Somogyi Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
7 2006. NOVEMBER 12., VASÁRNAP INTERJÚ Stahl Judit, a gyomor örömzenésze konyhaerotika Fontos és mellőzöttnek tartott társadalmi témákkal is foglalkozik Monodrámát fordított magyarra, irodalmi kazettákat készített vakoknak, saját könyvkiadót működtet, televíziós főzőműsoro- kat vezet. Ez utóbbiakból az is kiderül, hogy a konyhaművészet és az erotika rokonlelkek. Csontos Tibor Stahl Judit professzionális séfiskolát végzett New Yorkban, mondják róla, hogy ő a magyar Jamie Olivier - nőben, és ő is saját étterem nyitását tervezi tem vannak olyan ízek, ételek, amelyeket inkább férfiak szeretnek, és olyanok, amelyek a nőknél jönnek be. A nők közt jóval több a csokiimádó, a teremtés koronái viszont jobban szeretik mondjuk a mákot, a gesztenyét, a savanykás ételeket.- Mindig is szerette volna elhitetni, hogy a főzés nem jelent tortúrát. Krúdy a gyomor örömeinek oltárán áldozott, Stahl Judit a gyomor örömzenésze, aki nem egy főzéstől elgyötört nő a konyhában. Kamera nélkül is ilyen?- Ha arra kíváncsi, kamera nélkül is szeretek-e főzni, igen a válaszom. Hozzáteszem: sütni is. De ha arra kíváncsi, minden nap minden percében bizsereg-e a kezem, ha nincs benne fakanál, dehogy bizsereg! Szerintem nincs Molekuláris biológusnak készült stahl judit molekuláris biológusnak készült, végül a Szín- művészeti Főiskolám jelentkezett A magát ma már hivatásos evőnek tartó Stahl Judit a TV2 indulásakor tűnt fel: öt évig dolgozott a Tények és a Jó estét, Magyamrszág! egyik műsorvezetőjeként Filmrendezői diplomával is rendelkezik, római és londoni ösztöndíjat nyert, dokumentumfilmet forgatott egy nevelési módszerről Jótékonyságé felolvasóesteket is szervezett, egyszer az Év közéleti személyiségének is megválasztották. Új műsom a Stahl gyerekkonyhája. is olyan ép elméjű dolgozó nő, aki estéről estére szívesen belevág holmi többórás konyhai küzdelembe, miközben gyereket fürdet, mosnivalót tesz be, másnapra tízórait gyárt, és talán néhány értelmes szót is vált a párjával, mielőtt beleájul az ágyba. Hét végén, ünnepekkor vagy ha vendégek jönnek, szívesen indulok gasztronómiai kalandozásokra.- New Yorkban professzionális séfiskolába járt. Elárulna erről az időszakról valamit? Konyhatündér volt? Tankonyhákban izzadt?- Izzadtam. Képzeljen el egy nem túl nagy tankonyhát, öt éttermi nagyságú, sokégős tűzhellyel. Amúgy a klasszikus, kanonizált francia konyhát tanították a levesektől és szószoktól kezdve a különböző sütési eljárásokig- Ma pedig már ön lenne a magyar Jamie Olivier - nőben? Igaz, neki már osztályrészül jutott Londonban egy saját étterem. Nem jutott eszébe hasonló?- Dehogynem,visszatérő gondolat, megvalósulásra vár. Mihelyst a megfelelő lehetőség adja magát, és az energiáimba is belefér, szögezem is ki a táblát egy családias hely bejárata fölé.- Korábban azok között volt, akik elsőként indítottak Magyarországon kampányt a mellrák gyógyításáért, létrehozott saját alapítványt, irodalmi kazettákat készített vakoknak. Saját könyvkiadója van. Gyártja a főzőműsorait, sikeres üzletasszonnyá lett. Kihagytam valamit?- A képernyős Stahlt a Tények műsorvezetőjeként ismerték meg. Öt év alatt úgy éreztem, kiszámíthatóak a napjaim, semmi újdonság nincs bennük. Kérdezgettem, tényleg ezt szeretném csinálni örök életemben? Főzni- sütni mindig szerettem, dédelgettem tervem volt egy főzőműsor. Létrehoztam egy műsorgyártó céget, mire észbe kaptam, megszületett az üzletasszony Stahl. Amikor kiderült, hogy a nézők szeretik a műsort, logikus lépés volt egy gasztronómiai könyvkiadó létrehozása. Ami a magánember, értelmiségi Stahlt illeti, akinek véleménye van a világról, és megpróbál ennek hangot is adni, arra ott az alapítványom. Oyan témákkal foglalkozunk, amelyeket fontosnak, de elhanyagoltnak tartunk, és a mellrák korai felismerése, a vakok helyzete ilyennek számít- Lefordította egy amerikai szerző monodrámáját, amelyet szeretett volna színre is vinni. Lett ebből valami?- A Martha Grahamről, a tánc amerikai nagyasszonyáról szóló darabra gondol? Egyelőre sajnos képletesen és konkrétan is bekerült a „még megcsinálandók” feliratú dobozomba. De nem bánom: addig is gyűjtöm az élet- tapasztalatot, amelyből a hősnőnek három emberre való is ösz- szejött. Talán jót tesz majd a rendezésemnek.- Az egyik önről készített portréfilmben arról beszélt, hogy gyermekkorában csótányokat rejtegetett a bonbonier- ben. Vendégei ma már nyugodt szívvel nyitogathatnák a Stahl-féle bonbonier-s dobozokat?- Mikroszkóp alatti tüzetes vizsgálódás céljára tettem félre csótányokat. És igen, a vendégek mára már megnyugodhatnak: mostanra én is unalmas felnőtt lettem: a bonbonosdobozban bonbont, a szekrényben ruhát, csótányok ellen meg csótányir- tót tartok. De remélem, Hanna lányom majd visszahozza kicsit a derűs felfordulást az életembe.- Ha egy jól menő étterem, cukrászda egy ön nevét viselő étket vagy desszertet szeretne felvenni az étlapjára, melyiket választaná?- Hú, azt hiszem, nem szeretném a nevem egy étlapon látni. Aki csak eszembe jut hasonló összefüggésben, már mind rég nem él. Szívesebben venném, ha maga a jól menő étterem viselné a nevemet, az étlapon meg olyan „civilek” szerepelnének mint a borjúbríz, édesköményes-sáfrá- nyos tagliatelle vagy barnasörös- narancsos lábszár rozmaringos kukoricakásával.- Néhány napja jelent meg negyedik szakácskönyve Végre otthon! címmel. Miért van az olvasónak ennél is olyan érzése, hogy úgy ír ételekről, mintha a gasztronómia az erotika szinonimája lenne?- Ha a szinomímája nem is, de hogy jókora a közös halmazuk, az biztos. Illatok, tapintások, látvány, szóval az érzéki benyomások az ételek élvezetében, sőt még elkészítésük közben is meghatározók. Mondják is, hogy az evés mint örömforrás marad meg a leghosszabban az ember életében.- Csakhogy ami az otthoni gasztronómiában rokonszenvessé teszi mondjuk a gyorsan finomat alapelvet, az az erotikában nem imponál. Az erotikában az ember nem a harmincöt perces „étkeket” keresi.- Igaz. Most mondjam azt, hogy akkor biztosan jobban szereti majd az újabb receptjeimet? Egész csokor van belőlük a „Csak lassan...” tematika jegyében.- Nem tudom, hogy a Fridi sztrapacskája nevű étele gyorsan vagy lassan készíthető-e el, de a sztorija érdekelne.- Évek óta hetente egyszer együtt vacsorázunk Frideri- kusszal, Verebessel, Bochkorral, Szilágyi Jánossal és Kánya Katával ugyanabban az étteremben. Jeles alkalmakkor nálam is ösz- szejött már a társaság. Egyszer Sándor születésnapjára készültünk, s megkérdeztem, mit szeretne enni. „Maga biztosan jó sztrapacskát csinál” - mondta. Soha életemben nem készítettem sztrapacskát. Amit lehetett, mindent elolvastam a sztrapacská- ról, a különböző krumplifélék keményítőtartalmát is kívülről tudtam, és rájöttem két titokra: a krumplit kézzel kell reszelni, és a kész sztrapacskát tálalás előtt forró sütőbe kell dugni. Szerencsére nagyon ízlett Sándornak.- Emlékszem, egyszer különbséget tett férfias és nőies ízek között. Beavatna a titokba?- Jaj, ez nem valami nagy, komoly elmélet! Csak annyi, hogy szerinGyermekkorában a bonbonier-s dobozban tartotta a csótányokat, mára unalmas felnőtt lett: a bonbonos- dobozokban már csak bonbonokat tart.
