Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-05 / 104. szám

LADIK SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 5., PÉNTEK 14 Az érzéseit festi meg a képeiben életre szóló hobbi Amikor ecsetet fog, megfejti az álmait és felviszi a vászonra Petlánovics József eredeti szakmája kirakatrendező és dekoratőr, ismerősei mégis festményei által is­merik őt. A művész állítja: a mozifilmek ösztönözték a festésre.- A kirakatrendezés ügyes ke­zeket, ízlést és szépérzéket fel­tételez. Ennek hatására kezdett festeni?- Nem, 9 éves voltam, amikor az egyik tanárom biztatására kezdtem el festeni, rajzolni. Ak­kor még nem gondoltam, hogy ez egy életre szóló hobbi lesz, amely sok örömet szerzett ne­kem.- Mi adta a további ihletet? Mert én is festettem tanári ké­résre, mégsincs kiállításom.- Sokat jártam moziba. Ezek a képi felvételek nagy hatással voltak rám, szinte éreztem, hogy valamit tennem kell érzelmeim kifejezésére. Petlánovics József az első képét gyermekkorában Maugliról festette. Ma már elismert művésznek tartják Somogy megye szerte- Portrékat vagy tájké­peket fest?- Csak a négy uno­kámról készítettem portrét, egyébként képeket festek.- Festés közben mit érez, nyu galmat vagy izgatottságot?- Kavarognak a fejemben azok a képek, amelyeket álmom- '* bán láttam. Ha ecsetet fo­gok a kezembe, ak- ezeket az álmo­kat megfejtem a vásznon. így szület­tek az Őrszem, a Vidd hírül a király­nak és a Kútba esett csillag című festményeim.- Hogy készülnek a tájképek?- Ha valamilyen tájrészlet megtetszik, akkor előbb egy váz­latot készítek, majd ezután kerül vászonra.- Szeretné, ha az unokái is fes­tenének?- Ezt majd ők eldöntik. Kisebb korukban sokat rajzoltunk együtt, egyikük színjátszást tanul, most készítettem neki egy Süsü-jelmezt az előadásukhoz, de a farsangi előkészületekben is részt vettem.- Mi volt az első festményének a címe?- Az első képem még gyermek­koromban festettem, Maugli törté­nete alapján készítettem. A kép cí­me: Maugli az őserdőben.- Mikor láthattuk legutóbb a képeit kiállításon?- Karácsony előtt volt egy ki­állítás a Bernáth Galériában. A marcali festőkkel együtt rendez­tük meg a tárlatot. Rengeteg láto­gató volt, ezt nagyon szeretem, mert megerősítést kapok, hogy másnak is tetszik, amit csinálok. Marcali kulturális életében meg­becsülik a helyi művészeket. Amikor szomorú vagyok, felvidít a zene Kerekesné Pytel Anna egész életét a zenének szentelte. Éneket tanít és kórust vezényel, szabad­idejében pedig könyvet ír. •»,,- Mit jelent Önnek a A/y0i zene?- Kisgyermek ko­romban gyakran ját­szottunk gyermekjátéko­kat a barátaimmal. Később nép­dalokat kezdtem tanulni, ekkor számomra a zene a közös ének­lést jelentette. Felnőttkoromra nagyon sok zene érzelmileg hoz­zám nőtt, s ez végigkíséri min­dennapjaimat. Mikor szomorú vagyok, csak ez tud felvidítani.- Melyik a kedvenc hangsze­re? Tanult valamin játszani?- Egy kicsit későn kezdtem a hangszertanulást, 19 évesen. Gyors ütemben kellett tanul­nom, hogy a főiskolára fölve­* >, gyenek. Szeretem a '*»» , hegedű hangját és a cselló is közel áll hozzám. Furulyázni is tanultam, de csak annyira, hogy a gyere­keket is taníthassam.- Ki a példaképe?- Az édesanyám, aki sajnos korán elhunyt. Gyönyörűen tudott énekelni. A zeneszerzők közül pedig Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán. Kerekesné Pytel Anna karvezető FOTÓ: IANG RÓBERT- Ha nem oktathatna zenét, mivel foglalkozna?- Szerencsés vagyok, mert sok mindent szeretek csi­nálni, például varrni, ker­tészkedni, de úgy érzem, az embernek szüksége van egy egész napját át­ölelő munkakapcso­latra. Majd ha eljön az idő, mással szeret­nék foglalkozni, de szeretnék megmaradni nagy­mamának.- Nemrégiben vette át az Élet­mű- és az Artis- jus-díjakat Buda­pesten. Hogyan élte meg az el­ismeréseket?- Az Életmű-díj miatt nagyon meglepődtem, ugyanis azt gon­doltam, ilyen elismerést akkor kap az ember, ha már teljesen megöregedett. Az Artisjus-díjat örömmel fogadtam, ugyanis ezt olyan karvezetők kapják, akik kórusuk segítségével kortárs zeneszerzők műveit adják elő.- Mi ösztönözte az „Iskolánk története 1904-1990” című könyve elkészítésére?- Eddig nem volt olyan doku­mentum, amely összesítette vol­na iskolánk történetét. A sok munka viszont megérte, az itt tanuló diákok tetszését elnyerte. Perutól Szibériáig számos országban járt a bogiári televíziós operatőr Nádorfi Lajosnak kiállítása nyílt Balatonbogláron. Az operatőrt ebből az alkalom­ból kérdeztük.- Hogy telt a gyermekkora?- Sok szép emlékre tudok visszaemlékezni ezekből az időkből. A Várdomb emlékei, a Balaton-parti séták, a fürdések mind a gyerekkoromat idézik.- Hogyan emlékszik vissza a bogiári sulira?- Kiváló tanáraim voltak, akik meghatározták a jövőmet. A szakközépiskolában olyan ki­tűnő tanáraim voltak, mint az édesanyám és az édesapám.- Ki volt a kedvenc tanára és miért?- Általánosban a rajztanárom, Bagó Bertalan. Felfedezte a ben­nem szunnyadó művészt. Na­gyon nagy festőművész volt, és nagyon jó pedagógus.- Miért pont a kamerát válasz­totta munkaeszközévé?- A kamera választott engem. Televíziós operatőrként eljutot­tam Perutól Kambodzsáig, a for­ró Ceylontól Szibériáig a világ számtalan országába.- GyermekaÜasz címmel nyűt ki­állítása Bogláron. Miért a gyere­keket választotta témájául?- Mert a felnőttek által elron­tott világban a gyermekek tekin­tetében optimizmus csillan meg.- Melyik műsor operatőr listá­ján láthatjuk a nevét?- Figyeljétek a TV-műsort! Tele van az archívum a műveimmel. BOGLÁRI ISKOLA HÍD CSAPATA Nádorfi Lajos operatőr és fotó­művész Balatonbogláron szüle­tett és Gyümölcstermelő és Fa­iskola-kezelő Szakközépiskolát végzett ugyanitt. Végül az opera­tőri pályát választotta. A Ma­gyar Televíziónál kezdte a pá­lyafutását, majd számos or­szágban filmezett. Vonzotta a tűzoltósisak és az óriási védőruha Heizler György ezredes 30 éve tűzoltó. A megyei katasztrófavédelmi igaz­gató szabadidejében új­ságíróként dolgozik és utazni is nagyon szeret.- Miért döntött úgy, hogy tűzoltó lesz? ***••*,- 1976. február else- jén lettem tűzoltó. Vonzott a nagy sisak, az óriási védőruha,1 amelyben mindenki úgy néz ki, mint egy űrlény. Persze, ez csak a felszín, az igazi tűzol­tó 2-3 év múlva érti meg a mun­ka lényegét. Néhány alkalom után kiderült, hogy az irodai munka otthonosabb számomra.- Milyen irodai munkát végez­het egy tűzoltó?- Építészeti tervekkel kezd­tem el foglalkozni, s rájöttem, milyen fontos megérteni az ösz- szefüggéseket. Például ha vala­mit építenek, akkor már az ala­poknál figyelembe veszik a tűzvédelmi szabályokat. » M . ÍJ * », - Körülbelül miből áll egy megyei ka­tasztrófavédelmi igaz­gató napi munkája?- A napi munkánk egyik fontos részét al­kotja az adatoknak számítógép­be vitele, úgynevezett térinfor­matikai döntéstámogató háttér­adatbázis kiépítése. E rendszer segítségével akár azt is meg­mondhatjuk, hogy egy lakóház­ban hány személy lakik. Tudjuk életkorukat és a nemüket is. Ez nagyon fontos számunkra, tűz vagy katasztrófa esetén tud­nunk kell például: hány embert kell kimenekítenünk. A másik fontos elektronikai berendezésünk az áramfejlesz­tő, ami akkor lép működésbe, ha elmegy az áramunk.- Úgy tudjuk, 30 éve tűzoltó. Melyik eset volt ez idő alatt a legérdekesebb?- Talán az, amikor felborult egy formaiint szállító tartályko­csi és a 40.000 liter formaiin el­kezdett szivárogni belőle. Ez az anyag mérgező és kismérték­ben gyúlékony is, ezért nagyon fontos volt, hogy ne hagyjunk belőle túl sokat kifolyni. Hosz- szas intézkedések és telefoná­lás után sikerült Csehországból tankautót hozatni és átfejteni a formaiint. Végül két daru segít­ségével felállítottuk a felborult tartálykocsit és így eredménye­sen megoldottuk a problémát.- Mi volt a legszebb pillanat az elmúlt 30 évi munkájában?- Természetesen az, amikor valamit sikerül megoldani. Ami számomra a legmeghatóbb, az egy idős néni telefonálása volt. A Kapós áradása után - amikor a védelmi feladatokat elláttuk - felhívott minket az idős hölgy és azt mondta: „Az Isten áldja meg Önöket.” Szerintem ettől nagyobb elismerést nem kaphat egy polgári védelemmel foglal­kozó szerv.- Mivel foglalkozik sza­badidejében?- Elsősorban újságírás­sal, amit nagyon szeretek. Bicik­lizni is szok­tam és szere­tek utazni. Ré­gebben renge­teget olvas­tam is.- Sok díjat ka­pott már a mun­kája elismerése­ként. Melyik a legkedvesebb?- Megtisztelő számomra a sok kitüntetés, de a legfontosabb, hogy azok az emberek, akik a segítségünkre szorulnak, meg legyenek elégedve a munkánkkal. Az emléktár­gyak közül egy külföldi mes­ter által csiszolt tűzoltó­sisak a legkedve­sebb, amelyet a munkatársaimtól kaptam a tűzoltó- munkám har­mincadik évfor­Heizler György ezredes a legkedvesebb tűzoltósisakjával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents