Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-19 / 220. szám
somogyi hírlap - 2006. szeptember 19., kedd Kálmáncsa Jövője; Raudenkranc Ernőné és az óvodások a gyermekintézmény napsütötte kertjében élvezik a közös játékokat, az ismeretszerzést Óriás családfa az ősöknek világtalálkozó Fél évezred után hazatalált a Kálmáncsehi család SZAMOKBAN Emlékmajor ad munkát négy utcája van a településnek, s hozzátartozik még Lajosháza, ahol 60-70 ember él, valamint Emlékmajor. Itt ipari vállalkozások működnek, megélhetést adva a helyieknek, iparűzési adójuk pedig biztos bevételt jelent az önkormányzatnak. A faluban működik a Fehér Akác Szociális Otthon, amelyben szintén jó néhány helybeli talál megélhetést. Az önkormányzat idén 85 millió forinttal gazdálkodhat. Csökken a népesség hat éve még 730 ember élt itt, ma már csak 690 lakosa van Kálmáncsának. A két világháború között 1500 volt a lélek- szám. A legidősebb közülük Plecskó Katalin, aki 1911-ben született és ma a szociális otthon lakója. A legfiatalabb az alig háromhetes Lakatos Patrik. 120 gyermek él a községben, amelynek önkormányzata 25 férőhelyes óvodát és 34 létszámú alsó tagozatos iskolát tart fenn. RECEPT Szárnyas húsos tarhonya HOZZÁVALÓK: 2-3 kisebb csirke, esetleg galamb, 5 dkg zsír, 1 közepes fej vöröshagyma, mokkáskanálnyi pirospaprika, só, 15 dkg tarhonya és két cső zöldpaprika. Megtisztítják és feldarabolják a szárnyasokat. A zsíron világosra pirítják a reszelt vöröshagymát, meghintik pirospaprikával és a húsdarabokat átsütve rajta vízzel bőven felengedik. Mikor félig megpuhult, megsózzák, beleteszik a tarhonyát (minél több tojásosat, annál jobb), és a vizet utántöltve, fedő alatt, lassú tűzön együtt megpuhítják. Tálaláskor ki- csumázott, vékony zöldpaprikát szórnak a tetejére. Kálmáncsát évszázadokkal korábban Kálmáncsehinek nevezték, s így hívták azt a nemesi családot is, amelyik a török korig itt élt. A támadó törökök űzték el őket; aki megmenekült közülük a rabszíjtól, az az ország másik szegletébe menekült. A Kálmáncsehi, azaz ma már Kálmánczhey család azóta szétszóródott a világban, de egyes ágai máig szoros kapcsolatot ápolnak egymással, s nemrég egy véletlen folytán a szülőfalura is rátaláltak. - Több mint ezer tagja van a famíliának világszerte, s a legutóbbi családi találkozóra közel kétszázan jöttek el - mondja a Debrecenben élő Kálmánczhey Csaba, aki az egyik összetartója a családnak. - Ezen a találkozón már Kálmáncsa polgármestere is részt vett, akivel egy véletlen hozott össze. A Debrecen és Hajdú- hadháza környékére menekültek mindig tartották a kapcsolatot egymással. Az erdélyiekkel, újvidékiekkel, dunántúliakkal azonban az idők során ez megszakadt. Mostanában próbáljuk megtalálni őket. Már körvonalazódik egy olyan családi találkozó, amelynek Kálmáncsa lesz a helyszíne, s akár világtalálkozó is lehet. Nem egyszerű ezt megszervezni, a legfőbb akadály a szállás hiánya. Ha néhány száz családtag odautazik, sem a faluban, sem a környékén nem találunk nekik elegendő szállást. A Kálmáncsehiek neve 1528-as, Prágában kelt nemesi oklevélen szerepel először, s ma már ötméteres családfán van feljegyezve a család valamennyi őse. A leghíresebb közülük Kálmáncsehi Sánta Márton püspök, a magyar reformáció vezető alakja. Székes- fehérváron is élt egy ismert ősük: Kálmáncsehi Domonkosnak ma szobra áll ott. Ahogy a Kálmáncsehi család neve A GAZDAG MÚLTÚ TELEPÜLÉSEN egykor református főiskola működött, és itt született az 1500-as években Kálmáncsehi Sánta Márton is, akit püspökként a magyar reformáció egyik vezéralakjaként egyet jelent a falu múltjával, úgy a félszáz tagú Kálmáncsa Baráti Kör, a Vadvirág tánccsoport, a szép óvoda és a takaros kisiskola gondoskodik arról, hogy a falunak ne csak múltja, hanem jövője is legyen. Ehhez persze szükség van olyan tevékeny helyiekre, mint Raudenkranc Ernőné is, aki az óvodát vezeti, tagja a baráti körnek és egyik alapítója a Vadvirág hagyományőrző egyesületnek. - ló látni, hogy egyre szebb a falu, egyre jobb a közösség - mondja. - Pedig csak azt tesz- szük, amiben örömünket leljük. Szeretünk táncolni, hát megcsináltuk a táncegyüttest. Legutóbb széki táncokat tanultunk, jóféle ropogós csárdást. Jó dolog az is, hogy az iskolásoktartottak számon. Szobra Debrecenben látható, s emlékére alapítványt hozott létre a Kálmáncsehi család. Az alapítvány galériát tart fenn és a hazai reformáció emlékét igyekszik ápolni. nak taníthatjuk a tánclépéseket. Korábban az ovisokkal is táncoltam, most a diákokból igyekszünk kinevelni utánpótlást. Az óvoda és ez a huszonkét csöppség is sok örömet ad. Büszke vagyok a munkahelyemre, kedves környezetet sikerült kialakítani a piciknek. Az épület felújítására is megvan már a pénz. Jövőre tetőcserét, új vakolatot kap. Hogyan jut időm mindenre? Azt gondolom: csak úgy van értelme az életnek, ha tartalmas, és ha magunk is, a körülöttünk élők is jól érzik magukat. Ezt vallja Léránt Zsigmondné is, akiről szintén az a hír járja a faluban: nincs olyan közösségi munka, amiből ne venné ki a részét. Nyugdíjas ugyan, de több az energiája, mint két fiatalnak. - Nagyon jó, hogy létrejött a Kálmáncsa Baráti Kör. Szeretünk összejárni, kirándulni - mondta. -Legutóbb Esztergomban jártunk, de ez az ösz- szetartó csapat nemcsak szórakozni tud együtt, hanem dolgozni is. A falu virágosításánál, parkosításánál is mindig számíthatnak ránk. Hatmillió forint kerülhet az óvoda épülete fölé együtt már a pénz az óvodaépület helyreállítására; 6,2 millió forintot nyertek erre a célra egy pályázaton. Idén már nem állnak neki a felújításnak, de jövőre új tetőt kap a régi épület és a külsejét is újravakolják. Az újjáépítésre az óvodai szünet lesz a legalkalmasabb. Ingyenes tankönyv és buszbérlet a diákoknak Ingyenes a tankönyv a diákoknak, s a felső tagozatosoknak a közlekedés is, mert ők a homokszentgyörgyi körzeti iskolába járnak. Aki tovább tanul, az 16 ezer forint támogatást kapott. Összesen kétmillió forintot költött a beiskolázás megkönnyítésére az önkormányzat. Edzésben tartják magukat a kálmáncsai fiatalok olyan színvonalú tornatermet nyitottak meg néhány hete, amit bármelyik nagyvárosban megirigyelnének. Az ízlésesen kialakított épületrészben a legkorszerűbb sporteszközökkel javíthatják az itteniek a kondíciójukat. A fiatalokat ki sem lehet robbantani a teremből, amelynek kialakítására 11 milliót, eszközeire és bútoraira pedig további kétmilliót nyert az önkormányzat. Képünkön: a lányok, asszonyok leginkább a futógépet és szobakerékpárokat kedvelik. A közösségi élet színtere. A falu fiataljai élvezik a közös edzéseket Az oldal cikkeit írta és fotózta Nagy László Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Református vallású a falu lakóinak többsége Tájházat is megtöltene a sok szép régi holmi Nem vártak a csodára, megteremtették falufejlesztés Óvják az értékeiket, egyetlen firka sincs az új buszmegállón Édesanyja kérésére 30 év után költözött haza balatincz Mária. Jól érzi magát a faluban, a kul- túrház vezetőjeként alkothat is kedvére. Keze nyomán még szebb lett az újjáépült művelődési otthon. - Kaposváron éltem, azelőtt Olaszországban, Dél-Tirolban dolgoztam - mondta. - A gyerekeim önálló életet élnek, így nem sokat gondolkodtam, amikor édesanyám azt kérte: költözzünk vissza a szülőfalujába, ahol én is gyerekesked- tem. A megtakarított pénzemen házat vettem, arra is jutott, hogy segítsem az óvodát és az iskolát. A kultúrházba farönkök, szép növények kerültek, s különleges hangulata lett az épületnek.- Mindig szép környezetben dolgoztam. Az olaszoknak - ha ■ egy régi tárgy a kezükbe kerül - nem az jut eszükbe, hová hajítsák, hanem hogyan lehetne rendbe hozni, hol mutatna a legjobban. Én is ilyen szellemben igyekszem a házat dekorálni. Régi kálmáncsai fotók, hímzések már vannak itt, lesz köcsogfa is. A házunk előtti tavacska is divatot teremtett. Azt mondja: Sok szép, régi holmi rejtőzik a padlásokon, hogy érdemes lenne létrehozni egy tájházat Kálmáncsán. Az eltelt négy év legnagyobb eredményének a közösségteremtést tartja Nagy Józsefné polgármester. Azonban a falu fejlődésére is legalább ennyire büszke lehet, mert az elmúlt néhány évben rekordösszeget - az önhikis-támogatást is beleszámítva több mint százmillió forintot - hoztak a különböző sikeres pályázataikkal Kálmán- csára. Újjáépült a kultúrház, tornatermet kapott a falu kisiskolája, s az óvodába is jó érzéssel lép be az ember. - Egyetlen percig sem ültünk a babérjainkon, még véget sem ért az egyik beruházás, készítettük elő a következőt - mondja Nagy Józsefné. - Sosem a pénz elnyerése volt a legnehezebb. Értelmes célhoz mindig meg lehet találni az alkalmas pályázatot. Az igazi nehézséget az jelentette, hogy meg kell előlegezni az elnyert milliókat. A legtöbb pályázat ugyanis utófinanszírozású. Sokszor a kés hegyén táncoltunk emiatt, hiszen egy faluban minden fillér számít. Gyakran úgy kellett zsonglőrködnünk, hogy azzal már felléphetnénk a cirkuszban is. Az eredménye azonban minden munkát és idegeskedést megér. Látványosan megszépült Kálmáncsa, s az igényes környezet az emberekre is hatással van. Megértették, hogy ez az övék, vigyázniuk kell rá. A négy Nagy Józsefné: zsonglőrnek is elmehetne a falusi polgármester év alatt még a buszmegállót sem firkálták össze. A közösségteremtés is elkezdődött. A 70- 80-as években még megvolt az összetartás a falusiak között, aztán a redszerváltás után a növekvő létbizonytalanság miatt sokan magukra csukták az ajtót. - A megélhetés ma sem könnyebb, de az emberek rájöttek, hogy együtt a nehézségeket is jobban el lehet viselni - mondta. - Hiányzott a közösség az életükből. Ma már összejárnak idősek és fiatalok, s mi megteremtettük ehhez a körülményeket. A kultúrházra sem csak azért vagyok büszke, mert gyönyörű, hanem még inkább azért, mert élettel van tele. KÁLMÁNCSA - 096
