Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám

7 2006. NOVEMBER 12., VASÁRNAP INTERJÚ Stahl Judit, a gyomor örömzenésze konyhaerotika Fontos és mellőzöttnek tartott társadalmi témákkal is foglalkozik Monodrámát fordított magyarra, irodalmi kazet­tákat készített vakoknak, saját könyvkiadót működ­tet, televíziós főzőműsoro- kat vezet. Ez utóbbiakból az is kiderül, hogy a konyhaművészet és az erotika rokonlelkek. Csontos Tibor Stahl Judit professzionális séfiskolát végzett New Yorkban, mondják róla, hogy ő a magyar Jamie Olivier - nőben, és ő is saját étterem nyitását tervezi tem vannak olyan ízek, ételek, amelyeket inkább férfiak szeret­nek, és olyanok, amelyek a nők­nél jönnek be. A nők közt jóval több a csokiimádó, a teremtés koronái viszont jobban szeretik mondjuk a mákot, a gesztenyét, a savanykás ételeket.- Mindig is szerette volna el­hitetni, hogy a főzés nem je­lent tortúrát. Krúdy a gyo­mor örömeinek oltárán áldo­zott, Stahl Judit a gyomor örömzenésze, aki nem egy főzéstől elgyötört nő a konyhá­ban. Kamera nélkül is ilyen?- Ha arra kíváncsi, kamera nél­kül is szeretek-e főzni, igen a vá­laszom. Hozzáteszem: sütni is. De ha arra kíváncsi, minden nap minden percében bizsereg-e a ke­zem, ha nincs benne fakanál, de­hogy bizsereg! Szerintem nincs Molekuláris biológusnak készült stahl judit molekuláris biológusnak készült, végül a Szín- művészeti Főiskolám jelentkezett A magát ma már hivatá­sos evőnek tartó Stahl Judit a TV2 indulásakor tűnt fel: öt évig dolgozott a Tények és a Jó estét, Magyamrszág! egyik műsorvezetőjeként Filmrendezői diplomával is rendelke­zik, római és londoni ösztöndíjat nyert, dokumentumfilmet forgatott egy nevelési módszerről Jótékonyságé felolvasóeste­ket is szervezett, egyszer az Év közéleti személyiségének is megválasztották. Új műsom a Stahl gyerekkonyhája. is olyan ép elméjű dolgozó nő, aki estéről estére szívesen belevág holmi többórás konyhai küzde­lembe, miközben gyereket fürdet, mosnivalót tesz be, másnapra tízórait gyárt, és talán néhány ér­telmes szót is vált a párjával, mi­előtt beleájul az ágyba. Hét vé­gén, ünnepekkor vagy ha vendé­gek jönnek, szívesen indulok gasztronómiai kalandozásokra.- New Yorkban professzioná­lis séfiskolába járt. Elárulna erről az időszakról valamit? Konyhatündér volt? Tan­konyhákban izzadt?- Izzadtam. Képzeljen el egy nem túl nagy tankonyhát, öt étter­mi nagyságú, sokégős tűzhellyel. Amúgy a klasszikus, kanonizált francia konyhát tanították a leve­sektől és szószoktól kezdve a kü­lönböző sütési eljárásokig- Ma pedig már ön lenne a magyar Jamie Olivier - nőben? Igaz, neki már osztályrészül jutott Londonban egy saját étterem. Nem jutott eszébe hasonló?- Dehogynem,visszatérő gon­dolat, megvalósulásra vár. Mi­helyst a megfelelő lehetőség ad­ja magát, és az energiáimba is belefér, szögezem is ki a táblát egy családias hely bejárata fölé.- Korábban azok között volt, akik elsőként indítottak Magyarországon kampányt a mellrák gyógyításáért, létre­hozott saját alapítványt, iro­dalmi kazettákat készített vakoknak. Saját könyvkiadója van. Gyártja a főzőműsorait, sikeres üzletasszonnyá lett. Kihagytam valamit?- A képernyős Stahlt a Tények műsorvezetőjeként ismerték meg. Öt év alatt úgy éreztem, ki­számíthatóak a napjaim, semmi újdonság nincs bennük. Kérdez­gettem, tényleg ezt szeretném csinálni örök életemben? Főzni- sütni mindig szerettem, dédel­gettem tervem volt egy főzőmű­sor. Létrehoztam egy műsor­gyártó céget, mire észbe kaptam, megszületett az üzletasszony Stahl. Amikor kiderült, hogy a nézők szeretik a műsort, logikus lépés volt egy gasztronómiai könyvkiadó létrehozása. Ami a magánember, értelmiségi Stahlt illeti, akinek véleménye van a világról, és megpróbál en­nek hangot is adni, arra ott az alapítványom. Oyan témákkal foglalkozunk, amelyeket fontos­nak, de elhanyagoltnak tartunk, és a mellrák korai felismerése, a vakok helyzete ilyennek számít- Lefordította egy amerikai szerző monodrámáját, amelyet szeretett volna színre is vinni. Lett ebből valami?- A Martha Grahamről, a tánc amerikai nagyasszonyáról szóló darabra gondol? Egyelőre sajnos képletesen és konkrétan is be­került a „még megcsinálandók” feliratú dobozomba. De nem bá­nom: addig is gyűjtöm az élet- tapasztalatot, amelyből a hősnő­nek három emberre való is ösz- szejött. Talán jót tesz majd a ren­dezésemnek.- Az egyik önről készített portréfilmben arról beszélt, hogy gyermekkorában csótá­nyokat rejtegetett a bonbonier- ben. Vendégei ma már nyu­godt szívvel nyitogathatnák a Stahl-féle bonbonier-s dobozokat?- Mikroszkóp alatti tüzetes vizsgálódás céljára tettem félre csótányokat. És igen, a vendégek mára már megnyugodhatnak: mostanra én is unalmas felnőtt lettem: a bonbonosdobozban bonbont, a szekrényben ruhát, csótányok ellen meg csótányir- tót tartok. De remélem, Hanna lányom majd visszahozza kicsit a derűs felfordulást az életembe.- Ha egy jól menő étterem, cukrászda egy ön nevét viselő étket vagy desszertet szeretne felvenni az étlapjára, melyiket választaná?- Hú, azt hiszem, nem szeret­ném a nevem egy étlapon látni. Aki csak eszembe jut hasonló összefüggésben, már mind rég nem él. Szívesebben venném, ha maga a jól menő étterem viselné a nevemet, az étlapon meg olyan „civilek” szerepelnének mint a borjúbríz, édesköményes-sáfrá- nyos tagliatelle vagy barnasörös- narancsos lábszár rozmaringos kukoricakásával.- Néhány napja jelent meg negyedik szakácskönyve Végre otthon! címmel. Miért van az olvasónak ennél is olyan érzése, hogy úgy ír éte­lekről, mintha a gasztronómia az erotika szinonimája lenne?- Ha a szinomímája nem is, de hogy jókora a közös halma­zuk, az biztos. Illatok, tapintá­sok, látvány, szóval az érzéki be­nyomások az ételek élvezetében, sőt még elkészítésük közben is meghatározók. Mondják is, hogy az evés mint örömforrás marad meg a leghosszabban az ember életében.- Csakhogy ami az otthoni gasztronómiában rokonszen­vessé teszi mondjuk a gyorsan finomat alapelvet, az az eroti­kában nem imponál. Az eroti­kában az ember nem a har­mincöt perces „étkeket” keresi.- Igaz. Most mondjam azt, hogy akkor biztosan jobban sze­reti majd az újabb receptjeimet? Egész csokor van belőlük a „Csak lassan...” tematika jegyében.- Nem tudom, hogy a Fridi sztrapacskája nevű étele gyor­san vagy lassan készíthető-e el, de a sztorija érdekelne.- Évek óta hetente egyszer együtt vacsorázunk Frideri- kusszal, Verebessel, Bochkorral, Szilágyi Jánossal és Kánya Katá­val ugyanabban az étteremben. Jeles alkalmakkor nálam is ösz- szejött már a társaság. Egyszer Sándor születésnapjára készül­tünk, s megkérdeztem, mit sze­retne enni. „Maga biztosan jó sztrapacskát csinál” - mondta. Soha életemben nem készítettem sztrapacskát. Amit lehetett, min­dent elolvastam a sztrapacská- ról, a különböző krumplifélék keményítőtartalmát is kívül­ről tudtam, és rájöttem két ti­tokra: a krumplit kézzel kell reszelni, és a kész sztrapacs­kát tálalás előtt forró sütőbe kell dugni. Szerencsére nagyon ízlett Sándornak.- Emlékszem, egyszer különbséget tett férfias és nőies ízek között. Be­avatna a titokba?- Jaj, ez nem valami nagy, komoly elmélet! Csak annyi, hogy szerin­Gyermekkorában a bonbonier-s dobozban tartotta a csótányokat, mára unalmas felnőtt lett: a bonbonos- dobozokban már csak bonbonokat tart.

Next

/
Thumbnails
Contents