Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

KISASSZOND 10 3 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. JÚNIUS 10., SZOMBAT HEQZI2I9H Bevakolják a kultúrházat tavaly kezdődött meg a kul- túrház felújítása. Az épületet újraszigetelték, ám elfogyott a pénz, így a külső tatarozás az idei évre maradt. Mivel pályázni önerő híján nem tud az önkormányzat, így meg­próbálja kigazdálkodni a munka befejezéséhez szüksé­ges 2,5-3 millió forintot. Félmillió forint földutakra a falu összes utcája szilárd burkolatú, így ezek felújítása sok pénzbe kerülne. Az ön- kormányzatnak csak a dűlőút­hálózat rendben tartására lesz az idén pénze. Félmillió forint­ból újragyalultatják az eső ál­tal elmosott utakat, s ha szük­séges, fel is töltik a kátyúkat. Új árkokkal az árvíz ellen TAVALY A NAGY ESŐZÉSEK Után a dombokról lefolyó csapadék három házba is betört. Mivel a falunak nem volt pénze, így pályáztak a katasztrófavédel­mi igazgatóságnál, ahonnét egymillió forintot nyertek árokrendezésre. A munkála­tok a tavaszra be is fejeződtek. Detárlék szerint csak autó kérdése, hogy élhető-e egy zsákfalu. Aki nincs a buszjáratokhoz kötve, úgy érezheti, a megyeszékhely kertvárosában lakik Panelből a csend völgyébe megállt az idő Fél évszázad alatt sem változott semmi a faluban Közhasznúak táppénzen A falu egyetlen munkáltatója az önkormányzat: az idén hét közhasznú munkást tud fog­lalkoztatni a település vezeté­se. A munkások tartják rend­ben az árkokat, utakat, kaszál­ják a közterületeket. Jelenleg azonban csak öten dolgoznak, ugyanis ketten, néhány nap­pal azután, hogy elnyerték az állást, táppénzre mentek. A közhasznú munkások legfonto­sabb feladata az ároktisztítás Az oldal cikkeit Vas András írta Fotók: Láng Róbert Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Őrülten ugatnak a kutyák, s a megveszekedett ebek üvöltözé­séhez csakhamar a szomszédos portákról is csatlakoznak a „kollégák”, így fülsüketítő ri­csajban téblábolunk a kertajtó­ban. Eszünkben sincs benyitni, szerencsére a „koncertre” kinéz Detári Ferenc, majd megjelenik felesége is, akik csendre intik a hangoskodókat.- Várjanak, mindjárt elzárom - fogja meg a legnagyobb kutya nyakát a házigazda, így néhány pillanattal később már be is óvatoskodhatunk a kertbe. Onnan pedig a nappaliba sie­tünk, ugyanis ismét rázendít az eső. Bent hatalmas tumultus fo­gad: a házigazda és felesége mel­lett lányuk, vejük, unokájuk és a nagymama üli körbe az asztalt.- A mamáék költöztek ide még 1949-ben - kezd mesélés- be Detári Ferencné -, én már itt születtem. Alig változott vala­mit a falu azóta. Talán csak job­ban beépült, ugyanis gyerekko­romban még jóval szellősebb te­lepülés volt Kisasszond. A megélhetés azonban már akkoriban is a földön múlott, s a többségnek ma is a gazdaság ad munkát. Mármint a ház körüli apró gazdaságok, ugyanis igazi munkahely nincs a faluban.- Mindannyian eljárunk in­nen dolgozni - veszi át a szót Detári Ferenc. - Jómagam a kaposfői téeszből lett mezőgaz­dasági céghez, a nejem Kapos­várra varrodába. A legmesszebbre azonban Hamcsi Zsolt, Detáriék lányá­nak férje utazik: a fiatalember Németországban, a Majna men­ti Frankfurt szomszédságában talált állást.- Muszáj volt kimenni - ál­lítja. - Öt éve építkezni kezd­tünk a szomszédos telken, szinte csak banki hitelből. Itt­hon lakatosként dolgoztam kü­lönböző cégeknél, ám nem ke­restem annyit, hogy fizetni bír­juk a' hiteleket. jó dolog a csend és a nyu­galom, de azért nem ártana egy hely, ahol legalább a fia­talok összegyűlhetnének. Ha nem is egy saját teremben vagy klubban, de legalább a szabadban.- Ha épülne egy játszótér, Kiment tehát Németország­ba, ahol darukezelőként kere­si kenyerét. Ezt persze a csa­lád bánta, hiszen három hetet egyfolytában kint tölt, s ha­vonta csak egy hétre jöhet ha­za pihenni.- Nem baj, megéri, ha végre befejezzük a házat - folytatja Haracsi Zsolt. - Nagy álmom válik valóra: mindig arról áb­rándoztam, hogy falun éljek a saját házamban. Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, Detáriék veje Kapos­várról költözött ki az apró falu­ba: megunta a panellakok éle­tét, jó levegőre, csendre, nyu­galomra vágyott. Utóbbiakból pedig a völgyben fekvő Kisasz- szondon korlátlan mennyiség „halmozódott fel”. mindenkinek jó lenne - véli Haracsi Zsolt. - A gyerekek tudnának hol játszani, s ott a felnőttek is találkozhatná­nak. Kivinnénk a kicsiket, aztán elbeszélgetnénk. S még az öregek is kijárhatnának pletykálni.- Sokan azt hiszik, itt sokkal rosszabb élni - szól közbe Haracsi Zsoltné -, pedig itt is megvan minden. S ha kocsija van az embernek, a város nem is távolság. Persze, kell az autó, hiszen a buszok jobbára csak reggel és este járnak - a műszakba járók­hoz igazítva -, ám ha van kocsi, minden kényelmesen elérhető.- Kár, hogy a kaposvári cégek ezt nem veszik figyelembe - le­gyint Haracsi Zsolt. - Nekik csak az számít, hogy városi legyen az illető, aki az állásra jelentkezik. Pedig ha van autó, mindegy, hon­nan jár be a dolgozó. Nekik pedig kell, hiszen min­dennap vinni kell a gyereke­ket iskolába, óvodába. Utóbbi­ak Kaposfőn vannak a legkö­zelebb, de ez sem gond, a nagyszülők is ingáznak min­dennap, így akár ők is szállít­hatják a kicsiket. Orvos is a szomszédos községből jár ki hetente kétszer.- Persze, ha baj van, azonnal kijön - teszi hozzá Detári Ferencné. - Kicsi falu ez, de tényleg nem hiányzik semmi. Nem is megyünk el innen soha. Csak ha visznek... Közösségi helynek egy játszótér is megtenné Magas a munkanélküliség öregszik a falu, egyre több a nyugdíjas, s egyre fogy a la­kosság is. Jelenleg alig száz- nyolcvanketten élnek az apró zselicszéli településen. A legfi­atalabb kisasszondinak a más­fél éves Szöllősi Richárd mond­hatja magát, míg a település doyenje a 94 esztendős Szabó Istvánná. A lakosság alig har­mada mondhatja el magáról, hogy munkaképes korú: hat- vanan dolgozhatnának, ám kö­zülük tizenkilencen állástala­nok, azaz a munkanélküliség több mint 30 százalékos. Nincs keret fejlesztésre HARMINCMILLIÓ FORINTOS költ­ségvetési tervezetet nyújtott be az év elején az önkormány­zatnak a polgármester, ám a testület csak 26 milliót foga­dott el: mivel választások lesz­nek az idén, nem akarják köl­csönökkel terhelni a büdzsét, így aztán nincs keret fejlesz­tésre, csak fenntartásra. Há­rom-hárommilliót visz el a Kaposfővel közös körjegyző­ség és iskola, másfelet az óvo­da, s körülbelül hatmillió fo­rintnyi segélyt fizet ki a falu vezetése. RECEPT Alföldi töltött káposzta hozzávalók: egy kiló sertés- és egy kiló szarvashús, negy­ven deka rizs, vecsési sava­nyú káposzta, füstölt császár- szalonna, fűszerek. A húst le­daráljuk, fűszerezzük, majd összekeverjük a rizzsel. A masszát a káposztalevelekbe göngyöljük, melyeket egy bogrács aljába helyezünk. A töltelékek közé szalonnasze­leteket teszünk. Felöntjük vízzel, fűszerezzük és négy órán át főzzük. Enyhe, piros- paprikás rántással beránt­juk, s tálaljuk. A táj vonzotta az Alföldről a Zselicség szélére Elmaradtak a járda- és útépítések mérleg Egyetlen beruházás valósult meg az elmúlt négy évben Bár a rendszerváltás óta áll a település élén, elképzelhető, az ősszel nem méreti meg magát Nagy József polgármester: meg­romlott egészsége tarthatja tá­vol a választásoktól. Talán emi­att is döntött úgy a képviselő- testület, hogy nem járul hozzá az idei szűkös költségvetés fel- turbózásához, azaz nem vehet fel hitelt a falu.- Azt mondták, ne kelljen adósságtörlesztéssel kezdenie a következő testületnek - mondta Nagy József. - így ebben az év­ben is elmaradnak a fejlesztések. Az elmúlt négy esztendő ugyanis nem éppen úgy sike­rült, ahogyan az előző választá­sok előtt tervezte a falu. A be nem váltott ígéretek között sze­repel például a járda megépíté­se, ám egyeüen méter gyalogjá­ró sem épült.- Megnőtt a forgalom, egyre többen járnak kocsival - indo­kolta a járda szükségességét a polgármester. - A ciklus elején húszmillió forintból az egész fa­luban meg lehetett volna építeni. Hasonlóan nagy szükség len­ne a települést Gigével összekö­tő útra is.- Nemcsak nekünk lenne jó - érvelt Nagy József. - Rövidebb lenne a Nagyatád-Kaposvár út, több busz jönne a faluba, mely­nek megszűnne elzártsága. Nagy József: A kultúrház felújítása az egyetlen megvalósult ígéret Hatvanmillió forint elég lenne, hiszen két kilométerről van szó. A csatornát már csak félve hozza szóba a falu első embere. Korábban arról volt szó, hogy Kisasszond Kaposfővel, Kiskor­páddal, Gigével együtt pályáz­hat, ám a kaposfőiek inkább Kaposmérővel és Kaposújlak- kal társultak: s csakhamar meg­kezdődik a beruházás.- Bár lehet, hogy egy ekkorka falunak nem is igazán fontos a szennyvízelvezetés - így a pol­gármester. - Még szerencse, hogy a kultúrházat elkezdtük rendbe tenni, így legalább lesz egy kis pozitív emlékem is er­ről a ciklusról... Hat esztendeje költözött Kisasz- szondra zuppán ernő. Az egy­kor gazdasági magánnyomozói cégét vezető férfi meglehetősen messziről, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Mezőtúrról köl­tözött a Zselic szélére.- Barátaim sokat jártak erre vadászni, s egyszer elhívtak ma­gukkal - meséli Zuppán Ernő. - Annyira megtetszett a vidék, hogy úgy döntöttünk a felesé­gemmel, ide költözünk. A falu hamar befogadta a messziről jött új lakót, aki per­sze tett is érte, hogy megkedvel­jék. Amióta beköltözött, minden falunapon fakanalat ragad, s ő főzi az ünnepi ebédet a település apraja-nagyjának.- Készítettem már töltött ká­posztát, pácolt pecsenyéket, al­más palacsintát - mondja. - A legutóbb het­venöt kiló szar­vasból főztem | pörköltet. ízlett mindenkinek, pedig nem az itteni szájíz sze­rint főzök, hanem alföldiesen. De talán éppen ezt kedvelik. Természetesen az idei fa­lunapon - melyet június utolsó szombatján tartanak - is Zup­pán Ernő felel a kosztért. Tervei szerint ismét vadpecsenye ke­rül az asztalra: ehhez persze előbb sikeresen el kell ejtenie az ebédrevalót.

Next

/
Thumbnails
Contents