Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-14 / 242. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. OKTÓBER 14., SZOMBAT SOMOGYSZENTPÁL - 194 SZÁMOKBAN Nőtt a fiatalok aránya SOMOGYSZENTPÁLNAK nyolc- százhuszonhárom lakosa van. Hatvan év felett száznyolcvan- hatan élnek a faluban, tizennyolc év alatt kétszázöt fiatalt számoltak. Az elmúlt évben tizenegy kisbaba született és tizennyolc somogyszentpáli halt meg. A legidősebb lakos a 93 éves Kovács József, a legfiatalabb pedig a néhány napos Orsós Flóra Éva. A faluban háromszáztíz lakóház van, ebből százöt külföldiek tulajdona. A termálvízre építenek AZ ÖNKORMÁNYZAT SZÁZHATVANÖT forintból gazdálkodik. Ennek az összegnek a zömét a működés viszi el. A többit pedig fejlesztésekre, felújításokra és pályázati önrészekre fordítják. Az önkormányzat most leginkább a termálprogram megvalósítására koncentrál. A megvalósíthatósági tanulmány szerint 23 hektáron épülne meg egy mozgásszervi rehabilitációs központ, a föld alatt rejlő 80 Celsius-fo- kos vízre alapozva. RECEPT Burgonyás lepény HOZZÁVALÓK A TÉSZTÁHOZ: harminc deka liszt, nyolc deka cukor, egy kiskanál ecet, egy tojás sárgája, csipet só, tíz deka zsír, egy késhegynyi sütőpor és négy evőkanál tej. Ezeket jól összegyúrják és kisodorják. A töltelékhez összekevernek két tojás sárgáját húsz deka cukorral. Hozzáadnak huszonöt deka főtt, reszelt burgonyát, tíz deka darált diót, négy kiskanál rumot, két kiskanál kakaót. Végül belekeverik a két tojás felvert habját. A tésztát kockákra vágják, a masszával megtöltik és háromszög alakúra hajtják. Lassan kell sütni. Ragaszkodnak a faluhoz. A dédi Bajkán Mátyásné, a kis Domonkos és Rebeka, Hodoricsné Bajkán Andrea, valamint Bajkán István és Istvánné Mini játszótér az udvarban együttélés Generációk ragaszkodnak a somogyszentpáli földhöz Gyerekzsivajtól volt hangos Bajkánék udvara. A kis Rebeka és Domonkos önfeledt kacagással használta ki az őszi napfény melegét az udvari mini játszótéren. - Hamarosan megfogyatkozik a család - mondta a nagypapa, Bajkán István. - A lányomék vettek egy házat és elköltöznek. Furcsa lesz majd a csönd az unokák nélkül. - Az vigasztal bennünket, hogy nem mennek messzire, csak az utca túlsó végére - tette hozzá felesége, Bajkán Istvánné. - Én nagy családban nőttem fel, heten voltunk testvérek. Most is négy generáció él együtt nálunk.- Idén vásároltuk a házat hitelből és szociálpolitikai támogatásból - vette át a szót lányuk, Hodoricsné Bajkán Andrea. - A gyerekek lassan kinövik ezt a lakást. Igaz, hogy a szülők nagyon sokat segítenek, de egyszer el kell kezdeni az önálló életet. Azért még maradunk egy kicsit, majd csak jövő nyárra készülünk el a felújítással. Bár külön házba megyünk, az fel sem merült, hogy más településre költözzünk. Elsődleges szempont volt, hogy olcsóbban tudtunk helyben lakáshoz jutni. A második pedig, hogy én is és a férjem is szeretünk Somogy- szentpálon élni. Igazából nem tudnám megmondani, miért, de ragaszkodunk a faluhoz. Andrea elmondta azt is: a gyerekek Kéthelyre mennek majd óvodába, iskolába. Annak idején az öccsével együtt, aki vendéglátós és Budapesten dolgozik, szintén Kéthelyre jártak és elégedettek voltak az iskolával. Az óvodáról pedig nagyon jókat hallott. A fiatalasszony a gyes előtt a helyi posta vezetője volt. Gondolkodott azon, hogy korábban munkába áll, de nem tudta volna megoldani, hogy a marcali bölcsődébe rendszeresen bevigye a kicsiket. A dédszülők idősek, a nagyszülők pedig még ÁTADÁS ELŐTT ÁLL a felújított tájház. Egy kétszáz éves épületet tettek rendbe, hogy a so- mogyszentpáli értékeket a híres rátétes hímzésektől kezdve az egykori használati tárgyakig megőrizzék. A kiállítandó dolgoznak. Ezért az otthoni felügyeletet is nehéz lett volna megoldani. Andrea édesanyja, Bajkán Istvánné a helyi varrodában van, és a férje is a településen dolgozik szerelőként. - Nekem és a papának is a faluban volt a munkahelyünk - tette hozzá a dédnagymama, Bajkán Mátyásné. - 1979-ben költöztünk ide. A papa a termelőszövetkezetben élte le az életét, én pedig a borjúneveidében voltam. A Bajkán családnak a munka mellett a kert és az állatok gondozása tölti ki a szabadidejét. - Nyugodtan mondhatom, hogy nyolcvan százalékban önellátóak vagyunk - mondta Bajkán István. - Pihenésképpen, amikor az időm engedi, fogom a horgásztárgyak egy része már meg van, a másik felét a falusiak adják majd össze. Tulajdonképpen egy teljes régi parasztházat mutatnak be, kézművesműhelyekkel kiegészítve. A nyugdíjasklub is oda költözik. botot és kiülök a Balaton vagy a Nyugati övcsatorna partjára. Minden halat szeretünk, és éppen most beszélgettük, hogy a hét végén beizzítunk a bogrács alatt és főzünk egy jó kis halászlét. A ház udvarán valóságos kis pihenősarkot alakítottak ki. Bográcsfőző, pipázó, medence, mini játszótér jól megfér egymás mellett. - Megmutatom a játékaimat - szólt a kis Rebeka, és az egyik szobába vezetett, ami akár egy óvodai játszószoba is lehetett volna. - Ez a kedvencem - mutatott egy lovacskát formázó állatfigurára, amin ugrálni lehet, és rögtön be is mutatta. - Én is azt szeretem - tette hozzá az érkező Domonkos. A családdal a faluról beszélgetve kiderült, hogy mindennel elégedettek. Andrea a fiatalok szórakozását emlegette fel hiányként, de mindjárt hozzá is tette: az épülő ifjúsági klub ezen biztosan segít. István szólt a település vonzerejéről, aminek egyik bizonyítéka, hogy nyáron három váltásban is közlekedik a kisvasút, elsősorban külföldi turistákat szállítva. Háza lesz a somogyszentpáli értékeknek Ifjúsági klub is lesz a könyvtár épületében elkezdődött a könyvtár épületének a felújítása és bővítése. Olvasótermet és ifjúsági klubot is kialakítanak. A könyvtár korábban is népszerű volt, gyakran látogatták a falusiak. Az építkezés idejére a mintegy ötezer kötetet ideiglenesen a tűzoltószertár melletti szolgálati lakásba vitték át. A beruházással várhatóan jövőre készülnek el. Leaszfaltozták a Petőfi és a Szabadság utcákat SOMOGYSZENTPÁL két utcáját is teljesen felújították. Rendbe tették a teljes útburkolatot és új padkákat alakítottak ki. A beruházás a Szabadság és a Petőfi utcát érintette, összesen mintegy nyolcszázötven méteren. A felújítás már nagyon ráfért az útszakaszokra. A problémák megszüntetéséhez már nem lett volna elegendő csak a kátyúzás. Kiállításon örökítik meg a falu hagyományait hagyományőrző kiállítást állítottak össze a nyugdíjasklub asszonyai. A tárlaton korabeli tornyos ágyat, rokkát, falvédőket, térítőkét, népviseletbe öltöztetett babákat vonultattak fel. Két nő és egy férfi embernagyságú alakját is megformálták, valamint hagyományos viseletbe bújtatták. A kiállítás anyagát a tájházba viszik majd át. Múltőrző tárlat. Ámmer Ferencné is sokat dolgozott a kiállításon Az oldal cikkeit Vigmond Erika írta Fotók: Márton László Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Nem merülnek feledésbe a szentpáli hagyományok Már gyermekkorában is tüzet oltott önkéntesség Figyel a településre és az emberekre a tűzoltóparancsnok Néphagyományokat őriz, népdalokat és tárgyi emlékeket gyűjt a nyugdíjasklub, amely három éve alakult 30 taggal.- Varrunk, nótázunk és jól érezzük magunkat egymás társaságában - mondta Bogdán jenőné, a klub vezetője. - Feladatul tűztük ki, hogy a falu hagyományait nem hagyjuk veszni. Újakat is teszünk hozzá, mivel az asszonyokkal a településre jellemző rátétes térítőkét, függönyöket, párnahuzatokat még most is elkészítjük. A munkákat korábban Marcaliba a népművészeti kiállításra is elvittük, és a második helyezést hoztuk el. Magunk is rendeztünk tárlatot a helyi sportcsarnokban és büszkén mondhatom: nagy sikere volt. a különböző fellépéseken. Azonban nemcsak a dalokat gyűjtik, hanem a népi használati tárgyakat, ruhákat, bútorokat, fényképeket is. Az öltözékekhez pedig még embernagyságú babákat is varrtak. - Már nagyon várjuk a tájház nyitását, az összegyűjtött anyaggal szeretnénk közreműködni a berendezésénél - tette hozzá Bogdán lenőné. Akár a falu mindenesének is nevezhetnénk Bognár István önkéntes tűzoltóparancsnokot. Az önkormányzati intézmények műszaki karbantartója és felügyeli a közfeladatokat ellátó dolgozókat is. - A faluban tulajdonképpen nincs társadalmi munka, minden ilyen feladatot mi végzünk - mondta Bognár István. - Építgetjük-szépítget- jük a települést. Ha kell, részt veszünk az útfelújításokban, rendben tartjuk a parkokat, vi- rágosítunk, fásítunk, sziklakerteket alakítunk ki. A temetőt is rendszeresen karbantartjuk. A beruházások után a takarítás is a mi feladatunk. A most már hatvanadik évét taposó önkéntes tűzoltóparancsnok arról is beszélt: szinte mindenre figyel a faluban. Legyen akár szó lógó telefonkábelről, betört üvegekről, hiányzó fákról, elszáradt virágokról. Sőt még a falun átmenő forgalmat is számon tartja. Számára ezek nem apró-cseprő dolgok, szívesen tevékenykedik a településért és munkájából adódóan is kötelességének érzi, hogy rendezett legyen Somogyszentpál.-Tűzoltóparancsnoknak is lenni egy megtiszteltetés számomra, 1983-ban kerültem a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület élére - tette hozzá Bognár István. - Igazából gyermekkoromban szerettem meg ezt a Bognár István: szívesen és örömmel dolgozom a faluért szakmát. Az első iskoláskorú bevetésemre még a mai napig is részletesen emlékszem. 1962. december 25-én az éjféli szentmise helyett bolti tüzet oltottunk. Legutóbb pedig néhány hónapja egy helyi pincetűznél segítettünk a marcali tűzoltóknak. De egészségügyi vízszivattyúzást is végzünk a faluban, ingyen és bérmentve. A műszaki mentéshez szükséges eszközeink még egy kicsit hiányosak, de majd pótoljuk. A viszonylag új, hatéves tűzoltólaktanyánk nyolcvanszázalékos felszereltségű. Most kaptunk egy ellenőrzést a katasztrófavédelemtől, és mindent jónak értékeltek. t 4
