Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám
Franciaországban az Irán-Egyesült Államok találkozót túlfűtött politikai légkörben játszották le. A hűvös diplomáciai viszonyban lévő országok szurkolói és a csapat játékosai ajándékokkal lepték meg egymást. világbajnokság A labdarúgó-világbajnokságok 76 éves történetét nem csak szurkolóként kísérték végig a politikusok. Nem ritkán tettek is róla, hogy csapatuk győztesként hagyja el a pályát. POLITIKA: A TIZENKETTEDIK JÁTÉKOS Labdarúgás és politika párban járnak: a győztes sportolók mellett mindig ott álltak a sikerre ugyanúgy áhítozó politikusok. Éber Sándor - Újvári Miklós Furcsa vendég érkezett a perui junta vezérkarába 1978-ban: az éppen zajló argentínai focivébé szervezőbizottságának elnöke, Carlos Lacosté. Táskájában ötvenmillió dollárról szóló csekk lapult. A tisztek azonnal értették, miről van szó: Peru csapatának a vébén „le kell feküdnie” Argentína előtt. A két éve dik- tátoroskodó Jorge Videla argentin elnök számára létkérdés, hogy csapata megnyerje a világ- bajnokságot. A perui játékosok némelyike húszezer dollárt kapott a pénzből (a többi maradt a tiszteknél), a végeredmény pedig 6-0. Éppen akkora győzelem, hogy Argentína a döntőbe jusson, ahol legyőzte Hollandiát. Az esetet Dávid Yullap Hogyan lopták el a játékot című könyvéből ismerhetjük, és arra világít rá, hogy a politika döntő fontosságúnak tekinti a labdarúgó- világbajnokságokat. A focivilág legfontosabb eseménye már az első alkalommal felkeltette a vezetők érdeklődését. 1930-ban a házigazda Uruguay és Argentína között a diplomáciai kapcsolatok is hűvössé váltak, miután kettejük fináléját az előbbi nyerte. Az esemény igazi jelentőségét négy évvel később az olaszok ismerték fel. Pontosabban Benito Mussolini, aki mindent megtett, hogy az otthoni csapat sikerének dicsfényében fürödhessen. Bírók megvásárlásától sem riadt vissza; megesett, hogy játékvezetőket a világbajnokságon nyújtott teljesítményük alapján hazájuk szövetsége ültott el a bíráskodástól. Róma azonban elérte célját, s a Csehszlovákia ellen vívott döntőn aratott győzelem után a közönség eksztázisban üvöltötte: duce, duce. A második'világháború után az első világbajnokságot Brazília rendezhette meg 1950-ben, mivel az európai országok többsége még nem heverte ki a világégés utáni újjáépítést. Voltak azonban olyanok is, ahol nem az anyagi szempontok számítottak: a szocialista tábor - köztük Magyarország - politikai okokból nem neveztek. Az imperialisták láncos kutyájának titulált Tito vezette Jugoszlávia viszont kiutazott Brazíliába. Az ötvenes években Európa keleti felén is felismerték a politikusok, hogy a labdarúgás sikeréből ők is profitálhatnak. Az 1954-es svájci vb első számú esélyesének tartott Magyarországnak végül azóta sem múló csalódást okozott, hogy a válogatott a döntőben 3-2-re kikapott Németországtól. S a remélt siker helyett a Nagy Imre vezette kormánynak azt kellett végignéznie, hogy Budapesten tört-zúzott a tömeg, s a megmozdulásokon a rendszert is bírálták. Németországnak azonban úgy jött a győzelem, mint egy falat kenyér: a háború okozta sokk után a „berni csoda” volt az első esemény, amelyre büszke lehetett az ország. A győztesek érdekes úton jutottak ki Svájcba: a selejtezőkön a területükből leválasztott, francia felügyelet alatt lévő Saar-vidék csapatával kellett megküzdeniük. Az 1958-as svédországi világ- bajnokság sem múlt el nyomta- lanuj: Argentínában lázadás tört ki a korai kiesés miatt, amit a karhatalomnak kellett levernie. A legnagyobb politikai vihart minden bizonnyal az 1970-es világbajnokság selejtezői kavarták. A kijutásért Közép-Ameri- kában Salvador és Honduras játszott meccset 1969-ben. A két ország között már eleve feszült volt a viszony, Salvadorból igen sokan emigráltak Hondurasba földművesként, akiket ki akartak toloncolni. A mindent eldöntő mérkőzést Mexikóban rendezték meg. A bíró időn túli tizenegyeshez juttatta Salvador csapatát, s így győztek 3-2-re. A meccs után tömegverekedés, majd a két állam között fegyveres konfliktus tört ki, amely fut- ballháborúként vonult be a történelembe. A békekötésig kétezer katona esett el, és összeomlott a Közép-Amerikai Közös Piac, Hondurasban és El Salvadorban is komoly éhínség tört ki. Az 1974-es németországi világbajnokság előtti interkontinentális selejtezőn Szovjetunió és Chile került össze. Moszkvában 1973-ban 0-0-ra végeztek a csapatok. A visszavágóra azonban a szovjetek nem voltak hajlandóak Santiago de Chilébe utazni. Időközben ugyanis Augusto Pinochet véres puccsal döntötte meg Salvador Allende baloldali kormányát, s a mérkőzést abban a stadionban rendezték volna, ahol több ezer embert kínoztak meg, végeztek ki. A FIFA diszkvalifikálta Szovjetuniót, így Chile utazhatott a vb-re. Németországban a legpikán- sabb találkozó az NSZK-NDK meccs volt. A keletnémetek 1-0- ra legyőzték a házigazdákat, így csoportgyőztesek lettek. Berlin keleti felén a kapitalizmus felett aratott győzelemként értékelték a meccset, a város nyugati felén az a pletyka járt, hogy a nyugatnémetek hagyták magukat megverni, mivel így is továbbjutottak, ráadásul jóval könnyebb ágra kerültek. Elkerülték a holland, brazil és argentin csapatot, s végül megnyerték a tornát. Az 1986-os világbajnokságot eredetileg Kolumbia szervezte volna, de a káoszra emlékeztető helyi politikai viszonyok Mexikónak adták a rendezés jogát. Az országot földrengés sújtotta 1985-ben, ez azonban nem zavarta meg a vb akadálytalan lebonyolítását. Annál emlékezetesebb az a negyeddöntő, amelyet Anglia és Argentína vívott meg- akárcsak négy évvel korábban a Falkland-szigetekért indított háborút. Az argentinok sztárja, Maradona kézzel ért el egy gólt. Az isteni Diego a meccs után azt mondta: Isten keze avatkozott be, s csak nemrég ismerte el, ez valójában az ő kacsója volt. Még csapattársai is hitetlenkedve gratuláltak neki. „De én azt mondtam nekik, aki a rablót meglopja, száz évig fog élni”- utalt a háborúra Maradona. Az Idei világbajnokságot sem kerüli el a politika. Miközben az iráni szurkolók izgulhattak, a FIFA engedi-e csapatukat szerepelni, Togóban nemzeti ünneppé nyilvánították a vébére való kijutás napját. A kis nyugat-afrikai államnak nagyon kellett egy kis siker a 38 éve uralkodó diktátor, Gnassingbe Eyadema tavalyi halála után. Az akkor kirobbant zavargások után fia, Faure Gnassingbe lett az új államfő, a labdarúgó-szövetség elnöke pedig Rock Gnassingbe - egyik öccse. A kijutás Trinidadon és Toba- gón is nemzeti ünnep lett. A karibi kis állam kormánya tavaly november 16-án az alábbi közleményt adta ki: „A holnapi nemzeti ünnepen az iskolásokat kérjük, hogy a reptéri úton üdvözöljék a fociválogatottat. A kormánytagokat kérjük fél tízre beérni a kormányülésre”. Lula a leghangosabb drukker Hogy miért fontos a brazil politikában a focivébé? Idén októberben elnökválasztás lesz. Luizlnácio Lula da Silva harminc éve az első államfő, aki focirajongó is. Aranyérem esetén kampánya alighanem a futballnemzet nagyságára épül, és feledtetni próbálja 183 milliós országával, hogy 2003 januárja óta tartó elnöksége nem volt „gólokban gazdag". Brazíliában 1985-ig katonai diktatúra uralkodott, amely a foci világában él tovább. A csapatokat uraló korrupt kör hatalma addig maradt zavartalan, amíg a válogatott 1998-ben a vb- döntőben kikapott a franciáktól. A nemzeti gyász után önvizsgálat kezdődött, amelynek eredménye egy törvény lett. Ez előírja, hogy már a bajnokság elején tisztázni kell, hány csapat hány meccset játszik, milyen rendszer szerint Korábban a szabályok az érdekcsoportok szája íze szerint, menet közben változtak. Irán támadó szellemben készül Irán 70 milliós lakossága számára a foci nem a szabadság, hanem a nemzeti büszkeség forrása. Ez a büszkeség a legutóbbi időkig csak a lakosság felét tölthette el Nők ugyanis még nézőként sem vehettek részt focimeccseken. A múlt hónapban azonban az ultrakonzervatív, de sokszor inkább félkegyelműnek titulált államfő, Mahmud Ahmadenizsád rendelettel tette lehetővé nők megjelenését a lelátókon. Megfigyelők e lépés mögött is taktikát sejtenek. Irán kormánya nemrég leszaggatta az ENSZ pecsétjeit az atomerőmű kapujáról, és folytatta annak építését, amerikai gyanú szerint nem éppen békés célzattal Emiatt és az elnök antiszemita kirohanásai miatt egyes politikusok Irán kizárását követelték a vb-ről Mivel azonban így a sportolókat és a focirajongókat érte volna a lég nagyobb büntetés, a FIFA elnöke, Joseph Blatter úgy döntött, elválasztják a sportot és a politikát. Videla katonai juntáját erősítette az argentin győzelem Mexikóban Maradona „Isten kezével” ejtette ki az angolokat
