Somogyi Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
2006. JÚLIUS 2., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ besenyei Péter Kipróbálna már egy szabad évet a világszerte ismert magyar műrepülő. Ha ugyanis jutna rá ideje, végre szenvedélyeinek, hóbortjainak is hódolhatna. / f ¥ Izing Antal- Ha nincs egy szabad perce, a hétfői ultipartik hogyan jöhettek létre?- Kőbe véstem. Négy-öt éve azt mondtam, ez szentírás. Mert hónapok óta nem volt egy szabad napom. Hogy nyaralni menjünk, az teljesen reménytelen. Egyszer ugyan elmentem horgászni, de akkor is végig csörgött a telefonom.- Hogyan lehet ebből kiszállni?- Úgy, hogy egyszer besokal- lok, és abbahagyom az egészet. Herceghalomban él, de repülőjével akár a világ legtávolabbi részeit is megcélozza. Képünkön Budapest felett mutatja meg, amit az elmúlt majdnem négy évtizedben megtanult a repülésről.- Képes lenne rá?- Nem. De azért kipróbálnék egy szabad évet.- Hátradőlne?- Nem teljesen. Horgásznék, I kártyáznék, nem repülnék, Tündével, a feleségemmel lennék, zenét hallgatnánk, boroznánk, meg ne sértődjön, de interjút sem adnék, szereplést sem vállalnék. Az ultival az a helyzet, hogy mindig csodáltam a barátaimat, akik minden héten kikötöttek egy estét a kártyának. Nem értettem, ezt hogy lehet megcsinálni. Aztán egy barátom elmagyarázta, arra van időd, amire akarod. Olykor nyolcán is eljönnek hozzánk Herceghalomba, két csapat is alakul.- A felesége mit szól hozzá?- Megtanítottuk ultizni. Nagyon tehetséges. Az ulti a szenvedélye, de horgászni is nagyon szeret. Már ha marad rá idő. Szeret engem, szereti a társaságot, beül közénk. Imádja a síelést, a repülést. Ő nem olyan nő, aki azért pöröl, ha elmegyek horgászni. Azért pöröl, ha nem megyünk. Különben egy fogászati magánklinikán dolgozik. A születésnapot is zseniálisan megszervezte, a Besenyő család volt a 1982 volt élete legkeserííbb éve. „Nagyon hiányoznak azóta is a fiúk - vallja. - Erős csapat volt A legifjabb voltam köztük. A budaörsi reptér parancsnoka 1982. május 12-én kedden azt kérte, díszvendég. Laár Andrásék előadtak egy műrepülős számot. A nevetéstől folytak a könnyeim.- Eddig 6500 órát repült, közel egy évet töltött a levegőben. Hogyan tudta elkezdeni a repülést 15 évesen? Mi örültünk, ha kismotor-jogosítványt kaphattunk. hogy egy AN-2-es gépbe üljön be az egész műrepülő válogatott keret, és hozzon vissza néhány Dunakeszin maradt gé pet. Engem nem engedett föl a gépre, mert nem volt típusjogosításom. ÉN mégis el akartam menni. Minek üljek a reptéren?Nem engedett, mire elmentem a Hárosi-öbölbe horgászni Este értem haza. Apósom kisírt szemekkel nyitott ajtót, és any- A szüleim tanárok voltak, 1962-ben költöztünk Kamaraerdőre, szálltak a gépek felettünk. Hatéves koromtól mindennap, minden hét végén ott álltam a reptér sarkában, és néztem a gépeket. Később atletizáltam, ka- ratéztam, ejtőernyőztem, de any- nyi kitartásom semmihez nem volt, mint a repüléshez. Pedig nyit kérdezett: Hallottad? Miért, mi van a fiúkkal? - ez volt az első kérdésem. A gép egy sziklának ütközött Budaörsnél, és mindenki meghalt. MAGAMRA MARADTAM. Hónapokig nem tudtam kimenni a reptérre. Nekem ők a barátaim, a példaképeim voltak. És ma, ötvenéves koromban is ugyanúgy hiányoznak. Mindig itt vannak belül”- summázza. nem kevés akadály volt. Mert egy fiatalnak nem okvetlenül gyönyör, hogy söpri a hangárt, és még is kiabálnak is vele. A vitorlázó repülésben 15 év volt az alsó korhatár, én ló évesen repültem először egyedül.- Ma melyek a legnagyobb akadályok?- A gépkérdés volt az. Nem kaptam meg, csak a világbajnokságra, de előtte nem tudtam edzeni. Történt, hogy a német gyártó megígérte, hogy megkapom edzeni is. Kiutaztam, jó napot, jöttem a gépért, s közölték, hogy bocs, de kell a gép.- Mégis világbajnok lett...- Mert nem adtam fel, mert elég konok voltam a hangársöprésben is, és a versenyzésben is az maradtam. A gépkérdés azért, különösen nehéz, mert a szponzoráláshoz eredmények kellenek. Az eredményekhez viszont gép. Ma már a versenyzés vagy a bemutató nem adrenalinkérdés, hanem pontosságot igénylő munka. A repülés nem veszélyes, én jobban félek az autópályán, szerintem az autózás ma veszélyesebb, mint áműrepülés.- Úgy tudom, van egy kis borospincéje.- Egy-két hektó bor, otthoni fogyasztásra. Tisztán bor. Valóban szeretem. A magyar borok némelyikéből már büszkén viszek magammal a gépen ottani külföldi kollégáknak: „na, ezt kóstoljátok meg!”- Tényleg építkezik a Fejér megyei Bodméron?- Nem. És a pletykákkal ellentétben repteret sem akarok építeni.- Gyökeret ver Herceghalomban?- Szeretnénk. Már hat éve ott élünk. régi seb és az örök kérdés: „miért, mi van a fiúkkal?” ÖTVENÉVES A LÉGTÉR KORLÁTLAN URA Kettesben készült vacsorázni a feleségével Besenyei Péter. Az étteremben azonban száz barát várt rá a születésnapján. No meg a Besenyő család. „Rengeteg játékosokról szóló könyvet olvastam át” kommentátor Léderer Ákos futballszpíker kétszázoldalnyi szöveget írt össze, de a felét már kidobta Nem olvassa a fórumokat, és úgy érzi, felkészült a feladatra. Léderer Ákos már a helyszínről közvetít.- Sok weblapon taglalják a tévénézők az RTL Klub és a Sportklub közvetítéseit. Kollégája, Hajdú B. István kivételével a riporterek, az edző-szak- kommentátorok, a műsorvezetők stüusát, felkészületlenségét, hozzá nem értését, szóvicceit bírálják. Ön is kapott rendesen.- Ezeket a fórumokat nem olvasom. A kapott leveleket igen, aztán függetlenül attól, hogy kedvező vagy kedvezőtlen, kidobom azokat.- Vagyis nem foglalkozik a kritikákkal?- Már a vébé előtt biztos voltam benne, hogy megtalálnak majd. De bárhogy bírálnak, én nem leszek lelki beteg.- Hogyan készült fel?- A felkészülés már otthon megtörtént, rengeteg, a csapatokról és a játékosokról szóló könyvet lapoztam, olvastam át. Emellett még összeírtam vagy kétszázoldalnyi papírt, aminek a felét a kiesett együttesek miatt már ki is dobtam. Aztán naponta böngészem az internetet.- Minden internetes oldalt megnéz?- Általában csak azokat, amelyek a vébét tárgyalják.- Időben eljutnak egyik stadionból a másikba?- Bár autóval megyünk, nem csúsztunk meg. Még úgy sem, hogy az egyik helyen alaposan átnézik a tévéseket, mintha renitens drukkerek lennének, míg a másik helyen ügyet sem vetnek ránk. Kölnben úgy éreztem, sohasem lesz vége az vizsgálódásnak. A két leghosszabb a Nürnberg és Köln közötti négyszázhuszonkét kilométeres, és a Hamburg-Frankfurt közötti ötszáz kilométeres út. Ezeket egy nap alatt kellett letudni.- Itthon, figyelve a Németországból érkező képeket, úgy tűnik, ez a labdarúgó-világbajnokság egy igazi össznépi fesztivál. Immár ön is kintről kommentálja a mérkőzéseket: ugyanez a benyomása?- Valóban fesztiválhangulat van, ám én inkább úgy fogalmaznám meg ezt, hogy a torna a barátság jegyében zajlik. A kiesett csapatok szurkolói sem törnek- zúznak, közvetlenek, kedvesek, még az övéiket legyőző ellenfél drukkereivel is szívélyesen eldiskurálnak. Még a híresen veszélyes hollandok sem foglalkoztak mással, a csapatukat éltették, amikor végigbandukoltak Nürnberg utcáin. ■ Raffai Ferenc Léderer Ákos nem olvassa a róla szóló fórumokat
