Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám

2006. SZEPTEMBER 3., VASARNAP

SZTORIK, ESETEK

9

Sorozathősök, akiknek nincs családja

fantomjellemek Sok tévénéző azonosítja a színészt az általa megformált szereppel

A Barátok közt színészeit már megismerhette a közönség a hosszú évek alatt, így nagyon jól tudják, hogy Németh Kristóf vagy Kiss Ramóna (képünkön jobbra) éppen kivel jár s hol nyaral, tehát nekik már lehet magánéletük

Rékasi Károlynak alvilági nehézfiúk ígértek védelmet, Csűrös Karolát keramikuskiállításra hívták, Kulka Jánostól pedig már többször kértek orvosi segítséget. Nem is hinnénk, hányán azonosítják a népszerű sorozatok színészeit az általuk megformált szereppel.

Dián Tamás

Amikor egyszer Rékasi Károly hosszabb időre eltűnt a Barátok közt című sorozatból, néhány alvilági nehézfiú megkereste azzal: csak mondja meg, ki a forgatókönyvíró, s ők elintézik, hogy Bartha Zsolt visszakerüljön a történetbe. A színész persze nem kért a segítségből, de azóta is hitetlenkedve emlegeti a sztorit. Mint mondta, ezek az emberek valószínűleg úgy érezték, hogy az általa megformált sorozatbeli főgonosz őket képviseli, s kötelességüknek érezték, hogy a pártjára álljanak. Rékasi ezt

akkor színészi alakításának elismeréseként nyugtázta, de egy másik eset már komolyan felbosszantotta. „Egy zenei tévécsatorna műsorvezetője kijelentette, hogy velem mint emberrel semmi baja nincs, mégis a legellenszenvesebb személyiségek listájára jelölt, mert az az alak, akit a sorozatban megformálok, őt taszítja. Na, ez kicsapta nálam a biztosítékot - mondta Rékasi. - Hát mekkora szutymák lehet annak az embernek a fejében, aki egy színészt az általa alakított szerep alapján ítél meg? Mostantól menjek oda mindenkihez, aki engem Zsoltinak szólít, és mondjam meg, hogy az a figura, akit esténként a tévében lát, nem én vagyok? Ez nevetséges és szerintem felesleges is. A buta emberek fejében egyszerűen nem lehet rendet tenni.” Hasonló jelenségtől tartott Szűcs Sándor, a Magyar Színház színésze is, aki a Barátok közt című sorozatban nemrég szerepe szerint megpróbálta eltenni láb alól Berényi Miklóst. „Bevallom, aggódtam, hogy »merénylő- ként« majd érnek hétköznapi atrocitások, mivel a környezetemben volt már ilyesmire példa - mondta. - Egy kolléganőm egy brazil sorozatban csak hangját kölcsönözte az egyik főgonosznak, a fodrásznál mégis meg akarta verni egy idősebb asz- szony. Úgy kellett lefogni az illetőt. Hiába magyarázták neki, hogy egy színésznőt akar inzul- tálni, folyton csak azt kiabálta, hogy »megismerem a hangját«.”

Szűcs Sándort szerencsére eddig még nem „találták meg” a Berényi-rajongók, csupán vicces beszólásokat kell elkönyvelnie. A „nem jól céloztál!” és a „letesz- szük érted az óvadékot” tartalmú szövegek azonban nem komolyak, inkább kedves, össze- kacsintós megjegyzések. „Szerencsére az emberek tudják, hogy amit látnak, az csak egy mese, s remélem, ez így is marad” - jegyezte meg a színész. Ugyanakkor van, akire jobban ráragad a maszk, gondoljunk csak például a Szomszédok szereplőire. Az iparművészt alakító Csűrös Karolát meghívták egy keramikuskiállításra, Raksányi Gellértet több társasház is felkérte közös képviselőnek, Kulka János a sorozat elején pedig kétszer is ki akart szállni, annyira idegesítette, hogy mindenki Má- genheim doktort látja benne. Az is előfordult, hogy az utcán neki szóltak, mert valaki rosszul lett. Horváth Ádám, az első magyar teleregény írója és rendezője már ki Is találta, miként tünteti el Kulkát a sorozatból, ám a színész végül megbékélt a helyzetével. „Abban az időben még nem volt konkurencia, előfordult, hogy egy-egy epizódot ötmillióan is néztek - emlékezett vissza Horváth Ádám. - Ám nem csak emiatt szólítják az emberek Komlós Jucit még ma is Lenke néninek, vagy a nemrég eltávozott Zenthe Ferencet Taki bácsinak. Ezek a szereplők ugyanis nagy színészek, akik el tudták hitetni, hogy az általuk

megformált figura valódi, húsvér ember.”

Persze sok függ attól is, hogy ki ül tévéfotelben. Szabados Tímea szociológus szerint azok, akiknek az életében a sorozatok nagy szerepet játszanak, többnyire olyan emberek, akik inger- szegény környezetben élnek, s tapasztalataikat többnyire a televízióból szerzik. Számukra minden, amit a képernyőn látnak, valóságnak tűnik. „Ez egyébként nem is csoda, hiszen a tévében összemosódik a fikció és a valóság - mondta a szociológus. - Egyik félórában még a hírek mennek, valódi emberekkel és eseményekkel, utána pedig jön egy szappanopera ugyancsak valóságosnak tűnő problémákkal, helyzetekkel. Ráadásul sok ember számára egy-egy sorozatszereplő már-már családtagnak számít, úgy érzik, mintha minden este beköltöznének hozzájuk. Mivel magáról a színészről sokkal kevesebbet tudnak, mint az általa megformált fiktív figuráról, nem meglepő, ha egy-egy személyes találkozás során az utóbbit szólítják meg.”

A szappanoperák hőseinek csak élete van

sokszor a televíziócsatornák maguk is rájátszanak arra, hogy az általuk készített szappanoperák szereplőiben a nézők csak a kitalált figurát lássák. Információink szerint van olyan színész, akit a szerződése szerint nem fotózhatnak valódi családja körében, mivel ez - a tévés vezetők szerint - csak összezavarná a nézőket. Lóránt Gergely, a TV2 marketing- és pr-vezetője állítja: náluk a fában Rosszban gárdájánál senkinek

nem szabályozzák ily mértékben a magánéletét, de azt nem tagadta, hogy egy-egy új szereplő bevezetésénél igyekeznek az illető filmbéli tulajdonságait előtérbe állítani. „Ha feltűnik egy új karakter, elsősorban arra törekszünk, hogy a nézők a kitalált jellemet ismerjék meg - mondta. - Ha viszont már eltelik egy kis idő, s az illetőt mindenki be tudja azonosítani, semmi akadálya annak, hogy magáról a színészről is kiderüljön egy s más. ”

Hol a magos Déva vára áll, lassan elfogytak a magyarok

retyezát Csak tengerszemből száz van, és járnak erre medvék, farkasok, zergék, mormoták és hiúzok is

Hol a magos Déva vára áll, egyre kevesebb a magyar. A szomszédban viszont van egy falu, Cserna- keresztúr, ahol mindig megállnak a buszok, hogy az utazók el- töltsenek egy-két éjszakát. Románok, magyarok itt felesben élnek. A magyar utcának neve sincs, csak száma. A 245-ös Péter Géza háza. Amúgy béke van, Géza nevetve meséli, hogy a magyar marha a román legelőre jár, a román meg a magyar füvet szereti, de nincs ebből baj.

Géza kezdte a környéken a falusi turizmust, s máig nem hagyta abba, de már konkurenciája is van. Azt mondja, tizennégy magyar irodával dolgozik, de abból négy komoly. „Szűzfóld volt ez a turistáknak, s többen is próbáltak már üzletet kötni. Nekem sikerült. Igaz, körülnéztem Székelyföldön, s rájöttem, hogy mi is tudunk bográcsban főzni, krumplis kenyeret sütni a kemencében meg grillezni.” Ma 10-12 családnál foglal szállást, a saját udvarán fogadja a vendégeket szilvapálinkával, pogácsával, aztán mindenki viszi a saját vendégét. A másik szervező is valaha nála volt szállásadó, aztán önállósította magát. „Ez van, mit csináljak?!” - mondja Géza, s ezt a szavajárását naponta többször is halljuk.

Géza nem magyarkodik, nem láttam nála se zászlót, se kokárdát, de véleménye az van. „Beszélnek sok mindent, de magyart nem nagyon találsz már a környező falvakban, csak itt. Hallasz persze magyar szavakat a szomszéd faluban, mondják, hogy Jóska, de hogy gyere ide, azt már románul hallod. Beházasodtak s elPéter Géza: „Ha felmegyünk a Retyezát csúcsára, zergét is láthatunk"

felejtettek mindent, pedig volt Déván, Vajdahunyadon meg a Zsil völgyében is magyar iskola.” Házigazdánk úgy ismeri Dévát, Vajdahunyadvárát és a Piski Arborétumot, mint a tenyerét. Nagy szerelme a Retyezát, s nagy bánata, hogy kevés magyar turistacsoport megy el addig. Azt mondja, két hét alatt be is lehet járni. A farkas éppúgy megél, mint a zerge, a hiúz, a mormota, a szakállas sas, a csörgőkígyó és a medve. A 39 hektáros paradicsomban 1190 különleges növény él, amelyek harmada sehol másutt Európában. Csak tengerszemből száz van. Géza osztályfőnöke természetbúvár volt, s évente két-három hetet túráztak. Tehették, mert selyemhernyót tenyésztettek, hecsedlit és bodzát szedtek, s ezt akkoriban jól fizették. Az iskola így vehetett 14 sátrat, hálózsákokat és légpuskákat.

A dzsipet is próbára teszik a kátyúk, míg felérünk 1100 méter magasra, a Cabana Carnic menedékházhoz. A Bukovinából tíz éve érkezett román házaspár megvette a házat, s minden vendégnek örülnek, de Gézának különösen. Linn Jón nem is tagadja, a magyar turistákból élnek.

Géza sok magyar csoportot vezetett már a Retyezáton, de csak egy volt, amelyik rendesen végigjárták zokszó nélkül. A pécsi csapat az ottani önkormányzat dolgozóiból és a Janus Pannonius egyetem tanáraiból állt össze, s jól bírták, pedig a végén már nemcsak az elemózsia, a pálinka is elfogyott. Márpedig Péter Géza szerint „annál nagyobb baj nem érheti az embert". ■ Dalia László