai és chicagói elismeréseket kö­vetve - a németországi Cottbusban is a díjazottak közé került. A Parti Nagy Lajos novellái ihlette alko­tást a Moziklubok Nemzet­közi Szövetsége (FICC) Don Quijote-díjjal jutalmazta. A magyar mozi egyenlege: 25 milliárd forint A filmiroda kétszer annyi produkciót vett eddig nyil­vántartásba, mint tavaly egész évben. A bejegyzett 233 alkotás gyártására 19,91 milliárd forintot költöttek készítőik. Moziaktivistáink számára külön öröm, hogy a 2005. évi 22,3 milliárd forintról idén várhatóan több mint 25 milliárd forintra nő a filmgyártásra fordított összeg Magyarországon. Bartók Béla előtt tiszteleg a népi együttes Hagyomány és mai „móka” jövőre turnéra indul a Ma­gyar Állami Népi Együttes. A társulat a Magyar Concertóval indul vándorút­ra. A darab Bartók Béla szel­lemiségét örökíti meg, a ha­gyomány és modernitás egy­ségét jeleníti meg. Egyszerre jellemzi a látványos produk­ciót a férfitáncok akrobati­kus virtuozitása, a leány­táncok lírája, valamint a bravúros hangszerszólók. Budapest vendége a Világ Fesztiválkórus GÖTEBORGBÓL indult 1984- ben a World Festival Choir (Világ Fesztiválkórus). Az­óta világhírűek lettek, éve­kig viselték az ENSZ Mene­kültügyi Főbiztosságának jó- szolgálati nagyköveti címét. Szerdán a Művészetek Palo­tájában lépnek fel, repertoár­jukon szerepelnek Verdi, Rossini és Offenbach művei. A szegediTannháuser spanyolországi sikere bilbaóban sikert aratott a Szegedi Szimfonikus Zene- j kar Wagner Tannháuser cí- | mű operájával. A spanyol- országi bemutatóra a város zenepalotájának 2200 ülő­helyére elkeltek a jegyek. A darabot - amelyben olyan nemzetközi hírű művészek énekeltek, mint Róbert Gam- bül és Angéla Denoke - Harry Kupfer állította színpadra. MŰVÉSZBEJÁRÓ Koncz: ez az utolsó koncert? vendégek Két régi barát, harcostárs és kolléga, vagyis Bródy és Tolcsvay Koncz Zsuzsa nem mondja, hogy a Budapest Sportarénában utoljára lép fel december másodi­kén, de azt sem mondja, hogy nem. Rejtélyes, mint mindig, de most csak a koncertre tud gondolni. Dalia László- Ez lesz az utolsó koncert, vagy csak félreértettünk egy fél mondatot?- Én ezt nem mondtam, és most sem mondom. Bródy János mon­dott effélét. Ez a koncert nekem nagyon fontos, összegző koncert­nek szánom. A dalok, amelyeket eddigi pályámon énekeltem, meg­érdemelnek egy UyeL Ez a kon­cert lesz talán a pont az i betűn. Sem több, sem kevesebb, és hogy mi lesz utána, az a jövő zenéje.- Ahogy lesz, úgy lesz?- Ezt azért nem mondanám, túl fatalistán hangzik. Sok min­dentől függ a jövő, de a koncert előtt vagyunk, és ilyenkor csak az orromig látok. Ezt az estét sze­retném szépen végigénekelni.- Egy hosszú turné végén érke­zik meg a Budapest arénába, de szokatlanul nagy a titkoló­zás, mintha valami nagy-nagy buli és bejelentés készülődne.- Nincs szenzáció, de a műsor­ról valóban nem „árulkodom”. Szeretem a meglepetéseket, így szeretném a közönségemet is ki­csit meglepni. Felmerült például, hogy a nagyobb felhajtás ked­véért készüljön műsorfüzet Az­tán meggondoltam magam. A da­lok egy sajátos logika szerint kö­vetik egymást, van belső drama­turgiájuk, de hogy ez mennyire tetten érhető, azt a közönségre bí­zom inkább. Végül is nagyjából körbejártuk az országot, ezalatt megint összeszoktunk a közönség­gel. Hogy az Arénában ez hogyan működik majd, meglátjuk.- Azt sem árulja el, hogy milyen dalok csendülnek fel az Arénában?- A pályám elejéről éppúgy vá­logattam, mint az Egyszerű ez... című új verslemezemről. Utóbbi­ról Kányádi Sándor Nekem az ég című versét nevezném meg, amely az eddigi tapasztalat sze­rint nagyon „eltalálja” a hallgató­Koncz Zsuzsa: a mi zenénk már évek óta hiányzik a magyar médiumokból, mégis élünk Koncz Zsuzsa PÁLYAKEZDÉS: OZ 1962-es Ki mit tud?-on tűnt fel, ahol Gergely Ágival a Gézen­gúzok című dalt énekelték lemezek: eddig 30 jelent meg. A legfontosabbak: Szerelem, felbeszéd, Kertész leszek, Eg és Föld között díjak: Liszt Ferenc (1977), érdemes művész (1989), Ka­zinczy (1992), Hungaroton, Mahasz Életműdíj (2000), Francia Becsületrend (2002) ságot, vagy Tolcsvay Laci Őszinte bohóc című régi dalát, amely mindig is egyfajta ars poeticám volt. A korai dalok maradjanak meglepetésnek. Nem volt egysze­rű összeállítani a műsort, s legin­kább azzal küzdöttünk, hogy a két és fél órába beleférjünk. Van­nak dalok, amelyekről azt gondo­lom, hogy mindenképpen el kell énekelni őket, de világos, hogy lesznek, amelyek hiányozni fog­nak. Eddig, a tapasztalatok sze­rint körülbelül eltaláltuk a jó arányt, és nagyon élvezem, hogy a közönség végigtapsolja, éneke­li szinte az egész műsort- S a vendégek is homályban maradnak?- Nem titok, hogy két régi ba­rátomat, kollégámat, harcos­társamat hívtam, akik a kezde­tektől a mai napig kitartottak mellettem, vagyis Bródy Jánost és Tolcsvay Lászlót.- Hogyan fogynak a jegyek?- Tudomásom szerint szépen áll a ház, de talán még van jegy a pénztárban a későn „ébredők” számára.- Az Aréna túl nagy ház, nehéz beénekelni. Nincs ez ügyben félelme?- Nincs más választásom, hi­szen ha nagy összejövetelt aka­runk - márpedig ez a műsor azt érdemel -, akkor Budapesten ez a csarnok kínálkozik. Nem ideá­lis terem, sok múlik rajtam és a közönségen. Rutinom van, hi­szen a hajdani BS-ben hat kon­certem volt, az utolsó 99-ben, épp a leégés előtt. Szerencsére nem vagyok babonás, és azt remélem, hogy jó értelemben nagy buli lesz! Róma, az Örök Város arcai egykor és ma gaál istván A magyar rendezőt Pasolini, a Dekameron alkotója a legkiválóbbak közé sorolta Változatok Rómára címmel ket­tős kiállítás nyílt a Közép-euró­pai Kulturális Intézetben: az Örök Város negyven évvel ezelőtti ar­cát Gaál István filmrendező ké­peiből, a mait a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak mű­veiből ismerhetjük meg. Gaál István az a rendező, aki­nek munkásságát Olaszország­ban is nagyra tartják: Pier Paolo Pasolini - Bunuellel együtt - őt tartotta kora egyik legkiválóbbjá- nak. Számos magyar kitüntetése mellett az olasz állam lovagi cím­mel tüntette ki 1999 nyarán. Gaál számtalan személyes szállal is kötődik Rómához, hiszen ottho­na volt éveken át. 1959-ben még Ösztöndíjasként került a római Centro Sperimentale di Cinema- tografiába, azaz a kísérleti film­intézeti központba. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a római filmfőiskola docen­seként tért vissza. Filmes szemmel készült fotói­nak többségén Rómát látjuk. Nemcsak a műem­lékvárost, hanem a város hétköznapi ar­cait is; csendes utcá­kat, tereket, sikáto­rokat, olvasókat az Örök Város díszletei között. Róma mai hangu­latát a 2001 és 2005 között a Ró­mai Magyar Akadémián tartóz­kodó ösztöndíjasok munkái tár­ják elénk. (Gaál egyébként mint­egy száz fotográfiával „kínálta” meg a Közép-európai Kulturális Intézetet, míg az ifjak további 30 képpel érkeztek.) Mindenki egyé­ni felfogása, pillanatnyi hangula­ta szerint örökítette meg élmé­nyeit, fogalmazta meg ott tartóz­kodása emlékét. A város ezer ar­ca közül mást lát meg a húszéves, fiatal, multimediális eszközökkel dolgozó művész, s mást a hetvenes éveinek vé­ge felé járó festőmű­vész. Van, akit a mozdulatlannak hitt múlt, van, akit a nyüzsgő jelen ejt rabul, van, aki élményeit azonnal megfogalmazza, s van, aki évekig érleli azokat, mire egy műtárgyban testet öltenek. ■ Sz. Z. A. ■ Éveken át élt Rómában ösztöndíjasként. Gaál István száz fotóját állították ki, amelyeket római lakosként készített

Next

/
Thumbnails
Contents