Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám

5 2006. MÁJUS 21, VASÁRNAP SZTORIK, ESETEK Ki ölte meg Labancz Annát? rejtély Asperján György állítja, hogy megoldotta a 36 éve felderítetlen ügyet Labancz Anna szépsége Miskolcon köztudott volt, sokan tették neki a szépet, így a nyomozóknak nem volt könnyű dolguk... Illés Zoltán politikus „DEUTSCH-FÜR TAMÁS azzal vádolt meg, hogy sértődött vagyok. Nem sértődött, ha­nem dühös vagyok, mert ilyen vezetés volt és ilyen kampány.” Schneller István, Budapest főépítésze „az autóker csinálja a Foka- öbölben a Marina Partot, ott egyetlen szabályosan meg­épített ház sincs. Utólag erőlködnek azon, hogy sza­bályossá tegyék; 18-21 mé­ter magas házakat lehetne odaépíteni, de ők »ohne zsenir« felhúzták a 32 méte­res épületeket. Persze asz- szisztált hozzá a kerület.” Békési László közgazdász-professzor „BÜNTETŐ JELLEGŰ adókul­csok segítségével kell meg­adóztatni bizonyos jövedéki termékeket, természetesen nem az olajszármazékokat, de az összes alkohol- és do­hányterméket, valamint a környezetet szennyező anya­gokat, a mérgeket, műanyag göngyölegeket és a le nem bomló hulladékokat.” Orbán Viktor a választásokról „mondják, a pénznek nincs szaga, se színe. A pénznek valóban nincs, de a gazdájá­nak van, es azt éreztük és láttuk is mindenhol, szerte az országban. Tisztelt höl­gyeim és uraim, a helyzet ügy áll, hogy a sok pénz le­győzte az igazságot...” Fejtő Ferenc i r iro „RENGETEGEN kerültek az el­múlt években Orbán Viktor varázsa alá. Reménykedem, hogy azokat, akiket teljesen megszédítettek az orbáni jelszavak, talán vissza lehet majd téríteni...” A 24 éves Labancz Annát 1970. április 19-én gyil­kolta meg egy ismeretlen. Asperján György író állít­ja: sikerült rájönnie, ki küldte a halálba a szép miskolci ápolónőt. Dián Tamás Labancz Anna életében nem volt híres: kórházi nővérként dolgo­zott, csupán páraüan szépségé­vel tűnt ki szűkebb környezeté­ből. Arcát a halála tette országo­san ismertté. A lányt ugyanis egy áprilisi hajnalon megölték. Gyilkosa a nővérszálló ablaká­hoz csalta, majd egy hosszú pen­géjű tőrrel többször is megszúr­ta. Annának még volt arra ereje, hogy szobájából kibotorkáljon a folyosóra, mielőtt összeesett vol­na, de aztán - a kórházi kezelés ellenére - elvérzett. Ötven nyo­mozó dolgozott az ügyön, s több mint ezeroldalas vizsgálati anyag gyűlt össze, de eredményt nem sikerült felmutatniuk. A gyilkos azóta is ismeretien. Mesélik, hogy a lány csak or­vosokkal és mérnökökkel volt hajlandó randevúzni, ezért so­kan a lehetséges elkövetőt is köz­tük gyanították. Mert hogy az in­díték csakis a féltékenység lehe­tett. A miskolciak leginkább egy bizonyos M. doktorról suttogtak. A fiatal nőgyógyász és felesége egy átmulatott éjszaka után épp akkor ért haza, amikor a közeli nővérszállón a gyilkosság tör­tént. A férfi beállt az autóval a garázsba, miközben a felesége látott egy pongyolás alakot elro­hanni. A nő vallomásából még­sem ez utóbbi momentumot je­gyezték meg az emberek, ha­nem azt, hogy a kérdéses idő­pontban a férje máshol tartóz­kodott. Az orvost áthelyezték Sá­toraljaújhelyre, ám a pletyka oda is követte. Pedig a rendőrök so­hasem vádolták M.-et, hiszen Labancz Annát nem ismerte. A férfi mégis kénytelen volt hát­ralévő életét a gyanú árnyéká­ban leélni, 1992-ben bekövetke­zett haláláig. Amikor a nővérszálló lakói föl­fedezték a vérző lányt, minden­ki azt hitte, beleesett az ablak­üvegbe, s így kaszabolta össze magát. Megpróbáltak rajta segí­teni, de mentőt csak háromne­gyed óra elteltével hívtak. Ami­kor befutott a rohamkocsi, két kolléganője elhatározta, hogy el­kísérik. „Várjanak, amíg felöltö­zünk!” - mondták, s emiatt a mentő hosszú percekig még nem indult. Amikor az agonizáló lányt a műtőbe tolták, ő monda­ni akart valamit, de a mentőor­vos kétszer is befogta a száját. Egészségügyi magyarázat sze­rint a tüdősérülés miatt, ám a miskolci mendemonda úgy tart­ja: így akadályozták meg, hogy megnevezhesse gyilkosát. Az életmentő gégemetszéshez szük­séges felszerelést az altatóasz- szisztensként ügyeletben lévő nővér - aki egyébként Anna szo­batársa volt - csak jókora késés­sel tudta előkeríteni, ezért a be­avatkozást más eszközökkel kel­lett elvégezni. Ekkor már nem csak a lány szájából, hanem a légcsövéből is ömlött a vér. Az ügyeletes orvosok nem értették a dolgot - holott ha előírás sze­rint leveszik a sérült pizsamaka­bátját, megpillanthatták volna a válla fölötti szúrt sebet. A ruhá­zatot azonban csak akkor távolí­tották el, amikor Labancz Anná­nak már leállt a légzése és a ke­ringése. Fél órán át próbálkoz­tak az újraélesztésével, de hiába. Ezután a kórház két alkalmazott­ja ékszereit levéve megmosdatta az elhunytat, ami a rendőrségi szemle előtt ugyancsak az elő­írások súlyos megszegése. Ennyi mulasztás után talán érthető, hogy Miskolcon hamar elterjedt a vélekedés: a lány ha­lála nem akárkinek állhatott ér­dekében. Ezt erősítette meg a rendőrség tehetetlensége is: nem volt gyanúsított. Legalább­is 1970-ben nem. Tizenkilenc év­vel később, az ügy elévülése előtt F. István, aki emberölés miatt ült börtönben, cellatársának meg­említette, hogy La­bancz Anna megölé­se volt az egyetlen tö­kéletes gyilkosság. A kijelentés híre elju­tott a nyomozókhoz, s mivel tudták, hogy a férfi az eset idején 17 évesen reményte­lenül szerelmes volt Annába, azonnal kihallgatták, sőt hazug­ságvizsgálatnak is alávetették. A poligráf szerint ő lehetett a gyilkos, de ez kevés volt ahhoz, hogy bíróság elé állítsák. A férfi kiszabadult, s bár Solymosi Ist­ván nyugalmazott rendőr alez­redes, a borsodi rendőrkapitány­ság egykori osztályvezetője a fe­jébe vette, hogy immár „tét nél­kül” megkérdezi tőle, valóban ő volt-e a tettes, ez a beszélgetés elmaradt. F. István ugyanis Ecuadorban ül kábítószer-csem­pészetért. A Labancz-ügy pedig 1990-ben elévült anélkül, hogy kiderült volna, ki gyilkolta meg Miskolc híresen szép ápolónőjét. A történetnek azonban itt még korántsincs vége. Asperján György író ugyanis a fejébe vet­te, hogy utánajár az esetnek, s belügyminiszteri engedélyt kért, hogy lemásolhassa az iratokat. Az eredeti dokumentumokat ugyanis nem sok­kal később meg­semmisítették. As­perján tanúk tucat­jait kutatta fel, s most állítja: tudja, ki a gyilkos. A na­pokban megjelent könyvében meg is nevezi L. Jó­zsefet. „A rendőrök óriási erőfe­szítéseket tettek a gyilkos kézre- kerítésére, ám néhány baklövést is elkövettek - mondta. - Volt egy teóriájuk, és emiatt nem lát­ták a fától az erdőt. Amikor pél­dául bekopogtak L. Józsefhez, a férfi lakásában egy lavórban épp véres törülközők és más ruha­darabok áztak. A férfi azt mond­ta, hogy a barátnője húsz nappal korábban menstruált, s ez az ő vére, az ingje kézelőjét pedig a saját vérével koszolta össze, mert megsebezte az ujját. A nyo­mozókban fel sem vetődött, hogy miért áztatja be valaki az alig szennyezett ingét a véres törül­közőkkel együtt. A legnagyobb bakit mégis a lefoglalásnál kö­vették el: csak a kicsavart hol­mikat vitték el, s abból már lehe­tetlen volt megállapítani a vér­csoportot. ” Az író még számos ellentmon­dást fedezett fel L. József vallo­másában. „A jegyzőkönyvek alapján percről percre rekonst­ruáltam az esetet - jelentette ki. - A tettes nagyon szerette volna megkapni a lányt, de Anna visz- szautasította, ezért dühében megölte őt.” Asperján György nem tart at­tól, hogy az általa gyilkosnak ne­vezett férfi beperli. Amondó: leg­alább kiderülne az igazság. Ám a ma már 60 éves L. József sem akar nyilatkozni senkinek. A vád egyébként nem érhette váratlanul az állítólagos gyilkost, mivel annak idején néhány nyo­mozó is gyanakodott rá. Bizonyí­ték híján azonban nem sokat te­hettek. Illetve egyvalamit mégis: a gyilkosság évfordulóin névte­len levélben mindig elküldték L. Józsefnek Labancz Anna fény­képét, hátha megtörik. ■ A gyilkosság évfordulóján minden évben elküldték Anna képét L-nek, hátha megtörik. Kúsznak, másznak, eveznek az állásukért és a vállalatukért tréning A hideg víz jobban együttműködésre készteti az embereket, mint az ötvenmilliós veszteség veszélye A rafting az egyik legveszélyesebb tréning, ott viszont összeáll a csapat Egyensúlyoznak a mélység fölött egy vékony pallón, tüzet próbál­nak gyújtani az erdőben gyufa nélkül. Állítólag az efféle felada­tok segítenek összekovácsolni a kollektívát, s hatékonyabb lesz a munkájuk. Ezeken a tréningeken általá­ban kiragadják a munkatársa­kat a hétköznapi szituációkból, s olyan feladatokat adnak nekik, amelyeknek látszólag semmi kö­zük sincs a munkájukhoz. Ilyen például a vadvízi evezés. Ez a próba kiválóan alkalmas arra, hogy feltárja a vállalatvezetés napi problémáit. Először is el kell dönteni, ki kormányozzon és kik evezzenek, majd ezen sze­repek szerint kell teljesíteni a feladatot. Egy kenuban nem le­het hatalmi harcokat folytatni, mert annak közös borulás a vé­ge - jelentette ki Durugy And­rás, a többek között csapatépíté­seket is szervező Európa Tré­ning Kft. ügyvezetője. Szerinte bármily furcsa is, de a hideg víz közelsége sokszor jobban együttműködésre kényszeríti az embereket, mint egy ötvenmil­liós vállalati veszteség veszélye. „Először feltérképezzük a vál­lalati viszonyokat, feltárjuk a hátráltató tényezőket, megis­merjük a csapatépítésben részt vevő embereket, majd egészség- ügyi és pszichológiai tesztnek vetjük alá őket, s csak ezután kezdődhet maga a tréning.” A szakember szerint sokszor videofelvételen rögzítik a felada­tok végrehajtását, hogy utólag ki tudják értékelni a történteket. A tréningek repertoárjában a sziklamászás ugyanúgy szere­pel, mint a térképes tájékozódás vagy a különböző terepakadá­lyok leküzdése. Olykor előfor­dul, hogy a cég emberei több na­pot töltenek teljesen nomád kö­rülmények között, vagy épp hi­dat kell építeniük egy patakon. „Bár a feladatok többsége játé­kos, ezek azért komoly próbaté­telek - állítja Belinszki Zoltán, aki maga is több csapatépítésen vett részt. - Előfordult például, hogy egymás vállára állva gúlá­ba kellett rendeződnünk, majd amikor ezt teljesítettük, egy üve­get kellett megtöltenünk úgy, hogy csak pohárban vihettünk vizet a közeli folyóból.” Persze vannak olyanok, akik frászt kapnak attól, ha közössé­gi munkára kényszerítik őket, ilyenek például az informatiku­sok. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a csapatépítő tréning ön­célúvá válik, s inkább az élmény kerül előtérbe. Ilyenkor a válla­lat vezetése egzotikus dzsip szafarira utazik, vagy festékpat- ronos, lövöldözős viadalt rendez­nek. Az sem ritka, hogy a hét vé­gi összetartás bulizásba torkol­lik. Durugy András szerint en­nek is lehet haszna. „Néha való­ban csak az a cél, hogy a társa­ság ellazuljon - mondta. - Bár ezek nem nevezhetők tipikusan csapatépítő alkalmaknak, de olykor arra is szükség van, hogy a kollégák levezessék a hétköz­napok feszültségeit. Elvégre a kuktából is néha ki kell engedni a gőzt...” ■ D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents