Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám
2006. MÁJUS 14., VASÁRNAP 7 RIPORT, INTERJÚ Bánkuty Géza, az egykori nyolcszoros motorosbajnok 1957-ben menekült el Magyarországról, és évtizedek óta Amerikában él. Sikeres üzletember, és a magánvagyo- nából is támogatja majd Az emigráció hazatér címmel rendezendő 56-os ünnepségsorozatot. EGY SZÁMŰZÖTT, AKI NÉHA HAZATÉR Itthon még sosem rendezett ünnepséget az emigráció. Az ötvenedik évfordulón viszont két hétre hazatér a világ magyarsága. Dalia László- Ez üzenet is lesz, hogy mi, akik elhagytuk a hazánkat egy fillér nélkül, egy szál semmiben, nyelvtudás nélkül, hogyan boldogultunk a világban.- Nosztalgiázni, ünnepelni vagy panaszkodni jönnek haza?- Nem siránkozni jövünk, s nem arról szól majd ez a két hét, hogy én itt ló'ttem, ott lőttem. Elmentem Göncz Árpádhoz, hogy vállalja el a fővédnökséget. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megörül nekem, és az emigrációs ünnepségnek. Egyébként azt is megértem, ha megszólnak bennünket, hogy könnyű nekünk, mi szabadon éltünk. Ez igaz, még ha eleinte esetleg az utcát söpörtük is, de felhívtuk a vüág figyelmét 56-ra. Én például többek között megalapítottam a menekült sportolók világszövetségét. Elmegyünk történelemórákat tartani az iskolákba. Én magam is készülök a Toldi gimnáziumba, ahol érettségiztem.- A Toldi, ahol hajdan Antall József is tanított, legendás gimnázium. Mit tanítottak ott a háború előtt?- A hazaszeretetem is onnan van, úgy neveltek bennünket, hogy amikor 1938-ban az osztályfőnököm bejött, kinyitotta a naplót, és azt mondta, hogy Erdély újra magyar, mi, 12 éves kölykök leborultunk a padokra és zokogtunk. Persze sok mindent nem tudtunk a világról,,azt sem, hogy milyen ára volt a visz- szacsatolásnak. Egyébként az iskola legjobb sportolója voltam, tornáztam, síeltem és vívtam.- Hogyan lett akkoriban egy árva gyerekből motoros bajnok?- Sokáig azt sem tudtam, hogy a nevelőszüleim az árvaházból vettek ki. Az apám zsidó volt, az anyám sváb, és tizenkét éves koromig zsidó valláson nőttem fel. Az első zsidótörvény kihirdetésekor anyám éjszaka bejött a szobámba, leült az ágyam szélére, és sírva közölte, hogy ő nem az anyám. Nem akartam elhinni. A nevelőszüleim egyébként dúsgazdagok voltak. Én 44-ben leérettségiztem, miközben apámat behívták munkaszolgálatra. Két választásom volt, vagy elmenekülök, vagy bevonulok a Hunyadi-páncélosokhoz. Anyám elhatározta, hogy sehova sem megyek, az egyik bérházuk házmesterének volt egy tanyája Jászberény mellett. Ott húztam ki a háború végéig. Ám amikor megkértem annak a lánynak a kezét, aki bújtatott, és mellesleg hét évvel idősebb volt, anyám kiállt az ajtóba és azt mondta: „ha elveszed ezt a parasztlányt, nem lépheted át többé a küszöböt”. Egy ideig nem látogattam meg őket Béreltem négy és fél hektárt, ott gazdálkodtam.- Olyan jól ment a kisbirtok, hogy abból telt motorra is?- Nem egészen. Annyit jártam Pestre, hogy amikor kibékültem a szüleimmel, vettek egy 500-as BMW-t, s azontúl már nem biciklin közlekedtem. 1948-ban behívtak katonának. Igaz, a sportszázadba kerültem, s az ő kötelékükben motoroztam. Később a politikai főcsoportfőnökséghez tartoztunk, de hiába, nem indulhattam nyugat-európai versenyeken, csak a román, csehszlovák futamokon. Itthon viszont a Népligetben, a Városligetben és Tihanyban százezer néző előtt motoroztam.- Hol volt 56 októberében?- A Széna téren, a II. kerületi forradalmi bizottságban. November közepén megszerveztük a néma tüntetést. Aznap délben kihalt egész Budapest, leálltak a villamosok, félreálltak a taxik... Mindez azért történt, hogy egy nyugati újságírónak bebizonyítsuk, nem mi hívtuk be a szovjeteket. Decemberben már bujkáltam, s onnan szerveztem a MUK-ot (Márciusban Újra Kezdjük). Fegyvert kaptunk nyugatról, meg pénzt az olasz követség közvetítésével. Ám december közepén elkapták a futárt, ki is végezték, le kellett állnunk, hogy ne legyen több áldozat. A katonapolitikai osztályon dolgozott egy barátom, akinek a forradalom alatt megmentettem az életét. Ő szerzett útlevelet nekem meg Gál Feri barátomnak, és márciusban, mintha versenyezni mennénk, utánfutóval, motorral átléptük a magyar-osztrák határt.- Utólag sokan támadták, hogy a sofőrje, sőt barátja volt Szabó Miklósnak, akiről utóbb kiderült, hogy hírszerző volt.- Három napja lehettem Bécs- ben, amikor bemutattak Szabónak, aki akkor az európai magyar emigráció vezetője volt. Mindenki tisztelte, ő még az amerikaiaktól is tudott pénzt szerezni. Kezdetben lágerben éltem, haj- nalonta vagont raktam ki, és háromhetente vért adtam, hogy legyen pénzem tejre, kenyérre. Szabó segített munkát szerezni, egy ideig nála laktam. Ki gondolta volna, hogy hírszerző? Nos, ezek után egyik reggel megyünk fel hozzá Ábrahám Dezső barátommal, s egy cetli vár bennünket: „Ne haragudjatok, hazamentem, otthon többet tudok segíteni a hazámnak”.- Hogyan jutott ki Amerikába?- Amikor már harmadszor akartak elrabolni Bécsből, az amerikaiak megunták, s feltettek egy repülőre. New Yorkban minden papírt megkaptam, még a zöldkártyát is. Ez 1959. október elsején történt. Beálltam esztergályosnak, majd kijártam az egyetemet, s mérnök lettem egy nagy gyárban. Megkeresett az egyik gyógyszergyár főmérnöke, hogy tervezzek műanyagpalack- gyártó gépsort. Kivettem egy műhelyt,. s éjszakánként ott dolgoztam. Az első gépért 28 ezer dollárt kaptam, ami több volt, mint az egész éves keresetem. Öt-hat kollégámmal alapítottunk egy céget, és kibéreltem egy 3 ezer négyzetméteres csarnokot. Mindenki betett ezer-kétezer dollárt, de egy év múlva kifizettem őket, s egyedüli tulajdonosa lettem a cégnek, amely akkor már 7 ezer négyzetméteres üzemet bérelt, majd megvettem a Coca-Cola New Haven-i üzemét.- Ahogy én tudom, akkor már többen hívták haza, de nem kapta meg a vízumot.- Fehér Erzsi, a Pannonplast főnöke szerette volna, ha segítek a cégének, el is indultam haza egy mérnökkel és egy menedzserrel, de nem engedtek be. Elment Hornhoz, aki akkor a külügyi osztály vezetője volt, de az ő ajánlására sem kaptam beutazási engedélyt. Két évvel később Grósz Károlyt meghívták Amerikába, s engem is megszólított a fogadáson. „Bánkuty úr, építjük az új gazdaságot, szeretném, ha hazajönne.” Mondtam, hogy engem nem engednek haza, erre ő közölte, hogy ne féljek semmitől, ő a miniszterelnök. Meg is kaptam a háromnapos beutazást. Ám a repülőtéren a feleségemmel együtt letartóztattak. Egy évvel később egy amerikai gazdasági küldöttséggel jöttem, amit én vezettem. Akkor is letartóztattak a reptéren, mert elfelejtettek kivenni a körözöttek névsorából.- Ezek után itthon is alapított egy gyárat, de elvették a kedvét, s arról is lemondott, hogy hazaköltözzön, pedig már ingatlant nézett a Balatonnál.- A gazdasági és a politikai atmosziera miatt elment a kedvem az egésztől.- A minap újra megtámadták, hogy magának akarja Pongrátz Gergely örökségét, a kis- kunmajsai alapítványt.- Sajnos több ellenségem van, akik ott rúgnak belém, ahol tudnak. Az alapítványt egyébként Pongrátz-cal együtt tettem, őt 56 óta ismertem. Többször segítettem pénzzel, és most szerettem volna, ha a kuratóriumban a kormánypárt és az ellenzék is képviselteti magát, hiszen 56 nem pártügy. így került be többek között Géczi Alajos szocialista képviselő is. Nos, erre föl írta Kéri Edit, hogy a kommunisták kezére játszom az alapítványt. Indián, a klipmester, égő szárnyakkal repked a színpadon polihisztor Minden volt már, még akasztott ember is. Kaszkadőrként kezdte, tetoválóművészként folytatta, újabban ő a legmenőbb videoklip-rendező. Gallér Andrást, alias Indiánt egyszer majdnem lelőtték a kommandósok. Gallér András kaszkadőr, tetoválóművész, kliprendező, üzletember, akit mindenki csak Indiánnak hív. „Szabó Ildikó Chaco Rom című filmjében még akasztottak is.” A rosszfiú szerepe nem idegen tőle, hiszen egykor a vidámpark western színpadán „lövöldözték” egymást halomra barátaival. Meséli, hogy miután elvégezte azt a bizonyos híres reform közgazdasági gimnáziumot, grafikusnak készült, de a képző- művészetből szertorna és lovasakrobatika lett. Ötven magyar és külföldi filmben szerepelt, többek között Gryllus Dorka és Farkasházi Réka dublőré is volt, de egy filmben dolgozhatott Ben Kingsleyvei és Adrián Paullal. „Az amerikaiak nagy becsben tartják a kaszkadőröket, a színészek után velük bánnak a legjobban" - jegyzi meg. Menet közben belekóstolt a tetoválásba, beszállt az első kultikus budapesti teto-válószalonok egyikébe. „Húztam magamon is egy vonalat, hogy érezzem, milyen, ha tetoválnak valakit, de a mellkasomon díszelgő azték naptárat persze nem én csináltam” - magyarázza Indián, aki a tetkón keresztül megismerte a rockzene fenegyerekeit is. A Hooligans zenészei megkérték, rendezzen neA Fiesta, a Zanzibár, a Hooligans és Kicsi Tyson is tőle rendel klipeket kik klipet, s a Meleg vonat akkorát szólt, hogy Indián azóta alig győzi megrendelésekkel. A Fiesta, Majka, Kicsi Tyson, Kentaur, a Zanzibár is tőle rendelt videó- klipet. Tavaly négy klipjével hozott el fesztiváltrófeát, mondhatni ő most a legmenőbb kllpguru. „Tíz klipből hét a munka, három az igazi” ■- mondja az üzletemberré lett Indián, aki saját produkciós irodát vezet. Kentaur jövő heti koncertjének díszleteibe is besegít, sőt égő szárnyakkal repked. Korábban feltűnt a Machbetben, mostanában A dzsungel könyvében és A három testőrben játszik. „A jó dolgok mindig megtaláltak” - jellemzi pályafutását. A kommandósok is megtalálták. A köztévé valódi bűnügyeket feldolgozó sorozatában játszotta a rosszfiúkat. Közértesgyilkossá- got rekonstruáltak éppen, Indián pisztollyal a kezében rohangált fel és alá. A szomszédos házban lakó nénike beszólt a rendőrségre, hogy kirabolják a közértet. A jelenet közepén berobbantak a kirakatok, s egy halom kommandós, és ráordítottak: dobja el a pisztolyt. „A gyártás nem jelentette a forgatást - emlékszik. - Ha viccből rájuk tartom a pisztolyt, azonnal lelőnek.” ■ Cs. T.
