Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-03 / 129. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JÚNIUS 3., SZOMBAT SZÍNHÁZ 5 Mi jut eszébe a „Csikyről”? kulka János: Az életem nagy iskolájának tartom. Ez adott erőt a további pályámhoz és életemhez is. Már az egyik első élményem is meghatározó volt: Gothár Pétertől igencsak megtanultam a leckét. básti JULI: Iszonyú nehéz volt ide megérkezni most, mert nagyon esett az eső. Ám ugyanilyen nehéz volt elmenni innen egykor. Most egész úton arra gondoltam, hogy miként tudom megállni sírás nélkül. Minden kaposvári pillanatra szívesen emlékszem. Jordán tamás: Életem legfontosabb éveit töltöttem itt. Ma is táplálkozom abból az élményanyagból és tudásból, amit ebben a városban szereztem. De van még valami, ami a Marat halála című darab élményével vetekszik: itt született Adél lányom. olsavszky ÉVA: A fiatalságom, életem legszebb évei kötnek ide felejthetetlen színészi és emberi találkozásokkal és élményekkel. A Zsámbéki-korszakban ünnep volt minden pillanat, amit a színpadon tölthettem. Nagy idők nagy tanúi. Zsámbéki Gábor egykori színidirektor, Babarczy László jelenlegi főrendező és Tóth Béla, aki ötven éve játszik a társulatban Diótörő, Pinokkió és társaik • • gála Otven év legismertebb kaposvári színészei a színpadon Ötven éve alakult meg az állandó kaposvári színtársulat, mely gálaesttel ünnepelte a jubileumot. Vas András Szakad az eső, mintha dézsából öntenék, ráadásul az özönvíz februárvégi hőmérséklettel párosul, így nem csoda, ha csak néhány bátor, vállalkozó szellemű egyén ücsörög a kaposvári Csiky Gergely Színház mellett felhúzott sörsátorban. A többség viszont a művészbejáró portásfülkéje melletti kis váróban gyülekezik: vágni lehet a füstöt, mely decensen keveredik a büféből felszivárgó ételillattal, no és az ázott ruhák nehéz szagával.- Ki rendelte ezt a rettenetes Időt? - rázogatja ernyőjét a kaposvári társulat ötvenedik születésnapjára éppen betoppanó Lázár Kati, ám csakhamar túl-' teszi magát a bosszúságon, s a régi ismerősök üdvözlésére siet. Van dolga bőven, előbb Kottái Róberttel ölelkezik ösz- sze, majd Lukáts Andortól zsebel be két csattanós puszit, hogy aztán Básti Julival váltson néhány szót. Rég nem látott, a színpadon hosszú évtizedekig csodált arcok tűnnek fel egyre-másra: a jeles eseményre sokan visszatértek az egykori kaposvári legendák közül. Rohamosan nő az egy négyzetméterre jutó Kossuth-díjasok száma: az csikysek közül az elismerést elsőként kiérdemlő Olsavszky Éva férje, Kun Vilmos oldalán érkezik, majd befut Jordán Tamás is, hóna alatt egy megkopott fabábuval.- Atyaisten, ez az eredeti Diótörő - döbben meg Lázár Kati, miközben a sörsátorban Babarczy László Zsámbéi Gáborral társalog. - Nem bírom - teszi hozzá a két éve Kossuth-díjjal kitüntetett színésznő -, úgy elfáradtam a nagy köszöngetés- ben, .mintha egy gyerekzsúrt szerveztem volna. Különleges plakátkiállítás fogadta a színházba lépőket ezen az estén. Mohácsi János és Znamenák István főrendezők az elmúlt fél évszázad legemlékezetesebb előadásainak plakátjaival díszítették föl a teátrum előterét. A falakra pedig hajdan volt Persze akkor mit szóljon Tóth Béla. Az idős színész a kezdetektől a társulat tagja, azaz ő az egyetlen, aki mindenkivel, aki valaha színpadra állt Kaposváron, szerepelt. Láthatóan meg is viseli a tömeg, alig mer leóvatoskodni a büfébe, ahol az első, vállveregetéses üdvözlések után már egy koccintásra is futja az időből.- Egy villányi red rendel - hangzik a tömegből, s a pultos máris tudja, régi-új kuncsaftot kell kiszolgálnia.- Láttuk a gyerekkori képeidet - évődik valaki Lukáts Andorral, a színház aulájában kiakasztott, a színészeket „kaposvári korukban” megörökítő fotókra utalva. A friss Kossuth-díjas - az exka- posváriak közül Kulka Jánossal és Csákányi Eszterrel együtt venagy sikerek fotói kerültek, így „találkozhattak” a nézők az 1971-es Erdő pillanataival éppúgy, mint az 1974-e.s Állami Áruház vagy éppen az 1976-os Erdő című darab szereplőivel. Az első kaposvári előadás, a Szép juhászné plakátja hette át az idén az elismerést - azonban éppen a Znamenák Istvántól kapott kis dobozkával birkózik: hosszas küzdelem után előkerül a színház jelképe, egy kis g-betűt formázó kitűző. - Nem láttátok Pogány Jutkát? - fordul a zrikálókhoz Lukáts Andor. - Össze kell hoznom vele valamit. Együtt lépünk fel. Az egykori Pinokkió éppen ekkor tűnik el az egyik öltöző ajtaja mögött. Pogány Judit, Molnár Piroska, Lázár Kati - olvasható a névsor. Mintha két évtizedet visszarepültünk volna az időben... Hét óra után néhány perccel aztán elül a zsivaj a színpad környékén. Felmegy a függöny, s kezdetét veszi az előadás. Ahogyan szinte minden este az elmúlt ötven esztendőben... Félszáz esztendő több mint ötven felejthetetlen pillanata a falakon mmmmm Mi jut eszébe a „Csikyről”? Tóth Béla: Az egész életem erről a színházról szól, hiszen a kezdetektől Itt vagyok. Ma már bevallhatom: csak egyszer inogtam meg, de jól döntöttem, hogy maradtam. Hiszen így is játszottam az ország szinte minden teátrumában, kaposváriként. lázár KATI: Nem lehet rövid mondatokban kifejezni, hogy mit jelent nekem ez a színház. Kevés a szó rá, de ha mégis megpróbálom elmondani, talán any- nyi: szerelmetes összetartozás. Olyan, amikor mindent együtt élünk meg: örömet és bánatot is. bezerédi zoltán: Huszonhárom év kitörölhetetlen az ember életéből. És ezeket az éveket magamban hordozom örökké, amíg élek. Én most is kaposvári színházi ember vagyok, függetlenül attól, hol játszom. Az is maradok, és erre büszke vagyok. koltai Róbert: Nekem Kaposvár a mindent jelenti. Már a leilei úton megrohantak az emlékek és nagyon nehéz szavakba önteni, amit érzek. Azzá lettem, amivé Kaposvár tett. Alomszínház: könnyek, ölelések és vastaps a teátrumban ünnep Nagy találkozások, féltve őrzött történetek és felejthetetlen pillanatok a színfalak mögött és a nézőtéren Az évfordulóra több mint háromórás műsorral készült a színház, amelynek különlegességét az adta, hogy a számok többségét az egykoron Kaposváron játszó művészek adták elő. Ritka pillanat, amikor a zsúfolásig telt nézőtéren már az előadás előtt tapsvihar tombol, de az egymás után érkező színészeket és rendezőket hatalmas ováció fogadta. A műsor a Csak egy szög című darab egy részletével kezdődött, s a világot jelentő deszkákon feltűnt a jelenlegi társulat színe-java. Ezt követően Babarczy László színidirektor szólt a publikumhoz, először egy harminc évvel ezelőtti videofelvételről, majd élőben is. Többek között arról beszélt, hogy csak nagyon kevesen tudják, hogy miféle csodák történtek a Csiky Gergely Színház falai között az elmúlt évtizedekben. Felidézett egy franciaországi vendégjátékot, amelynek végén Tóth Béla - aki a társulatnak ötven éve tagja - egy magyar népdalt énekelt, s a nyelvet nem értő publikum előtt olyan frenetikus sikert aratott, amelynek csak nagyon ritka, áldott pillanatokban lehet tanúja földi halandó. Az igazgató színpadra hívta Olsavszky Évát és Kun Vilmost, akik a színháztörténet hatvanas éveit aranyozták be, majd feltűnt a színen Koltai Róbert is, aki az egykori játszótársakhoz énekelt egy dalt. A Fekete macska bandája hajnalig húzta a talpalávalót a színház különböző pontjain a vendégseregnek A színházbarátok nagy örömére Pogány Judit és Bezerédi Zoltán duettet énekelt, de színpadra lépett még az est folyamán többek között Szarvas József, Kari Györgyi, Selmeczi György, Lázár Kati és Kovács Zsolt, Sáfár Mónika és Kulka János, Lukáts Andor, Hunyadkürti György, Dévényi Ádám, Nagy Mari, Jordán Tamás, Darvas Ferenc és az egyetem színésznövendékei is, utóbbiak a teátrum egyik legemlékezetesebb darabjának, a Marat halálának részletével. A nagy találkozások, az örömkönnyek, az együtt sírás és nevetés estjén a Fekete macska bandája és a Parazenekar szolgáltatta a zenét ■ Takács Z.
