Somogyi Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-04 / 181. szám

SZÁMOKBAN Négy utcában 115 ház A faluban négyszáznegyven- heten élnek, Rinyaszentki- rálynak négy utcája és száz­tizenöt háza van. A falu leg­idősebb lakója nyolcvanhat éves, a legfiatalabb másfél hónapos. A 19. század első fe­lében a falu népessége nö­vekvő tendenciát mutatott, akkor 1799 lakosa volt a tele­pülésnek. A századforduló után egyletek, olvasókör, majd később önálló intézmé­nyek, posta is volt a faluban. Később a világháborúk sok katonát vittek a csatatérre, majd sok család költözött máshová a településről. Munka pályázati pénzből RINYASZENTKIRÁLYNAK 1990- ben lett önálló önkormányza­ta, s akkor került körjegyző­ségbe Görgeteggel is. A falu költségvetése 110 millió fo­rint, amelynek jelentős részét az intézményekre fordítja a település. Az elmúlt időszak­ban összesen 15 millió forint pályázati pénz került a falu­ba, melyből intézményi felújí­tásokat, útburkolati munká­kat is végeztek. RECEPT Pisztráng nyárson sütve hozzávalók: 4 pisztráng (kb 1 kg), 20 dkg füstölt szalonna, 1 ek pirospaprika, 1 mk őrölt bors, só. A halakat kibelezik, megmossák és leszárítják. A nyársat a halak száján keresz­tül 2-3-szor átszúrva a gerinc­szálkán, annyira feltolják, hogy a nyárs a farok végén ki­csit kilátsszon. A nyársra hú­zott halakat kívül-belül sóval és borsos paprikakeverékkel beszórják. Parázs fölött, forgat­va sütik. A szalonnát külön nyársra húzzák, bevagdossák és a sütés közben a kiolvadó zsírt a halakra csöpögtetik. RINYASZENTKIRALY - 166 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. AUGUSZTUS 4., PÉNTEK Porogiék egykor dohánytermesztésből egészítették ki jövedelmüket. Képünkön Pörögi Sándorné, Pörögi Józsefné és Pörögi József Munkával dicsérik a napot összefogás Együtt vannak az örömben és a szomorúságban is A szépen gondozott kertben egy idős asszony dolgozgat, egyelőre csak ő van otthon a családból. A többiek a faluban jönnek-mennek. - Nemsokára megjönnek a gyerekek is, el­mentek ismerősökhöz - mondja a 74 éves Pörögi Sándorné, aki­vel közben leülünk a szőlővel befuttatott kerti asztalhoz. - Lassan etetni kell az állatokat, de addig még van egy kis idő, hogy beszélgessünk. Poroginé 1958 óta él Rinya- szentkirályon. Akkor költöztek ide férjével a közeli Fülecs- pusztáról. - 1942-től éltünk Fülecsen, ahol összesen 42 csa­lád lakott. Javarészt az akkor még működő tsz-nél dolgoztak az emberek, mezőgazdaságból élt mindenki, mi is. 1956-ban széledt szét Fülecspuszta lakos­sága, akkor a szövetkezet körü­li változások miatt apránként elköltöztek onnan az emberek. Volt, aki Nagyatádra ment, de sokan vettek itt is házat. Ne­künk természetes volt, hogy Szentkirályra jövünk, hiszen gazdálkodni itt lehetett. Akkor már megvolt a két gyerek, a fi­am és a lányom, rájuk is gon­dolni kellett. Egy kis szoba­konyhás, spájzos házat tudtunk venni, ez az alapja a mostani háznak is, csak közben bővít- gettük, a gyerekek is hozzátet­tek, hogy elférjünk. Pörögi Sándor halála óta öten élnek a családi házban. S köz­ben megérkeznek a fiatalok is, Pörögi Sándorné fia, menye és unokája. Pörögi József ács, fele­sége a görgetegi óvoda konyhá­ján szakácsnő, fiuk épületaszta­los, lányuk boltos Kaposváron, hamarosan oda megy majd férj­hez. A család többi tagja azon­ban nem akar elmenni a kis te­lepülésről.- Régebben ugyan jobban összetartozott a falu, több barát volt, jobb volt a közösségi élet, azért mi jól érezzük magunkat itt - mondja Pörögi József.- Édesanyám is mesélte, hogy valamikor sok bál volt, sok közös falusi rendezvény, igaz, akkoriban többen is lak­tak a faluban. Most megint kezd kicsit fellendülni a falu ilyen téren is. Sajnos munka­hely nincs annyi, mint akkori­ban, régen azért mindenkinek volt munkája, megélhetése, most ezen a téren nehezebb a helyzet. Nekem 41 éves munka- viszonyom van, tudom, hogyan változtak a munkaügyi dolgok. Régen kevesebbet piszkálták az embereket, hagytak minden­kit dolgozni. Most ez is más­képp van. De itthon jó. A falu­ban csönd van, nyugalom, jó ki­menni a kertbe, hétvégenként itthon pihenni. JJétközben szin­te csak aludni járunk haza, hi­Ma már nem éri meg a dohányt termeszteni a nyolcvanas évek végén, a lök, meglehetősen jó kilónkén­kilencvenes évek elején divatja volt a dohánytermesztésnek Dél-Somogyban. A kényes nö­vény jól bírta a délvidék éghaj­latát. A szárított dohánylevele­ket a nagyatádi dohánybevál­tóban tudták eladni a terme­ti felvásárlási áron. Aztán a dohánybeváltó megszűnt, s a termelők is felszámolták ültet­vényeiket. Ma már csak né­hány, érdekességképpen elra­kott levélköteg emlékezteti őket a dohánytermesztésre. szén reggel mindenki megy a dolgára, én is mindig másutt dolgozom. Este vagyunk inkább együtt, meg hétvégén, amikor a lányomék is hazajönnek.- Itthon sokszor a mama főz - mondja Pörögi Józsefné - én job­bára csak hétvégén. Amit kell, megfőzöm az óvodánál, az pont elég, de persze itthon is a tűz­hely mellé állok. A háztartási kassza közös, általában én ve­szem meg, ami kell az egész családnak, időnként pedig tar­tunk egy nagybevásárlást. Sok minden megterem itthon is, ál­lataink is vannak, nyúl, csirke, disznó, ezeket mind csak saját fogyasztásra tartjuk. Van egy kis földünk is, meg egy kis nya­ralónk Csokonyavisontán, az is csak saját kedvünkre. Annak idején még a dohánytermesz­tésből vettük. Azzal is sok mun­ka volt, de megérte. A dohány növény kényes, aztán a szárí­tás, a vágás is nehézkes, de sze­rettük csinálni. Most is mindig vállalunk valamit, hogy legyen egy kis plusz a családban. - Dolgozni kell, még ha sokszor nem is könnyű. De így lehet va­lamit elérni - mondja Pörögi Sándorné. Negyedszer tartanak falunapot szombaton SZOMBATON RENDEZIK MEG a negyedik falunapot. A sza­badtéri rendezvényre évről évre több falubeli látogat ki, s a szomszédos Görgetegről is átjönnek a jó hangulatú, egész napos programra. Szó­rakozásban, finom falatokban idén sem lesz hiány. A felnőt­teket csocsó, műbika és gye­rekeket pedig légvár várja majd, a bográcsban készített ebéd előtt és után is. A nap vendége Vikidál Gyula lesz. Lesz út Nagyatád és Szentkirály között ÖNERŐBŐL, NYOLCMILLIÓ forint­ból építi meg a Rinyaszent- király-Nagyatád közötti er­dei utat a falu önkormány­zata. Az erdőt átszelő úttal lényegesen rövidebb, nyolc kilométer lesz a város és a kis település közti távolság, hiszen nem kell Görgetegen és Lábodon átmenni a közle­kedőknek. Új kerítés, buszváró és padok készülnek A NAPOKBAN BEFEJEZŐDIK a te­mető kerítésének építése. Az új, fémvázból és faelemek­ből álló kerítést pályázati pénzből készíttette az önkor­mányzat. A kerítésre, a busz­váró tetejének megépítésére, valamint padok készítésére összesen 1,1 millió forintot nyertek. Elsőként a temető körüli munkákat végzik el, de a többi munka is befejező­dik a nyár végére. A pályázati pénzekből megszépül a település belterülete Az oldal cikkeit írta és a fotókat készítette Csikós Magdolna Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta Évek óta a falu mindenese a Görgetegről jött gondnok Iskola nélkül nincs életképes település fejlődés Minden évben sikerült megvalósítani legalább egy elképzelést Tíz éve él Rinyaszentkirályon és három éve látja el a falu- gondnoki feladatokat boros Pé­ter, aki Görgetegről nősült a kis településre. Az elmúlt évek­ben azonban mindenkit megis­mert a faluban, így idősek, fia­talok hamar befogadták, ami­kor falugondnok lett.- Igyekszem mindenkivel meg­találni a megfelelő hangot, jó vi­szonyban lenni mindenkivel, hiszen sok emberrel naponta találkozom a munkám révén, nem lenne jó, ha bárkivel is ha­ragudnánk egymásra - mondta Boros Péter. - Reggel két, úgy­mond buszjárattal kezdek, az iskolásokat viszem Görgetegre. A felsősöket Iskolába, a középis­kolásokat a buszhoz, hogy elér­jék a barcsi, atádi, kaposvári já­ratot. Utána el­látom a köz­hasznú, közcé­lú dolgozókat feladattal és szerszámok­kal, majd ismét útra kelek. Van, hogy egyedül, csak beszerezni a dolgokat, amit a falubeliek összeírnak, gyógyszereket, élelmiszert, háztartási dolgokat, néha építő­anyagot, ami jön. És olyan is van, hogy elviszem a helybelie­ket mindezeket megvenni, hiva­tali ügyeket intézni. A faluban sok az idős ember, sokan élnek egyedül is, elkel a segítség. A gödörből lassan kijön a falu, túl vagyunk a mélyponton - mondta Molnár József polgár- mester, aki négy éve vezeti a te­lepülést. - Elszegényedő falu volt ez hosszú évekig, de sze­rencsére az elmúlt időszakban sikerült megvalósítani az elkép­zeléseink egy részét. Ami egy nagyközségnek, városnak sem­miség, nekünk nagy érték. An­nál is inkább, mert még ezeket az aránylag apró dolgokat is ne­héz megvalósítani, finanszíroz­ni. Szennyvízcsatorna-hálózat és vezetékes gáz nálunk sincs, de azért az elmúlt években elér­tük, hogy nincs poros, vagyis aszfalt nélküli útja a falunak. Elindítottunk egy falugondno­ki szolgálatot, ami nagy segít­ség a helybelieknek, hiszen a közlekedésünk nem a legjobb. Pályázaton tízmillió forintot nyertünk az óvodánk konyhá­jának felújítására, ami eddig melegítőkonyha volt, most pe­dig főzőkonyha lesz. Az óvodá­ban 75 adagot főznek majd az iskolásokra, az óvodásokra és a szociális étkeztetésben része­sülőknek. Megmentettük az is­kolánkat, s reméljük, sikerül a jövőben is, hiszen iskola nél­kül nincs falu. Igaz, a görgete­gi iskola tagintézménye va­gyunk, s csak alsó tagozatunk van, de 16 gyerek tanul itt. Amiért az önkormányzat aránylag keveset tud tenni, az Molnár József: remélem, sokan vesznek házat, telket a faluban a munkahelyteremtés. A né­hány vállalkozóként dolgozón és az önkormányzat alkalma­zottain kívül talán ha tízen dol­goznak a falu lakói közül. Pá­ran Atádra, néhányan Görge­tegre járnak be. Bár van hely­ben is és a közelben is na­gyobb cég, foglalkoztatóként nem lehet számítani rájuk. Ta­lán a turizmus hozhat fellen­dülést Rinyaszentkirálynak, s igyekszünk is mindent meg­tenni azért, hogy a pihenni vá­gyók felfedezzék maguknak a falut. Akár úgy is, hogy itt vesznek hétvégi házat vagy annak való telket. A horgászta­vunk nagy vonzerő, sok ver­senyző jön ide több napra.

Next

/
Thumbnails
Contents