Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
2006. OKTÓBER 22., VASÁRNAP 7 INTERJÚ Aki ma is nemzetőrnek vallja magát király béla „Nem vállalok közösséget azokkal, akik lejáratják 1956-ot, akik utólag lettek ellenállók.” Azokban az órákban született, amikor a Titanic hullámsírba veszett. A forradalom egyik hó'se, s noha megjárta a poklokat, kilencvenöt éves korára is megőrizte józanságát, víg kedélyét. 1956 szellemiségét azonban féltve őrzi. Szabó Zoltán Attila- Egy ideje nagy a hangzavar Magyarországon. A kormányfő lemondását követelő csoportok utcai harcairól, az MTV blokádjáról jelentős terjedelemben számolt be a világsajtó. Elképzelhető, hogy a forradalom ötvenéves jubileumán is lesz rendbontás. Ön ugyanakkor néhány éve ezt nyilatkozta: „a forradalom győzött, először 1956. október 28-án, másodszor 1990-ben". Ma is biztos abban, hogy a rendszer- váltás maga volt a diadal?- Hogyne. Ma is úgy gondolom, hogy 1990-ben a legkitűnőbb megoldást választotta az ország, hiszen vér nélkül vívtuk ki függetlenségünket. Ma demokráciában élünk, amit külföldön is elismernek. Az ide vezető út azonban hosszú volt és rögös, s egyértelmű, hogy minden 1956-ban kezdődött. Október 28-án, amikor Nagy Imre bejelentette a fegyverszünetet és a szovjet tankok elindultak haza, Magyarország győzött! Később azonban hadüzenet nélküli háború indult ellenünk, amelyet ráadásul egy kommunista ország indított egy másik kommunista nemzet ellen. Ekkor tagadhatatlanul legyűrt minket a túlerő, az agresszió.- A történész Rainer M. János arra jutott, hogy: „az 1956 utáni magyar kommunizmus annyiban tért el a térség többi országának kommunizmusától, amennyire a magyar forradalom más volt - radikálisabb, szervezettebb, erőteljesebb, erőszakosabb.” Egyetért vele?- Részben. Bár sokra becsülöm Rainert, én mégis inkább a szervezettséget hangsúlyoznám, nem az erőszakosságot. Ez forradalom volt a szó valódi értelmében. Akkor tényleg egységes volt ez az ország. A Kossuth téren vagy a Szabadság téren ezzel szemben öncélú randalírozás folyik, ami ellen szerintem keményebben kellene fellépnie a rendőrségnek. Mert a demokráciát meg kell tudni védeni a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben. Alapvető különbség a mai tüntetések és az 1956-os események között, hogy ötven éve nem juthatott szóhoz a szélsőjobb.- Mi volt az 56-os forradalom legnagyobb baklövése?- Hibának érzem, hogy nem kerestük a megegyezést, hogy kimondtuk: „teljes függetlenséget akarunk”. Ezzel végleg magunkra haragítottuk a Szovjetuniót. Pedig abban az időben esély sem volt a szakításra, így szerencsésebb lett volna, ha kevesebbel beérjük. Biztos vagyok abban, hogy ha folytatni tudjuk a Nagy Imre által 1953-ban megindított reformokat, Kádár János nem került volna előtérbe, mi pedig egy élhetőbb világban, emberibb kommunizmusban éltünk volna - békében.- Amikor azt hallja, hogy az író, Moldova György egy könyvében azt szeretné bizonyítani, hogy Kádár volt a 20. század legnagyobb politikusa, mit érez? Haragot? Csalódást? Közönyt? Esetleg elneveti magát?- Ez tiszta abszurdum. Ilyet csak egy bolsevik írhat le. Engem mégsem zavar, hogy így tett, mert a demokráciába ennek is bele kell férnie. Híve vagyok annak, hogy mindenki szabadon elmondhassa a véleményét.- Járt a Terror Házában?- Más kérdést kérek.- Egyszer csak megfordult ott...- Nincs időm ilyen látogatásokra.- Értem, lapozzunk. Az előbb utalt rá, hogy a demokrácia lényege a szabad véleménynyilvánítás. Ugyanakkor benne van a pakliban, hogy az idelátogató külföldi delegációk előtt „felsülünk”, és újabb zajos közjáték zavarja majd meg az ünnepet. Erre számítva több színész is jelezte: holnap elkerüli a Kossuth teret, és nem lép fel az állami ceremónián. Tart a botránytól?- Őszintén remélem, hogy 1956-nak méltó emléket tudunk állítani. A magyar emberek többsége ugyanis józan gondolkodású, nyugalmat szeretne. Ha mégis lesznek olyanok, akik az ünnepet meg akarják zavarni, azok kérem hazaárulók. Lehetnek Meghívót kaptam az Operaházba. Természetesen ott leszek az állami ünnepségen, majd - ha minden igaz - együtt vacsorázhatok az ötvenéves évfordulóra hozzánk érkező politikusokkal, uralkodókkal, fejedelmekkel. Elmegyek az 56-os emlékmű leleplezési ceremóniájára is. Viszek magammal majd egy kis sámlit. Tudja, 95 éves vagyok, így már hamar fáradok. Azokban az órákban születtem, amikor a Titanic elsüllyedt - avatta be lapunkat mai és holnapi programjába a Nemzetőrség volt parancsnoka. Rajong a galambokért király BÉLA honvédtábornok, történész, 1912. április 14-én, Kaposváron született. 1935-ben végzett a Ludovika Akadémián, ezután öt éven át csapattiszt Kaposvárott, majd vezérkari tiszt 1942-től 1944-ig. 1945-ben dandárjával átállt a szovjetekhez. 1946-tól vezérkari főnök. 1951-ben alapító parancsnoka volt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiának. Ráko- siék halálra ítélték, de 1956-ban szabadult, a Nemzetőrség főparancsnoka, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnöke lett. A forradalom után emigrált, 1963-1983 között a New York-i Városi Egyetem tanára. 1989-ben hazatért. 1994- ig az Országgyűlés tagja. Ma mátyásföldi házában él családjával és galambjaival. akármilyen pozícióban, lehetnek országgyűlési képviselők, pártelnökök, az én szememben- újra kijelentem - hitvány hazaárulók! Persze van egy-két szerencsétlen ostoba is, akinek fogalma sincs arról, mit tesz, mihez asszisztál. Nem mondok neveket. Akad egy hölgy, aki különösen szánalmas. De nem, nem mondok nevet... Én ma is az 56-os magyar nemzetőrség főparancsnokának vallom magam. Úgy érzem, becsületbeli kötelességem kitartani a forradalom ügye, eszméje, hitvallása mellett. Nem vállalok semmiféle közösséget azokkal, akik lejáratják 1956-ot, akik utólag lettek ellenállók. Tudok olyan személyről, aki manapság egykori nemzetőr altábornagyként mutatkozik be, s aki lépten-nyomon rám hivatkozik, sőt odáig ment, hogy ráhamisította a nevemet egy általa kreált nemzetőr igazolványra. Megjegyzem, nem ő az egyetlen! Elárulom, nem is hagyom annyiban a dolgot. Ha az ünnepen túl leszünk, perbe akarom fogni azokat, akik a hamis szignómmal élnek vissza. Akciót indítottam a valódi nemzetőrök érdekében is. Aki dokumentumokkal tudja igazolni, hogy velünk harcolt, „eredeti” Nemzeti Jelvényt kap tőlem. Egy példány ugyanis fennmaradt a régi készletből, és kérésemre most újra nyomtatják, sokszorosítják azt. A hazudozásnak, azt remélem, befellegzett. Ámbátor ma annyi a mindenfélét igazolni képes „világszervezet” Magyarországon, hogy ennyi talán a vüágon nincs.- Igen ám, de az igazolt egykori bajtársak között is szép számban vannak olyanok, akik így vagy úgy kárt okoznak a nemes ügynek. Velük mi legyen? Megorrolt rájuk?- Nézze, sokfélék vagyunk. Minden közösségben, társadalmi osztályban találunk pszichiátriai kezelésre szoruló eseteket, mint ahogy sokan vannak olyanok is, akik „csak” arra szorulnának, hogy olvassanak, tanuljanak, elrendezzék magukban a történteket. Emellett az őszintét- len és a betegesen hiú emberek is zavart kelthetnek. Őket azonban sajnálom. Mert nem veszik észre, hogy egyes politikai erők díszletként tekintenek rájuk. A rendszerváltás után négy éven át a parlamenti patkóban is megfordult, mint az SZDSZ politikusa é 1
