Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-22 / 223. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. SZEPTEMBER 22., PÉNTEK Fedett buszmegállót épít az önkormányzat SAJÁT ERŐBŐL, saját alap­anyagból, a közmunkások munkájával készült el a felső buszmegálló a faluban. A fa- luközpontban lévő buszváró fedett lett, így véd az eső, a hó, a szél ellen. A praktikus és esztétikus buszmegálló megépítése minimális költ­séggel járt, hiszen az önkor­mányzat saját fáit vágatta ki alapanyagként, és saját em­berek végezték az építési munkákat is. A jövőben újabb fedett buszmegállók építését tervezik. Megújult az iskola az új tanév kezdetére az iskolakezdésre kisebb fel­újításokat végeztek az általá­nos iskolában. Elsősorban az épület lábazatának rendbe hozása volt fontos, hiszen a lepörgő, darabokban lehulló vakolat az esztétikai problé­mák mellett balesetveszélyes is volt. A munkát szintén sa­ját emberekkel, anyagáron vé­geztette el az önkormányzat. Parkosítják, szépítik a kultúrház kertjét dolgoznak a művelődési ház kertjében. A felújítást követő átadás óta teljesen átalakult a kultúrotthon környezete, ahol az egykori kopár terület helyén ma már fák, virágok szépítik a kis területet. A ter­vek szerint hamarosan szik­lakért, valamint szökőkút is épül majd ide, amely a falu­központot is szépíti majd. Séta a parkban. A gyerekek is élvezik a szép környezetet. Az oldal cikkeit Csikós Magdolna írta Fotók: Láng Róbert Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Mezőgazdasági munkával keresik a kenyerüket. Dénes János, Dénes Jánosné és a gyermekek, Kornél, Veronika és Zsolt is szereti az állatokat A föld adja a kenyerüket gazdaság Föladták munkahelyüket a családi vállalkozás kedvéért A földjükről jöttek be ebédelni Dénes Jánosék. A mezőgazda­ságból élnek, állattartással fog­lalkoznak. A család tősgyöke­res ötvösi, a házaspár szülei is itt éltek már, s úgy néz ki, a gye­rekek is maradnak a faluban.- Eredeti szakmám esztergá­lyos, nyolc évig dolgoztam Nagy­atádon, a Danuvia gépgyárban. Évekkel ezelőtt kezdtünk a gaz­dálkodásba, a tejtermelésbe. Először egy tehenünk volt, ma 23-at tartunk és két lovunk is van. Harminc hektáron takar­mányt is termelünk, hogy az ál­latok etetése ne kerüljön sokba - mondta Dénes János.- Van három gyerekünk is - szól közbe viccelődve Dénes Já­nosné, aki szintén az atádi cér­nagyárban dolgozott. - A legna­gyobb fiunk, Zsolt, 22 éves, ő Atádon dolgozik, de amikor csak tud, besegít a gazdaságba. A lányunk, Veronika Szőcsény- ben tanul, erdészeti technikum­ba jár, a legkisebb Kornél, 12 éves. Ő élvezi a gazdálkodást, szeret a földeken sündörögni, az állatokkal foglalkozni. A lá­nyunk maga választotta az is­kolát, ő döntött, hogy erdőgaz­dálkodást tanul. Örültünk, hogy volt határozott elképzelése, mert őszintén megmondva nem nagyon tudtam volna érdem­ben segíteni neki a pályaválasz­tásban. A mi időnkben egyér­telműbbek voltak a dolgok, ha az ember tanult valamit, azzal boldogult is. Ma már nem tudni, mi jobb, a diploma vagy a szakma.- Én CNC esztergályos va­gyok, amikor csak találkozom a kollégáimmal, megkérdezik, nem megyek-e vissza dolgozni - mondja Dénes János. - Ez részben talán a munkám elis­merése és talán annak a jele, hogy szakemberből, különösen Több település nem élt a A SZENNYVÍZCSATORNA-HÁLÓ­ZAT hiánya sok Rinya menti településen okoz problémát. Évekkel ezelőtt, mikor volt le­hetőség pénzforráshoz jutni és kiépíteni a csatornahálózatot, sok település nem lépett. Ké­sőbb nőttek az árak, s megvál­sz moaerneDD gepeicnez is erio esztergályosból kevés van. Van, aki kitanulja a szakmát, de megunja vagy talál jobbat, és elmegy más területre, és van, aki egyszerűen nem ért hozzá. Egyelőre nem váltok. Aztán, hogy később mi lesz, nem tud­ni, mert manapság elég nehéz a mezőgazdaságból megélni, a tejtermelésből különösen. Barcsra, a Dráva Tejhez adjuk el a tejet, kamionnal viszik el tő­lünk. Hat éve még a csarnokba hordtuk Pestre, de az nehézkes és fárasztó volt. Ez a mostani rendszer lényegében jó, csak hát három évvel ezelőtt több pénzt kaptunk egy liter tejért, mint most, pedig a termelési csatornatámogatással tozott a támogatási lehetőség is. így ma önállóan senki nem tudja vállalni a csatomázta- tást. A térségi szennyvízprog ram több mint 500 millió fo­rintos költségét a következő években pályázattól remélik el­nyerni a kistérségi települések. árak, a járulékok csak nőttek. Sokan azt hiszik, hogy a sok ál­lat sok pénzzel is jár, néhányan talán irigyelnek is bennünket a faluban. Nem mondom, meg­élünk, de nagy luxusra nem futja. Mindennap 4-kor kelünk, ellátjuk az állatokat, tehenet fe­jünk, aztán a földeken dolgo­zunk. Szórakozni nem nagyon járunk, a gyerekek még csak el­mennek ide-oda, de mi estére már annyira fáradtak vagyunk, hogy inkább itthon maradunk. Itthon viszont jó. A falu az el­múlt években fejlődött. A mi ut­cánkat tavaly aszfaltozták le. Egyedül a szennyvízcsatorna hiányzik, de az nagyon. A szip­pantás drága, ha nekünk nem lenne saját rendszerünk, az ál­latok miatt, akár kéthetente is hívnánk a szippantós kocsit. Ta­lán idővel ez is megoldódik, s mire a gyerekeink családot ala­pítanak, már ez sem lesz gond. Ha szerencsénk van, itt marad­nak a faluban vagy nem men­nek túl távol. Egyelőre mind­egyik úgy tervezi, hogy itt ma­rad, bár sajnos sok függ attól is, hol kapnak munkát. Sok a szőlősgazda a faluban 947-en laknak, a legidősebb Samu Józsefné, 1916. június 9-én született, a legfiatalabb Talpas Máté, júli­us 31-én látta meg a napvilá­got. A falu 9 belterületi és 8 külterületi utcájában 360 ház áll. A szőlőhegy igen népszerű Nagyatád lakói között is, so­kaknak van telkük, szőlőjük, kis hegyi házuk itt. Az ily mó­don boráról is ismertté vált te­lepülésen rendszeresen ren­deznek borversenyt. Drága a szociális ellátás A FALU KÖLTSÉGVETÉSE 155 mil­lió forint. A legnagyobb ki­adás, mintegy 31 millió, a szo­ciális feladatok ellátásának költsége. Sokat fordítanak az önálló intézményekre is, az is­kola, az óvoda, valamint a mű­velődési ház és a közétkezte­tést is biztosító konyha mű­ködtetésére. Jelenleg 27 millió forintos működési hiánnyal küzd az önkormányzat, de bíz­nak benne, hogy év végéig, jó gazdálkodással, siketül csök­kenteni vagy megszüntetni. RECEPT Sajtos kifli HOZZÁVALÓK: 70 dkg liszt, 2 egész tojás, 1 pohár tejföl, 2 dl tej, 5 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 20 dkg sajt, 1 dl étolaj. Az élesztőt megkelesztik a cukros tejben és a többi alap­anyaggal összegyúrják. Kilenc cipót csinálnak belőle, majd 1 csomag margarint elkevernek egy evőkanál sóval. A cipókat kisodorják kerek formára és három lapot egymásra fektet­nek úgy, hogy mindegyik la­pot megkenik a sós margarin­nal és kevés reszelt sajttal. A tésztát 8-felé vágják és kifliket formáznak belőle. A tetejét megkenik tojással, reszelt sajt­tal megszórják, majd kisütik. A falu lakói megbecsülik az örökségüket fejlesztés Az önkormányzat számít a csatornahálózat állami támogatására Színvonalas műsorral áll pódiumra a vegyes kar Ötvöskónyi önkormányzata 1994-ben vált önállóvá, addig a település Nagyatádhoz tarto­zott. Csaknem 12 évig Mikola Vilmos volt a település vezetője, aki a közelmúltban elhunyt.- Örökségével kivívta a helyi­ek megbecsülését. - Nagyon jó munkát végzett - mondta Pusz­tai László alpolgármester. Hatá­rozott elképzelései voltak a falu fejlesztéséről, arculatáról, a szükséges beruházásokról, és ehhez igyekezett minden felté­telt megteremteni, pályázati forrásokat elnyerni. Az emberi értékeit is megőrizte. Az elmúlt években három utca kapott szi­lárd burkolatot, felújítottuk a művelődési házat. Megkezdődött a kultúrház épülete körül és a faluközpont­ban a parkosítás is, valamint fe­dett buszmegállók is épültek.- Mindezek olyan eredmé­nyek, amelyek egy kis település életében rendkívül fontosak, különösen, hogy anyagi lehető­ségeink elég szűkösek - mond­ta az alpolgármester. - 27 millió forintos működési hiányunk halmozódott fel, de most úgy néz ki, hogy ezt az év végére si­kerül egyensúlyba hozni. A településen tennivaló van még bőven. Tovább kellene foly­tatni a járdafelújításokat, a sző­lőhegyi utak karbantartását, amelyre eddig is sok gondot for­dított az önkormányzat és a Pusztai László alpolgármester: szűkösek a lehetőségeink Kónyi pusztán élőknek is szük­séges lenne egy buszmegálló.- A szennyvíz bevezetésére is számítunk, ami kistérségi prog­ram keretében valósulhat meg, hiszen önerőből ekkora beruhá­zást nem tudnánk finanszíroz­ni - tette hozzá. - Jövő évtől le­het pályázni, a legtöbb telepü­lés abban bízik, hogy sikerül el­nyerni az anyagi támogatást a csatornahálózat kialakítására, hiszen a térségben csak néhány faluban van szennyvízcsatorna. Ötvöskónyiból is csak ez hiány­zik, vezetékes gáz, víz, villany természetesen van, s bízunk benne, hogy hamarosan a sző­lőhegyi házak villamosítására is sor kerül. Meghatározó szereplője a tele­pülés közösségi életének grof- sics jánosné, aki korábban a Rozmaring népdalkört vezette, majd az Ezüst hárs nyugdíjas­klub vezetője lett. A klub a falu egyik legnépszerűbb és talán legismertebb közössége. A klub­tagokból álló kórus, mely elein­te csak női kar volt, majd vegyes karrá bővült, rendszeresen sze­repel helyi rendezvényeken, ahogy az ország több pontjára is hívják az időseket.- Törekszünk arra, hogy vál­tozatos, ugyanakkor minőségi műsorunk legyen, próbáljuk minél magasabb szinten űzni a kórusmunkát - mondta. - Mi­nősítéseket is szerzünk. A klub­tagok számára öröm az ének­lés, gyakran kiderül: a heti egy * próba azért ke­vés, mert sze­ret együtt lenni a társaság. A klub élete per­sze nem csak a szereplésekről szól. Rendszeresen tartanak összejöveteleket, közös progra­mokat is. Ezek közül az egyik legérdekesebb az „ivónap", me­lyet Ivó napján a férfiaknak szerveznek az asszonyok. Ilyen­kor aztán - mivel a név kötelezi a szervezőket - büntetlenül ihatnak a férfiak, de természe­tesen házi készítésű finom fala­tok is kerülnek az asztalra. ÖTVÖSKÓNYI - 147

Next

/
Thumbnails
Contents