Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám

2006. MÁJUS 28., VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK 9 Az érettségin ezúttal nem a diákok, hanem a tanárok tévedtek Harmincöt jól képzett, elismert történelemtanár is kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy egy komoly hibát észrevegyen az emelt szin­tű, írásbeli történelem érettségi tételek áttekintése során. Ezzel csaknem 12 ezer diákot hoztak nehéz helyzetbe az amúgy is fe­szültséggel teli órákban. A történelem emelt szintű írásbeli vizsgán a 9. számú fel­adatba hiba csúszott. A feladat Magyarország XX. századi ha­tárváltozásaival kapcsolatos. Az egyik téves állítása szerint Cseh­szlovákia likvidálása 1938 már­ciusában következettbe - holott valójában egy évvel később. Ha tényleg megelőzte volna ez a lé­pés az első bécsi döntést, az egy­ben azt is jelentette volna, Kár­pátalja legnagyobb részét úgy csatolják vissza, hogy a terület nem is határos az anyaország­gal - ami ugyebár önmagában is lehetetlen. Még az igazán jól felkészült ta­nulók is elbizonytalanodtak, csak egy-kettő akadt, aki inkább önmagának hitt, mint a tétel ki­dolgozóinak. „ Mielőtt kérdezel, tanulj!” - írta bátran egyikük, s tudomásunk szerint ezt a maga- biztosságot az adott tételsort ja- vitó öt tanár pluszponttal díjaz­ta. A diákok túlnyomó többségét viszont kétségkívül megzavar­hatta ez a rosszul megfogalma­zott feladat. Egyébként az összes érettségiző mintegy 10 százalé­ka tett emelt szintű írásbeli tör­ténelemvizsgát. Az Oktatási Minisztérium nem verte nagydobra, de nem is titkolja el a hibát. Honti Mária miniszteri biztos elismerte, hogy rossz volt a feladat. A hibát har­mincöt magasan képzett törté­nelemtanár sem vette észre a té­telek ellenőrzése során. Az írás­belit követő második napon hív­ták fel a figyelmüket a tévesen megfogalmazott feladatra. ■ Az Oktatási Minisz­térium nem verte nagydobra, de nem is titkosa a hibát, hogy rossz volt a feladat. „A javítási utasítás korrekció­ját azonnal elküldtük az érintett tanároknak” - közölte lapunk­kal Honti Mária miniszteri biz­tos, ezért a diákok nem veszíte­nek emiatt pontokat. Mindez persze nem menti a tételsort kidolgozó és ellenőrző tanárokat. A miniszteri biztos szerint felelősségre vonás nem lesz, már csak azért sem, mert nem lehetséges, mivel a szóban forgó tanároknak nem munkál­tatója a minisztérium. Ugyanak­kor szembesítik őket az elköve­tett hibával. Amennyiben ez is­mételten előfordulna, úgy levon­ják a megfelelő következtetést, és másokat kérnek fel a nem csupán megtisztelő, de egyben jól is fizető munkára. Néhány apróbb elírás mellett ez volt az írásbeli érettségi legna­gyobb bakija. Nyilván nem a tu­dás hiányából fakadt, hanem so­rozatos figyelmetlenségből. Ah­hoz pedig különös balszerencse kellett, hogy a tételsort aprólé­kosan ellenőrző harmincöt tanár egyike se vegye észre. Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke egyelőre nem kíván érdemben állást foglalni, elmondása szerint előbb beható­an és alaposan tanulmányozni­uk kell a kérdést. ■ V. Zs. Aki másodszor is visszafordult Kléerin Dávid másod­szor fordult vissza a hegyről, de harmadszor is nekiindul majd. Izing Antal Fújt a szél és hideg volt. Klein Dávid visszafordult hajnali öt­kor. Vacogott három órát, mire jobb idő lett. De nyolckor már nem mert fölindulni. Mert dél­után kettőre ért volna a csúcs­ra, de akkor már nem érne le. Ezt olyan nehéz felfogni? Föl is kell menni, le is kell jönni. Dávid csúcsfüggő író és filozó­fus. Harmincéves, rendes körül­mények között sármosabb, mint a képünkön. De ez a hatásosabb. Szerinte a csúcs olyan, mint megpillantani egy nőt az utca túlsó oldalán. Meg kell környé­kezni és meg kell hódítani. Eljö­vőben pedig hálás búcsúpillan­tást kell vetni rá, mindazért, amit adott. Mint egy jó szerető­re. Mi, férfiak amúgy is gyak­ran álmodunk hegyekkel. Dávid legismertebb műve a kedvezményes áron 640 forin­tért beszerezhető Mardantól Bathkaláig című verses eposz. A szikiakemény Klein teremtet­te szereplő, Muhmad Ali, a tün­dérsereg legvénebbje ebben a műben imigyen szóla: „...hagyd ami volt, mást ígérünk. (...) egy nap nem gond, sem ezer év”. A könyvet az a budapesti kiadó adta ki, amelynek Dávid az ügy­vezető igazgatója. Ám az erre hajlamos ügyve­zető igazgató urat igazán nagy­nevű hegymászók időnként ki­billentik hétköznapi életéből. Arra kérik, eddigi csúcsai, egyénisége, tapasztalata alap­ján vegyen részt az ő kereske­delmi expedíciójukban. A „ke­reskedelmi” annyit tesz, hogy a „végső létélményt” kereső csúcsravágyók fizetnek azért, hogy őket felkészítsék a csúcs­támadásra, aztán meg is tegyék azt az expedíció felszerlését használva. A Csomologmán csúcsdíjat is fizetni kell Nepál­nak, amely mászónként négy­millió forint. Dávid dolga az Everesten most is az volt, hogy tapasztalt mászóként vonja ma­gával a csapatot, tartsa bennük a lelket, legyen velük ott, ahol végül is mindenki magára ma­kiéin Dávid verses eposzt ír, és néha elindul a hegyen felfelé. A Mount Everest legmagasabb csúcsára most sem ért fel, de még nem adta fel. rád. Nepál felől, délről indultak, a déli nyergen, a déli gerincen. Ott „könnyebb” felmenni, mint az északi falon. Dávid a csúcsokra is medi­tálni jár. Nemcsak a csúcson meditál, hanem végig. Minden megváltozik a teljesítőképesség határán, olyankor az ember hajlamosabb elmerülni. Nem kíséreljük meg leírni, milyen érzés lehet Istenhez 8,9 kilomé­terrel „közelebb” lenni a ten­gerszinthez képest, és ott a sza­bályok szerint szokásos fél órát eltölteni. Az biztos, hogy a ma­gyar zászlót ki kell tűzni. Ha pedig elveszik, ott kell egyet összevarni. Meg kell érinteni a csúcsot. Amely ott egy fémből készült háromszög. Illik fény­■ A csúcson mindig meg kell enni egy csokit. Azután hozni kell né­hány követ ajándékba. képet is készíteni, ha marad rá erő. A csúcson pedig mindig meg kell enni egy csokit. A Csúcsokit. (Nem is értjük, mi­ért nem gyártanak még ezzel a jnesével a „magyar” csokigyá­rak csokit.) Aztán hozni kell né­hány követ ajándékba. Egyéb­ként meg Dávidnál is így kez­dődött, kövekért mászott a szik­lák közé kisfiúként. Aztán 13 évesen már alapfokú sziklamá­szóvizsgát vett, és megmászott egy közeli csúcsot a Tátrában. Egyébként ő nem adja fel. Dá­vid szerint a hegymászónak nemcsak arra kell erő, hogy a csúcsra feljusson, hanem arra is, hogy le tudjon jönni. A hegy­mászónak folyamatosan jó dön­téseket kell hozni. A haladás ér­dekében. Június 5-én érkezik haza. Bizonyára bejelenteni, mi­kor megy az Everestre legköze­„8400 MÉTEREN feltámadt a szél, és én annyira fáztam... ” Klein Dávid tibeti idő szerint május 16-án, hajnali 07.55- kor telefonált: „Felmentem hajnali 2-ig 8300 méterre, és aztán onnan indultam to­vább, de hajnali 5-kor 8400 méteren feltámadt a szél, és én annyira fáztam, hogy úgy döntöttem, nem kockáztatok, és visszafordultam. Most már kellemesebb az idő, de már 8 óra van, ha újra visszafordulnék, és elindul­nék felfelé, talán 14 órára ér­nék a csúcsra, és az már na­gyon későn van. ” lebb. Ezt a csúcsot, a Cso- molungmát, eddig csak egyet­len magyar, Erőss Zsolt hódítot­ta meg 2002-ben! Ő légzőkészü­léket volt kénytelen az utolsó métereken felvenni. így aztán az Everest esetében Dávidnak egy hely maradt a hazai hegy­mászás történetében. Palack nélkül feljutni. A hegymászásban nem len­ne semmi bántó, ha nem hagy­nának az emberek maguk után annyi szemetet. Korábbi hír­adásokban olvasható volt az is, hogy az évetizedek során hat­száz tonna elhajigált légzőpa­lack jött össze az Everesten. Dá­vid környezettudatos, tesz elle­ne, nem szemetel. Gondolhat­juk, mert egy férfi a szeretőjé­nél sem szemetel. Még a fürdő­szobát is tisztán hagyja maga után. (Legalábbis az első idők­ben.) Eszerint egy akkora heggyel is sportszerű, mint a Himalája. Amellyel még álmo­dik is éjjelente. Gerard Depardieu Kistápén is lemegy a pincébe ültetvényes A francia színész a Krím és Balatonboglár után a szekszárdi borvidékre készül A világhírű francia színészt, Gerard Depardieut Kistápéra várják. A Tolna megyei Bikács- Kistápén junius elején nyitják a Zichy Park Hotelt. Á Cyranót is nagy sikerrel megformáló nagy művésznek viszont jó orra van... Ha borról van szó, mindig tudja a helyes irányt! A francia színész a Krím fél­sziget és Balatonboglár után - ahol 130 hektárnyi szőlőültet­vényt vásárolt - most a szekszár­di borvidéket nézte ki magának, s ott is szeretné megvetni a lábát. No, ha így van, Bikács-Kistápén nem lesz messze az igazságtól. Mármint Szekszárdtól - még ha az Háry János városa is. Merthogy a Háryt kitaláló Garay A francia sztár szereti a jó bort, de vendéget csak ritkán hív a birtokára János nem csak a hazudós obsi­tosnak adott nevet, hanem a leg­jobb vörösborok elegyének is, elnevezvén az ilyen zamatos, jó borokat - színük s tüzességük után - Bikavérnek. Szóval: Gerard Depardieu a maga szempontjából nagyon is jó helyre érkezik, mikor lepar­kol majd a Zichy Park Hotel ro­mantikus főépülete előtt. Igaz, tájékozódott, mielőtt elhatározta magát, ő választotta a wellness- paradicsomot. Ez a csodálatos, természetadta környezet (erdők, mezők, tavak), a kristálytiszta le­vegő, az újra megteremtett min­ta-parasztgazdaság háziállatok­kal (lovak, tehenek, háziszárnya­sok), az udvar közepén elterülő másfél hektáros csónakázó- és halastó és egy szolgáltatásokkal, programokkal gazdagon felsze­relt négycsillagos, ám családias hangulatú szálloda áll majd ren­delkezésére. S Depardieu otthon, a Loire völgyében búvó birtokán sem szereti a tömeget: ritkán hív vendégeket. Legtöbbször csak azt a 12 embert látja, akiket gaz­daságában foglalkoztat. Szereti a hagyományokat, a szőlőt csak­is fakádakba szüretelteti, szi­vattyút sem használ, nehogy a szőlőszemek és a must fémmel érintkezzen. S hogy ebből aztán milyen bor lesz? A tervek sze­rint Kistápén a vincellérház pin­céjében bemutatja. A viharos időben nagyon fázott, ezért úgy döntött, nem kockáztat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents