Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám

4 SZTORIK ESETEK 2006. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP Pitti Katalin opera-énekesnő: „az én APUKÁM azért tudott a fronton életben maradni, mert edzett volt a teste, és ezáltal a lelke is. Sajná­latosan elfelejtődik, hogy a testedzéssel nyugalmat kap az elménk. A miniszter- elnök pedig mindehhez tapsol. Egyébként nem tudom, hogy került ide ez az ember. Ki választotta? Arcátlanság, a pénz pöffesz- kedése, a gátlástalanság jut róla eszembe.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök: „A MEDGYESSY-KORMÁNY első száz napja a szociális köz- igazgatás száz napja volt, a mi első száz napunk pedig az állami és társadalmi reformok száz napja lesz. Reformkort úgyis nagyon régen látott ez az ország.” Kéri László elemző: „hihetetlen sorozatot pro­dukált a Fidesz. Én 12 kapi­tális hibát diagnosztizáltam a Financial Times-ügytől Orbán szerepléséig a mi- niszterelnök-jelölti vitán. Ezek közül egyetlen is veszélyeztethet egy kam­pánystratégiát. Kész csoda ez a 41 százalék.” Várszegi Asztrik főapát: „püspök, pap, diakónus, szerzetes - akinek lelkészi, papi szolgálata van, ne folytasson pártpolitikát. Ez azt jelenti, hogy olyan távolságot kell tartanom a napi (párt)politikától - ahol olykor nemtelen eszközökkel zajlik a csatáro­zás -, hogy adott esetben csitító szóval, békítőleg, bármelyik felet megszólít­hassam. Tehát nem jobbra és nem balra van küldeté­sem, hanem az emberek­hez, akik mindkét oldalon állnak.” Kuncze Gábor SZDSZ-elnök „anyámmal megbeszélem majd, hogy miért nem hív­nak engem Pistinek.” Hajón lehet igazán jól keresni tempó Nincs pihenő, megtanultak állva ebédelni és fürdés közben újságot olvasni Ha valaki képes sokat dolgozni, és rövid idő alatt szeretné megalapoz­ni a jövőjét, habozás nél­kül szálljon hajóra. Egy nyelveket beszélő fiatal pincér vagy szakács fél év alatt akár 3 millió forintot is kereshet vala­melyik luxus-óceánjárón. Dián Tamás Fodrász, kozmetikus, takarító, pék, hentes, gyermekfelügyelő, fotós, cukrász, szobalány, sza­kács, felszolgáló, bármixer, krupié... Ezek mind olyan szak­mák, amelyek képviselőit folya­matosan csábítják a különböző, luxushajókat üzemeltető társa­ságok. A fizetés gáláns, s idővel akár meg is háromszorozódhat, ha az illető jól végzi a dolgát, és följebb lép a ranglétrán. Ráadá­sul a hajón keresett összeg szin­te teljes mértékben félretehető, hiszen rezsire - szállás, illetve étkezés - nem kell költeni. Ám a feltételek is kemények: első­sorban fiatalokat keresnek, még­hozzá olyanokat, akik nyelveket beszélnek, jók a szakmájukban és képesek fél éven keresztül pihenőnap nélkül dolgozni. Szép Sándor, aki segédfelszol­gálóként kezdte, majd csaknem két év elteltével főpincérként hagyta ott az egyik luxushajót, állítja: aki nem dolgozott még tengeren, az nem is sejti, milyen őrületes tempóban kell egy óceánjáró személyzetének helyt­állnia. „Az ember nagyon hamar megtanulja, hogyan lehet egy­szerre több mindent csinálni - mondta. - Én például percek alatt képes vagyok megebédel­ni, s ugyancsak a hajón tanul­tam meg fürdés közben újságot olvasni... Sokszor előfordult, hogy hiába jártunk egzotikus tájakon, a személyzet csak a ka­bin ablakán keresztül látta Aca- pulcót. Az elhelyezés szűkös, ket- ten laktunk egy háromszor há­romméteres szobában. A mun­kaidő 10-12 óra úgy, hogy a sza­badnap fogalma ismeretlen.” A fizetés viszont bőkezű. A ha­jótársaságok általában alacso­nyabb kezdőbérrel veszik fel az alkalmazottakat, s ha azt látják, hogy az illető helytáll, rövid időn belül ugrásszerűen javul az anyagi elismertsége is. „Emlék­szem, amikor segédfelszolgáló­ként az első hónapban 500 dol­lárt kerestem, csak feküdtem az ágyamon és azon tűnődtem, mi a fenét keresek itt - emlékezett vissza Szép Sándor. - Fél év múl­va havi 3500 dollár keresmény­nyel a zsebemben ez a dilem­mám persze már elpárolgott...” Egy luxus-óceánjárón szigorú szabályok vannak. Az első és legfontosabb törvény, hogy a sze­mélyzet még a kevés szabadide­jében sem kerülhet privát kap­csolatba a vendégekkel. Az al­kalmazottaknak saját szektoraik vannak: bár, könyvtár, számító- gépes szoba és legénységi napo­zó várja azokat, akik éppen nem dolgoznak. Ha azt látják, hogy valaki a munkáján kívül foglal­kozik egy vendéggel, azonnal el­bocsátják az illetőt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a személyzetnek nem lehet ma­gánélete. Bállá Zoltán például egy tengerjárón ismerte meg a felesé­gét. „Ő Berettyóújfaluról jött, mégis Miamiban láttuk meg egy­mást - idézte fel. - Ezek után még négy évig együtt hajóztunk, kö­zös kabinban éltünk.” A férfi, aki főpincérként fordított hátat a ten­gernek, állítja: bár első szerződé­sének ideje alatt tíz kilót fogyott, a szárazföldre való visszatérés talán mégis nehezebb volt. „Több mint négy évig dolgoztam óceán­járón, s ez idő alatt annyira bele­jöttem a pörgésbe, hogy az ittho­ni tempó helyben járásnak tűnt - mondta. - Az ember nagyon ha­mar elfogadja, hogy változatos életet él, jól keres, s ebből bizony nem könnyű kilépni. Van, aki már tíz éve csinálja. Jómagam másfél év elteltével találtam meg itthon a helyem.” I A luxushajókon úgy van, mint a vígjátékokban: a pincérek lesik a vendégek kívánságait Fél év alatt egy lakás árát is megkeresheti a jó pincér aki kipróbálja a hajóséletet, általában az egzisztenciáját is megalapozza. Lakás, autó, saját vállalkozás - ezek nagy­jából minden óceánjárón dol­gozó történetében visszatérő motívumok. A fizetések szak­mától függően általában 700- 1000 dollár körül indulnak, s ha az illető beválik, nagyon gyorsan emelkednek. Egy jó Egy lakásra­felszolgáló a borravalóval valót is meg­együtt akár egymillió forintot kereshet egy is kereshet havonta. Egy jó jó pincér, s szakács pedig a hajósszleng ha étterem­szennf annyit ér, mint ameny- vezetővé lép nyi a saját súlya aranyban, elő, havi de egy bármixer is képes össze- kétmillió rakni egy közepes budapesti forintot lakás árát - fél esztendő alatt. is kaphat A lopott zene országa lettünk a másolt albumok miatt internet Ha nem lesznek olcsóbbak a lemezek, a net megfojtja majd a hagyományos zenekiadást Öt évvel ezelőtt még tízmillió lemezt vásároltak hazánkban évente, mára ez a szám a felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy egy ember nálunk egy esz­tendő leforgása alatt mind­össze egy fél (!) lemezt vesz. Persze ez csak játék a szá­mokkal, hiszen a legújabb ze­nedarabok Magyarországon is ugyanolyan hamar elterjednek, mint bárhol a világon. Csak épp nem a hivatalos csatornákon. Szűts | László, a ProArt Presser szerint a másolók­nak nincs bűntudatuk Szövetség a Szerzői Jogokért Egyesület elnöke szerint a vesz­teség nem csak a kiadókat sújt­ja. „Mindenki a biztos haszonra hajt rá, s ez a kommersz előre­törésének kedvez. Az előadók is rosszul járnak, hi­szen egyre nehezeb­ben tudják a szer­zeményeiket meg­jelentetni.” 1993-ban 50 ezer eladott hanghordozó ért egy aranylemezt, ma már elegendő 10 ezer legális album is. Ez azon­ban nem jelenti a fogyasztói ol­dal csökkenését: egy új produk­ció nagyjából ugyanannyi em­berhez jut el, csak épp illegális csatornákon. A művészek, szer­zők és kiadók nem sokat tehet­nek ez ellen. A másolásvédelem technikailag nehezen megold­ható, ráadásul drága is. Ábellá Miklós, a Republic ze­nekar menedzsere szerint a ha­zai kereskedők által alkalmazott kiske­reskedelmi ár leg­alább a duplája an­nak, amit nyugaton egy albumért elkér­nek. „A kiadók és a forgalmazók nem látják be, hogy ezzel maguk alatt vágják a fát, ők mindig csak egy-egy szezonban gondolkod­nak. Többek között ezért is rit­kák nálunk a hosszú távú exklu­zív szerződések, és ezért hallani olyan sűrűn arról, hogy egy-egy előadó kiadót váltott.” A mene­dzser bevallotta: ő maga nem­igen hisz a közönség meggyőzé­sének erejében, hiszen maga a szakma sem egységes. „Ha nem lesznek olcsóbbak a lemezek, az internet megfojtja a hagyomá­nyos zenekiadást” - jelentette ki. Presser Gábor saját bevallása szerint nem nagyon ért a lemez­kiadás üzleti részéhez, de ta­pasztalatai szerint Amerikában működött az árcsökkentés takti­kája. „Amikor az USA-ban elkez­dődtek a másolások, a forgalma­zók levitték a lemezek árait. Ott ez a módszer bevált, a közönség értékelte a hanghordozók ol­csóbbá tételét. Nálunk is ér­demes lenne kipróbálni.” Cipő: én is másolom a saját lemezeinket a republic énekese, Cipő például elárulta: amíg min­dig eladják az „aranylemez­re való” mennyiséget, őt nem érdekli a veszteség. „A bor­sos lemezárak miatt nem tudom elítélni azt, aki má­sol. Ma a kereskedők többet keresnek egy albumon, mint a kiadó és a zenekar együtt. Én is másolom a saját leme­zeinket, mivel nem kapunk annyi tiszteletpéldányt, amennyit az ismerősöknek szét kellene osztani. ” H A kereskedő többet keres, mint a kiadó és a zenekar.

Next

/
Thumbnails
Contents