Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-02 / 206. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT 11 HÉTVÉGE Egy kortalan zsurnaliszta töprengései hűség Bíró Ferenc harmincöt évet töltött az újságírópályán a megyei lap szerkesztőségében Harmincöt éves újságírói pályája alatt készített interjút szinte az összes fontos politikussal és egyházi méltósággal. Dolgozott a brüsszeli NATO- központban, de volt piaci tudósító is. Sokan élethű riportjai, mások egyedi humora miatt szerették meg Bíró Ferencet, lapunk most nyugdíjba vonult szerkesztőjét. Takács Zoltán- Mi lettél volna, ha nem az újságírói pályára lépsz?- Mozdonyvezető. Később kiegyeztem volna a buszvezetéssel is. Ezen a hajtós újságírói pályán a negyvenes éveim vége felé el is jutottam odáig, hogy komolyan érdeklődtem: lehetnék-e buszvezető. Bizalmasan közölték velem, ne is menjek oda, mert hülyének fognak nézni. De ez a gyerekkori dolog a mozdonyvezetéssel és a bakter- ség később is sokszor megkísértett. Ha az őrtilosi bakterház- ban nekem kellene napi nyolcszor feltekerni a sorompót és elszalutálni a vonatot, még most is szívesen megtenném.- Hogyan kerültél mégis a Somogyi Hírlap szerkesztőségébe?- Az akkori főszerkesztő, Jávori Béla indított újságíró szakkört, ahová jelentkeztem. Ott elbűvölt és csakhamar beszippantott a szerkesztőség hangulata. Egy év elteltével állást ajánlottak, így 1971. február 1- jén kerültem státuszba. Harmincöt évig voltam a lap munkatársa.- Soha nem fordult meg a fejedben, hogy másutt is szerencsét próbálj?- Nem. Erre csak közhelyesen lehet válaszolni: egy feleség, egy autó. Azt szokták mondani, hogy van ilyen típusú ember. Én ilyen vagyok. Lehetőségeim ugyan voltak, de mindig nemet mondtam.- A rendszerváltás előtt vagy utána volt jobb az újságíró helyzete?- Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de szinte egyforma a helyzet. Kiegyenlítik egymást ugyanis a pozitív és negatív tényezők. Az átkos pártállami időkben minden pontosan ellentétesen működött, mint a demokráciában. Akkor negatívumot nem lehetett írni, mert cenzúrázták; ma pedig a pozitív történéseknek nincs hírértéke a médiában. Jó példa az előbbire, hogy a 80-as évek elején írtam egy szocioriportot a kaposvári mosoda munkásnőiről, akik áldatlan körülmények között dolgoztak hajnaltól késő estig. József Attila világát idéző miliőben éltek, ami engem megragadott. A riportot megírtam, de nem jelenhetett meg. Mégis behívatták a főszerkesztőt a pártbizottságra, ahol közölték vele: az ilyen pánikkeltő hangokat szíveskedjék kiszűrni a lapból.- Nem rúgtak ki?- Nem, de ezek után a főszerkesztő engem állított a szőnyeg szélére. A hivatásbeli elkötelezettségemet, hovatartozásomat kérdőjelezte meg, miután én úgy éreztem, hogy teljesen emberien, ösztönösen reagáltam egy körülöttem levő helytelen dologra. Egy idő után már kialakult a reflex, hogy a túlontúl kényes témákat nem lehet megírni, mert úgysem jelenhet meg. így tele voltak a lapok jó példákkal. Aztán fordult a világ, és ma már szívesen olvasnék egy úgynevezett pozitív riportot, ahol valami jó példát mutatnak be. Ám ennek most nincs el- adhatósági értéke, mert nem szenzáció. Régen a politikai kényszer tartotta az újságíró szemén a rózsaszín szemüveget, ma pedig egyfajta piaci, gazdasági érdek diktál.- Volt olyan műfaj, amit szívesen kipróbáltál volna, de nem volt rá lehetőséged?- Talán csak színikritikát vagy filmkritikát nem írtam. Abban még kipróbáltam volna magam. Viszont szívesen emlékszem a mezőgazdasági rovatban eltöltött nyolc évre, bármilyen rossz szájízzel is kezdtem ott a ténykedést. Tősgyökeres városi gyerekként a kapát a kaszától se tudtam megkülönböztetni, amikor egyszer csak áttettek a mezőgazdasági rovatba. Bíró Ferenc szerint átalakult a sajtó: régen csak a jót lehetett megírni, ma viszont a negatív szenzáció kell... Úgy éreztem, nagyon kitoltak velem, mert nekem most a Ványa bácsiról kellene kriükát írnom. Ezzel szemben azt kellett hallgatnom a kollégáktól, hogy „Na, trágyaüprók, a tarhonyatermesztés hogy áll?”. Aztán persze nagyon megszerettem az őszinte falusi embereket, mert szívesen megnyíltak és önmagukat adták. Nyoma sem volt annak, amit városi hivatalnoki körökben tapasztaltam: az „agyonrágott” mondatoknak.- Újságíróként állandó mozgásban voltál. Később szerkesztőként még inkább be volt osztva az életed. Mennyi időd volt emellett a családodra, magánéletre?- Mindig kevesebb, mint szerettem volna. Pedig nálam az újságírás mindig második helyen volt a család után. Voltak ebből konfliktusaim is. Úgy hiszem most is: a pálya nyújtotta sikerélmény örömet adhat, de nem akkora örömet, mint a család.- Sokaknak van egy kultikus hely az életében, ahol szívesen töltik a szabadidejüket. Úgy tudom, neked is van...- A Szentmihály-hegy ilyen. Pedig városi emberként bennem igazán nem volt ilyen vágy, hogy faluhelyen bármilyen nyaralót szerezzek. Már annyira megszoktam a város nyújtotta összkomfortot, lehetőségeket, hogy nem vágytam nomádabb viszonyok közé. A fiam egyszer kirándult a Drávánál és Azt mondják, hogy néha újságírónak lenni nem egy életbiztosítás...- Néha valóban kerülhet az ember kissé kellemetlen helyzetbe, ha rosszkor rossz helyen van. Velem megesett az is, hogy rámlőttek a délszláv háború idején az orvlövészek. Pakracnál jártunk a fotóssal, mert minél közelebb akart jutni a frontvonalhoz. Amikor megérkeztünk, rögtön végigcsapott egy géppisztolysorozat mellettünk a falon. A kísérőnk nagyon megijedt, egyből lerántott bennünket a földre. Ez azért egy olyan jelenet volt, amit csak filmekben lát az ember. Aztán bementünk a horvát parancsnokságra, ahol megmondták, hogy 200 méterre van az igazi frontvonal... Bíróferis aranyköpések Jó TANÁCS:- Elmész az eseményre, de nem várod meg, amíg megfő a csülök! BÖLCSELET: - A nők azért mennek férjhez, mert bizsereg az identitásuk! NEHÉZ NAP: - Holnap nehéz napom lesz, hajfestéket is hozok magammal, ha estére megőszülnék! ÖNÉRZET: - Én egy vidám ember vagyok, de bárkivel nem heherészek! okítás: - Annyit agitáltam a csajokat, hogy ennyi erővel a téeszbe is beszervezhettem volna őket! megérzés: - Régi motoros vagyok, de ezek most tanulóvezetőnek néznek. áradozva jött haza, hogy milyen csodálatos a táj. A Dráva és a Mura találkozásánál vettem egy kis birtokot, ami azóta a szabadidőt jelenti a számomra. Már nem azt mondom évek óta, hogy gyerekek, ha szombat, akkor szabadidő, hanem hogy amennyiben szombat, akkor Szentmihály-hegy.- A szabadidő növekedésével nem merült föl a gondolata egy könyv megírásának benned? Akár egy interjúköteté...- Tény, hogy az elmúlt húsz évben valamennyi jelentős politikussal és egyházi vezetővel készítettem interjút. Nagy divat mostanában, hogy ezeket könyvbe szedik. Én ezt nem tervezem. Igaz, hogy az újságíró mindig azzal a dilemmával találja szembe magát, hogy csak a mának ír, s így holnap ő már senki. Ez készteti a napilapos újságírókat arra, hogy valami örökbecsű produktummal álljanak elő. így kerülhet föl a nevük a könyvespolcra. Ám én nem tudok abban hinni, hogy ez valóban érdekelné az embereket, néhány barátomat és családtagomat leszámítva. Ezért nem járkálok cégekhez, hogy 30-50 ezer forintonként összekalapol- jam a kiadatást. Helyette inkább minél több időt töltök a Szentmiháty-hegyen, a Mura és a Dráva találkozásánál. S talán még az sincs kizárva, hogy egyszer föltekerhetem a sorompót az őrtilosi bakterház mellett... 50-60 főt foglalkoztató Dél-dunántúli dinamikusan fejlődő fémipari részvénytársaság, amely termelésének 90%-át külföldi piacokon értékesíti, nyugdíjazás előtt álló ügyvezető igazgató mellé bizonyítani akaró fiatal munkatársat keres Elvárások:- felsőfokú műszaki végzettség,- tárgyalóképes biztos német nyelvtudás,- magabiztos fellépés, nagy teherbírás,- alkalmasság a hatékony nemzetközi team munkára,- jó tárgyalási és kommunikációs készség,- angol nyelvtudás előnyt jelent (a németen kívül),- maradéktalan céglojalitás. Amit kínálunk:- versenyképes jövedelem, > -telefonhasználat,-vezetői beosztás lehetősége,- szolgálati lakás (szükség esetén). Jelentkezés: Fényképes önéletrajzot magyar és német nyelven a megjelenéstől számított 4 hétig "Ügyvezető 2007" jeligére várjuk az alábbi címre: Dene Marianna BRAINVEST KFT 1026 Budapest. Bimbó u. 152/a ”“450.0° COATS Magyarország Kft. egy multinacionális cég Nagyatádon működő vállalata termelést tervező csapatába logisztikus/termeléstervező munkatársat keres. Amennyiben Ön középfokú végzettséggel rendelkezik, angolul tárgyaló képes és számítógép felhasználói ismerete jó, úgy eséllyel pályázik az általunk hirdetett munkakörre. Pályázat elbírálásánál a SAP felhasználói ismeret és a felsőfokú iskolai végzettség előnyt jelent. Új munkatársunk folyamatos fejlődéséhez belföldön és külföldön szakmai tréninget tartunk. A munkáltató teljesítmény arányos jövedelmet és a Kollektív Szerződésben meghatározott juttatásokat biztosítja. Ha Ön szereti a kihívást és egy nagy múltú gyár eredményorientált csapatának tagja szeretne lenni, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzát küldje el: 2006. szeptember 11-ig Coats Magyarország Kft. 7500 Nagyatád, Gyár u. 21. címére borítékon „Pályázat" megjelöléssel, vagy a következő e-mail címre: laszlo.horvath@coats.com
