Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-23 / 224. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT ■BnTT|13Mi Falunapra készülnek a zenészek, táncosok barcsi zenészek, lakócsai táncosok és drávatamási nyugdíjasok lépnek fel a hétvégi falunapon. A takarékosság jegyében szervezték meg az idei ünnepet, ebből azonban nem sokat éreznek a polgárok, hiszen a hagyományos ebéd és a programok most sem maradnak el. Olaszok építenek vendégházat a presszóból olasz család vásárolta meg a sarki presszót Tótújfaluban, s az a szándékuk, hogy vendégházzá alakítják. Az átépítése már megkezdődött, s azt remélik, hogy lendületet kap a helyi idegenforgalom. Hazai és külföldi kirándulókat várnak majd ide, akiket vonz a Dráva és a táj érintetlensége. Gép előtt ül fiatal és idős a teleházban A falu legnépszerűbb beruházása kétségkívül az új tele- ház kialakítása volt idén; nyitás óta sorban állnak a gépekért a fiatalok, s jó néhány idősebb helybeli is beszokott a nemzetiségi faluházban kialakított internetszobába. Öt korszerű számítógép várja a használókat, a világháló azonban ma még csak nehézkesen érhető el Tótújfaluból. 1,78 millió forintba kerültek a gépek és a bútorok, amelyet sikeres pályázattal teremtett elő az önkormányzat. Bűvölik a számítógépeket. Mindennap tele a ház fiatalokkal Az oldal cikkeit írta és fotózta Nagy László Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Szívesen átadná zenei tudományát. Az unokák is szívesen hallgatják Gadányi Pál dudáját; a fortélyait megtanulni azonban már nincs türelmük Felfedezték a Drávazugot kutyabőr Mindennap más hangszeren játszhat a 75 éves dudás Híres dudás és hangszerkészítő Gadányi Pál. Messze földön ismerik; az ország túlsó végéből is eljöttek már hozzá egy-egy hangszerért, amelynek készítését kisgyerekként tanulta meg. Nemcsak készíti, játszani is gyönyörűen tud rajta. Fellépett már szerte az országban, még az Adria partján is. Legutóbb a hét végén muzsikált a pécsi nemzetiségi fesztiválon - Végig kólóztunk Pécs belvárosában. Nagy élmény volt, de rö- videbbre sikerült a fellépés, mint szerettem volna. A szervezetem 75 évesen már nem úgy muzsikál, ahogy fiatalon. Nem kell kétszer kérni, mutatja is büszkén a hangszerét.- A duda kecske vagy bárány bőréből készül, mifelénk azonban szegény nép élt, nem telt se bárányra, se kecskére. Maradt a kutyabőr. Címer ugyan nincs rajta, de annál szebben muzsikál - magyarázza, miközben a hóna alá kapja a fújtatós horvát dudát. - A zenélés, hangszerkészítés csak szórakozás, hobbi. Nem lehet belőle megélni. Arra jó, hogy világot láttam, sok embert megismertem. A kenyérkereső szakmám asztalos, de ha kellett, házat építettem, gazdálkodtam. Egész életemben dolgoztam. sosem szégyelltem a munkát. Volt tehenünk, disznónk, most a kertészet megy úgy-ahogy. Szigetvárra, boltokba viszem, ami megterem. Fodrászkodik, hiszen a dudaszó és beszélgetés kedvéért az unokája frizuráját hagyta félbe. A fia és családja szemben lakik, így aztán mindennap látja az unokákat.- Megtakarítjuk a fodrász árát - mondja a fiatalember, miközben megadóan tűri, hogy a 75 éves nagyapja a feje körül csattogtassa az ollóját. A 19 éves Gadányi Gábor arról beszél: asztalosszakmát tanult, a testvére pedig lakatos lett. Mindketten végeztek már az iskolában, de egyikük sem tudott nyáriné ELMONDTA lánya történetét is, aki Méhkeréken óvónő. Összehívta valameny- nyiüket a polgármester és bejelentette: vagy valamennyien vállalják, hogy néhány hónapig kizárólag az alapilletmémég elhelyezkedni. Odahaza segítenek.- Keresik a helyüket, majd megtalálják - kommentálja az öreg. - Egy sajnos már biztos: a muzsikálás nem érdekli egyik unokát sem. Pedig még egy tamburát is csináltam nekik, de hiába. Sajnos nincs olyan családtag, akit érdekelne. Bár néha az asszony megígéri, hogy megtanít kesztyűbe dudálni. Néhány éve még arról beszélt az öreg, hogy végleg leteszi a hangszert, most meg ismét fiatalasszonyoknak muzsikál. Vunenás néven lép fel a dalkör, amelynek a dudás is alapító tagja, s az asszonyok énekéhez ő adja a muzsikát. - A dal és a zene jót tesz a léleknek, de ebben a világban egyre kevesebb idő jut rá. Alig tudunk összejönnyüket kapják vagy el kell bocsátani néhány embert. Mindenki vállalta. Azt mondták: inkább legyen egy kicsit rosz- szabb valamennyiüknek, mint néhányuk tönkremenjen, így is lehet. ni egy-egy próbára vagy fellépésre, mert mindenki siet a megélhetése után. Gadányiéktól néhány házzal arrébb felújított porta áll. Tábla hirdeti: Drávazug vendégház. Bent Nyári Rudolfné éppen szedi le az ágyneműt. - Bejelentkezett egy család, de mégsem jönnek - mondja. - A gyerekeim ötlete volt, hogy kialakítanak itt egy turistaházat. Megvették ezt, szépen rendbe hozták. Nyáron nyitottunk. Jönnek-jövögetnek a látogatók, de egyelőre úgy tűnik: nem ebből fognak a fiatalok meggazdagodni. Viszont sok jó emberrel találkoztunk. Pestről, az ország más tájairól is érkeztek családok, és igazán jól érezték magukat. Tetszik nekik a néhány napos vidéki élet és a Dráva. A rokonunk a Balatonnál él, s idén több vendégünk volt itt, mint neki. Látja, a fiatalok mindennnel megpróbálkoznak, hogy boldoguljanak. Nincs könnyű dolguk. Hálát adok az égnek, hogy már hatvanéves vagyok, és az életem nagy része eltelt. Mert az a világ, amiben most élünk, s ami még várhatóan elkövetkezik, egyre kevésbé tetszik. Az édesanya szolidaritásból jelest ad az óvónőknek Félszáz fiatal él a faluban 250 lakosa van a horvát ajkú dél-somogyi kis településnek. A legidősebb helybeli Bunye- vácz Márton, a legkisebbek pedig Rostás Péter ikergyermekei. A lakosság ötödé 18 év alatti. Az ötven fiatal többsége a szomszédos Lakócsa óvodájába és iskolába jár nap mint nap. Mint mindig, idén is ingyenes számukra a tankönyv és a közlekedés. A tovább tanulókat pedig 15 ezer forinttal támogatják. Szűk a mozgástér húszmillió forinttal gazdálkodhat idén az önkormányzat, ami 4,3 millióval kevesebb, mint korábban. 2 millió forintot remélnek önhikis pályázatuktól. 7,4 millió forintot át kell adjanak Lakócsának a közös intézményhálózat fenntartására. A Potonnyal közös falu- gondnoki szolgálat csupán 340 ezer forintjukba kerül, s komfortosabbá vált vele a falu. Boros sertéssült hozzávalók: 80 dkg sertésdió, 5 dkg zsír, 2 nagy fej vöröshagyma, 3 dl fehérbor, só, 1 kiskanál pirospaprika. Köretnek 1-1 üveg konzervkarfiol, zöldbab, zöldborsó, 1 kemény tojás, 1 csokor zöldpetrezselyem. Kikenik a lábast zsírral, belevágják karikákra a vöröshagymát és rárakják az ök- lömnyi darabokra vágott húst. Sózzák, paprikázzák, felöntik borral és fedő alatt puhára párolják. Ha a levét elfőné mielőtt megpuhulna, kevés vízzel pótolják. Tálaláskor a húst kiveszik és felszeletelik. A levében összekeverik a karfiolt, zöldbabot, zöldborsót. Tetejére fektetik a hússzeleteket, karikákra vágott kemény tojással, petrezselyemmel díszítik. Kistraktorra pattant a polgármester fejlesztési forintok Idén négymilliót vont el az állam a kis településtől Portugáliába utazik a világot járt idős asszony Kis faluban nem úr a polgár- mester, sokkal inkább szolgája a településnek. Iliásics János, Tótújfalu első embere is felpattant a fűnyíró kistraktorra, amikor szükség volt rá.- Nem volt ember, hát magam álltam neki füvet nyírni a tavasszal. Ugrattak is utána eleget, hogy nálunk már májusban megkezdődött a kampány - mondja. - A helyzet ma sem jobb, ugyanúgy nincs hadra fogható ember a faluban. Egyetlen közmunkásunk kaszálja ezt a hatalmas területet. Annyi a munkája, hogy ki sem látszik belőle. Hiába lenne még feladat, sajnos nem találok rá megfelelő embert. A munkaerőnél már csak a pénz kevesebb. - Idén több mint négymillió forintot vont el az állam. A feladat pedig nem lett kevesebbb. Ez azt jelenti, hogy az idei költségvetésünk egyötödét elvették. Szerencsére volt annyi tartalékunk tavalyról, hogy ne okozzon gondot. Annyit azonban okozott, hogy forráshiányos lett a költségvetésünk, önhikis támogatásra kell pályáznunk. Ilyen körülmények között nem lehet látványos fejlődést, csodát várni. Annak is örülni kell, ha kis lépésekben haladhatunk. Hogy be tudtuk keríteni a régi temetőt, hogy a település gondozott képet mutat, hogy Iliásics János: a pénz csökkent, de a feladat nem lett kevesebb teleházat tudtunk kialakítani a kultúrházban... A szűk mozgástér ellenére fejlődik a település, gyarapodott a vagyona. Nyolc év alatt százmillió forint került ide különböző sikeres pályázatokból. Tény, hogy ez minden évvel egyre nagyobb erőfeszítést követelt. - Amit a négy évre vállaltam, azt sikerült teljesíteni. Egyedül az árkok kitisztítása maradt el, arra már nem jutott pénz. Ma komfortos és gondozott a falu, ennél többre azonban nem telik. Ráadásul van egy másik fontos feladatunk is. az emberek segítése. Az idei tanévkezdésnél is a legnagyobb terhet az önkormányzat vállalta. Portugáliába, Fatimába készül a 74 éves pavlekovics jánosné. Októberben Budapestről indul a csoport, amelyhez csatlakozni szeretne.- Jó lenne, ha a falumban találnék útitársat - mondja. - Biztonságot adna. Sajnos, a férjem most nem tud velem jönni, mert nincs túl jól. Korábban Medjugorjéba például nyolc alkalommal kísért el. Az asszony igazi világutazó. Szinte az összes szent helyet látta már. A szentföldre kétszer is elutazott. Két hete tért haza a legutóbbi horvátországi kirándulásáról, s összeszámolta: eddig 17-szer tette meg a Tótújfalu-Medjugorje közti utat.- Gyönyörű hely, nem lehet betelni vele. Otthon vagyok ott. Horvát nemzetiségűként a testvéreim közé megyek. A híres portugál városba nem jutottam még el, ezért vágyom oda - mondta.- Nem olcsó az utazás; repülővel mennénk és 150 ezer forintba kerül. Arra a kérdésre, hogy hetvenen túl hogy bírja az utazás fáradalmait, csak legyint. - Aki olyan sokat dolgozik az élete minden napján, mint én, annak meg sem kottyan egy ilyen utazás - mondja nevetve. TÓTÚJFALU - 227
