Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám
2006. SZEPTEMBER 24., VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK 9 Bébicsőszök dolgoznak hamis papírokkal gyermeki bizalom Egy jelentkező kizárólag Tóm Cruise családjánál vállalt volna munkát Bébicsősz bárki lehet, semmilyen képesítés nem szükséges ehhez, a referenciák hamisításáfioz pedig gyakran a közvetítő irodák nyújtanak segítséget. A gyermekpszichológus szerint megdöbbentő, hogy alkalmasságukat senki sem firtatja. Dián Tamás Ha elromlik az autónk, a gyár által ajánlott szervizbe visszük, ha betegek vagyunk, szakorvoshoz fordulunk, és az iskolákban is alapvető igény, hogy képesített pedagógusok foglalkozzanak csemetéinkkel. Ám ha valaki bébiszittert keres, akkor a fizetés mértéke az elsődleges szempont. „A gyermekekre vigyázok órabére általában 600 és 1000 forint között mozog, ám ha valaki hajlandó egy százast engedni, nagy valószínűséggel sokkal könnyebben talál munkát” - állítja Szatmári Szandra, az egyik, bébiszit- tereket közvetítő vállalkozás vezetője. Pedig a gyermekcsőszöket nem a kispénzűek, hanem inkább a tehetősebb családok alkalmazzák. Igaz, ők sincsenek túl sokan: a bébiszitterek többségét ugyanis hazánkban élő külföldiek foglalkoztatják. Ők érezhetően igényesebbek a magyar megbízóknál, például megkövetelik a referenciákat, s többet is fizetnek, de a munkaerő-kínálat visszásságait ők sem tudják kicselezni. Ilyen például az, hogy a hazai közvetítő cégek egykét komolyabb vállalkozás kivételével nem igazán foglalkoznak a jelentkezők szelektálásával. Manapság a gyermekfelügyelet olyan, mint a foci: bárki úgy gondolhatja, hogy ért hozzá. A helyzet csak annyiban rosszabb, hogy míg szövetségi kapitány egyetlen szurkolóból sem lesz, addig ma nálunk néhány nap alatt akárki bébiszitter lehet, ebbéli alkalmasságát nem kérdőjelezi meg senki. A cégek egy része semmiféle követelményt nem támaszt, de abban sincs sok köszönet, ha az elhelyezkedés előtt szerveznek valamilyen képzést. Ezek a gyorstalpalók ugyanis legfeljebb egy-két napig tartanak, s erősen bevételcentrikusak. EgyCsak Budapesten tizenöt-húsz közvetítő iroda működik, de a bébiszitterek alkalmasságát szinte egyik sem vizsgálja, marad a szülői visszajelzés egy ilyen tanfolyam 30-40 ezer forintba kerül, de a 100 ezer forintos tandíj sem ritka. Ezért a pénzért cserébe a leendő bébiszitterek gyakorlatilag alig kapnak valamit. A képzés anyagát minden vállalkozás maga állítja össze, s a vizsgáztatás is „háztájiban” történik, mivel az efféle tanfolyamok egyike sem nyújt államilag elismert képesítést. „A cégek általában papírboltokban megvásárolható okleveleket adnak a jelentkezők kezébe, garanciát viszont egyikük sem tud nyújtani arra, hogy borsos árú oktatást követően az illető elhelyezkedéséről is gondoskodnak - mondja Szatmári Szandra. - Nem véletlen, hogy a mi irodánk nem szervez képzést. Mi inkább a jelöltek kiválasztására helyezzük a hangsúlyt. Nálunk önéletrajz, személyes beszélgetés, pszichológiai teszt és szituációs játékok előzik meg, hogy valakit egy családhoz kiajánljunk. Emellett feltétel a minimum kétéves gyakorlat is, bár ennél elfogadunk családon belüli igazolást is.” Az illető iroda gyakorlata persze a kivételek kategóriájába tartozik. Csupán a fővárosban 15- 20 közvetítő cég működik, s szinte egyikük sem foglalkozik azzal, hogy a jelentkezők alkatilag alkalmasak-e arra, hogy gyermekekkel foglalkozzanak. Néhány esetben - mint Szatmári Szandra vállalkozásánál is - ugyan feltétel a referencia, ám ennek léte sem garancia semmire. Markó Róbert, aki másfél évig külföldön vigyázott gyermekekre, s erről könyvet is írt, lapunknak elmondta: kezdetben ő is csak hamisított ajánlással tudott elhelyezkedni. Ráadásul ennek az elkészítésében maga a közvetítő iroda nyújtott neki segítséget. „Gyakori, hogy főként a külföldi munkavállalás előtt az iroda segít referenciát, tanfolyam elvégzését igazoló okmányt kreálni - jelentette ki. - A közvetítők többsége ugyanis amondó, hogy a legfontosabb az elhelyezkedés, az Uletőnek úgyis a gyakorlatban kell helytállnia.” A papír tehát mindent elbír, a jelentkezők önbizalma pedig általában határtalan. Bár a gyermekfelügyelet a semmihez sem értők utolsó lehetősége, olykor egészen meglepő igények is megfogalmazódnak. Sok családanya például csak úgy vállalna munkát, ha vihetné magával a saját csemetéit is. Olyan is előfordult már, hogy egy sanyarú szociális körülmények között élő nyolcgyermekes anyuka kínált ■ Az órabérük 600-1000 forint, s vannak gazdag falvak, ahol lasszóval se találhatók. Külföldre jobbára nyelvtanulás miatt mennek a lányok, akiknek erre nem sok idejük marad a BÉBISZITTEREK alkalmazásának kultúrája nálunk még nem alakult ki, ennek ellenére sok fiatal választja ezt a munkát elsősorban külföldön, nyelvtanulási céllal. Őket általában irodák közvetítik a kinti családokhoz A jelentkezők jól teszik, ha olyan céggel szerződnek, ahol nem kémek pénzt a közvetítésért. A jobb irodák ugyanis az őket megbízó családoktól kapják a honoráriumukat. A feltételeket mindig előre kell tisztázni, illetve írásban rögzíteni. Bébiszitterként ugyan még senki sem gazdagodott meg, de a havonta megkereshető 100-120 ezer forinton kívül a korrekt megállapodás része még a szállás, az étkezés és a nyelviskola tandíjának fedezése is. Természetesen ki lehet kötni, hogy az illető besegít a kisebb házimunkákba is, ám ebben az esetben a javadalmazás is több, akár a duplájára is emelkedhet A legkeresettebb célország Anglia, illetve Skócia és Írország, ahol másfél év alatt szinte tökéletesen el lehet sajátítani a nyelvet otthoni gyermekfelügyeletet, mondván: ahol nyolc gyerek elfér, ott a kilencedik már nem okozna nagy problémát. A legérdekesebb azonban mégis talán az a jelentkező volt, aki kijelentette, hogy ő csak híres ember csemetéjére hajlandó vigyázni, a külföldi lehetőségeknél pedig konkrét személyt is megjelölt: Tóm Cruise családjánál szeretett volna elhelyezkedni. Pedig bébiszitternek nem mindenki alkalmas. Ehhez a hivatáshoz ugyanis nem elegendő a jóindulat és a türelem, megfelelő képzettségre is szükség lenne. E tekintetben még a pedagógusok vannak a legelőnyösebb helyzetben, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy az élet minden területéről vannak jelentkezők. Sok szülő még közvetítő irodához sem fordul, hanem újsághirdetések közül választja ki azt a személyt, akivel aztán a lakásban magára hagyja gyermekét. Ranschburg lenő gyermekpszichológus szerint nagy szükség lenne egy két-három hónapos, államilag elismert bébiszitter- képzésre, aminek a programját szakértők állítanák össze. Szerinte ugyanis megdöbbentő, hogy csemetéinket olyan ismeretlenekre bízzuk, akiknek alkalmasságát senki sem firtatja. „Mindez engem arra az időre emlékeztet, amikor cégek tucatjai állíthattak ki nyelvvizsga-bizonyítványt - mondta. - Ez a rendszer aztán gyorsan meg is bukott. A gyermekre azt szoktuk mondani, hogy a szemünk fénye, vagyis a velük foglalkozók esetében még nagyobb körültekintésre lenne szükség.” Amúgy a gyermekpszichológus nem tartja rossznak a bébiszitterek alkalmazását, ám minden szülő számára javasolja bizonyos alapvető szabályok betartását. Ilyen például, hogy lehetőleg mindig ugyanaz a személy vigyázzon a csemetére, így ugyanis lehetőség nyílik egymás megismerésére, elfogadására. Ha mindig más érkezik, az káros hatással lehet a gyermek személyiségére. Az is fontos, hogy a gyermeknek legyen beleszólása abba, hogy kire bízzák. Egy tizenéves csemete véleményére már nyugodtan lehet adni, de egy figyelmes szülő a kisebb csemete reakcióiból is leszűrheti, hogy a bébicsősz jól végzi-e feladatát. Miért kínos, ha gyakran kivételeznek a hírességekkel? tisztelet Farkasházy Tivadar azt szereti, ha az orvos unottan egy perc alatt kidobja, mert akkor kutya baja A közismert emberek egyenlőbbek az egyenlők között. De vajon miért kivételezünk velük? Szerintem az, hogy felismerik őket, sokszor inkább nyűg, mint előny. Hajós András, aki végzettségét tekintve szociológus, úgy gondolja, hogy 16 évvel a pártállam megdöntése után még mindig túlságosan tekintélytisztelők vagyunk. „Az emberek valamiért azt gondolják, hogy akiket a televízióban látnak, még mindig Latinovits Zoltán- vagy Gobbi Hilda-léptékű emberek, holott ez korántsincs így - jelentette ki. - Ma már nem olyan nagy kunszt bekerülni a tévébe.” Hajós egyébként sohasem híve a kivételezésnek, mivel szerinte aki közismert, annak jobban kell ügyelnie arra, hogy ne éljen vissza a helyzetével. Feleségével olykor vannak is emiatt nézeteltéréseik, kétszer is ellopták az autójukat, de ő egyszer sem szólt oda senkinek, hogy legyen gördülékenyebb a nyomozás. „Tegnap vártam a soromra a bankban, amikor a fiókvezető felajánlotta: elintézi az ügyemet. Nekem persze leégett volna a pofámról a bőr, ha kiállók a sorból, ezért udvariasan elutasítottam.” Az ismert ügyvéd, Bárándy György is megtapasztalta már a hírnév naposabbik oldalát. Egyszer egy vámos ismerte fel, s elintézte, hogy az általa behozott műszaki cikket egyszerűen vámHajós András nem szeret tolakodni, a bankban is inkább kivárja a sorát kezeljék. A szívességből barátság lett, az illető pedig ma már a vámosok egyik parancsnoka. „Máskor egy rendőr mondta azt, hogy »na, ezt a gyorshajtást magának olcsóbban számítjuk meg ügyvéd úr« - emlékezett vissza Bárándy. - Ez szerintem nem elítélendő, valamennyien követünk el kisebb-nagyobb kihágásokat, mint ahogy szívességeket is eüntézünk egymásnak.” S miért gondoljuk úgy, hogy a hírességeknek jár a különleges bánásmód? Nos, Jakupcsek Gabriella szerint mindez a személyes kontaktus illúziójának számlájára írható. „Sok tévénéző úgy gondolja, hogy ha mindennap lát engem a képernyőn, akkor mi tulajdonképpen ismerjük egymást - mondta. - Márpedig egy ismerőssel szemben mindig szívélyesebb az ember. Ha pedig az ember elviseli az előnyöket, akkor a bírálatot is meg kell hallgatnia.” Farkasházy Tivadar úgy véli: azért, mert őt ismerik, sok mindent eleve nem tehet meg. Nem lóghat be például sehová sem jegy nélkül, mert másnap azzal lennének tele a lapok. „Nálam még az sem jó, ha kedvezni akarnak. Az orvosok általában hosz- szan magyarázzák, hogy mi bajom van, mivel így akarnak a kedvemben járni. Ettől persze roppant ideges szoktam lenni, hiszen ha egy orvos bőbeszédű, az sohasem jelent jót.” ■ D. T.
