Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-11 / 109. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ Vj TANütÁJ Egy komikus meseregény a Varázsdadával A megátalkodott Brown cse­meték irgalmatlanul rosz- szak. Egymás után csinálják ki a hivatásos bébiszit- tereket, akiket anyjuk halála után az édesapjuk fogad fel számukra. A helyzet egyre reménytelenebb, az apa egy­re kétségbeesettebb. Szeren­csétlenségére új feleséget is kell találnia, különben úszik az örökség, széthull a csa­lád. Nanny egy nyuszi- __fogú, bi bi rcsókos dada képében új következetes módszereivel reménységet hoz a gyerkőcöknek. Emma Thompson, aki forgatókönyv-írói képes­ségeit egyszer már megcsil­logtatta (Értelem és érze­lem), ezúttal egy varázslatos angol meseregényt adaptált, amelyben komikusi tehet­ségét is maximálisan ka­matoztathatja. Kirk Jones filmrendező remek kis me­sefilmet varázsolt ebből a sajátos Mary Poppins-féle utánzatból. Könnyen fogyasztható igazságok, romantikus, de nem negédes báj, szokatla­nul jó poénok jellemzik a fil­met. A cselédlány figurája kedvesen pislogó, az apa fél- szegsége hihető és a gonosz nagynéni is kiváló szipirtyó. A díszletek és a kosztü­mök átlagon felüliek, a finálé hófehér jelensége a legszebb. Mese ide, mese oda, a film megér egy estét! Nanny McPhee - A varázsdada főszerepében Emma Thompson SÉTA Fel búcsúcsókra cimborák elválás Már soha többé nem ülnek így együtt a padsorokban Felszabadult végzősök az érettségi után. A vizsgák felén már túl vannak és ezáltal lehullt a diákság válláról egy kisebb teher Az érettségi forgatagában va­gyunk, mindenki ideges és fe­szült. Reménykedünk, hogy fel­vesznek minket a választott egyetemre és persze mindenki azt hiszi, hogy a tanulás mellett nem is érünk rá mással foglal­kozni. Nos, ez nem így van! Amellett, hogy az összes ne­gyedikes próbálja kihozni magá­ból a maximumot a tanulás te­rén, sok más programot is meg kell szerveznünk. Ilyen például a szerenád. Késő délután felkerekedett az osztály és elindultunk a város különbö­ző pontjai felé. Sok helyen jár­tunk, szinte kivétel nélkül be­hívtak minket és vendégül lát­tak. Sok finomsággal vártak bennünket a tanáraink: ropival, keksszel, üdítővel, néhol borral kínáltak, de akadt olyan is, aki pogácsát sütött a kedvünkért. Rengeteget beszélgettünk. Szó­ba kerültek az élet nagy dolgai, hogy mi vár ránk a gimnázium után és feltehettünk olyan kér­déseket, amiket eddig nem mer­tünk. Jó tanácsokkal, bölcsessé­gekkel ellátva vettük éjfél után a kabátunkat, hogy végre hazain­duljunk. A szerenád mellett persze a ballagásra is lelkesen készül­tünk. A kollégiumban szerdán, míg a középiskolákban szomba­ton tartották a végzősök búcsúz­tatását. Mi is, ugyanúgy, ahogy az alsóbb éves diákok, beszédek­kel készültünk, amelyek az el­múlásról szóltak és az itt meg­szerzett élményeket elevenítet­ték fel. Elhangzott rengeteg név, hogy ki mit tett le az asztalra a négy év során, és higgyék el, nem volt rövid a lista! A ballagó év­folyamba nagyon sok kitűnő tanuló és kiváló sportoló járt, felsorolhatatlan az a rengeteg eredmény, amit elér­tek. Az ünnepségek végén meg­hatódott arcok néztek vissza ránk és legördült pár könny­csepp is az arcokon. A diákok azon tűnődtek, hogy vajon a kö­vetkező években mennyit fog­nak még együtt bulizni, hány­szor látják még egymást és med­dig tartanak a barátságok, a sze­relmek, amelyek örökre lettek kikiáltva. A ballagási ünnep­ség után szétszéledt a tömeg, mindenki haza­felé vette az útirányt. Ezen a (léten nekivág tünk az érettségiknek. Mára túl vagyunk már a ma­gyar-, a matematika-, a történe­lem- és a kötelezően választott nyelvi vizsgákon. Mindenkinek sikerült, ahogy sikerült, és min­denki levonhatta a következte­tést, hogy mennyit kellett volna még készülnie. A vizsgák fele le­ment, és ezáltal lehullt a vál- lunkról egy kisebb teher. Most egy lélegzetvételnyi szünet, pi­henés következik, de pár napon belül ismét elkezdhetünk tanul­ni, hisz a szóbeli vizsgák nélkül mit sem ér az egész. A vizsgákat leszámítva már csak egy program van hátra, mégpedig a negyedikesek ban­kettje júniusban, itt búcsúz­hatunk el egymástól végleg, hisz már soha nem ülünk így együtt a padsorokban. Tanárainknak megköszöntük a felkészítést mind a vizsgákra, mind az életre, és lassan indu­lunk a nyár felé... Elindultak a végzősök a felnőtté válás útján, hogy megvalósítsák álmaikat MÉG NEM VAGYUNK végzősök, de egy év múlva átélhetjük ugyanazt, amit minden évben a ballagó diákok: a búcsúzás kü­lönleges és megható érzését Maga a ballagás szó is kelle­mes, dallamos hangulatot tük­röz, azt a félig-meddig bús és ki­csit szomorkás élményt, amely ilyenkor egy életszakasz lezárá­sát jelenti a negyedikes diákok számára. Elmúlnak azok a di­ákévek, amelyek a kamaszkort jelentették. A ballagás nemcsak a továbbtanulást vonja maga után. Persze, a szerencsésebbek kihúzhatják a boldog diákéve­ket egy egyetemen, án ez sokak­nak nem adatik meg. Ők való­ban belekóstolhatnak majd az élet sűrűjébe. A ballagás megteremti a lehető­ségét annak, hogy a fiatalok egy kissé elszakadhassanak családtagjaiktól, kipróbálhas­sák az önállóságot. Szüleik ed­dig felelősséggel viseltettek irán­tuk, mostantól már saját ma­guk vállalhatják tetteik követ­kezményeit Nem lesznek ment­ségek, nem lesznek kibúvók, mert nem lesz mi mögé bújni. Arról nem is beszélve, hogy az álmokat megvalósítani nem lesz egy könnyű menet, bele kell hát ballagni a nagybetűs életbe. Meg kell mutatni, hogy nemhiába törődtek velük oly so­kat a szülők Nekünk még van egy év hátra. Az iskola megszokott rendjét, a tanárok figyelmét, az osztálytár­sak barátságát, a szülők szere- tétét addig élvezzük, amíg lehet, hogy mindezt majd továbbad­hassuk a következő generáció­nak. BALOGH BIANKA 11. OSZTÁLY LORÁNTFFY Lengyelországi tanulmányúttal jutalmazták a győztes diákokat Huszonegyedik alkalommal rendezték meg a kaposvári Munkácsy gimnáziumban a Lóczy Lajos Országos Középis­kolai Földrajzversenyt. A ki­lencedik és tizedik évfolyamos tanulók számára meghirdetett verseny megyei fordulóján több mint 550 diák mérte ösz- sze tudását, ebből összesen hatvanan jutottak tovább a ka­posvári döntőbe. A gyerekeket három - egyetemi és közép­iskolai tanárokból álló - bizott­ság zsűrizte, forgószínpadsze- rűen hallgatták meg a szóbeli beszámolókat. A kilencedik osztályosok logikai térképol­vasásból, ábra- és képelemzés­ből vizsgáztak, míg a tizedike- sek a Kárpát-medence orszá­gaiból és általános társada­lomföldrajzból adtak számot tudásukról. Kaposvárról öt iskola diákjai jutottak be a döntőbe, két munkácsys, két táncsicsos és egy tanuló vett részt a Katoli­kus gimnáziumból. Gyánó Marcell, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója kilence­dik helyezést ért el. A verseny kilencedikes győztese Trojnár Eszter, a pécsi Leőwey Gimná­zium diákja lett, a tizedikesek között pedig Juhász Boldizsár, a budapesti Baár-Madas Refor­mátus Gimnázium tanulója ért el első helyezést. Csordásné Bárdos Gyöngy­vér, a Munkácsy gimnázium igazgatóhelyettese elmondta: az első és második helyezett diákokat egy tíznapos len­gyelországi tanulmányúttal jutalmazták, amelyet egy is­meretterjesztő tévécsatorna biztosít a gyerekeknek. Az igazgatóhelyettes hozzátette: a verseny népszerűségét bizo­nyítja, hogy egyre több szak­mai szponzor támogatja a ren­dezvényt, így idén minden egyes versenyző ajándékkal I térhetett haza a döntőről. Az újrakezdést jelképezi a körkép mandala Az újabb munka öröméért teszik tönkre a porrajzot a szerzetesek A szankszrit eredetű mandala szó jelentése: középpont, szent kör. Felbukkan a motívum a kel­ta, kínai írásokban is, valamint a román kori templomok rózsaab­lakai is hasonló szerepet tölte­nek be. A legenda szerint eredetileg y Buddha alko­1 fiam pékét, amelyek­nek for­mai felépítését a természetből vett motívumok adták. Buddha azt tanította, hogy a rajzok festése, amely meditatív hangulatban zajlik, megszaba­dítja az embereket a birtoklás, a mohóság és a hatalom utáni vá­gyakozástól. így juthatnak el a megvilágosodásig. Nem véletlen, hogy a tibeti buddhista szerzetesek nek kötele­ző megta­nulni a ké­szítésének a fortélyait. Segít a mun­ka öröme a koncentrációban, így rendet teremt ünk magunkban. Festés közben örömmel és energiával töltődünk fel. Testünket, lelkün­ket gyógyíthatjuk, ha a képre magára összpontosítunk. Sokan azt hiszik, hogy ak­kor pihenünk, ha sem­mit sem csinálunk. Pedig ez nem így van. A feltörő indulatoktól úgy lehet megszaba­dulni, ha erő­teljesen össz­pontosítunk valamire. Az aktív cselek­véstől, például a rajzolástól ellazu­lunk. A misztikus rajzok színei je­lentést is hordoznak. A kék a nyugalmat, a rózsaszín és a zöld az érzékiséget, a piros, a na­rancssárga az élénkséget, a bar­na a biztonságot jelenti. Érdekes világ a mandala vilá­ga, rengeteg erőfeszítést, kiváló formaérzéket, biztos eszközhasz­nálatot és főképp hosszú időt igé­nyel, ám a munka gyümölcsét mégsem élvezhetik sokáig a szerzetesek, mert a színes por­rajzot a tökéletes kivitelezés után pár másodperc alatt tönkrete­szik, hogy majd egy új motívum­ba foghassanak ismét bele. Nem véletlen, hogy ezek az emberek megtanulják értékelni az élet apró szépségeit. Termé­szetes tulajdonsággá válik szá­mukra az újrakezdés fontossága. _ ShA _____________________u

Next

/
Thumbnails
Contents