Somogyi Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám
4 SZTORIK ESETEK 2006. ÁPRILIS 30., VASÁRNAP Pitti Katalin opera-énekesnő: „az én APUKÁM azért tudott a fronton életben maradni, mert edzett volt a teste, és ezáltal a lelke is. Sajnálatosan elfelejtődik, hogy a testedzéssel nyugalmat kap az elménk. A miniszter- elnök pedig mindehhez tapsol. Egyébként nem tudom, hogy került ide ez az ember. Ki választotta? Arcátlanság, a pénz pöffesz- kedése, a gátlástalanság jut róla eszembe.” Gyurcsány Ferenc miniszterelnök: „A MEDGYESSY-KORMÁNY első száz napja a szociális köz- igazgatás száz napja volt, a mi első száz napunk pedig az állami és társadalmi reformok száz napja lesz. Reformkort úgyis nagyon régen látott ez az ország.” Kéri László elemző: „hihetetlen sorozatot produkált a Fidesz. Én 12 kapitális hibát diagnosztizáltam a Financial Times-ügytől Orbán szerepléséig a mi- niszterelnök-jelölti vitán. Ezek közül egyetlen is veszélyeztethet egy kampánystratégiát. Kész csoda ez a 41 százalék.” Várszegi Asztrik főapát: „püspök, pap, diakónus, szerzetes - akinek lelkészi, papi szolgálata van, ne folytasson pártpolitikát. Ez azt jelenti, hogy olyan távolságot kell tartanom a napi (párt)politikától - ahol olykor nemtelen eszközökkel zajlik a csatározás -, hogy adott esetben csitító szóval, békítőleg, bármelyik felet megszólíthassam. Tehát nem jobbra és nem balra van küldetésem, hanem az emberekhez, akik mindkét oldalon állnak.” Kuncze Gábor SZDSZ-elnök „anyámmal megbeszélem majd, hogy miért nem hívnak engem Pistinek.” Hajón lehet igazán jól keresni tempó Nincs pihenő, megtanultak állva ebédelni és fürdés közben újságot olvasni Ha valaki képes sokat dolgozni, és rövid idő alatt szeretné megalapozni a jövőjét, habozás nélkül szálljon hajóra. Egy nyelveket beszélő fiatal pincér vagy szakács fél év alatt akár 3 millió forintot is kereshet valamelyik luxus-óceánjárón. Dián Tamás Fodrász, kozmetikus, takarító, pék, hentes, gyermekfelügyelő, fotós, cukrász, szobalány, szakács, felszolgáló, bármixer, krupié... Ezek mind olyan szakmák, amelyek képviselőit folyamatosan csábítják a különböző, luxushajókat üzemeltető társaságok. A fizetés gáláns, s idővel akár meg is háromszorozódhat, ha az illető jól végzi a dolgát, és följebb lép a ranglétrán. Ráadásul a hajón keresett összeg szinte teljes mértékben félretehető, hiszen rezsire - szállás, illetve étkezés - nem kell költeni. Ám a feltételek is kemények: elsősorban fiatalokat keresnek, méghozzá olyanokat, akik nyelveket beszélnek, jók a szakmájukban és képesek fél éven keresztül pihenőnap nélkül dolgozni. Szép Sándor, aki segédfelszolgálóként kezdte, majd csaknem két év elteltével főpincérként hagyta ott az egyik luxushajót, állítja: aki nem dolgozott még tengeren, az nem is sejti, milyen őrületes tempóban kell egy óceánjáró személyzetének helytállnia. „Az ember nagyon hamar megtanulja, hogyan lehet egyszerre több mindent csinálni - mondta. - Én például percek alatt képes vagyok megebédelni, s ugyancsak a hajón tanultam meg fürdés közben újságot olvasni... Sokszor előfordult, hogy hiába jártunk egzotikus tájakon, a személyzet csak a kabin ablakán keresztül látta Aca- pulcót. Az elhelyezés szűkös, ket- ten laktunk egy háromszor háromméteres szobában. A munkaidő 10-12 óra úgy, hogy a szabadnap fogalma ismeretlen.” A fizetés viszont bőkezű. A hajótársaságok általában alacsonyabb kezdőbérrel veszik fel az alkalmazottakat, s ha azt látják, hogy az illető helytáll, rövid időn belül ugrásszerűen javul az anyagi elismertsége is. „Emlékszem, amikor segédfelszolgálóként az első hónapban 500 dollárt kerestem, csak feküdtem az ágyamon és azon tűnődtem, mi a fenét keresek itt - emlékezett vissza Szép Sándor. - Fél év múlva havi 3500 dollár keresménynyel a zsebemben ez a dilemmám persze már elpárolgott...” Egy luxus-óceánjárón szigorú szabályok vannak. Az első és legfontosabb törvény, hogy a személyzet még a kevés szabadidejében sem kerülhet privát kapcsolatba a vendégekkel. Az alkalmazottaknak saját szektoraik vannak: bár, könyvtár, számító- gépes szoba és legénységi napozó várja azokat, akik éppen nem dolgoznak. Ha azt látják, hogy valaki a munkáján kívül foglalkozik egy vendéggel, azonnal elbocsátják az illetőt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a személyzetnek nem lehet magánélete. Bállá Zoltán például egy tengerjárón ismerte meg a feleségét. „Ő Berettyóújfaluról jött, mégis Miamiban láttuk meg egymást - idézte fel. - Ezek után még négy évig együtt hajóztunk, közös kabinban éltünk.” A férfi, aki főpincérként fordított hátat a tengernek, állítja: bár első szerződésének ideje alatt tíz kilót fogyott, a szárazföldre való visszatérés talán mégis nehezebb volt. „Több mint négy évig dolgoztam óceánjárón, s ez idő alatt annyira belejöttem a pörgésbe, hogy az itthoni tempó helyben járásnak tűnt - mondta. - Az ember nagyon hamar elfogadja, hogy változatos életet él, jól keres, s ebből bizony nem könnyű kilépni. Van, aki már tíz éve csinálja. Jómagam másfél év elteltével találtam meg itthon a helyem.” I A luxushajókon úgy van, mint a vígjátékokban: a pincérek lesik a vendégek kívánságait Fél év alatt egy lakás árát is megkeresheti a jó pincér aki kipróbálja a hajóséletet, általában az egzisztenciáját is megalapozza. Lakás, autó, saját vállalkozás - ezek nagyjából minden óceánjárón dolgozó történetében visszatérő motívumok. A fizetések szakmától függően általában 700- 1000 dollár körül indulnak, s ha az illető beválik, nagyon gyorsan emelkednek. Egy jó Egy lakásrafelszolgáló a borravalóval valót is megegyütt akár egymillió forintot kereshet egy is kereshet havonta. Egy jó jó pincér, s szakács pedig a hajósszleng ha étteremszennf annyit ér, mint ameny- vezetővé lép nyi a saját súlya aranyban, elő, havi de egy bármixer is képes össze- kétmillió rakni egy közepes budapesti forintot lakás árát - fél esztendő alatt. is kaphat A lopott zene országa lettünk a másolt albumok miatt internet Ha nem lesznek olcsóbbak a lemezek, a net megfojtja majd a hagyományos zenekiadást Öt évvel ezelőtt még tízmillió lemezt vásároltak hazánkban évente, mára ez a szám a felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy egy ember nálunk egy esztendő leforgása alatt mindössze egy fél (!) lemezt vesz. Persze ez csak játék a számokkal, hiszen a legújabb zenedarabok Magyarországon is ugyanolyan hamar elterjednek, mint bárhol a világon. Csak épp nem a hivatalos csatornákon. Szűts | László, a ProArt Presser szerint a másolóknak nincs bűntudatuk Szövetség a Szerzői Jogokért Egyesület elnöke szerint a veszteség nem csak a kiadókat sújtja. „Mindenki a biztos haszonra hajt rá, s ez a kommersz előretörésének kedvez. Az előadók is rosszul járnak, hiszen egyre nehezebben tudják a szerzeményeiket megjelentetni.” 1993-ban 50 ezer eladott hanghordozó ért egy aranylemezt, ma már elegendő 10 ezer legális album is. Ez azonban nem jelenti a fogyasztói oldal csökkenését: egy új produkció nagyjából ugyanannyi emberhez jut el, csak épp illegális csatornákon. A művészek, szerzők és kiadók nem sokat tehetnek ez ellen. A másolásvédelem technikailag nehezen megoldható, ráadásul drága is. Ábellá Miklós, a Republic zenekar menedzsere szerint a hazai kereskedők által alkalmazott kiskereskedelmi ár legalább a duplája annak, amit nyugaton egy albumért elkérnek. „A kiadók és a forgalmazók nem látják be, hogy ezzel maguk alatt vágják a fát, ők mindig csak egy-egy szezonban gondolkodnak. Többek között ezért is ritkák nálunk a hosszú távú exkluzív szerződések, és ezért hallani olyan sűrűn arról, hogy egy-egy előadó kiadót váltott.” A menedzser bevallotta: ő maga nemigen hisz a közönség meggyőzésének erejében, hiszen maga a szakma sem egységes. „Ha nem lesznek olcsóbbak a lemezek, az internet megfojtja a hagyományos zenekiadást” - jelentette ki. Presser Gábor saját bevallása szerint nem nagyon ért a lemezkiadás üzleti részéhez, de tapasztalatai szerint Amerikában működött az árcsökkentés taktikája. „Amikor az USA-ban elkezdődtek a másolások, a forgalmazók levitték a lemezek árait. Ott ez a módszer bevált, a közönség értékelte a hanghordozók olcsóbbá tételét. Nálunk is érdemes lenne kipróbálni.” Cipő: én is másolom a saját lemezeinket a republic énekese, Cipő például elárulta: amíg mindig eladják az „aranylemezre való” mennyiséget, őt nem érdekli a veszteség. „A borsos lemezárak miatt nem tudom elítélni azt, aki másol. Ma a kereskedők többet keresnek egy albumon, mint a kiadó és a zenekar együtt. Én is másolom a saját lemezeinket, mivel nem kapunk annyi tiszteletpéldányt, amennyit az ismerősöknek szét kellene osztani. ” H A kereskedő többet keres, mint a kiadó és a zenekar.
