Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-01 / 152. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JÚLIUS 1, SZOMBAT Tíz év emlékeit gyűjtötték össze a nagyatádi születésnapra Kiállítással és rövid emlékezés­sel ünnepelte tizedik születés­napját a Nagyatádi Városi Múze­um. A családias hangulatú ün­nepségre múzeumbarátokat, az intézmény támogatóit, tárgyak, emlékek ajándékozóit hívták meg. Hauptman Gyöngyi, a múze­um vezetője köszöntőjében fel­idézte az intézmény elmúlt egy évtizedének legfontosabb törté­néseit, melyek között számos ki­állítás, helytörténeti emlék be­mutatása, könyvek kiadása volt. Az első legfontosabb történeti emlék 1996-ban, a múzeum nyi­tásakor került a kulturális létesít­mény birtokába, ekkor kapták meg ugyanis a 17. századi, késő reneszánsz stílusú kelengyelá­dát, amely a két világháború kö­zött a Hohenlohe hercegi család kaszói vadászházát díszítette. A ritkaságnak számító, ötszáz éves láda az évek során restaurálásra került, s ma már eredeti pompá­jában tekinthető meg a múzeum­ban, ahol az ünnepi alkalomból a műtárgy történetét, a restaurálás folyamatát, a rekonstrukciós munkákat bemutató kiállítás nyüt, mely a nyár végéig tekint­hető meg. ■ Csikós Magdolna 10 _________ Néptá ncfesztivál erdélyi vendéggel a karádi téren A hetedik alkalommal rendezték meg Karódon a Kossuth parkban a hagyományos néptáncfesz­tivált. Erre a Karádért-Somogyért Egyesület, illetve a Horváth Já­nos Alapfokú Művészetoktatási Intézmény kezdeményezésére a helyi egyesületek és civil szerve­zetek összefogásával került sor. Lisziák Lajosáétól, a Karádért- Somogyért Egyesület elnökétől megtudtuk: erdélyi, győri, bala- tonszárszói és balassagyarmati együttesek is színpadra léptek. Hozzátette: a karádi „Rom- Szám”, a Karád Táncegyüttes, a karádi cigánytáncegyüttes mel­lett gyermekcsoportok is ferge­teges műsort adtak elő. Több mint 4 órán át szólt a zene, top­pant a csizma a színpadon, ame­lyet több mint ötszázan kísértek figyelemmel. A felnőtteket hegy­községi vetélkedő és borkóstoló is várta. ■ Krutek József Pedikűr somogyi lovaknak mobil műhely A szerencsekovácsok házhoz viszik a patkolást HÉTVÉGE Reneszánszát éli a ló- patkolás. Bár egyre keve­sebb az igás lovak száma, teret hódítanak a lovar­dák, verseny- és hobbilo­vak, a megjelenő lovas­turizmus. Vigmond Erika Melles Zoltán patkolókovács mozgóműhelyével a hedrehelyl lovardába is rendszeresen jár patkolni Korábban minden faluban volt egy lópatkoló, akihez a gazdák elvitték a lovaikat. A szakma át­alakulásával megfordult a hely­zet: a szerencsekovácsok oda­mennek, ahol a ló van. Somogy­bán hivatalosan csupán négy ipari engedéllyel rendelkező pat­kolókovács van. Az országban három helyen oktatnak ló- patkolást. Középiskolai szinten Mezőhegyesen és Szőcsény- pusztán, felnőttképzésként pe­dig a Nemzeti Lovardában. A szőcsényi Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakiskolában a mezőgazdaságikovács-képzés részeként tanítják a mestersé­get. Évente hat-nyolcan végez­nek. Kevesen maradnak a patkó mellett, általában a fémiparban vagy a díszkovácsolásnál köt­nek ki - tudtuk meg Káplár Já­nos igazgatóhelyettestől. A boronkai lovardába például a keszthelyi Szabó Zoltán jár, aki a Nemzeti Lovardában vég­zett. Lángi Marianna, a lovasud­var vezetője elmondta: 13 lovuk van, és 6-8 hetente esedékes a patkócsere. Gondot okozott ko­rábban, ha patkolókovácsra volt szükségük, főképpen azért, mert nekik kellett hozni-vinni, és bizony messzire utaztak a szakemberért. Most már hívás­ra házhoz jön a patkoló, felsze­relt mobil műhellyel. Szabó Zol­tán arról beszélt, hogy már mo­dernebbek a lovak, lassan mind kiszorulnak a mezőgazdaság­ból. Ezért változott a patkolási technika is. Például figyelembe kell venni, mire használják a lo­vat, milyen terepen, talajon jár, vagy éppen gyógypatkolással kell valamilyen lábbetegségét orvosolni.- Ahogy az élsportolóknak speciális edzőcipő kell, a lovak­nak is a célnak megfelelő patkó­ra van szükségük - élt a hason­lattal Ormándi Zsolt, a Magyar Lópatkoló Kovácsok Egyesüle­tének elnöke. - A lóláb bonyo­lultabb, mint a ló maga, ezért minden egyes patkolás' szerin­tem gyógypatkolás is egyben. A jó patkolókovács sokat téhet azért, hogy az állat jól érezze magát a patájában. Ezért mint­ha háziorvosról lenne szó, a patkolókovács is egy bizalmi szakma. Drága új technika A NÉGYLÁBAS sima, hagyo­mányos patkolás hat- és ti­zenkétezer forint között mo­zog. Somogybán tízezer fo­rint az elterjedt ár. A moder­nebb eljárások, technikák többe kerülnek a lótulajdo­nosoknak. A legdrágább például a pataragasztás műpatapótló ragasztóval, amiért patánként tizenöt­ezer forintot kell fizetni. A budapesti székhelyű orszá­gos egyesület tavasszal alakult, hogy összefogja a patkolóková­csokat és újra rangjára emelje a szakmát. Ormándi Zsolt el­mondta: a generációs szakadás után ismét fellendülőben van a lópatkolás, párosulva a techno­A szerencsepatkó A NÉPI HITVILÁG mágikus tárgya a szerencsét hozó, különösen a talált patkó. Újévi szimbólumként pedig holdsarlót jelentve termé­kenységet hoz. A szerencse­patkó varázserejét a kézi ko­vácsoláskor nyeri. Melles Zoltán például legutóbb az Áll az alku című televíziós szerencsejátékba kovácsolt 22 darab patkót. lógiai fejlődéssel. Az egyesület­nek több mint negyven tagja van. Köztük Somogyból a nagy­atádi Melles Zoltán is, aki Auszt­riában tanulta ki a szakmát. A megyében a legtöbb lótulajdo- nosban például az ő neve me­rül fel először, ha a beteg lóláb­ra gyógypatkolás kell.- Somogybán ritka a beteg lábú ló, elsősorban a jó talajvi­szonyok miatt - mondta. - A leggyakrabban egyébként a hagyományos, klasszikus pat­kolást kérik. A patkókat ké­szen veszem, de magam is ko­vácsolok. Teljesen mobil va­gyok, az autóba bepakolom a műhelyt és indulok. Sajnos, a tapasztalatom szerint egyre csökken a lovak száma, az el­múlt évhez képest több mint ötven állattal kevesebb tarto­zik a kezem alá. Kemény munka helyett sör és focimeccs folyt A kemény tölgyek pártján Csokonai Hetvenéves a szántódi csárdán az emléktábla A zuhogó eső és a nagy szél sem tudta kedvét szegni azoknak, akik pénteken a kaposvári Ma- tula tanyán múlatták a napot. Nyolc éve ugyanis július 1-jét piros be­tűvel jegyzik a nap­tárak, mivel ezt ne­vezték ki a köztiszt­viselők napjának, s ez alkalomból lazí­tottak pénteken a megye köztisztvise­lői. Bár a délelőtt folyamán lezú­duló eső nem sok jót ígért a programoknak, a tanyán össze­gyűltek mégis kitűnően szóra­koztak. Különböző játékos és sportversenyeken mérték össze ügyességüket, majd délutánra a várva várt nap is kisütött. A meleg időben végül a vállalkozó kedvűek a futballpályán rúgták a bőrt. Akik pedig nem vágytak az efféle szórakozá­si lehetőségre, a sörsátrak árnyéká­ban kellemes zene­szó mellett iszogat­hatták korsójukból a hideg sörüket. Mosolyogva élvez­ték a hűs nedűt, miközben egész éves munká­juk fáradalmát pihenték ki. A korgó gyomrú vendégek pedig ízletes pörkölttel csillapíthatták éhségüket. A jeles nap alkalmá­ból több köztisztviselő elnöki el­ismerést vehetett át. ■ S. K. Rajta nemes lelkek, álljunk ki a gátra! Csokonai szavait idézte Szabó Sándor, a csurgói reformá­tus gimnázium igazgatója pénte­ken Szántódon, mert szerinte a ma emberének is ez a feladata. Arra emlékeztek tegnap a komp­kikötő közelében, hogy a Balato­ni Szövetség éppen hetven éve állíttatott márvány emléktáblát a költőnek a Rév Csárda falán, mert a korabeli kutatások sze­rint ott írta A Tihanyi ekhóhoz című költeményét. Méghozzá tölgyek árnyékában; helyükbe az utókor nyárfákat ültetett. - A kemény tölgyek pártján le­gyünk, ezt is üzeni nekünk Cso­konai - tette hozzá Szabó Sán­dor gimnáziumigazgató. - Évszá­zadokig ad árnyékot meg ter­mést, a nyár viszont a legkisebb szélben is hajlik, törik...- Mit szólna bennünket lát­va Csokonai, aki egy emberibb 20. századot vizionált verseiben? - tette fel a kérdést Kor- zenszky Richárd tihanyi perjel. - Mit a pénzpalo­tákhoz, a bevásár­lóközpontokhoz? Ahhoz, hogy keressük az igaz szavakat. Azokat, akikben meg lehet bízni, akiknek a szavait iga­zolják a tetteik. Van emléktáb­la, tankönyv, tanterv, de vajon akad-e, aki fejből el tudja sza­valni a tihanyi ekhónak akár csak két versszakát? Csokonai Vitéz Mihály azt írta: ember és polgár akar lenni. Ma már sok­kal könnyebb el­jutni Csurgóról Szántódra, mint akkor, de embe­ribb lett-e az em­ber, s a múltját és közösségét vállaló polgár lett-e a pol­gár? Bóka István, a Balatoni Szö­vetség mai elnöke szerint az utókor tartozik Csokonainak. Az elnök úgy vélte, hogy a költő halálának tavalyi, kétszázadik évfordulója is méltatlanul fele­désbe merült. ■ Fónai Imre ■ A kezdeti rossz idő jóra for­dult, így kelle­mes, vidám napot tölthet­tek el a köz- tisztviselők ■ Szántódon pártfogójánál, a pusztát bérlő Pálóczi Hor­váth Ádámnál pihent meg néha a költő. A BALATONTÓL,,, VAS ANDRÁS y Érettségi után A GÖRCS BENNÜK VOLT, mint akkor, a vizsgákon, csak éppen most leplezni akar­ták. Viháncoltak hát, igaz­gatták a ruha ujját, az óra­szíjat, a karkötőt, a gyűrűt, már akin volt, a nyaklán­cot, s közben nevetgéltek, sugdolóztak. Nézték a ka­tedrán ülő tanárt, akit a négy év alatt annyit átkoz­tak, kritizáltak, figuráztak- el is nevezték a kiállha- tatlan banyát Őszi Boszi- nak... -, s aki most leg­alább olyan zavarban volt, mint ők. persze motoszkált ben­nük, mondani kellene vala­mit: magasztosát, pátosszal telit, az életről, a küzdés­ről, a munkáról, a felelős­ségről, a sors kiszámítha­tatlanságáról. Valami ideil- lőt, amitől a pillanat tény­leg felejthetetlen marad. Ám inkább hallgattak, ne­vetgéltek, nézelődtek, ra­kosgatták a lábukat egyik térdükről a másikra - kí­nos pillanatok voltak, üre­sek, felejthetőek, zavaróak. Tiszta időpocsékolás.- Képzeljétek, Jucika pén­teken megszült - törte meg végre a nagy hallgatást egy hang. - Nagymama let­tem... - Nekem már két­éves az unokám - repliká- zott rögtön valaki a terém másik végéből. témánál voltak, mesélni kezdtek, előbb a piciről, aki már a bilibe is tud, majd a gyerekekről, akik felnőttek. Á férjről, aki túl van a má­sodik infarktuson, a válás­ról, a költözésről, a munka- nélküliség megalázó és lé­lekromboló pillanatairól. Katiról, aki több mint tíz éve nem tudta bevenni azt a nagy kanyart Bőszénfa után...- AZ UNOKÁM KEDDEN érettségizett - csatlakozott az egyre erősödő, szétára­dó, lassan követhetetlen hangzavarhoz Boszi a ka­tedráról. - Szegény, úgy izgult! Mint ti, harminc évvel ezelőtt... Kegyeleti park épül a dombon Somogysárdon Kegyeleti parkot létesítenek So­mogysárdon, melynek közel tíz méter magas dombján helyeznek majd el egy ugyancsak tízméte­res corpust - mondta Csikós-Nagy Márton, a település polgármeste­re. A parkban kap helyet Somogy- sárd régi, 1600-as években épült templomának vaskeresztje is, amelyet restauráltak. A beruházás mintegy félmillió forintos önkor­mányzati önerőből valósulhat meg, valamint a település köz­munkásai is oroszlánrészt vállal­nak a munkálatokban. - A vizes­árok fölé egy hidat építünk, melyet én készítek majd el, s amelyen a népi építészet jellegzetes motívu­mai is láthatók lesznek - mondta a polgármester. ■ Gungel M.

Next

/
Thumbnails
Contents