Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

2006. OKTÓBER 1, VASÁRNAP 7 magabiztos „A világ legboldogtalanabb emberei Közép-Európában élnek, függetlenül az itt található országok anyagi helyzetétől. Műsoraimból viszont, remélem kiderül, mit kellene tennünk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat.” „KÉT HÓNAPIG HÁLÓZSÁKBAN ALSZOM" Újraindult a TV2-n Frei Tamás legújabb Dosszié­sorozata. Beszámolt a vi­lág boldogságtérképéről is, amely szerint Magyar- ország egyike a leg­boldogtalanabbaknak. A riportert sokan kritizál­ják, és bár dolgozhatna nyugati tévécsatornáknál is, itthon maradt. Csontos Tibor- Ismét dossziézik, ezúttal a himalájai Bhután királyság­ban is forgatott. Ott is magya­rokat keresett?- A Dosszié újabb sorozatával a korábbi nyomvonalon szeret­nék haladni, továbbra is nem­zetközi témákat dolgozok fel, szándékaim szerint határozott véleményeket közreadva, provo­katív módon. Igyekszem olyan témákkal foglalkozni, amelyek­ből kiderül, hol a helyünk a nagyvilágban. Nem hiszefn, hogy nekem a világon minde­nütt magyarokat kellene keres­nem, ahogyan nem ezt tettem Bhutánban, ebben az elveszett királyságban sem, ahol egyéb­ként még soha nem jártam.- Hogyan sikerült bejutnia ebbe az eldugott kis országba?- Három évvel ezelőtt járt ott az utolsó európai forgatócsoport a BBC-től. Azt megelőzően is csak négy éve engedtek be fil­meseket, nagyon nehéz bejutni az országba, mi is évekig szer­veztük az odautazást. Ez úgy kezdődött, hogy referenciaanya­gokat küldtünk a királynak és embereinek, akik a tévéstábok­kal foglalkoznak. A turisták be­utazását is korlátozzák, mert nem szeretnék, ha Nepálhoz ha­sonló ország válna belőlüjt. Sze­metes, a rendkívüli turistaforga­lom miatt szétdobált kólás- dobozokkal teli a királyság. A ví­zum kétszáz dollár naponta, tehát ha valaki elmegy oda tíz napra a feleségével, csak az or­szágba belépés négyezer dollár, mintegy nyolcszázezer forint.- Mitől volt még érdekes ön­nek Bhután?- Attól is érdekes, hogy a ki­rály kijelentette: országa fejlő­dését nem az egy főre eső nem­zeti össztermékben kell mérni, hanem a nemzeti összboldog- ságban. Az adásban bemutatok egy boldogságtérképet is, amely a világ országairól készült. Ezen összehasonlíthatók a különböző országok az egy főre eső nemze­ti jövedelmük szerint, és beso­rolhatók a boldogságérzetük alapján is. Ez utóbbi úgy készült, hogy megkérdezték az adott or­szág lakosait, mennyire érzik jól magukat a bőrükben, és ebből kidolgoztak egy úgynevezett bol­dogságindexet, amelyet össze­vetettek a gazdasági mutatókkal. Kiderült, vannak országok, ame­lyek boldogabbak, mint anyagi helyzetük indokolná, másutt bol­dogtalanok, pedig a pénztár­cájuk alapján boldognak kelle­ne lenniük. Frei Tamás: utazgatásaim során sokszor rábukkanok valamire, amiről úgy vélem, használható lenne nálunk is, és még pénzbe sem kerülne a megvalósítása- Magyarországnak mekkora a boldogságindexe?- E térkép szerint a világ leg­boldogtalanabb régiója nap­jainkban Kelet-Európa, függetle­nül az itt található országok anyagi helyzetétől. Mi a legbol­dogtalanabb országok közé tar­tozunk, és ebben benne van a politikai kultúránk, a cigaretta- csikk eldobása, a pisiszagú lift és lépcsőház, a koszos, összefir­kált, omladozó épülethomlokzat. A szinte nyomorgó Ugandában jóval boldogabbak az emberek, mint Magyarországon. Ezt mu­tatja ez a felmérés, és ott járva én is ezt láttam az arcokon. Bízom abban, hogy a mű§or gondola­tait sokan megfontolják majd, mert kiderül belőle, mit is kelle­ne tennünk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat itthon.- Kritikusai várhatóan újra gondoskodnak arról, hogy ön viszont ne érezze jól magát itt­hon. Nyilván most is támad­ják majd, és újra előjönnek Frei Tamás általuk sokat emlegetett sznobériájával.- Röhögőgörcs kínoz, amikor ezt hallom és olvasom. Ilyenkor arra is gondolok, hogy évente hat-nyolc hónapos külföldi tar­tózkodásaim során két hónapig biztosan hálózsákban alszom. Arról viszont egyetlen kritiku­som kedvéért sem mondok le, hogy tiszta cipőben járjak, oly­kor nyakkendőben, díszzseb­kendővel, elegánsan jelenjek meg a képernyőn. Svájci ismerő­söm poénból a lakásában min­dent üvegből készíttetett el, mert megengedhette magának. A leg­újabb típusú lemezjátszót is üvegből csináltatta meg, há­romemeletes háza is úgy festett, hogy ha valaki alulról felnézett, látta harmadik emeleti, üvegből készült ágyát. Miközben egy kis Opellal közlekedett. Kifelé nem volt hivalkodó. Magyarországon, ahol húszmilliós kocsikkal jár­nak az emberek, azon háborog- nak, hogy kétszáznegyven forint a parkolójegy, és Frei Tamást sznobériával vádolják. Házam van és egy autóm, ennyi! Élem az életemet, szerintem normális szemlélettel. Emlékeim és élmé­nyeim vannak, mindig is azokra költöttem, azokat gyűjtöm. Nincs motorcsónakom, vitorlásom, ten­gerparti nyaralóm, nem élek ma- gamutogatós, sznob módon. Mi­közben ez az ország tényleg sznobokkal van tele, itt hamisí­tott bőrtáskával jár minden har­madik ember, hatalmas kamu lógókkal. Szerintem Magyar- országnak elsősorban a lelkek­ben és a fejekben van reformok­ra szüksége.- Mintha ezt sugallnák a Dosszié külföldön élő ma­gyarokról szóló epizódjai is.- Nemrégiben Londonban élő és dolgozó magyar fiatalokról forgattam filmet. Kiérkezésük után három hónappal másként állnak az élethez. Valahányszor a világ különböző tájaira emig­rált magyarokkal beszélgettem, mindegyikük elmesélte, mennyi ideig tartott neki az átállás a nor­Évente két hónapot biztos hálózsákban alszom, de egyetlen kritikusom kedvéért sem mondok le arról, hogy külföldön is tiszta cipőben, nyakkendőben, díszzsebkendővel jelenjek meg. mális életszemléletre. Három hónapig, egy évig vagy öt évig. Ha felírnék néhány dolgot az iro­dám falára, mit szeretnék a mű­soraimmal elérni, az első az len­ne, hogy az értékszemléletünk, látásmódunk megváltozzon. To­vábbra is bemutatom majd azo­kat a kinti magyarokat, akik túl­estek ezeken a változásokon. Mire ez a beszélgetés megjele­nik, már Ausztráliában forga­tunk egy rendkívül érdekes, ott élő magyar házaspárral. Ők mindezt abból a perspektívából mesélik majd el, hogyan élték át a „lélekreformot”.- Említette, hogy az év nagyobbik részét kint tölti. Lehet, hogy ezért is irigylik?- Pedig nem egyértelműen csupa komfort ez a csomag. Nem utazunk olyan körülmények kö­zött, mint a gazdagabb országok riporterei, nem is lakunk úgy. A legutóbbi filmem forgató- könyvét napokon keresztül reg­geltől hajnali háromig írtam, alig aludtam, majd felültem a repülő­gépre, és három átszállással Co- loradóba utaztam. Belefutottam a nagy repülőtéri ellenőrzések­be, még a cipőfűzőmet is átvilá­gították. Majd huszonkét órás repülés után autót vezettem, másnap vekkerrel keltem, hogy kilenckor frissen megjelenjek a forgatás helyszínén, elegán­san, mert majd jön a kritikus, hogy miért ezt vagy azt a nyak­kendőt vettem fel. Arról viszont soha nem írnak, hogy hány or­szágban vetítették a filmjeimet, és milyen díjakat kaptam értük.- Kölcsönveszem kérdését: hány országban vetítették a filmjeit, és milyen díjakat kapott értük?- Egyik riportomat a világ negyvenhárom országában su­gározták, a génmanipulációról szóló filmemet pedig egyszer Franciaországban besorolták az év tíz legjobb riportja közé. A Nyolc nap alatt a Föld körül című műsoromat majdnem új­raforgatta egy angol csatorna, ők adták volna a nyolc híressé­get, de a nyolc általunk bejárt országból három - Vietnam, Irán, Tahiti - Angliából nézve nem számított egzotikus hely­színnek.- Soha nem gondolt arra, hogy három nyelv tudásával, szakmai múltjával, nemzet­közi kapcsolatrendszerével a világ nyugati felén próbáljon szerencsét riporterként?- Kínáltak lehetőségeket, de mindig itthon maradtam. Bár sokszor kritizálom, mégis na­gyon kötődöm Magyarország­hoz. Szerintem nem az szereti ezt az országot, aki nem kriti­zálja, hanem az, aki észleli, min lehetne javítani. Utazgatásaim során sokszor rábukkanok vala­mire, amiről úgy vélem, használ­ható lenne nálunk is, és még pénzbe sem kerülne. Alig van szebb város a világon Budapest­nél, imádok a Duna-parton bicik­lizni, és csodálom a budai pano­rámát. És mennyivel szebb le­hetne még ez a város! Különböző helyeken éltem a világban, min­denütt jól éreztem maga, de ide mindig jó hazajönni. I l INTE R J Ú

Next

/
Thumbnails
Contents