Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám
2006. OKTÓBER 1, VASÁRNAP 7 magabiztos „A világ legboldogtalanabb emberei Közép-Európában élnek, függetlenül az itt található országok anyagi helyzetétől. Műsoraimból viszont, remélem kiderül, mit kellene tennünk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat.” „KÉT HÓNAPIG HÁLÓZSÁKBAN ALSZOM" Újraindult a TV2-n Frei Tamás legújabb Dossziésorozata. Beszámolt a világ boldogságtérképéről is, amely szerint Magyar- ország egyike a legboldogtalanabbaknak. A riportert sokan kritizálják, és bár dolgozhatna nyugati tévécsatornáknál is, itthon maradt. Csontos Tibor- Ismét dossziézik, ezúttal a himalájai Bhután királyságban is forgatott. Ott is magyarokat keresett?- A Dosszié újabb sorozatával a korábbi nyomvonalon szeretnék haladni, továbbra is nemzetközi témákat dolgozok fel, szándékaim szerint határozott véleményeket közreadva, provokatív módon. Igyekszem olyan témákkal foglalkozni, amelyekből kiderül, hol a helyünk a nagyvilágban. Nem hiszefn, hogy nekem a világon mindenütt magyarokat kellene keresnem, ahogyan nem ezt tettem Bhutánban, ebben az elveszett királyságban sem, ahol egyébként még soha nem jártam.- Hogyan sikerült bejutnia ebbe az eldugott kis országba?- Három évvel ezelőtt járt ott az utolsó európai forgatócsoport a BBC-től. Azt megelőzően is csak négy éve engedtek be filmeseket, nagyon nehéz bejutni az országba, mi is évekig szerveztük az odautazást. Ez úgy kezdődött, hogy referenciaanyagokat küldtünk a királynak és embereinek, akik a tévéstábokkal foglalkoznak. A turisták beutazását is korlátozzák, mert nem szeretnék, ha Nepálhoz hasonló ország válna belőlüjt. Szemetes, a rendkívüli turistaforgalom miatt szétdobált kólás- dobozokkal teli a királyság. A vízum kétszáz dollár naponta, tehát ha valaki elmegy oda tíz napra a feleségével, csak az országba belépés négyezer dollár, mintegy nyolcszázezer forint.- Mitől volt még érdekes önnek Bhután?- Attól is érdekes, hogy a király kijelentette: országa fejlődését nem az egy főre eső nemzeti össztermékben kell mérni, hanem a nemzeti összboldog- ságban. Az adásban bemutatok egy boldogságtérképet is, amely a világ országairól készült. Ezen összehasonlíthatók a különböző országok az egy főre eső nemzeti jövedelmük szerint, és besorolhatók a boldogságérzetük alapján is. Ez utóbbi úgy készült, hogy megkérdezték az adott ország lakosait, mennyire érzik jól magukat a bőrükben, és ebből kidolgoztak egy úgynevezett boldogságindexet, amelyet összevetettek a gazdasági mutatókkal. Kiderült, vannak országok, amelyek boldogabbak, mint anyagi helyzetük indokolná, másutt boldogtalanok, pedig a pénztárcájuk alapján boldognak kellene lenniük. Frei Tamás: utazgatásaim során sokszor rábukkanok valamire, amiről úgy vélem, használható lenne nálunk is, és még pénzbe sem kerülne a megvalósítása- Magyarországnak mekkora a boldogságindexe?- E térkép szerint a világ legboldogtalanabb régiója napjainkban Kelet-Európa, függetlenül az itt található országok anyagi helyzetétől. Mi a legboldogtalanabb országok közé tartozunk, és ebben benne van a politikai kultúránk, a cigaretta- csikk eldobása, a pisiszagú lift és lépcsőház, a koszos, összefirkált, omladozó épülethomlokzat. A szinte nyomorgó Ugandában jóval boldogabbak az emberek, mint Magyarországon. Ezt mutatja ez a felmérés, és ott járva én is ezt láttam az arcokon. Bízom abban, hogy a mű§or gondolatait sokan megfontolják majd, mert kiderül belőle, mit is kellene tennünk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat itthon.- Kritikusai várhatóan újra gondoskodnak arról, hogy ön viszont ne érezze jól magát itthon. Nyilván most is támadják majd, és újra előjönnek Frei Tamás általuk sokat emlegetett sznobériájával.- Röhögőgörcs kínoz, amikor ezt hallom és olvasom. Ilyenkor arra is gondolok, hogy évente hat-nyolc hónapos külföldi tartózkodásaim során két hónapig biztosan hálózsákban alszom. Arról viszont egyetlen kritikusom kedvéért sem mondok le, hogy tiszta cipőben járjak, olykor nyakkendőben, díszzsebkendővel, elegánsan jelenjek meg a képernyőn. Svájci ismerősöm poénból a lakásában mindent üvegből készíttetett el, mert megengedhette magának. A legújabb típusú lemezjátszót is üvegből csináltatta meg, háromemeletes háza is úgy festett, hogy ha valaki alulról felnézett, látta harmadik emeleti, üvegből készült ágyát. Miközben egy kis Opellal közlekedett. Kifelé nem volt hivalkodó. Magyarországon, ahol húszmilliós kocsikkal járnak az emberek, azon háborog- nak, hogy kétszáznegyven forint a parkolójegy, és Frei Tamást sznobériával vádolják. Házam van és egy autóm, ennyi! Élem az életemet, szerintem normális szemlélettel. Emlékeim és élményeim vannak, mindig is azokra költöttem, azokat gyűjtöm. Nincs motorcsónakom, vitorlásom, tengerparti nyaralóm, nem élek ma- gamutogatós, sznob módon. Miközben ez az ország tényleg sznobokkal van tele, itt hamisított bőrtáskával jár minden harmadik ember, hatalmas kamu lógókkal. Szerintem Magyar- országnak elsősorban a lelkekben és a fejekben van reformokra szüksége.- Mintha ezt sugallnák a Dosszié külföldön élő magyarokról szóló epizódjai is.- Nemrégiben Londonban élő és dolgozó magyar fiatalokról forgattam filmet. Kiérkezésük után három hónappal másként állnak az élethez. Valahányszor a világ különböző tájaira emigrált magyarokkal beszélgettem, mindegyikük elmesélte, mennyi ideig tartott neki az átállás a norÉvente két hónapot biztos hálózsákban alszom, de egyetlen kritikusom kedvéért sem mondok le arról, hogy külföldön is tiszta cipőben, nyakkendőben, díszzsebkendővel jelenjek meg. mális életszemléletre. Három hónapig, egy évig vagy öt évig. Ha felírnék néhány dolgot az irodám falára, mit szeretnék a műsoraimmal elérni, az első az lenne, hogy az értékszemléletünk, látásmódunk megváltozzon. Továbbra is bemutatom majd azokat a kinti magyarokat, akik túlestek ezeken a változásokon. Mire ez a beszélgetés megjelenik, már Ausztráliában forgatunk egy rendkívül érdekes, ott élő magyar házaspárral. Ők mindezt abból a perspektívából mesélik majd el, hogyan élték át a „lélekreformot”.- Említette, hogy az év nagyobbik részét kint tölti. Lehet, hogy ezért is irigylik?- Pedig nem egyértelműen csupa komfort ez a csomag. Nem utazunk olyan körülmények között, mint a gazdagabb országok riporterei, nem is lakunk úgy. A legutóbbi filmem forgató- könyvét napokon keresztül reggeltől hajnali háromig írtam, alig aludtam, majd felültem a repülőgépre, és három átszállással Co- loradóba utaztam. Belefutottam a nagy repülőtéri ellenőrzésekbe, még a cipőfűzőmet is átvilágították. Majd huszonkét órás repülés után autót vezettem, másnap vekkerrel keltem, hogy kilenckor frissen megjelenjek a forgatás helyszínén, elegánsan, mert majd jön a kritikus, hogy miért ezt vagy azt a nyakkendőt vettem fel. Arról viszont soha nem írnak, hogy hány országban vetítették a filmjeimet, és milyen díjakat kaptam értük.- Kölcsönveszem kérdését: hány országban vetítették a filmjeit, és milyen díjakat kapott értük?- Egyik riportomat a világ negyvenhárom országában sugározták, a génmanipulációról szóló filmemet pedig egyszer Franciaországban besorolták az év tíz legjobb riportja közé. A Nyolc nap alatt a Föld körül című műsoromat majdnem újraforgatta egy angol csatorna, ők adták volna a nyolc hírességet, de a nyolc általunk bejárt országból három - Vietnam, Irán, Tahiti - Angliából nézve nem számított egzotikus helyszínnek.- Soha nem gondolt arra, hogy három nyelv tudásával, szakmai múltjával, nemzetközi kapcsolatrendszerével a világ nyugati felén próbáljon szerencsét riporterként?- Kínáltak lehetőségeket, de mindig itthon maradtam. Bár sokszor kritizálom, mégis nagyon kötődöm Magyarországhoz. Szerintem nem az szereti ezt az országot, aki nem kritizálja, hanem az, aki észleli, min lehetne javítani. Utazgatásaim során sokszor rábukkanok valamire, amiről úgy vélem, használható lenne nálunk is, és még pénzbe sem kerülne. Alig van szebb város a világon Budapestnél, imádok a Duna-parton biciklizni, és csodálom a budai panorámát. És mennyivel szebb lehetne még ez a város! Különböző helyeken éltem a világban, mindenütt jól éreztem maga, de ide mindig jó hazajönni. I l INTE R J Ú
