Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám

2006. MÁJUS 21., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ Nagy varázslatok a Bátor Táborban jótékonyság Elhatározta, hogy ha negyvenéves lesz, azután csak jótékonykodással foglalkozik Titokban érkezett Magyar- országra Paul Newman, aki pénzzel is segíti a be­teg gyerekeknek élmény­terápiát kínáló Bátor Tá­bor Alapítványt. Küllői Péter kalauzolta, aki a ci­vil szervezet vezetője. Csontos Tibor „Harmincegy évesen elhatároz­tam, ha betöltőm a negyvenedi­ket, visszavonulok és jótékony­kodással foglalkozom - meséli Küllői Péter, aki 2000-ben betar­totta szavát, s ma már a Bátor Tá­bor Alapítványt irányítja. - Ott­hon is arra neveltek, hogy az em­ber életének fontos része máso­kon segíteni.” Építőmérnökként nem kis karriert futott be a pénz­világban, negyvenévesen már bankot vezetett Londonban. Ren­desen megbecsülték, ígéretéhez híven mégis elköszönt. Úgy véli, a pénz szükséges az élet kelléke­ihez, de kevés az élet megélésé­hez. „A legjobb szállodákban laktam, a legjobb éttermekben étkeztem, de mindez kevés volt a boldogságomhoz - magyaráz­za. - Nem lehet úgy leélni az éle­tet, hogy sok mindenről nem ve­szünk tudomást Élhetnék Ang­liában, de Magyarország is élhe­tő, igaz, három nagy baja van: a pesszimizmus, az irigység és a politi­ka mindenhatósá­gába vetett hit.” Tő'téMdnyköclásáí a Mosoly Alapít­vány létrehozásával kezüie^ipeíyétJáítr . sity Györggyel, Bajnai Gordon­nal, Winkler Gyulával indított. „Mindig gyerekeken szerettem volna segíteni, akik őszinték és kiszolgáltatottak. Ha valaki pénzt kért tőlünk, belenéztem a szemébe, hogy elhiszem-e, amit mond - idézi az indulást. - Vál­tozatlanul a hitelesség, átlátható­ság, profizmus üzleti alapelvei­vel dolgozom.” Néhány éve magyarokat is hívtak abba az írországi táborba, ahol súlyosan beteg gyerekek merülhetnek el életüket szépíte­ni hivatott élményekben. Kísé­rőik elhatározták, hogy itthon is szerveznek hasonlót, így szüle­Nemcsak az a fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a Bátor Táborban, hanem az is: rájöjjenek, ettől-az egy-két héttől kezdve alaposan megváltozik a további életük ■ A színész, autóversenyző üzleteinek nyereségét jótékonyságra fordítja. tett a Bátor Tábor Alapítvány. Da­ganatos és cukorbeteg gyerekek nyaralhatnak orvosi felügyelet­tel, újabban JIA, vagyis gyerek­kori állandó ideg­gyulladási beteg­ségben szenvedők is részt vehetnek a programban. Észre sem veszik, hogy az evezés, a lovaglás, az.íjászat, a színját­szás és a többi program a gyó­gyulásukat szolgálja. A táborban az orvosokat, nővéreket leszá­mítva mindenki önkéntesen, szabadsága terhére dolgozik, de az előbbiek is csak jelképes ösz- szeget kapnak. „Szeretnénk visszaadni e gye­rekeknek a betegségük miatt a mindennapjaikból eltűnt apró örömöket és az önbizalmukat, egy ilyen tábor megváltoztatja az életüket” - jegyzi meg Küllői Péter. Minderre a hollywoodi vi­lágsztár, Paul Newman is rá- érezhetett, amikor néhány hete meglátogatta az alapítvány ké­szülő hatvani táborát, mert elé­gedetten bólintott. A színész, autóversenyző, salátaönteteket gyártó üzletember cégei összes nyereségét jótékonyságra fordít­ja. Ő a megalapítója az Asso- ciation of Hole in the Wall Camps nevű nemzetközi tábor­szövetségnek, amelynek a Bátor Tábor Alapítvány is tagja, a ma­gyar tábor fejlesztésére Newman 120 millió forintot adott. Az Os­car-díjas színész április végén a legnagyobb titokban érkezett Magyarországra. Küllői Péter el­mondja, a nyolcvanegy éves sztár kérése volt, szeretné, ha meg­kímélnék az újságíróktól, ő a gyerekekre kíváncsi, az önkén­tesek munkájára és a hatvani építkezésekre. A beteg gyerekek között érezte magát a legjobban. „Varázslatos, ami ebben a tábor­ban történik - minősítette Paul Newman a látottakat. - Ez sehol sem tanítható, ez itt belülről jön.” „Elbűvölő, fantasztikus humo­rú személyiség - jellemzi Küllői Péter. - Ennyi idősen is aktív au­tóversenyző, és megmaradt gye­reknek. Talán ezért is olyan kre­atív. Sztár, jól menő üzletember, mégis rendkívül szerényen vi­selkedik. Nekem példaképem Paul Newman édesanyja magyar születésű volt A világsztár budapesti láto­gatásán nem beszélt részlete­sen családjáróL Csupán any- nyit jegyzett meg, hogy „ereim­ben magyar, német, zsidó vér folyik, de amerikai vagyok”. Paul Newman 1925-ben szüle­tett az Ohio állambeli Shakes Heights-ben. édesanyja Fetzer Teri, aki gye­rekkorában szüleivel került ki az Újvilágba. Fiatalon férjhez ment a német Arthur Neu- manhoz. Paul a második gye­rekük volt, aki 1954 óta filme­zik. Felesége az ugyancsak hí­res színésznő, Joannae Woodward, ötvenéves házassá­gukat a huszadik század leg- romantikusabb kapcsolatá­nak tartják Hollywoodban. Legnagyobb szenvedélye az autóversenyzés, főleg a 700 lóerős „autóbébiket" kedveli. Nem titkolja, hogy vállalkozása sokkal több dollárt termel, mint összes filmje együttvéve volt, sokoldalúsága, karitatív te­vékenysége miatt felnőttkorom­ban is megmaradt annak.” A sztár, aki tőlünk Rómába utazott az ottani tábor látogatá­sára, egy jótékonysági festmény­aukción is részt vett Budapes­ten, ahol sok képzőművész kí­nált festményt. Kentaur képe kétmillióért kelt el. A tavalyi ár­verésre Alföldi Róbert is jelent­kezett egy képével, melyet beteg kislánnyal együtt festett, ezt egy­millió forintért vásárolták meg. „A Bátor Tábor Alapítványt úgy működtetjük, mint egy vál­lalatot - mondja az ügyvezető. - Bizonyítanunk kellett, hogy hite­lesek vagyunk, s ezen már túl vagyunk, hiszen ügyünknek olyan nagykövetei vannak, mint újabban Oroszlán Szonja, Szer­vét Tibor, Sütő Enikő, Kulka Já­nos, az elsők között szegődött hozzánk Erős Antónia, Kováts Adél, Kepes András és Presser Gábor, aki Hatvanban jótékony- sági koncertet is adott az alapít­vány javára. Erdélyből is megüzenték: egy Tisza nem lehet vörös grófnő teadélután Ha a miniszterelnökkel teázol, akkor annak politikai íze van, és névtelen levelek várhatók Novellákat írt a médiamocsokról Tisza Kata revánsot vett tévés és újságírói élményeiért a második kötetében (Reváns), ám a kritika sem kímélte. És amióta megivott egy teát a miniszterelnökkel, már a politika is rávetette magát.- Utólag már nem ízlik a tea?- Sose gondoltam volna, ha megiszom egy teát a miniszterel­nökkel, annak politikaíze van. Rám fogták, hogy a baloldalhoz húzom, pedig pártatlan vagyok. És nemcsak én kaptam névtelen támadó leveleket, hanem a szü­leim is Erdélyben. Legalább őket megkímélhették volna. Semmi | közünk a politikához, mindössze f elfogadtam egy gratulációt. g s. - A könyv végül is arról szól, hogy kell 1 pasi, de a tévében ez a műsor megbukott, kapott érte rendesen. Hogy élte túl?- A könyv nem erről szól. A műsorról sem mondanám, hogy megbukott, mivel eredetileg is egy szezonról volt szó. Többnyi­re a műsort húzták le, nem en­gem, bár igaz, hogy mire belejöt­tem volna, már meg is szűnt...- Hát, nem rólam írták, hogy „egy kiló púder, merev, nya­kigláb ruha és semmi több”.- Nem az én műsorom volt, és nem az én műfajom, nem voltam kitalálva, konferáló szerepem volt, s a műsorvezető társammal sem voltunk összhangban.- Előtte már dolgozott egy másik tévénél, több újságnál, s azt tapasztalta volna, hogy a média mocskos, ahogy nyi­latkozta a minap?- Nyilván én azért dolgozom benne, mert hiszem, hogy lehet másképp is. De kétségkívül látok veszélyeket, bár a novellák félig valósak, félig fiktívek. Naivan belezuhansz egy világba, ahol visszaélnek a hatalommal, átver­nek, beetetnek, s ezt írtam meg nyersen, hogy felrázzon minden­kit. Úgy gondoltam, ezt csak ál­szentség nélkül érdemes megír­ni. Hát persze, hogy ezzel kihív­tam magam ellen a sorsot...- Viszont a főhőse azért merül bele a mocsokba, mert sosem mond nemet.- Egy jelenségről van szó, az univerzális magányról, akár egyedül, akár társsal, akár há­romszögben létezik. A csapdák­ba beletéved, mert hisz, keres.- Ez a könyv nem életrajz, mégis mindenki úgy olvassa majd, különösen, ha ráismer­nek egy főszerkesztőre vagy tévéelnökre, mintha mindez az írónővel történt volna. A szülei nem rémültek meg?- Apám nem tudta elolvasni, anyám sírva fakadt, úgy érezte, hogy ez egy segélykiáltás. Aztán két hét múlva újra elővették, s ak­kor már tudták, hogy másról szól.- A kritikák egy része ledo­rongoló, a legutóbbi szerint például „úgy szól a pesti le­genda, hogy Tisza Kálmán ükunokája sikerlistás, szép- irodalmi teljesítménynek lódí­tott második novellásköteté- ben lerántja a gatyát a honi média képviselőiről”. Jól vise­li, amikor sárba tiporják?- Az alkotás ezzel jár. Renge­teg könyv jelenik meg, többsé­gükkel egyáltalán nem foglal­koznak. A kritika önmagában hasznos, ha tanulni lehet belőle. Azt persze nem értem, hogy egy­némely kritikusban micsoda in­dulatok dolgoznak. Sokakat irri­tálhatok, mert csak 25 éves va­gyok, és már dolgoztam két tévé­nél, több újságnál, rádióműsort vezetek és kiadták két könyve­met. A Reváns pedig a 4. a Libri és 7. a Fókusz könyváruház top­listáján. Nem szólhatok semmit, a kiadóm is igazolva látja, hogy kiadott. Egyébként meg is di­csérnek néha. ■ Dalia László

Next

/
Thumbnails
Contents