Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-04 / 103. szám

CSOMEND 0 4 3 SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK Egy család ment, egy jött csömenden százhuszonöt ház van, amiből húsz külföldi tulaj­donosé. 344 lakója van a fa­lunak. Hatvan év felett hetven­ötén vannak, 18 év alatt het­venhat fiatalt számoltak. A leg­idősebb lakos az 1910-es szüle­tésű Pintér Istvánná, a legfiata­labb pedig az idén januárban született Kálmán Márk. Az el­múlt évben három kisbaba lát­ta meg a napvilágot és nyolcán haltak meg. Tavaly egy család költözött el a településről, de egy érkezett is helyettük. Nincs hitel, se forráshiány AZ ÖNKORMÁNYZAT 35,5 millió forintból gazdálkodik. Ennek az összegnek a kétharmadát elviszi a működés. Fejleszté­sekre 4,5 millió forint jut, szo­ciális juttatásokra pedig 3,25 milliót fordítanak. Összesen évi mintegy kétszázezer forint­tal támogatják a marcali tűzol­tóságot, a csömendi egyház- községet és a helyi Őszi Rózsa Nyugdíjas Klubot. Az önkor­mányzatnak nincs forráshiá­nya és hitelt sem vett fel. RECEPT Böbi édes és sós kifli hét deka élesztőt egy kávéska­nál cukorral, egy deciliter tej­ben felfuttatnak. Ezt összeke­verik egy kilogramm liszttel, fél liter tejjel, két deciliter lan­gyos étolajjal. Hozzáadnak egy-egy evőkanál sót, cukrot és jól összegyúrják. Nyolc ci­póra osztják és megkelesztik. Az egyik felét sós, a másik ré­szét pedig édes tésztaként ké­szítik el. Négy cipóból a sod­rás és hajtogatás után kömé­nyes, sajtos vagy nagy szemű sóval hintett kiflit sütnek. A másik felébe pedig különböző édes töltelékeket tesznek, ami lehet lekvár, dió vagy mák is ízlés szerint. Laczkó Ferencné, gyermeke, Adrián és a nagyszülők: Laczkó Ferencné és Laczkó Ferenc. A munka mellett jut idejük a szórakozásra Is Szépítik a környezetüket virágos falu A község legnagyobb vonzereje a rend és a tisztaság Csömendnek nincsenek turisz­tikai látványosságai, vendégcsa­logató, múltba nyúló hagyomá­nyai. A legjobban a rend és a tisztaság jellemző a falura. Arra törekednek, hogy takaros por­ták, gondozott utcák legyenek. A maguk és az átutazók örömére. A Laczkó család udvarán is pél­dás rend uralkodik. Tulipánok­kal szegélyezett járda, gondosan nyírt pázsit és virágok szín- kavalkádja fogadja a betérőt.- Én Pusztakovácsiból jöttem ide férjhez - mondta ifjabb Laczkó Ferencné, a 29 éves Krisztina. - Nekem nagyon tet­szik a falu, szép a környezet, fő­leg amikor nyílnak a virágok. Itt több a fiatal és programok­ból sincs hiány. - Sokat válto­zott a település - tette hozzá anyósa, a 63 éves Erzsébet. - Én csömendi vagyok, a férjem gadányi volt, 1963-ban háza­sodtunk össze. Akkor még nem volt villany, víz, szennyvízcsa­torna, de még köves út sem. Emlékszem, 1965-ben készült el a járda előttünk. - Akkor már volt villany - szállt vitába fele­ségével a 69 éves Laczkó Fe­renc. - Végül is mindegy, a lé­nyeg, hogy most már minde­nünk megvan. A házunkat is fo­lyamatosan csinosítgatjuk. Leg­utóbb zárttá tettük a teraszt és a gázszerelés után kívülről újra meszeltük a falat. Idősebb Laczkó Ferencné ar­ról is mesélt, hogy az emberek összetartása egy kicsit lazult. Régen többen dolgoztak egy he­lyen, például a csömendiek nyolcvan százalékát a dohány- termesztéssel foglalkozó terme­lőszövetkezet alkalmazta. Ezért gyakrabban találkoztak és job­ban ismerték egymást. Most a falusiak kilencven százaléka a közeli városban, Marcaliban dolgozik. Erzsébet a bőrdíszmű­től ment nyugdíjba és Ferenc is feszültség Hosszú ideje háborognak a csömendiek a száguldó sofőrök miatt. A falu és Somogyszentpál kö­zött megépült egy két és fél ki­lométeres útszakasz, kifeje­zetten mezőgazdasági céllal. Ugyanakkor a Balaton-partra tartó átmenő forgalom is ki­alakult. A Nyugati Övcsator­nánál, a kisvasút hídján át a Marcaliban dolgozott ácsként. Két gyermekük közül az egyik Budapesten él, a másik pedig feleségével és a négyéves kis unokával a szülői házban maradt. - A férjem kamionos- ként dolgozik, jelenleg Német­országban van - mondta a fia­talasszony, Krisztina. - Én most munkanélküli vagyok, de ha minden jól megy, már nem so­káig. Akkor bizony nagyon jól jön a szülői segítség, a nagyma­mára marad a kis Adrián. A négyéves kisfiú a látogatá­sunktól egy kicsit megszeppen­ve bújt édesanyja ölébe. - Az óvodában már bátrabb ám - nevetett édesanyja. - Marcali gépjárművezetők 300 méteres földúton keresztül el tudnak- jutni Somogyszentpálig és on­nan Csömendig. Ez még nem is lenne nagy probléma, de hiába van 30 kilométeres for­galomkorlátozás, ezt a sofő­rök nem tartják be. A bal­esetveszély megszüntetése érdekében mindenképpen ki kell majd találni valamit. boronkai városrészébe jár. Vagy én, vagy a szomszédunk viszi, mivel megegyeztünk, hogy fel­váltva hordjuk gyermekeinket az óvodába. A tavasz dologidőt is hozott a család életébe. Állatokat tar­tanak, s emellett a konyhakert veteményezése és a kukoricaül­tetés sem maradhatott el. - Egy cseppet sem unatkozunk - mo- solyodott el a nagypapa, Ferenc. - Azért a szórakozásra, a pihe­nésre is szakítunk időt. A fiata­lok általában a nagybevásárlást kötik össze kirándulással: Keszt­helyre, Nagykanizsára vagy ép­pen Székesfehérvárra járnak. Mi a mamával a nyugdíjasklub rendezvényeit látogatjuk. Igaz a buszos kirándulásokra mindig csak az egyikünk megy, mivel valakinek itthon kell maradnia a napi teendők miatt. Felesége, Erzsébet arról szá­molt be, hogy jelenleg a tap- sonyi nyugdíjas kulturális be­mutatóra készülnek. - Vidám, tréfás jelenetet adunk elő - mondta. - Már a darab címe is erre utal: Nem akarok minden­áron férjhez menni. Én játszom majd az egyik vőlegényt, a töb­bi legyen meglepetés. Száguldó járművezetők miatt háborognak Kereszt angyalszárnyon igazi látványosság a csö­mendi temető kerítése. Kőből és fából építtette tavaly az ön- kormányzat a megyei terület- fejlesztési tanács 2,3 millió forintos támogatásával. Az angyalszárnyak által tartott kereszt, a míves oszlopok és a lélekharang valóságos kis ékköve a falunak. Legutóbb szobrok is kerültek a kőkerí­tés beugróiba. Mária és Jézus szobrát Balsai Tamás buzsáki plébános szentelte meg sza­badtéri mise keretében. Ápolási díjat is fizetnek TÖBB MINT HATSZÁZEZER forin­tot tervezett az önkormányzat a költségvetésében ápolási díj­ra. Jelenleg a faluban ketten veszik ezt igénybe, ők havi húszezer forintot kapnak. Szo­ciális étkeztetésben heten ré­szesülnek. Számukra Marcali­ból hozzák az ebédet. A szállí­tási költséget az önkormány­zat vállalta magára, az igény­lők pedig egységesen 350 fo­rintot fizetnek az ételért. Tető kerül a színpad fölé AZ ÖNKORMÁNYZAT épülete mögött javában tart az építke­zés. A szabadtéri színpadra te­tő kerül, hogy az esős időjárás se legyen akadálya a rendez­vények megtartásának. A munka három éven át tart, amit több mint 1,5 millió fo­rinttal támogat a megyei terü­letfejlesztési tanács. A szabad­idő eltöltésére alkalmas park kialakítása a cél. Padok is ke­rülnek a területre, s egy sakk­táblát is felállítanak majd. Három évig tart majd a munka Az oldal cikkeit Vígmond Erika írta Fotók: Kovács Tibor Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Csömenden mindennek van jó gazdája egyensúly Mindig a legszükségesebb beruházás kerül sorra a településen A csömendiek azt tartják: a pol­gármester mindig csak azt hoz­za a faluba, ami a legszüksége­sebb. Ez egy cseppet sem pa­naszkodásként hangzott, ha­nem az elégedettség mondatta az emberekkel. Szabó István­nak a település jövője érdeké­ben sikerült megragadnia az adódó lehetőségeket.- Az egyensúly a legfontosabb- mondta a polgármester. - Mindig tudni kell, hogy hol a helyünk, mennyit bírunk és ez alapján hogyan gazdálkodunk. Az összes beruházásra büszke vagyok, mert minden a tervek szerint alakult. A legtöbb fej­lesztést pályázati pénzből való­sítottuk meg, de van olyan is, ami sikeres spórolásunk ered­ménye volt. A falu első embere beszélt ar­ról is, hogy teljesen kiépült az infrastruktúra. Van szennyvíz- csatorna és gázhálózat, folya­matosan jut pénz útfelújítások­ra, sikerült kialakítani egy au­tóbuszöblöt is. Szólt a telepü­léskép szépítéséről is, megem­lítve a különleges temetőkerí­tést, az előtte kialakított zöld­övezetet és a virágszigeteket fa- luszerte. A templomot sem hagyta ki, ami a legutóbbi fel­újításkor gázfűtést és új pado­kat kapott. Az egyházközség Thaller József vezetésével min­dent megtesz a hitéletért. Ado­mányokból és pályázati forrá­Szabó István polgármester: teljesen kiépült az infrastruktúra sokból gazdálkodnak. Az ön- kormányzat is rendszeresen tá­mogatja őket.- Nemcsak a templomnak, ha­nem az önkormányzati terüle­teknek és épületeknek is rend­ben kell lenniük - tette hozzá a polgármester. - Nem szabad, hogy úgy nézzenek ki, mint ami­nek nincs gazdája. Nekünk pél­dát kell mutatnunk az emberek­nek. A rendet fent kell tartani, ezért kistraktort, fűkaszát és ki­sebb eszközöket vásároltunk. Jelenleg két olyan beruházást is végeznek, ami a szórakozást szolgálja majd, kulturált kör­nyezetet biztosítva. Belül felújít­ják a kultúra házát és készül a szabadtéri színpad teteje. Bátyus bálokat tartanak az Őszi Rózsa klub tagjai Az Őszi Rózsa Nyugdíjas Klub három éve azzal a céllal jött lét­re, hogy összefogja és aktivizál­ja a csömendieket. Az elmúlt évek alatt bebizonyosodott, hogy a kezdeményezés jó ötlet volt. Kutor Sándor (képünkön), a klub vezetője lelkesen beszélt a klubéletről.- Harmincfőnyi tagságunk havonta általában egyszer jön össze beszélgetni, klubdélután­ra - mondta. - Ilyenkor videó- vetítést is szervezünk a rendez­vényeinkről, kirándulásainkról készült felvételekből. Évente há­rom-négy, amolyan bátyus falusi bált tartunk. Ezek zártkörűek, csak meghívóval lehet bejönni. Az ünnepeket sem hagyjuk ki, legyen akár szó nőnapról, anyák napjáról vagy karácsonyról. A gyerekeket is bevonjuk, ők műsorokkal kedveskednek. Jelenleg a kis­térségi nyugdí­jas kulturális fesztiválra készülünk. A nyugdíjasklub tagjai a tele­pülés életében is jelentős szere­pet játszanak. Segítenek a ren­dezvények lebonyolításában, ha kell, odaállnak a bogrács mellé és főznek a népes vendégsereg­re. Bármire meg lehet őket kér­ni, szívesen vállalják. Az önkor­mányzat rendszeresen támo­gatja a klubot.

Next

/
Thumbnails
Contents