Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 45. szám
MŰHELYTITKOK Bács az életkora miatt lett szabadúszó, Király Levente pedig már nem vállalja túl magát Egyik színész sem kortalan A Katona József Színház egyik elismert művésze közel jár a hetvenhez. Amikor interjút kértünk tőle, azzal hárította el megkeresésünket, hogy bevallotta: „most nincs jó formában, és nincs mondanivalója”. Azután - névtelenséget kérve lapunktól - részletezte, mit is érez valójában. „Egyszer Leningrádban volt szerencsém szót váltani egy olyan színésszel, aki még látta Lenint. Mi, akkori fiatalok ott ültünk a lakásában, és nagy elánnal beszéltünk neki arról, mit értünk sztanyiszlavszkiji értelemben a színész pszichofizikai közérzetén, ő meg mozdulatlanul hallgatott bennünket. Majd amikor a mondókánk végére értünk, halkan megjegyezte: „fiatal barátaim, vegyék tudomásul, hogy a színésznek csak két közérzete van: ma este rossz vagyok, ma este jó vagyok”. Ahogy öregszem, egyre gyakrabban jut eszembe ez a kedves, szép szemű öregember. Bizony nem könnyű estéről estére a legjobb formát hozni. Az életkor előrehaladtával ugyanis az ember ingerküszöbe kisebb lesz, így egyre több „ömlik” át a valódi jóból és méltánytalanságokból is. Többet rágódok, na. Igaz, a tapasztalat valamelyest segít a problémák kezelésében” - summázta anonim forrásunk. Elkészült a Noé bárkája, Sándor Pál legújabb filmje. A moziban Kállai Ferenc is szerepel, aki a Magyar Színház Orfeuszában is feltűnik szombaton. Egy aranyköpés szerint „a színészé hepehupás pálya. Ám az nem létezik, hogy egy hepe után még egy hepe jöjjön!” Az 1937-ben született Király Levente névvel is vállalta véleményét, érzéseit. „A színpadi jelenlét sohasem fáraszt el, előtte és utána viszont érthető módon már könnyebben kifáradok, mint azelőtt” - említi. A Nemzet Színészévé nemrég megtett művész elárulja: ügyel arra, hogyne . vállalja túl magát. Korábban ugyanis hajlamos volt erre. „Az Országos Színháztörténeti Múzeumban számba vették a pályámat. Magam is meglepődtem, amikor értesítettek róla, hogy 26 gépelt oldalt tesznek ki a szerepeim - jegyzi meg Király Levente. - Külön öröm számomra - fűzi hozzá a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja -, hogy amióta 1959-ben lediplomáztam, sose kellett ajánlkoznom, mindig megtaláltak a szép feladatokkal. Egész egyszerűen azért, mert szükség volt rám.” Király, aki gazdag pályája során volt Mercutio, Falstaff, Kean és Sancho éppúgy, mint Svejk, ma úgy látja: eszelősen sokat játszott eddig, így rá is fért már a pihenő. Napjainkban a Csaó Bambino! nagypapaszerepe is maximálisan kielégíti becsvágyát. Igaz, most szó van egy olyan jövőbeni feladatról, amelyhez ismét nagyon össze kell szednie magát. Babonából ugyan nem árulja el, mire készül, de bízik benne, hogy sikerül hoznia a legkiválóbb formát. „A tehetséget egyébként nap mint nap edzeni kell, a rutin önmagában kevés” - végszavaz a Nemzet Színésze. A 81 esztendős Kállai Ferenc, akinek szintén régen kijár a fenti megtisztelő titulus, amondó: egy bizonyos kor fölött be kell érni a kisebb, de vállalható feladatokkal, szerepekkel. Ugyanakkor kijelenti: „a munka valóban jó hatással van rám. Sokkal többet ártanék magamnak, ha Tolnay Klári élete végéig megmaradt etalonnak A SZTÁROK számára komoly fejtörést okoz: hogyan lehet megőrizni a róluk kialakított pozitív képet. A hölgyek között néha egészen extrém esetekre bukkanhatunk, mint amilyen Gábor Zsázsáé. Igaz, tudunk olyan varázslatos személyiségekről is, akik képesek voltak szépen viselni a szaporodó ráncokat, úgy mint Tolnay Klári vagy Ingrid Bergman. csak ülnék otthon, és meditálnék. Ha gátat szabnék azoknak a reflexeknek, amelyek munka közben, a kamera előtt vagy a színpadon éltetnek hovatovább hatvan éve”. Bács Ferenc, aki idén töltötte be a hetvenediket, elismeri: részben az életkora miatt lett szabadúszó. „Már nem éreztem magamban elég erőt arra, hogy egy színházon belül fegyelmezetten, sorra elvállaljak mindent, amivel megbíznak. így arra mondhatok igent, ami nekem tetszik. Legutóbb a Karinthy Színház bízott meg egy szereppel. Én alakítom IV. Albert pápát!” - meséli. Bács Ferenc kitér rá, hogy a kor előrehaladtával a színésznek ugyan fel kell mérnie az erejét, és sokkal racionálisabban illik meghoznia a döntéseit, mégsincs oka panaszra, ha egy évben egy jó szerep eltalál hozzá. A kor előrehaladtával a színésznek be kell osztania erejét, tudnia kell olykor nemet is mondania a felkérésekre. Ám ha egy testre szabott, szép feladat évente egyszer „házhoz”jön, az bizony örömforrás. Szabó Zoltán Attila , íi: .T Egy filmlegenda és egy klasszikus a Nemzetiben premierek Vörösmarty „kötelező olvasmánya” tizenhat év után került fel ismét a repertoárra Semmiképpen sem mondható hétköznapinak a Nemzeti Színház két új vállalása. A Sánta Ferenc regényéből készült Ötödik pecsét eddig mint filmlegenda élt az emlékezetünkben, hiszen 1976-ban Fábri Zoltán készített maradandó mozit Őze Lajossal, Márkus Lászlóval és Latino- vits Zoltánnal a fontosabb szerepekben. Vörösmarty Csongor és Tündéje teljesen más kategóriába (kasztba?) sorolható. Ezt a darabot ugyanis „elhasználták” az évek során, így műsorra tűzni a tekintetben mindenképpen bátorságra vall, hogy nehéz nagyot domborítani „vele”. Valló Péter mindenesetre megpróbálta, így 140 évvel az első színpadi bemutatót, ló évvel az utolsó nemzetis előadást követően Vörösmarty Mihály klasszikusa visszatérhetett a Nemzeti Színházba. Ma már kevesen tartják számon, de az 1866-os előadás hatalmas vihar miatt befejezetlen maradt, akkor leszakadt az épületvaslemez fedele, s az előadással mit sem törődve mindenki ■ Az Ötödik pecsétben Márkus László szerepét Újvári Zoltán kapta meg. Egy hazug korban morális kérdéseket feszeget Sánta színműve menekült, amerre látott. Péntek este szerencsére békésebb premierre válthatott jegyet a közönség. Jordán Tamás Ötödik pecsétje már egy nappal korábban színre került. Sánta regényét, amelyet 23 nyelvre fordítottak le szerte a világon, a Nemzeti Színház történetében először mutatták be. A nyilas hatalomátvételt követően játszódó megrázó történetet Hamvai Kornél „írta át”, Gyuricza órásmestert most Benedek Miklós játssza, de a csapat többi tagjára se lehet panasz: Hollósi Frigyes, Csankó Zoltán, Újvári Zoltán, Mertz Tibor és Rátóti Zoltán is feltűnik a színen. t :£j33BI A Vámpírok bálja jövő nyáron érkezik Pestre A híres mozi, a Vámpírok bálja musicalváltozata jövő júniusban kerül színre Magyarországon. Román Polanski a napokban áldását is adta az előadásra, amelyet Cornelius Baltus állíthat színpadra. Dennis Callahan lesz a koreográfus, a díszletekért Kentaur felel. a Körúti Színházba a gutenberg Művelődési Otthonban látható a Holló Színház Monty I>ython- estje. Az Etelka, a tapír elmegy anyagmennyiség- becslőnek című produkciót tavaly még a Stefánia úti MH Kulturális Központ fogadta be. Galláék szombaton kezdhetik újra a poénkodást. Naplegenda a Hagyományok Házában nikoia parov a kelet-európai népzenei tradíciókból táplálkozva eredeti zenei világot teremtett. Ez a stílus jellemzi a Naplegenda című táncprodukciót is, amelyhez Mihályi Gábor készített koreográfiát. Csütörtökön ezt a darabot láthatja a nagyérdemű a Hagyományok Házában, a Magyar Állami Népi Együttes előadásában. Múzeumi nyílt napot tartott a Puck Bábszínház A KOLOZSVÁRI Puck Bábszínház amolyan nyílt napot tartott a héten az Országos Színháztörténeti Múzeumban. A társulat bábos gyermekfoglalkozással, vetítésekkel és szakmai beszélgetésekkel várta a nagyérdeműt. A Nap elsöprő ereje színpadon Éneklő ízületek, avagy mi legyen a testünkkel A MU SZÍNHÁZBAN a Temps d’Images Fesztiválon láthatja a közönség az Éneklő ízületek című táncestet csütörtökön. A produkciót jegyző Nagy Andrea elmondta: egészségtelen a viszonyunk a testünkhöz, s a tánc lélekgyógyító szerepével érvelnek amellett, hogy: „a mozgás révén megbékélhetünk testünkkel”.
